Lucy Foley: Lakás Párizsban

 

"Jessnek mindent újra kell kezdenie, nulláról. Le van robbanva anyagilag, nincs senkije, az utolsó munkahelyéről enyhén szólva nem ideális körülmények között távozott. A féltestvére, Ben se valami lelkes, amikor a lány rákérdez, lakhat-e nála kis ideig. De Ben nem mond nemet, és Jess Párizsban biztos mindent jobb színben lát majd. Viszont amikor bejut a lakásba – hű, nagyon puccos lakás, Bennek vajon honnan van rá pénze? –, Bent éppenséggel nem találja.

 

Jess a féltestvére távollétében próbálja kiismerni magát Ben ügyei közt, de egyre több a kérdése. A szomszédok különös figurák, nem túlzottan barátságosak. Jess a múltja elől menekült, így került Párizsba, de mi a helyzet Ben jövőjével?

 

A bulizós

A jó fej

Az alkoholista

A krízisbe jutott lány

A concierge

 

Ebben az épületben mindenki szomszéd. És mindenki gyanús. Mindenki tisztában van azzal, hogy a többiek titkolnak valamit."

_______________________________

Foley egészen különleges atmoszférát teremtett ebben a regényében, melynek szereplői látszólag pusztán hétköznapi, egymás szomszédságában élő emberek, akiknek nincs túl sok közük egymáshoz, aztán persze kiderül, hogy ennél azért többről van szó, a háttérben hatalmas indulatok kavarognak, érdekes viszonyok lepleződnek le, és olyan történetek bújnak meg, amelyek elleplezésére egyesek szinte bármire képesek. 

Mindhárom, eddig megjelent kötete között van valamiféle egység, de bizonyos tekintetben ez most mégis nagyon különbözik az előző kettőtől. 

Írásmódja egyre kiforrottabb, történetvezetése mind kifinomultabb, és ez igaz a stílusra és a cselekményre egyaránt. 

Nekem eddig ez a könyve tetszett a legjobban, egyrészt mert ez most letehetetlenre sikeredett, másrészt pedig mert a szereplőket nagyszerűen megrajzolta, nem felületes az ábrázolásmód, ugyanúgy láthatod a hibáikat, bűneiket, mint esendőségüket, és a cselekmény is alaposan kidolgozott. A főszereplő negatív tulajdonságait sem hallgatja el - enyhén szólva -, kicsit sem szépíti a tetteit, ugyanakkor felmentést vagy magyarázatot próbál ezekre adni azáltal, hogy bepillantást enged hányatott gyerekkorába.

Nagyon érdekes egyébként, hogy az összes szereplő múltjáról kiderül valami, ami más színben tünteti fel az illetőt. De hát így van ez a valóságban is, nem igaz? Minél többet tudunk egy emberről, arról, hogy milyen terheket cipel, milyen sérelmeket hordoz, mikkel küzd, hogyan igyekszik, és mitől az, aki, máris máshogy látjuk a dolgokat. Megbocsátóbbak vagyunk? Megértőbbek? Vagy csak más aspektusból látunk, és így más értelmet nyer minden.

De visszatérve a regényre: előre szólok, hogy mindenkire gyanakodni fogsz, meg leszel győződve arról, hogy X a bűnös, aztán hamarosan arról, hogy Y, és csak mondom, hogy természetesen egyik sem, ugyanis nem lehet kitalálni... Olyan valaki a bűnös, akit alapból kizársz bizonyos okok miatt. Most biztos azt gondolod, hogy ezek után könnyű dolgod lesz: akit kizárnál, eleve arra fogsz gyanakvó pillantásokat vetni. Hát nem ilyen egyszerű a helyzet. 

Foley széles eszköztárral rendelkezik, hatalmas csavarokkal dolgozik, girbegurba szálakat sző, csak győzd kibogozni a csomót, 

de végül persze mindenre fény derül, feltárul az igazság, és a számtalan miértre előkerülnek a válaszok, de addig is be kell venned a hajtűkanyarokat, hogy azt hidd, most már egy egyenes szakasz jön, csakhogy ő egy olyan író, aki tartogat még addig néhány meglepetést. 

A könyv a kiadótól megrendelhető ITT.

Stacey Halls: Mrs. England

 

"Yorkshire megye, 1904. Ruby Mayt, a frissen végzett dadát felveszik Charles és Lilian England négy gyermeke mellé. Ruby reméli, hogy ez az a kiugrási lehetőség, amelyre mindig is várt, ugyanis Englandék befolyásos gyártulajdonos dinasztiából származnak, jelentős vagyonnal rendelkeznek. De az új dada számára, amint megszokja az élet rendjét az eldugott Hardcastle House-ban, világossá válik, hogy a titokzatos és szépséges Mrs. Englanddel valami nincs rendjén.

A zárkózott és visszahúzódó Lilian csekély érdeklődést mutat gyermekei és elragadó férje iránt, és távolról sem az „a ház angyala”, akinek Ruby gondolta. Bár a barátságos, élénk Charles örömmel fogadja a dadát a családban, Rubyt egy sor különös esemény arra kényszeríti, hogy kérdőjelezzen meg mindent, amit addig tudni vélt. A cselédek által kiközösített és magát egyre kényelmetlenebbül érző dadának szembe kell néznie a démonaival, megelőzendő, hogy a történelem megismételje magát."

___________________________

Nagyon-nagyon tetszett! Az egyik legkülönlegesebb atmoszférájú regény, amit valaha olvastam!

Egyszerre vészjósló és reménykeltő, félelmetes és szerethető, szorongató és hívogató.

Érzed, hogy ami előtted van, az hazugságok hálója, egy hatalmas kelepce, átverés, szemfényvesztés, de nem tudod megfejteni, hogy mi valódi és mi nem az, nem jössz rá, hogy kitől kell rettegni és kit kell félteni.

Lebilincselő, újabb és újabb meglepetéseket tartogató regény, kiváló jellemrajzokkal, szerethető, megérthető szereplőkkel, és olyanokkal, akiktől tartani kell - a gond csak az, hogy nem tudsz különbséget tenni köztük, hogy ki melyik kategóriába tartozik. De senki nem marad közömbös az olvasó számára. Érzed, hogy sok az elvarratlan szál, de el sem tudod képzelni, hogy vajon mi lesz a végkifejlet.

Minden szokványost és sablont mellőző regény, ami egyszerre krimi, fejlődésregény, pszichológiai thriller és múltidézés.

Hol az Agnes Greyt, hol A Manderley-ház asszonyát, hol Hitchcockot idézi, ezek elegye a köbön.

Megmutatkozik benne a végtelen erő és kitartás, az elnyomónak való alárendelődés és a lázadás, a sors elfogadása és az élet útvesztőiben való sodródás, s az, amikor a kezünkbe vesszük a dolgokat, hogy végre irányítani kezdjük az életünket, urai és ne elszenvedői legyünk annak

- aztán rájövünk, hogy hiába szedtük össze minden erőnket és bátorságunkat, ez nem csak rajtunk múlik.

És míg az egyik oldalon az odaadás és az eltökéltség, elszántság jelenik meg, addig a másikon az ármány és a számítás - és amikor már erre is rájöttél, még mindig képtelen vagy tisztán látni, hogy ezek közül melyik tulajdonság és szándék melyik szereplő sajátja.

És végig ott van a gyermeki kiszolgáltatottság kérdése is, ami szívbe markoló és kétségbeejtő, és reméled, hogy valaki észnél lesz és segít, hogy akar, hogy módja lesz rá, mert mi lehet szívet tépőbb annál, mint amikor kisgyerekek válnak a manipuláció, az önérdek vagy az őrület, a nemtörődömség eszközévé vagy áldozatává így vagy úgy?

Az író végig épphogy csak sejtet, célozgat, érzékeltet, de mindvégig homály fedi az igazságot, ráadásul a cselekmény több szálon fut, egyszerre van jelen a jelen és a múlt, és még amiatt is aggódsz, ami már megtörtént.

Rejtélyekkel teli regény, nagyon olvasmányos és elmondhatatlanul izgalmas!

Ahogy halad előre a történet, úgy fokozódik az izgalom is, egyre több a rejtély, a kérdés, a kétely, ami szinte szétfeszíti az embert. 

A történet nélkölöz minden sallangot és mesterkéltséget, és csodásan leírja azt a vidéket és azt a kort, amelyben játszódik, te is ott vagy Yorkshire-ben a századfordulón, és fel sem merül benned olvasás közben, hogy már nem azokat az időket éljük.

Aztán a végén a szerző megemlíti a történet mögött rejlő igazságmorzsát, amelyre alapozta a regényt, amiről még eddig sosem hallottam, és ez újra padlóra küld.

Stacy Halls zseniális történetmesélő, máris megrendeltem a már megjelent könyveit, muszáj azokat is elolvasnom. 

A Mrs. England megrendelhető ITT!

Harlan Coben: Örökre eltűnt

 

"Kisfiúként Will Klein csodálta a bátyját, Kent. Aztán egy szép nyári éjszakán a Klein család New Jersey előkelő negyedében álló, elegáns házának pincéjében egy brutálisan meggyilkolt fiatal lány holttestére akadtak. Mivel a lány valaha Ken szerelme volt, a fiú lépett elő első számú gyanúsítottá. Az ellene összegyűlt döntő bizonyítékok láttán Ken egyszerűen köddé vált. A család megtört tagjai soha többé nem hallottak felőle, és meggyőződésükké vált, hogy a fiú örökre eltűnt.

Azóta eltelt tizenegy év. Will olyan bizonyítékra akadt, amely arról tanúskodik, hogy Ken életben van. Az első jelet meglepő felfedezések hosszú sora követi, miközben Willnek szembe kell néznie az igazsággal – a bátyjáról és önmagáról is. Ahogy az erőszakkal teli rejtély mind több elemére derül fény, Will megérti, hogy a végére kell járnia az esetnek. Mert a legmellbevágóbb meglepetés még csak most következik.

HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Regényeit meghökkentő humora és a váratlan csavarok miatt a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon. Könyveit eddig mintegy negyven nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte."

_____________________

Harlan Coben regényeinek elfogulatlan - vagy elfogult? - híve vagyok, alig várom mindig, hogy megjelenjen a következő kötete. És most megérkezett!

Az Örökre eltűnt nagyon fordulatos krimi, és - ahogy azt már Coben könyveinél megszokhattuk - 

soha nem erőltetett, nem vontatott, nem unalmas, nem érdektelen, nem közhelyes. 

Szokás szerint bővelkedik a meghökkentő befejezés(ek)ben - igen, befejezésekben, mert amikor azt gondolod, hogy több csavar nem jöhet, akkor jön még kettő vagy három, mégsem érzed túlzásnak, hiszen a való világban sem mindig olyan egyszerűek a dolgok, és Coben 

a szövevényes, fordulatokban gazdag, de sosem sekélyes történeteket az évek során tökélyre fejlesztette.

Többször is úgy érzed, elérkezett a cselekmény csúcspontja, aztán ő mégis tudja tovább fokozni, akkor is, amikor azt hiszed, hogy már nem lehet. 

Tetszik, hogy nemcsak a főszereplők, hanem a mellékszereplők, családtagok jellemábrázolásai is árnyaltak és kifinomultak, mindig figyel a részletekre, nem hagyja elsikkadni azt, ami például egy krimi szempontjából kevésbé lenne fontos, mert tudja, hogy a történet egészét tekintve mégiscsak mindennek súlya van. 

Azt mindig örömmel veszem, amikor egy-egy másik regényében megismert epizódszereplő újabb könyveiben tűnik fel - ez az ismerősség érzetét kelti az emberben, valamint valóságosabbá teszi a történeteit. Amik azért mégiscsak jó, hogy nem valóságosak, hiszen ez egy krimi, szörnyűséges fő- és mellékszálakkal, és azért nagyon jó fellélegezni a végén, mert bár az író igyekezett adni valamiféle feloldást (már amennyire ez lehetséges), az ember megkönnyebbül, hogy ez az egész mégis csupán egy író fantáziájának eredményeképpen jött létre. 

Coben megszokott eredeti stílusa, igényessége, finom karakterábrázolásai, meglepő fordulatai ebben a regényében is visszaköszönnek, és bár csak most fejeztem be, alig várom a következő könyve megjelenését!

A regény megrendelhető ITT.

Heidi Swain: A napsütötte Nightingale tér

"Kate férje menteni akarja a házasságot, de a nő már döntött: elválik, és most megtalálta a tökéletes búvóhelyet is Norwichben, egész pontosan egy bájos kis otthont a Nightingale téren, távol addigi londoni életétől.

De a Nightingale téren nem olyan könnyű rejtőzködni, a szomszédoknak hiába is próbál nemet mondani, bevonják társasági életükbe. Különösképpen igaz ez Lisára, Kate akaratos, de végtelenül szeretetreméltó szomszédjára, aki a fejébe veszi, hogy Kate lesz a barátnője.

Kate hamarosan azon kapja magát, hogy nyakig merül a szomszédok tiltakozó akciójába: ők parkot szeretnének, miközben egy ingatlanfejlesztő rá akarja tenni a kezét a tér túloldalán álló viktoriánus kori villára."

 

---

Heidi Swain megannyi Sunday Times bestseller szerzője, Norwich megyében él családjával és Storm nevű macskájukkal. Kertészkedik, túrázik, és vintage használati tárgyakat gyűjt. Az éjjeliszekrényén óriási kupacban tornyosulnak az elolvasandó könyvek.

____________________ 

Nagyszerű és lelkesítő olvasmány; nyáron, amikor szikrázó napsütésben, hőségben, madárdal közepette olvas az ember, éppen erre van szüksége! Semmi nyomasztó, sötét, lelombozó vagy ijesztő történet, ami kedvét szegné az embernek vagy egy nagy terhet rakna a vállára, éppen ellenkezőleg: jó hangulatú, kiválóan megírt, vidám olvasmány, miközben az igényességből egy pillanatra se enged.

Nagyon kedveltem az összes karaktert, a főszereplővel az élen, nagyon jól megalkotott társaság, némi humorral, sok romantikával, barátsággal, rejtélyekkel; szerelem és család, párkapcsolat és szülőség, újrakezdés és kitartás áll a középpontjában ennek a remek történetnek.

Bőven van bonyodalom is benne, de úgy, hogy az író sosem viszi túlzásba, a cselekmény mindvégig életszagú marad, és amikor aggódni kezdesz úgy a szereplők sorsáért, mint a történetért (nehogy az író ezt vagy azt meglépje, az már nem lenne életszerű), egy idő után rájössz, hogy nincs okod az aggodalomra, nagyszerűen egyensúlyoz titkok és két lábbal a földön állás között. 

Nagyon bírom a letehetetlen krimiket, de most nagyon jólesett lazítani, nem szorongani olvasás közben, drukkolni a szereplőknek úgy, hogy közben, sejted, bízhatsz a legjobb befejezésben.

Nagyon jóleső érzés volt olyan történetet olvasni, olyan szereplőkkel, olyan kerttel a középpontban, ahol az ember legszívesebben maga is ott lenne. Gondozná a veteményest (még ha nem is egy nagy kertész), részt venne a tereferében, az ünnepi partikban, enni adna a csirkéknek (holott egy cseppet sem vágyik baromfiudvarra) - egyszerűen részese akar lenni a megteremtett idillnek, ahol egy családdá vált összetartó baráti társaság éli a mindennapjait szövetségben, egymást hol ugratva, hol segítve, közös célért küzdve. De mivel ez lehetetlen, 

a legjobb, amit tehet, hogy egy szuszra végigolvassa a könyvet, vagy éppen lassan, kényelmesen, hogy minél tovább tartson, mert ezáltal mégis kicsit benne lehet a történetben, amely rabul ejtette őt. 

Romantikakedvelőknek muszáj elolvasniuk, akinek pedig nem kedvence a műfaj, az adjon egy esélyt neki, hátha ez a könyv őt is leveszi a lábáról!

A regény ITT megrendelhető.

Michel Bussi: Anya nem mond igazat

 

"Nincs megfoghatatlanabb, mint egy gyermek emlékei.

Malone három és fél évesen azt állítja, az anyja nem az ő édesanyja. Képtelenségnek tűnik, Vasile, az óvodapszichológus mégis hisz neki. Rajta kívül azonban mindenki kételkedik Malone igazában.

Vasile-nak gyorsan kell cselekednie, segítséget kell szereznie. Hiszen Malone emlékei máris kezdenek elhalványulni.

Egyetlen szalmaszálba kapaszkodnak. Vajon kicsoda Malone?"

_______________________

Mindig is úgy gondoltam, hogy Michel Bussi az egyik legeredetibb gondolkodó a kortárs írók között, aki páratlan tehetséggel rendelkezik, és ez a könyv most ráerősített erre, vagy úgy is mondhatnám, hogy bebizonyosodott, hogy igazam van. 

Hihetetlenül okos, intelligens, elképesztő fantáziával megáldott ember, 

aki olyan gyönyörűségesen tekervényes történeteket sző, amelyekhez nehéz felérni bárkinek. Író legyen a talpán, aki utol akarja érni.

Szépírói tehetség, csavarok, összekuszálódott szálak, hatalmas meglepetések, csattanó utáni csattanók, és kifogyhatatlan tárháza a magvas gondolatoknak.

Kicsírázó és szárba szökkenő, majd nagyon szépen kibontakozó és lecsengő, nyugvópontra érő cselekmény.

Az egész történet ráadásul nagyon megindító, miközben nagyon-nagyon izgalmas is egyszerre. Látod a gyermeket, látod az anyát (?), látod az apát (...), felteszed a kérdéseket, amelyeket senki nem válaszol meg, látod a pszichológust, látod a rendőrt, látod az összefüggéseket, majd meglátod, hogy nem jól láttad. Bussi támogat, majd rájössz, hogy az orrodnál fogva vezetett, udvariasan maga elé tessékel, de elbizonytalanodsz, hogy mi vár rád, amikor belépsz az ajtón.

Én a lekötelezettje vagyok, amióta olvastam a legelső könyvét (majd a másodikat és a harmadikat...), de újra és újra meg tud lepni, nem(csak) a csattanóival, csavaraival, hanem leleményességével, példátlan tehetségével, eszével, képzelőerejével, mert mindig még többet ad annál is, mint amit vársz tőle.

Látszik, hogy rendszerint alaposan beleássa magát az adott téma szakirodalmába, legyen az pszichológia vagy festészet, nem enged a minőségből, minden szinten a legtöbbet akarja nyújtani az olvasónak, és aki ilyen elszánt, eltökélt és tehetséges, az csakis sikerrel járhat. 

Szívbe markoló kezdet és vég, a kettő között pedig tömény izgalom - kihagyhatatlan krimi a legigényesebb fajtából, a műfaj kedvelőinek kötelező olvasmány!

A regény megrendelhető ITT.

Lina Areklew: Hamu és korom

 

"Fredrik Fröding Európa legszörnyűbb hajókatasztrófájának, a M/S Estonia komp 1994-es tragédiájának túlélője, akinek egész további életére árnyékot vet, hogy szüleivel együtt öccsét, Niklast is elvesztette a hajószerencsétlenségben. Felelősnek érzi magát, mert képtelen volt megakadályozni, hogy egy hullám elragadja a fiút, ám a lelke mélyén úgy érzi, testvére mégis túlélte a katasztrófát. Felnőtt életét végigkíséri ez a trauma. Folyamatos, gyógyszeres pszichiátriai kezelésben részesül, kevés sikerrel – bár rendőrtisztnek készült, csak adminisztrátorként kap munkát, és időnként „megpillantja” Stockholm forgatagában a testvérét. A történet is egy ilyen találkozással indul. Az utcán meglátja Niklast, amint a híres Ceder szállodalánc tulajdonosával, Adammal tárgyal, majd eltűnik a szállodában. Fredrik Ceder nyomába ered, egészen Ulvö szigetére követi, majd egyre nagyobb bajba keveredik. A szálak egy régi gyilkossághoz, a sziget sötét múltjába vezetnek."

__________________________

Végre egy skandináv krimi, ami nem a minél több vérről, erőszakról és brutalitásról szól, hanem 

az ottani életérzést átadva higgadt és mérsékelt tud maradni, miközben okos, rengeteg kérdést felvető, talányos, izgalmas, elgondolkodtató, és hatalmas csattanót tartogat.

Tudjuk, hogy a skandináv krimiknek sajátja a mértéktelen kegyetlenség (bár megjegyzem, a legdurvább krimit nem skandináv, hanem angol szerző tollából olvastam), de ez a könyv nem ilyen, és ettől valósággal megkönnyebbül az ember: lám, lehet úgy is letehetetlen krimit írni, hogy nem a minél több vér a könyv központi eleme! Sőt!

Lina Areklew elsőkönyves író, de máris tudja, hogy mi tesz jót egy könyvnek: megválaszolja a megválaszolandó kérdéseket, de néhányat nyitva hagy, és az olvasóra bízza annak továbbgondolását, hogy azok a szálak vajon hova vezetnek. 

Nyilván találgat az ember, hogy ki a gyilkos, ki mit miért tesz, és persze vannak sejtései, sőt teljesen biztos benne, hogy jó helyen tapogatózik - de ekkora meglepetésre nem számít a végén. Akár jó helyen keresgélte a megoldást, akár nem, tulajdonképpen mindegy, mert az író mindenkit félrevezet.

Nagyon tetszik ezen túlmenően, hogy 

továbblép a krimisíkon, és a szereplők személyiségjegyeit is boncolgatja, továbbá hogy árnyalja a képet, több szemszögből láttatja az eseményeket, 

és hogy a gyanúsítottak és a rendőr ugyanannyira fontos tényezők számára, nem helyezi egyiket sem a másik elé, amikor magánéletükről, nehézségeikről van szó, melyekkel az események sodrában meg kell küzdeniük.

Van tehát hatalmas csattanó, de nincs olyan lezárás, amely mindent szépen elrendezne: a szereplőkre van bízva a hogyan tovább. Érdekes lenne tudni, hogy bizonyos olvasók hogyan képzelik el egyes könyvek folytatását: nyilván ki így, ki úgy, de vajon valaki miért így és más miért úgy? De az erről való találgatás messzire vezetne.

Mindenesetre ez egy kiválóan megírt regény, nagyon izgalmas, fordulatos, eredeti ötletekkel és megoldásokkal - skandináv krimit kedvelőknek és nem kedvelőknek egyaránt a tetszésére lesz, szóval mindenképpen ajánlom elolvasásra.

A regény megrendelhető ITT.

Georges Simenon: A mérgezés

 

"Idilli vasárnap délután a vidéki Donge-villa napsütötte teraszán. Egy kecses kéz arzént perget François Donge kávéjába. A férfi életben marad, de élete legnehezebb kérdésére kell választ találnia: miért akarta megmérgezni őt a felesége, Bébé, akinek mindent megadott?

Ebben a regényben nem a tettes kiléte a kérdés, hanem a tett miértje. Folyik ugyan nyomozás, de leginkább a lelkekben és a múltban. Hogyan történhet meg, hogy két ember élete, akik boldoggá tehették volna egymást, vakvágányra fut?

Georges Simenon ismét bizonyítja, hogy egy lélektani regény is lehet éppen olyan izgalmas, mint a legfordulatosabb detektívtörténet."

___________________

Egyfelől felüdülés volt ez a regény a sok mai brutális krimi között, bár az is igaz, hogy ez kevésbé bűnügyi történet, mintsem inkább lélektani regény, másfelől azonban ez is megterhelő, csak másképpen, hiszen amikor a változtathatatlant próbálja megfejteni az ember, és a miértet boncolgatja, miközben úgy tűnik, hogy hiába a rádöbbenés, a felismerés, már késő, az is rendkívül mélyre tudja vinni az olvasót.

Ez a könyv egy férfi utazása saját lelkébe és elméjébe, aki próbálja megérteni önmagát és a feleségét, s azt, hogy eddig mindez miért nem sikerült neki. Hogyhogy eddig, oly sokáig nem látta a nyilvánvalót?? Hogy nem vette észre a napnál is világosabbat?? Ő sem érti, de tudjuk, hogy igen, van ilyen: nem látjuk a fától az erdőt, vagy egyszerűen önzésünkben önmagunktól nem látjuk a másik embert.

Miközben a főszereplő egyre inkább megérti a feleségét, úgy egyre inkább nem érti önmagát.

Igen, előfordul, hogy visszatekintünk önmagunkra, és azt kérdezzük, teljesen értetlenül nézve múltbéli tetteinket: miért?

Tökéletes jellemábrázolással hozza közelebb a szereplőket az olvasóhoz Simenon, 

a feleséget úgy, hogy alig találkozunk vele, és mégis értjük, ismerjük, és nemcsak tudjuk, de érezzük is fájdalmát, amely a tettéhez vezetett; a férjet pedig tépelődésein keresztül, amelyek közben egyre távolabb kerül önmagától, attól az embertől, aki még néhány nappal azelőtt is volt, és egyre közelebb egy új emberhez, aki lenni akar, és aki remél. 

És hát vitathatatlanul szól ez a regény arról is, hogy milyen kevés kell egy vagy több élet félresiklásához; milyen hihetetlen mértékben függünk másoktól, mások akaratától, érzelmeitől; mennyire ki vagyunk szolgáltatva még akkor is, ha mindent a legjobban teszünk. 

Önzés, árulás, vagy egyszerűen csak az egymásra nem vagy nem eléggé odafigyelés, a másik félreértése, apró vagy hatalmas tévedések vezethetnek el egy olyan tragédiához, amely többek - vétlenek - életére kihat. Holott ha hátralépnénk egyet, vagy magunk helyett a másikra figyelnénk, nem következne be, megelőzhető lenne a baj, és boldogan élhetnénk - és a körülöttünk lévők is. Minden másképp alakulna mindenki számára. Jobban. 

Simenon bemutat egy nőt, aki gyilkolni kész, és egy férfit, akinek önzősége oly ellenszenves, hogy már-már az ember azt mondja: ó igen, hát ezért... Aztán minden megfordul, amikor ez a férfi hátrahőköl saját magától. A felismeréstől, hogy ki is ő. Mi is így vagyunk vele. És akkor egyszeriben minden megváltozik. Minden nézőpont, minden tett miértje és súlya. Jelentése és jelentősége. 

Ahogy a férj meglátja a feleségét, úgy igazán, akkor meglátja saját magát is, életében először, és akkor feltárul az igazság: hogy mi vezetett el ehhez a szörnyű végkifejlethez; és talán azt is megtudhatjuk, hogy van-e ebből kiút. 

Simenon persze nem akarja a szereplőktől elvenni a döntés jogát, így némileg bizonytalanságban hagyja az olvasót; de ne legyenek kétségeink: könnyel eljöhet az a pillanat, amikor már nem mehetnek ugyanúgy - kényelmes szőnyeg alá söpréssel és félrenézéssel - a dolgok tovább. 

Ha Simenon erősségeit akarja felsorakoztatni az olvasó, hirtelen rádöbben, hogy ez nem is olyan könnyű, hiszen végtelen a sor: jellemrajz, mondanivaló, tanítás, izgalom, tömörség, érdeklődés a valódi emberek iránt, bátorság, hogy kimondja, amit más nem mer, csodás tehetség... Mondatai magával ragadnak, nem engednek el, és amilyen nehéz olvasni a szereplők fájdalmát, olyan nehéz a könyv végén útjukra engedni is őket. 

A regény megrendelhető ITT.

Jane Corry: Hazugságok, amiket elhiszünk

 

"Sarah mindig is abban a hitben élt, hogy ő is és a férje, Tom is jóravaló emberek. De aztán Freddie, a fiuk egyik nap azzal állított haza, hogy borzasztó tettet követett el. Könyörgött, ne árulják el a rendőrségnek. Sarah-nak és Tomnak döntenie kell, milyen messzire hajlandók elmenni, mit bír ki a házasságuk, hol van a határ, ameddig védelmezhetik egyszülött gyereküket. A tornyosuló hazugságok közepette Sarah-ra hirtelen rátalál a tökéletes lehetőség: tisztázhatja Freddie-t. De ekkor irtózatos dilemmával kell szembenéznie: Vajon a fiát mentse meg? ...vagy csak mentse a bőrét?"

___________________

Sok mindenről szól ez a könyv, és nehéz meghatározni, hogy miről leginkább - persze azon túl, hogy egy izgalmas, letehetetlen krimi. De mindig a hozzáadott plusz különböztet meg egy könyvet a többitől, és az író ezt most az anya-gyerek, apa-gyerek, anya-apa kapcsolatrendszer buktatóit, nehézségeit és szépségeit felvonultatva adja meg az olvasónak.

Adott egy anya, aki Mindent megtenne a gyermekéért. (De hát melyikünk nem??)

Adott egy nő - ugyanez az anya -, aki küzd és küzd a házasságáért.

Adott egy férfi - az apa -, aki szintén küzd és küzd a házasságáért.

Adott egy fiú, aki küzd a szeretetért, az elismerésért, és ezért sok mindenre hajlandó. Ami óriási hibába, sőt jóvátehetetlen bűnbe sodorja. 

Adott egy család, amelynek tagjai szeretik egymást, mégsem találják a helyüket. 

Adott egy könyv, amely szól a szülő-gyerek viszonyról, a házasság bonyodalmairól, az útkeresésről, önmagunk megtalálásának nehézségeiről, új lehetőségekről, a régihez való ragaszkodásról, hűségről és önfeladásról, értékekről s jó és rossz döntésekről, esélyekről, bűntényről, sőt még romantikáról is. 

Tanúi lehetünk személyiségfejlődésnek, ami mindig előnyére válik egy könyvnek, azonban tanúi lehetünk annak is, hogy olykor még ez sem elég. Persze kérdés: mihez? Mi a cél? 

Szól ez a regény a múlt s a múltban elkövetett hibák hosszú távú hatásairól, de arról is, hogy bűnbánattal és vezekléssel talán érdemesek vagyunk mégis a jóra.

Kérdés, hogy önmagunknak megbocsátunk-e; hogy mások megbocsátanak-e nekünk; hogy tudunk-e élni az új esélyekkel; hogy le tudjuk-e vetkőzni a rosszat; hogy mit kezd az ember a titkokkal; múlttá, netán bizalommá váltja-e azokat, vagy a mocsarukba ragad.

Letehetetlen terhek, amelyeket cipelünk kontra az élet nagyvonalúsága, amellyel újra és újra meg tud jutalmazni minket új lehetőségekkel, még ha nem vagyunk is méltók arra. 

Tudunk élni ezekkel? Van merszünk? Eszünk? Tartjuk eléggé méltónak rá magunkat? És mások minket? Tudunk élni a felkínált lehetőségekkel? Tudunk jól élni ezekkel? Vagy hogy csak a mondat egy részét mondjuk ki: Tudunk jól élni? Helyesen?

Minden ezen múlik? Sajnos nem ennyire egyszerű. A körülöttünk lévőkön is múlik az életünk. Helyettük nem hozhatjuk meg a jó döntéseket. De legalább a saját jó döntéseinket ne mulasszuk el meghozni. Felelőtlenségből, félelemből, önzésből, nemtörődömségből. 

Jane Corry igyekszik sokkal-sokkal többet nyújtani egy átlagos kriminél. Olvass a sorok mögött is. Gondolkodj el. Élj jól. 

Amíg pedig olvasol, élvezd, hogy újra egy letehetetlen, fordulatos, csattanókkal teli krimit tartasz a kezedben. 

A regény megrendelhető ITT.

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

 

"Alice, aki regényíró, összeismerkedik Felixszel, aki egy raktárban dolgozik, és megkérdi, lenne-e kedve elkísérni őt Rómába. Alice legjobb barátnője Dublinban él, és éppen egy szakításon van túl. Újra flörtölni kezd Simonnal, akit már gyerekkora óta ismer.

Alice, Felix, Eileen és Simon még fiatalok - de ha nem vigyáznak, elrohan felettük az élet. Vágynak egymásra, félrevezetik egymást, összejönnek, szétmennek. Aggodalmakat olt beléjük a szex, a barátság, a mindannyiunkat körülvevő világ. Valóban ez az utolsó kivilágított helyiség, amiben ők állnak, hogy tanúi legyenek valaminek, mielőtt minden elsötétül? Van rá módjuk, hogy elhiggyék: a világ igenis szép?"

__________________

Egy nagyon okos, intelligens nő újabb lehengerlő regénye fontos társadalmi kérdésekről, személyes és  sokakat érintő problémákról, valódi - és talán megválaszolható - kérdésekkel és mondanivalóval.

Rooney széles spektrumú tájékozottsággal és műveltséggel rendelkezik, márpedig az ember hajlamos és hajlandó jobban odafigyelni valakinek a mondandójára, ha látja, hogy annak a valakinek van is mit mondania érdemben, és hogy 

tanultságának s mások problémája iránti fogékonyságának és érzékenységének köszönhetően van is rálátása a problémák velejére, a valódi kérdésekre.

Mindemellett, azt gondolom, az egyik legtehetségesebb kortárs szépíró, aki a legkifinomultabb írói eszközökkel rendelkezik.

Egyszerre van jelen könyveiben a társadalom- és önkritika, ami ragyogó meglátásokat eredményez.

"Ha a regényírók őszintén írnának a saját életükről, senki sem olvasna regényeket - teljes joggal!"

Hát nem gyönyörű ez az intelligens önirónia? Persze ez csak egy, a szövegkörnyezetéből kiragadott részlet, de nagyon tetszik, amikor Rooney meglepő és váratlan gondolatokkal operál.

Kiváló író, kiváló gondolkodó és nagyszerű tehetség, aki mély rétegeket hoz a felszínre, azokat bolygatja és elemzi kicsit, kérdésekre és válaszadásra ösztönöz, figyelmeztet és félt, és ezzel valódi lehetőségeket ad neked.

A regény megrendelhető ITT.

Bill Clinton, James Patterson: Az elnök lánya

"Minden elnöknek vannak rémálmai. De ez most valóra vált.

Matthew Keating, az USA korábbi elnöke, aki előzőleg haditengerészeti SEAL volt, mindig épp oly keményen és elkötelezetten védelmezte családját, mint a hazát. Most azonban támadás célpontjává válik.

Egy őrült elrabolja Keating tizenéves lányát, Melanie-t - minden szülő retteg attól, hogy ez bekövetkezhet, és egyben nemzetbiztonsági krízishelyzet alakul ki. Az egész világ valós időben követi az eseményeket, Keating pedig egyedül vág bele a küldetésbe, amely vezetőként, katonaként és apaként egyaránt próbára teszi képességeit."

__________________

Felüdülés olyan könyvet olvasni, amit hozzáértő emberek írnak. 

És ha az még ráadásul letehetetlen is, akkor még egy krimi is igazi értékké tud válni a maga műfajában.

Ez egy nagyon okos, intelligens könyv, elképesztően érdekes háttér-információkkal kormányok közti együtt(nem)működésekről, terrorista fenyegetések kezeléséről, hatalmi harcokról, bel- és külpolitikai kérdésekről, személyes csatározásokról, az aktuális elnök házastársára nehezedő nyomásról és a - nem kért - kötelezettségeiről, arról, hogy ki hogyan emészti meg a Pozíciót, és még számtalan rendkívül érdekfeszítő kérdésről, ami főként a nagyhatalmak struktúrájából, helyzetéből adódik.

És nyilvánvalóan ezek a könyvben leírt működési mechanizmusok még mindig csak a felszínt jelentik, a jéghegy csúcsát, hiszen a valódi titkokat nem fogják egy krimiben nyilvánosságra hozni. Ami felveti a kérdést: jó ég, akkor mi minden van még??

Nem tudom, Clinton és Patterson pontosan hogyan alkotnak együtt, de kettőjük párosa valami igazán jót tud teremteni ebben a műfajban, ez most már a második alkalommal mutatkozik meg. 

Kiváló egyensúly van a csúcspontok-mélypontok között, a feszültség végigkísér minden mozzanatot, nagyon izgalmas minden oldala a könyvnek, nagyjából klisémentes és nem kiszámítható.

A szerzők gondot fordítanak a jellemrajzok összetettségének ábrázolására is; az elfogadás-szeretet-elválás témakörét és a "szeretlek, de az életmódot nem, amely ezzel jár" kettősét és konfliktusát is ügyesen kezelik. 

Engem főleg azok az információk tartottak lázban, hogy mi hogy működik, ami számunkra láthatatlan (bár újra hangsúlyozom, hogy ezek még mindig a publikus információk, vagy információnak álcázott fantáziák, vagy fantáziának álcázott információk), izgalmas elmerülni abban, hogy vajon mekkora lehet a kontraszt a számunkra látható és láthatatlan között.

A maga nemében tehát páratlan olvasmány, amit érdemes nemcsak azoknak elolvasni, akik a krimiket szeretik, hanem azoknak is, akik a politika iránt érdeklődnek.

A regény megrendelhető ITT.

Lily Ebert és Dov Forman: Lily fogadalma

 

"Hogyan éltem túl Auschwitzot, és merítettem erőt a továbblépéshez

Lily Ebert holokauszttúlélő, aki a TikTokon beszél arról, hogyan élte meg Auschwitzot, a haláltábort. Amikor 1945-ben kiszabadult, egy amerikai zsidó katona adott neki egy bankót, amire azt írta:

„Sok szerencsét, és sok boldogságot”.

Lily dédunokája, Dov a közösségi hálón akarta felkutatni a katonát és leszármazottait, és ezzel az immár kilencvenhat esztendős Lily egy csapásra a világsajtó szalagcímei között találta magát. Annak idején megfogadta: ha túléli a tábort, mindenkinek elmondja, mi az igazság Auschwitzról. És most elérkezett az ideje. 

Szívbe markoló, ahogy Magyarországról ír, boldog gyermekkoráról, aztán meg arról, hogy 1944-ben, amikor megérkeztek Auschwitzba, az édesanyja, az öccse és egyik húga életét vesztette. Eltökélte, hogy a másik két húgára nagyon vigyázni fog. Érzékletesen írja le a tábor embertelen körülményeit, és azokat az apró győzelmeket, amelyek erőt adtak neki.  

Lilyt rengeteg veszteség érte, de aztán sikerült új életet kezdenie. Nem volt könnyű, a gyász mindvégig ott maradt a szívében, de hallgatóságot talált, és beszámolóiban felfénylik a remény, hogy ilyen alávaló gonoszság soha többé nem történhet a világban."

_________________

Borzasztóan megrázó könyv, nehéz szavakat találni...

Hiszen hiába van jelen mindvégig (vagy inkább: majdnem mindvégig) a remény is a sorokban, az években, évtizedekben, tudja az ember, hogy mindig ott fog rejtőzni mögötte a kitörölhetetlen, feledhetetlen fájdalom, a jóvátehetetlen bűn következménye, ami tragédiákkal, megnyomorítottsággal, veszteségekkel járt annyi ember számára...

Mit is lehet mondani ilyenkor? 

Lily Ebert megpróbál szavakat találni. Eleget tesz a fogadalmának, és reméli, hogy nyitott fülekre talál. Reméli a jót, a jóságot - de nem hisz benne feltétlenül; hogyan is tehetné?

Szavai megrázóak, főleg azok, bár fellelhető mögöttük a bizalma, a hite, reménykedése - de hogyan is lehetnének ezek az érzései mindent áthatóak, mindent legyőzők? Annak tudatában, hogy megtörtént a megtörténhetetlen.

A holokausztról sokan beszéltek már, de Lily hangja és története mégis újat mond, új részleteket tár fel, új sebeket ír le, amit az ember olykor nem is akar hallani, annyira nehéz, másrészt tudja, hogy hallania kell, hiszen 

valóban szükség van a tudásra ahhoz, ami elvezethet oda, hogy mindez ne történhessen meg többször. És persze a jóságra, a szeretetre, a hitre; de az erről való tudás elvesztése nagy könnyelműség lenne. 

Vannak dolgok, amelyeket életben kell tartani, és vannak, amelyeket el kell feledni. Vannak, amelyeket nem szabad elfeledni, de túl kell lépni rajtuk. Lily is ezzel küzd, és próbálja elmagyarázni, megérteni és megértetni az ezek közötti különbséget. 

Helyettem beszéljenek az ő szavai, hiszen itt senki más nem autentikus személy, aki bármi okosat mondhatna, hozzátehetne ahhoz, amit ő el tud mondani...

Mindenkinek el kellene olvasnia ezt a könyvet, és remélhetőleg minél többen meg is teszik. 

Higgyünk abban, amiben talán a szerző már nem tud amiatt, amin keresztül kellett mennie, és higgyük, reméljük, hogy ez elég ahhoz, vagy hogy erre van szükség ahhoz, hogy hasonló se történhessen soha többé a világon.

A könyv megvásárolható ITT.

Cara Hunter: Csakis az igazat (Adam Fawley-sorozat 5. rész)

 

"Csinos egyetemista. - Idősebb professzor. - Azt hiszed, tudod, mi lesz ebből?

- Nagyon tévedsz.

 

A nő mindent kockára tesz - a férfinak csak vesztenivalója lehet.

Egyikük mindenképpen hazudik.

Amikor egy oxfordi egyetemista megvádolja az egyik professzort, hogy szexuálisan bántalmazta, Adam Fawley detektívfelügyelő csapata azt hiszi, ez egy unásig ismert sztori. De nagyobbat nem is tévedhetnének.

Ugyanis az állítólagos szexuális ragadozó nem férfi, hanem nő - ő a tanszék üdvöskéje. A vádló diák pedig egy száznyolcvanöt magas férfi, egy rögbijátékos.

Fawley nyomozónak és csapatának versenyt kell futnia az idővel, hogy kiderítsék, mi az igazság. De nem veszik észre, hogy valaki pont őket figyeli. És annak a valakinek az a terve, hogy örökre kiiktassa Fawley-t.

Cara Hunter Sunday Times bestsellerszerző. Thrillerei: Egy közeli ismerős, Sötétben, Nincs kiút, Féktelen harag. Minden könyve Oxfordban játszódik, főszereplőjük Adam Fawley detektívfelügyelő és rendőrcsapata. Az Egy közeli ismerőst 2019-ben jelölték legjobb krimi kategóriában a Brit Könyvdíjra. A Nincs kiút felkerült a Sunday Times „A 100 legjobb krimi, amit 1945 óta írtak” listájára. Cara Hunter több mint egymillió példányt adott el könyveiből világszerte."

____________________

Végre itt az új Cara Hunter-regény!

És még jobb, mint az eddigiek!

Cara Hunter engem mindig elvarázsol a könyveivel, mert nemcsak hogy lebilincselően ír, de minden újabb könyvénél megfigyelhető, hogy stílusa egyre kiforrottabb, kifinomultabb, mind jobban ráérez a minőségi krimiírás ízére, az olvasók igényeire, és bár eleve egy erős regénnyel indított, de mégis mindig 

egyre többnek, egyre jobbnak, egyre magasabb színvonalúnak érzi az olvasó az újabb és újabb regényeit.

Ráadásul amikor Budapestre látogatott, az író-olvasó találkozón egy végtelenül közvetlen, kedves embert ismerhettünk meg a személyében, amitől onnantól kezdve megint csak nem lehet - és nem is kell és nem is szabad - elvonatkoztatni.

Jelenlegi regényének nem is tudom, melyik a fő- és melyik a mellékszála, mindkettő nagy hangsúlyt kap, de jelenleg talán a nyomozó háttértörténete válik fajsúlyosabbá, ő lesz a történet kulcsfigurájává, amihez csak gratulálni tudok az írónak. Hiszen két vonalat visz végig párhuzamosan úgy, hogy mindkettő mindvégig érdekfeszítő és izgalmas marad, ugyanakkor óhatatlan, hogy amikor már ötödik részben találkozunk egy szereplővel, akkor elsősorban neki drukkolunk, és időnként bizony meg is feledkezünk arról, hogy egyébként ennek a kriminek van egy másik cselekménye is. Mert helyet cserél az olvasónál prioritásban a kettő; szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Minden karakter részről részre fejlődik, jellemvonásaik kidolgozottsága finomodik, életük szálai hol összekuszálódnak, hol kisimulnak, és 

a cselekmény soha, egy pillanatra sem ül le, mindvégig tudja fokozni Hunter a feszültséget. Igazán sodró lendületű, csavaros, fordulatos történet, igényesen megírva, és sem az érzelmek, sem az izgalom, sem a spirálok nem kerülnek háttérbe, mindegyik mindvégig előtérben marad. 

Az ember egyszer a körmét rágja, utána érzi a fájdalmat, majd a reményt, a boldogságot, aztán újra üt egy nagyot rajta a szerző, és így dobálja ide-oda, föl-le, mígnem elvezeti lassan, szépen a megoldáshoz, amire egyszer sem gondolt.

Ez a regény végig letehetetlen. Jó szívvel ajánlom minden krimirajongónak.

Megrendelhető ITT.

Ernest Hemingway: A mi időnkben

 

"Kimagaslóan eredeti novellagyűjtemény, amely egy csapásra Amerika legígéretesebb tehetségei közé emelte a szerzőt. Stílusa megalapozza Hemingway prózájának alapvető jellemvonásait: szikár, valósághű, köznyelvi. Felszíni egyszerűsége ellenére bonyolult érzelmi állapotok sokaságát jeleníti meg. Megkomponáltsága erkölcsi érzékről és éleslátásról tanúskodik.  A mi időnkben eredetileg 1925-ben jelent meg. Kiadásunk az 1926-os, bővített kiadást követi. 

Ebben a kötetben olvasható számos, azóta már klasszikussá vált elbeszélés, így például az „Indián tábor” és a „Háromnapos szélvész” című Nick Adams-történetek.

Mára egyértelmű, hogy ez a könyv a huszadik századi novellairodalom egyik legfontosabb alkotása, amely kulcsfontosságú fogódzót nyújt Hemingway későbbi munkásságának megértéséhez.

A 21. Század Kiadó – Magyarországon először – az eredeti kötetek megjelenési sorrendjében, azok tartalmát követve, három kötetben adja közre Hemingway novellisztikáját."

_________________

Hála és köszönet a 21. Század Kiadónak, hogy megjelentette Hemingway Nick-novelláit! Ezer éve olvastam, könyvtárból kölcsönözve, és most végre a magaménak is tudhatom ezeket a csodás, letaglózó, magukkal ragadó írásokat. Olyan jó érzés látni a könyvespolcon!

Hemingway novellái (is) felülmúlhatatlanok, pedig jómagam egyébként nem vagyok nagy rajongója ennek a műfajnak, de Hemingwaytől bármikor bármit, sőt megkockáztatom, hogy - ha egyáltalán lehet és szabad ilyet mondani - a novellái hatásosabbak, mint a regényei. Engem, sokakkal együtt, minden műve levesz a lábamról, de azt gondolom, a novellairodalomban igen kevesen (ha egyáltalán) alkottak olyan marandót, amilyet ő. 

Zsenialitása, tehetsége, kifejezés- és látásmódja páratlan; és ha esetleg hozzáállása egy adott dologhoz vagy véleménye valamiről szerintünk nem is mindig tökéletes, akkor is el kell ismernünk, hogy mindenképpen egyedülálló. 

Ahogy a hétköznapit le tudja írni, ahogy a nem mindennapit el tudja mondani s hétköznapinak látszóvá tenni, ahogy elmesél egy teljesen egyszerű történetet, ahogy a tudtunkra adja, hogy ő a köznapiból is valami zseniálisat tud szőni, arra - hiába keresgélnék - nincsenek szavak.

Novellái olykor végtelenül szomorúak, máskor reménykeltők, megint máskor felemelőek, és közben mindig, újra és újra rádöbbensz, hogy írhat bármiről, de tényleg bármiről, az érdekessé lesz neki köszönhetően. Hiába nem érdekel a horgászat, itt mutatkozik meg, hogy egy jó író bármiről írhat, a szavai, azok súlya, ereje képes felülmúlni bármilyen, egyébként érdektelen témát vagy amit gondoltál arról, mert mindenbe bele tud vinni valami pluszt, belecsempészni valami olyan emberit, természetközelit, minden tanulságon túli tudást, olyan eredendő bölcsességet, amitől az igazi értékké lesz.

Még van néhány nap karácsonyig; aki teheti, vegye meg ezt a kötetet valamelyik szerettének, hiszen tökéletes ajándék, amelyben nem lehet csalódni!

A kötet megrendelhető ITT.

Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg

 

"A csütörtöki nyomozóklub folytatása!

A következő csütörtökön újra együtt a nyomozóklub.

Elizabeth levelet kapott egy régi kollégájától, aki fontos szereplő volt a nő életében. A férfi most a segítségét kéri egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben ellopott gyémántok és egy rettegett maffiafőnök is szerepel, és ami miatt veszélyben forog az élete.

Miközben egyre nő a halottak száma, Elizabeth csatasorba állítja Joyce-t, Ibrahimot és Ront a kíméletlen gyilkos utáni hajszában. És ha még a gyémántokat is megtalálnák, az lenne csak az igazi ráadás.

Ezúttal azonban egy olyan ellenséggel néznek szembe, akinek nem jelentene különösebb gondot eltenni négy öregembert az útból. Vajon képes lesz a csütörtöki nyomozóklub elkapni a gyilkost, mielőtt ő kapná el Elizabethéket?"

_____________________

Mennyire jó, hogy az Agave Kiadó rátalált Richard Osmanra, bizalmat szavazott neki, és elhozta nekünk a könyveit Magyarországra!

Hasonlítják a stílusát Agatha Christie-éhez, emlegetik egyedülálló humorát, méltatják kiváló párbeszédeit, a krimiirodalom új nagy reményének titulálják - és egyik esetben sem túloznak.

Elképesztően üdítő és egyben unikális az a hang, amelyet regényeiben megüt - ó, és az a derű, amellyel mindezt teszi, tényleg felvillanyozza az olvasót.

Megjegyzem, ő az a szerző (több ilyen nem jut eszembe), akinek még a regény végén lévő köszönetnyilvánítását is egy élmény volt olvasni!

Szóval hol is tartottam? Ó, igen: 

a derű, az elegancia, a tehetség, a visszafogottság és az egyediség találkozása! Hát kell ennél több?

Már az előző regényénél is kiderült, hogy stílusa páratlan, hangvétele pedig egyedülálló a kortárs krimiirodalomban, hiszen vérengzés, túlkapások és az ingerküszöbünk feszegetése nélkül tudja elérni, hogy érdekfeszítő, izgalmas és egyben szívbe markoló legyen a történet - ugyanis fontos elmondani Osmanról, hogy olyan emberi érzelmeket mutat be a szereplők által s közben hoz felszínre bennünk is, melyeknek köszönhetően történetei messze túlmutatnak a bűnügyi regények műfaján.

Emberi sorsok, gyengeségek, érzelmek, szeretet, alázat, megbecsülés és az értékek, az igazi értékek bemutatása remekül megfér a könyvében a krimiszál fő vonala mellett, 

és ezt nagyon nagyra értékelem. Ez teszi a könyveit többé más krimiknél - hogy nem reked meg egy szinten, egy stílusnál, egy műfaji sajátosságnál, hanem túlnő azokon, és egy értékrendet is közvetít amellett, hogy kusza szálak összevisszaságát kell bogozgatnunk mindvégig.

Páratlan tehetség, nagyszerű könyv, alig várom a következő részt, hiszen Osmanról tényleg elmondható, hogy üde színfolt és üdítő kivétel a kortárs irodalomban - és nemcsak a krimiirodalomban, hanem bátran állítom, hogy a szépirodalom terén is remekül megállja a helyét. 

Pont az ilyen könyveket szeretem: lazaság és értékek, izgalom és eredetiség, szórakozás és mély érzelmek, pörgős olvasmányosság és szépírói tehetség együttvéve - nincs ennél jobb a könyvek világában. 

J.D. Barker: A hívás

 

"Jordan Briggs a New York-i rádiózás királynője, beszélgetős műsorát több mint ötmillióan hallgatják minden nap. Kemény munkával küzdötte be magát a legjobbak közé: nem fogja vissza magát, nincs tekintettel mások érzéseire, és kertelés nélkül kimondja, amit gondol. A sikerért azonban komoly árat fizetett. A házassága romokban hever, évek óta nem beszélt az anyjával, és ellökte magától azokat, akik közel álltak hozzá. Egyedül lányával, Charlotte-tal maradt bensőséges a viszonya.

Amikor egy magát Bernie-nek nevező férfi betelefonál a műsorába, és arra kéri, hogy játsszon vele egy játékot – taxi vagy uber? –, Jordan úgy gondolja, hogy ez kiváló lehetőség felpörgetni az adást, és életet lehelni munkába igyekvő hallgatóiba. Csakhogy a válaszát követően hét taxi felrobban a munkahelye előtt. És ez még csak a kezdet.

J.D. Barker legújabb regénye zseniális, magasfeszültségű thriller a szerző jól ismert védjegyeivel: szenzációs csavarok és váratlan megoldások teszik felejthetetlenné A hívást, ismételten bizonyítva, hogy korunk egyik legnagyobb krimiszerzője továbbra is pályafutása csúcsán van."

_______________________

Letehetetlen! Hihetetlenül pörgős, olvasmányos, izgalmas, mindvégig fenntartja a feszültséget, az olvasót ide-oda ráncigálja kételyek, aggodalom és gyanakvás között, bombákat dob le, amelyekbe beleremeg az olvasó, és tökéletesen eléri azt a célt, amelyet az író kitűzött maga elé. 

Barker ugyanis elmondja, hogy ő csupán szórakoztatni akar. Nem akar befolyásolni, véleményt formálni, ilyen vagy olyan politikai nézeteket sugallni, szimpatikussá vagy ellenszenvessé tenni, ő azt akarja, hogy kizökkenj a világból, amíg a könyvét olvasod, és megfeledkezz mindenről, ami nyomaszt vagy aggaszt. Hát sikerül neki. 

Remek stílusérzékkel megírt, újszerű ötleteket felvonultató és hibátlanul kivitelező, nagyszerűen megkomponált mondatokkal, éles és hiteles párbeszédekkel, a legkülönbözőbb karakterekkel felvértezett sztori, amelyben az érzések is tág teret kapnak, 

és amelyben az író szabad utat enged mindenfajta - tehát még egyszer: mindenfajta - gondolatoknak. Nem moderál, nem szépít, nem ítélkezik - a szereplőkre bízza a sorsukat. 

Igaz, amit mond a végén az írásmódjáról: látszik, hogy a történet felépíti önmagát, és Barker csak egy tolmács; mindig azok a történetek lesznek a legautentikusabbak, amelyek így születnek meg.

Az egész szövegezés gördülékeny és sima, minden egybevág, gyönyörűen folyik az egyik szál a másikba, mint ahogy egy folyó ömlik a tengerbe; és csakugyan, a lassan csordogáló vízből aztán végül hatalmas hullámok csapnak fel, és alig várod, hogy a felszínre bukkanj és levegőhöz juss. 

A végkifejlettel sem akar okítani, állást foglalni vagy terelni valamilyen irányba, csak elmesél egy történetet, és rád bízza az ítéletalkotást. 

Olvasd el - határozott véleményed lesz róla, az egészen biztos. Aztán felmész a netre, és megrendeled a szerző többi könyvét (én is ezt tettem), ezt elárulhatom. 

A regény megvásárolható ITT.

Jonathan Franzen: Keresztutak I., II.

 "A chicagói Hildebrandt család keresztúthoz érkezett. A családapa, Russ - aki mellesleg lelkipásztor - kész rá, hogy kitörjön a házasságából, amelyet örömtelennek érez - hacsak nem előzi meg a kitörésben leleményes és labilis felesége, Marion. 1971-ben járunk, egy nappal szenteste előtt. Legidősebb fiuk, Clem hazajön az egyetemről - feltüzelte idealizmusa, és olyan döntést hozott, amelynek hallatán apja összeroppan. Húga, Becky régóta az egyik legnépszerűbb lány volt a gimnáziumban, de most az ellenkultúra kerítette hatalmába. Perry öccsüknek elege lett abból, hogy füvet kell árulnia ahhoz, hogy füvezhessen, és megfogadja: megjavul. A család minden egyes tagja szabadulni próbál valamitől, de ehhez a többieknek is lesz egy-két szava. 

Jonathan Franzen korunk egyik legkiválóbb regényírója - mindig családregények szerzőjeként jellemzik, de valójában ez a könyve, a Keresztutak az első, amelyben tényleg mindvégig egy család története áll a középpontban.

Franzen könyvének karakterei egyszerre életteliek és mélyek - amit kezünkben tartunk, egy szédítően precíz és átfogó tabló."

______________

Ma már olyan kevés családregény születik, hogy kapva kaptam az alkalmon, amikor megláttam Franzen könyvét a 21. Század Kiadó kínálatában. Mindez egy kiváló szépíró tollából - úgy gondoltam, nem lehet csalódás a vége. És hát persze, hogy nem lett az. 

Franzen szereplői (és azok élethelyzetei) nagyon is élők, elevenek, és erre értendő minden, ami ennek sajátja. Vagyis: szenvednek, válaszutak elé kerülnek, döntenek, boldogok, boldogtalanok, önmarcangolók és másokat hibáztatók, vétkesek és vétlenek, bírók és áldozatok, áldozatok és bűnösök, bűnösök és bűnhődnek, bűnhődnek és újabb bűnöket követnek el, esendők és megbánnak, együttérzők és önzők, ridegek és szeretettel telik, reményvesztettek és a reménybe kapaszkodók, kiútkeresők és hívők, Istenben bízók és elfogadók, lázadók és elnyomottak, békére vágyók és megbékélők.

Ez a regény a kiváló jellemrajzok felvonultatásán túl számtalan rendkívül fontos témát feszeget. 

A vallás és a hit központi eleme a könyvnek, ami meghatározza az egyének életútját, döntéseit; olykor azáltal határozza meg döntéseiket, hogy nem határozza meg azokat. Egyes szereplők részéről a vallás megrögzött elítélése vezet bizonyos döntésekhez, mások pedig mindent ennek rendelnek alá - míg ki nem derül róluk, a saját maguk számára is, hogy ők is esendő emberek. És akkor keresztúthoz érkeznek - megmérettetnek. Átmennek a vizsgán? 

Nem csak a hitüket illetően. Hanem függőségeiknek kitéve. Vagy szimplán emberi kapcsolataikban, családi viszonyaikban, az első szerelem során, a házasságukban, anyaként, apaként, egészségesként és élesen látva mások hibáit, vagy mentális betegként, segítségre áhítozva, vagy mentális betegként, nem áhítozva a segítség után, de persze lévén közben rászorulva arra. 

Franzen jó emberismeretről, szociális érzékenységről, kiváló társadalomismeretről tesz tanúbizonyságot, és ezt a lehető legérzékletesebben tudja szavakba foglalni, úgy, hogy igazán minőségi irodalom kerüljön ki a keze alól.

Családregények kedvelőinek, vagy akiket érdekel a társadalomrajz, vagy akik csak szeretik a szépirodalmat, kötelező olvasmány. 

A regény megrendelhető a kiadótól ITT.

Ingo Schulze: Jóravaló gyilkosok

 "Norbert Paulini köztiszteletnek örvendő antikvárius Drezdában. A könyvek szerelmesei bármikor kincsekre vagy hasonló gondolkodású emberekre találhatnak, ha betérnek hozzá. A Vasfüggöny lebontását követő új időkben, amikor a régi vevők elmaradoznak, ő akkor is igyekszik megtartani státuszát és a könyveit. Ám hirtelen egy indulatos, békétlen, embergyűlölő Paulinival találjuk szemben magunkat, akit ráadásul azzal vádolnak, hogy idegenellenes akciókban vett részt. Elképzelhető, hogy a szenvedélyes olvasó, a könyvek embere gonosztevővé változott?

Ingo Schulze 1962-ben született, Drezdában. Berlinben él. Könyvei komoly sikert arattak, akad köztük, amely iskolai ajánlott olvasmány lett, és olyan is, amelyből filmet forgattak. 30 nyelvre fordították le eddig a műveit. Számos németországi és nemzetközi irodalmi díjban részesült."

________________________________

Egy könyv könyvekről, a könyvek szeretetéről, az olvasóvá válásról, az olvasói létről, mert igen, ez is a lét egy formája, a létezés mikéntje, és ezt tudja a regény főszereplője, ezt tudja az író, és milyen nagyszerű, hogy valaki egy egész regényt szentelt annak, hogy elmondja, az olvasás egy életforma, nem egy hobbi, nem időtöltés, nem szórakozás, nem csupán, hanem sokkal több annál, a létezés egy magasabb foka, emberi minőség, 

több mint tudás vagy tudásvágy, törekvés valami többre ennél, 

és Schulze megpróbálja mindezt szavakba önteni.

Ahogy a fülszövegben írja: "Az irodalom az, amelyen keresztül jobban látjuk, milyen korban is élünk."

Mennyire igaz! Nyissunk ki egy könyvet, és az írótól, a történetből, a karakterekből mindent tudni fogunk a korszakról, amelyben játszódik, 

az értékrendekről, az erkölcsről, bűnökről és büntetésekről, énképekről, ítélkezésről, bátorságról vagy gyávaságról, jóról és rosszról, mindarról, ami annak a kornak jellemzője, erénye, bűne, sajátja.

"Szemben ülni valakivel, aki más logikát követ, mi több, aki ízekre szedte a logikát, és ezt az élet végső igazságaként akarja eladni nekem - hogyan is reagálhatnék rá?"

Annyi jó kérdés van ebben a könyvben, annyi igazság vagy rávilágítás az igazság keresésére, annyi bölcs gondolat és annyi ösztönös tudás, ami igazi értékké teszi Schulze írását, azt, ahogyan kivesézi az embereket s a kort, miérteket, következményeket, válaszokat vagy válasznélküliségeket, ahogy beszél sebekről és tévedésekről, helyzetekről és döntésekről, szomorú következményekről és lehetőségekről - el kell olvasnotok!

Megvásárolható ITT.