Harlan Coben: Úgyis megtalállak

 

"A Maradj mellettem és Az idegen című Netflix-krimisorozatok bestseller-szerzőjének új könyve!

David és Cheryl Burroughs igazi áloméletet éltek hároméves fiukkal, Matthew-val, amikor a tragédia lesújtott a családjukra. Most, öt évvel a szörnyű éjszaka után Cheryl újraházasodott, David pedig életfogytiglani börtönbüntetését tölti fiuk brutális meggyilkolása miatt.
David maga is hiszi, hogy bűnös. Összetörten, sorsába beletörődve tengeti napjait a fegyházban, ám egy nap meglátogatja volt sógornője, Rachel, és hoz magával egy fényképet, amely felrázza a férfit a fásultságból. A kép egy vidámparkban készült, a háttérben pedig egy fiú látható, arcán ismerős, jellegzetes anyajeggyel… és bár David és Rachel tisztában vannak vele, hogy lehetetlen, mégis mindketten tudják. Tudják, hogy a fiú a képen Matthew, és még mindig él.
David kockázatos és gyötrelmes szökési tervet eszel ki, és elhatározza, hogy megteszi a lehetetlent – kijut a börtönből, megmenti a fiát, tisztázza a nevét, és kideríti, mi is történt valójában. De vajon sikerül-e elegendő ideig elkerülnie az FBI kopóit, hogy felfedhesse a megdöbbentő igazságot?

„Ellenállhatatlan… nyaktörő tempójú szökéstörténet, a Cobentől megszokott lenyűgöző elbeszélésmóddal” – The Guardian
„Coben az igazi mester kifogástalan technikájával pörgeti maximumra a feszültséget.” – CrimeReads"

_________________

Hogyan lehet könyvről könyvre jobbnak lenni, regényről regényre egyre színvonalasabb krimiket írni, sosem lenni elcsépeltnek, unalmasnak, nem nyúlni vissza korábbi ötletekhez, momentumokhoz, hihetetlenül izgalmas történeteket szőni huszadszor is? De most komolyan, Coben hogyan csinálja?

Nagyon érdekfeszítő, kiszámíthatatlan csavarokkal tűzdelt regényt írt ismét, és tudja, annyira tudja, hogy hogyan kell megfogni az olvasót!

A krimi persze megköveteli - mindenek előtt -, hogy letehetetlen legyen, sosem kiszámítható, fordulatos, lendületes, sodró erejű, de eközben Coben mindig behoz olyan megindító szálakat is, amelyek annyira szívbemarkolók, hogy az ember óhatatlanul is közelebb kerül esetleg a szereplőkhöz, mint szeretné. Drukkol nekik, érti vagy legalábbis próbálja - tényleg megpróbálja - megérteni őket, miközben elborzasztja a téma, és örül, hogy újra és újra emlékeztetheti magát: ez csak egy kitalált történet, nem igaz!

Nagy találmánya Cobennek, hogy időről időre, akár csak egy mondat erejéig, sőt az is lehet, hogy csak említés szintjén, de visszahozza régi szereplőit, legyenek azok mellék- vagy főszereplői korábbi történeteinek, ezzel szinte személyesebbé téve a történetet, ismerőssé a karaktereket, otthonossá a közeget, sőt nem is csak otthonossá és ismerőssé, hanem valóságossá, ami szerintem rengeteget hozzátesz egyébként is nagyon erős történeteihez. 

A mostani történet különösen torokszorító, és sajnos ilyenkor nincs tökéletesen boldog befejezés. Ha 300 oldal arról szól, miként sérülnek a szereplők éveken keresztül, akkor nem remélhető a happy end. Csak az, hogy minden a lehető legjobban alakul - a körülményekhez képest. Az írótól elvárjuk, hogy adjon egy feloldást, de az nem várható el tőle, hogy minden igényünknek megfeleljen egyszerre. Ne legyen sablonos, legyen izgalmas, legyen hihető, de azért mindenki legyen boldog végén... Nos, ha ilyen olvasmányra vágyunk, ne ezt a műfajt válasszuk. Mert itt szembe kell néznünk azzal, hogy vannak dolgok, amelyek változtathatatlanok, de azért bízhatunk Cobenben, hogy meg fogja próbálni mindenki számára emészthetően tálalni a végkifejletet. Ami már megint olyan súlyos, meglepő, mély és váratlan, amit elképzelni se tudnál. 

A kiadótól megrendelhető ITT.

Harlan Coben: A kisváros titkai

 

"A Maradj mellettem és Az idegen című Netflix-krimisorozatok bestseller-szerzőjének új könyve azt a nyugtalanító kérdést veti fel, hogy a szülők mennyire ismerik valójában gyermekeiket – majd a legrosszabb félelmeik hullámvasútjára ülteti őket.

„El fogjuk veszíteni” – e szavakkal indokolja önmagának Mike és Tia Baye a döntést, hogy kémkedni kezdenek a tizenhat éves Adam után, aki egyre zárkózottabban és elutasítóbban viselkedik, mióta a legjobb barátja öngyilkosságot követett el. Az Adam számítógépére telepített kémprogram révén a szülei látnak minden honlapot, amelyet a fiú felkeresett, minden e-mailt, minden chatüzenetet, amelyet kap. Ám minden egyes leütés a billentyűzeten egyre mélyebbre rántja őket a káosz és az erőszak örvényébe, amely mindannyiukat elpusztíthatja.

Betsy Hill a fia emlékére létrehozott honlapot böngészve talál egy fotót, amely egyértelműen Spencer halálának estéjén készült – és valaki más is van rajta a fia mellett! Betsy úgy hiszi, az a homályos alak Adam Baye, és amikor megtudja, hogy Adam eltűnt, rádöbben, hogy valami rettenetes dolog férkőzött a kis kertvárosi közösség életébe. A Spencer halálát övező titkok és hazugságok leleplezése talán az egyetlen, ami segíthet Betsynek továbblépni – és ami talán megmenti Adam életét…"

____________________

Harlan Cobennek egy korábban írt, de Magyarországon most kiadott regényét tarthatjuk a kezünkben, már jól ismerve az író kifogástalan stílusát, elképesztő fantáziáját, tudva, hogy milyen elképzelhetetlen csavarokkal tud élni és mennyire meg tudja vezetni a regényeiben az olvasót.

Kíváncsi voltam, hogy esetleg érzek-e majd visszalépést a mostanában íródott regényeihez képest, de még a feltételezésért is bocsánatot kérek utólag is. Ugyanis ez a könyve is le-te-he-tet-len! Ennyi.

Na de azért mégiscsak egy picit bővebb lére eresztve...

Ahogy szerepel is a fülszövegben, valóban nyugtalanító kérdést boncolgat az író, de azért ennél többről van szó. A legszörnyűbb, legborzasztóbb dolgokat fejtegeti és néz azok mögé, és persze nem tud tuti választ adni semmire, csak a saját maga által teremtett események szálait tudja kibogozgatni. Nagyon súlyos kérdéseket feszeget, és irdatlan mélységekbe visz, ahonnan csak bizonyos szereplők számára tud kiutat kínálni.

És a legegyszerűbb mondatai is nagyon elgondolkodtatók tudnak lenni.

"Ha kívülről nézel rá bármire, igazán egyszerű könyörtelenül ítélkezni fölöttük." 

Milyen evidens, nem igaz? De akkor miért van az, hogy mégsem ennek megfelelően élünk? Miért ítélünk olyan könnyen és gyorsan, és miért vagyunk sokkal megengedőbbek saját magunkkal? Ha a magunk számára mindig remek mentségeket tudunk felsorakoztatni a hibák elkövetésekor, miért nem tesszük meg ezt nagyvonalúan másokkal is? Mert ha más a hibás, és mi felette állunk a hiba elkövetésének és más embereknek, akkor kevésbé vagyunk sérülékenyek? Akkor azt hisszük, hogy kezünkben tartjuk a dolgokat? Vagy szeretjük annak a hatalomnak érzését, amit az okoz, hogy mi - azt hisszük - különbek vagyunk másoknál? Vagy ha más fölött mondunk jogos(nak tűnő) ítéletet, az a mi sérthetetlenségünk illúzióját nyújtja, és így hamis biztonságérzetbe tudjuk ringatni magunkat? 

Coben krimijeiben meg kell találni a sorok között, hogy mi mindent akar elmondani nekünk, azon túl, hogy nyilván az elsődleges célja, a könyv műfajából adódóan, a szórakoztatás.

Vagy: 

"A bizalom már csak ilyen. Nyomós okkal meg lehet törni. De akkor törött is marad."

Ó, a bizalom! Milyen sebezhetővé tesz minket a bizalom és a bizalmatlanság is! Gondolkodtatok már ezen? Nos, ha nem, akkor itt az ideje. És Coben regénye elindít titeket ezen az úton.

Egy nagyon nehéz téma, beágyazva a szórakoztató irodalom műfajába, egy könyv, ami a fotelhoz szögez, leköti minden figyelmed, megköveteli, hogy olyanokon gondolkodj, amiken eddig nem akartál, és nehezen enged utadra akkor is, ha már végeztél vele. 

A regény megrendelhető ITT.

Harlan Coben: Egyezés

 

"Sokkoló genetikai egyezés leplezi le egy család sötét titkát Harlan Coben legújabb, borzongató thrillerében.

Több hónapnyi távollét után a Senki fiából megismert Wilde visszatér a Ramapo-hegységbe. Sikertelen beszokási kísérlete megerősíti benne, amit mindig is tudott: ő nem tartozik senkihez, nem kötik gúzsba a modern élet előnyei és hátrányai.
Ám egy online adatbázisban felbukkanó egyezés közelebb viszi a múltjához, mint azt valaha is álmodta volna, és megadja neki a lehetőséget, hogy felkutassa az apját. A találkozó azonban több kérdéssel szolgál, mint ahány válasszal. A kétségbeesett Wilde belekapaszkodik az utolsó szalmaszálba: egy másodunokatestvérbe, aki épp olyan gyorsan tűnik el, mint ahogyan újra felbukkan, miután átél egy kegyetlen bukást, rosszabbat a legszörnyűbb rémálomnál.
Vajon régóta érett már az unokatestvér bukása? Vagy csupán áldozatul esett egy bonyolult, aljas összeesküvésnek? És mi köze ennek az egésznek az egykor Az idegenként ismert emberhez, az áruló szökevényhez, akinek egyre több a követője, s akinek küldetése és módszerei egyre veszedelmesebbek?

„Az Egyezésben Coben cselekményszövési és történetmesélési profizmusa a maga teljes valójában mutatkozik meg. Bitang jó olvasmány!” – Bookreporter
„Valahányszor azt hinné az ember, hogy Coben már nem tud jobbat nyújtani, ő előáll egy új regénnyel, amely valahogy megint felül tudja múlni az előzőt.” – San Francisco Chronicle

HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Regényeit a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon, eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte."

__________________________

Én is úgy érzem, ahogy a San Francisco Chronicle is írja, hogy amikor azt hiszed, Coben már nem tudja felülmúlni magát, akkor egy olyan új regénnyel jelentkezik, amiben bebizonyítja, hogy de!

Ez a könyve egyébként több szempontból is csemege: egyrészt az előző könyvében megismert főhős kapta ismét a főszerepet; másrészt újra visszatér egy régről jól ismert mellékszereplő, aki jelentős szerepet kap ebben a történetben; ráadásul összefonódik Coben egy korábbi regényének szálaival jelen könyve, mégpedig Az idegennel - bár megmondom őszintén, ezzel kapcsolatban lenne egy fontos kérdésem Cobenhez...

Ahogy mindig, most is el kell mondani, hogy 

lélegzetelállítóan izgalmas, nagyon okos, szövevényes, letehetetlen, szórakoztató, fordulatokkal teli, váratlan és meghökkentő epizódokat felvonultató, lebilincselően megírt, intelligens, eredeti alkotásról van szó.

Bár a végét kicsit elnagyolta, de lehet, hogy ez nem véletlen, mert a főszereplőn keresztül ő maga is utal rá, hogy nem kaptunk mindenre választ - netán folytatás következik?? 

Mindenesetre ismét fontos elmondani, hogy Coben korunk egyik legjobb krimiszerzője, aki olyan karaktereket teremt és olyan cselekményt sző, ami hol hátborzongató, hol szívettépő, hol vicces, de mindig kiszámíthatatlan és meglepő, emberi és nem a valóságtól elrugaszkodott. 

Nem akar semmit túlzásba vinni, nem akarja túlszárnyalni a saját ötleteit (ezt a hibát sokszor elkövetik az írók: valami méég nagyobbat, méég megdöbbentőt, méég fordulatosabbat akarnak írni, és éppen ettől az ember azt érzi, hogy talajt vesztettek, és a történet hiteltelenné válik), nem akar semmit túlmagyarázni, túlírni, és ráadásul meghagyja neked a jogot és a lehetőséget, hogy véleményt formálj a szereplőkről és a döntéseikről, nem akarja mindenáron a szádba rágni, hogy mit gondolj róluk.

Igazán nívós könyveket kapunk tőle, és látszik, hogy Coben tele van ötletekkel, egyre feljebb és feljebb jut, egyre motiváltabb és egyre profibb, úgyhogy alig várom, hogy újabb könyvvel álljon elő, mert a műfaj legjava ma az ő tollából születik.

A regény megrendelhető ITT.

Harlan Coben: Win

 "Bő húsz évvel ezelőtt ismeretlen tettesek betörtek az arisztokrata Lockwood család birtokára, és elrabolták a fiatal Patriciát. A lányt hónapokig egy eldugott fészerben tartották fogva. Patricia végül megszökött, de az elkövetők is felszívódtak – a családtól ellopott értékekkel együtt, melyek azóta sem kerültek elő. Egészen mostanáig.

A New York-i Upper West Side egyik felhőkarcolójának luxuslakosztályában holtan találnak egy remetét, és holmijai között két érdekes tárgyra bukkannak: egy ellopott Vermeer-festményre és egy bőrtáskára, amelyen a WHL3 felirat áll. A nyomozóknak hosszú évek után nemcsak Patricia elrablása kapcsán, hanem egy másik lezáratlan FBI-ügyben is új nyom áll a rendelkezésére – a szálak ugyanis mindkét tárgy esetében ugyanazon férfi felé mutatnak.
III. Windsor Horne Lockwoodnak (vagy ahogy a barátai ismerik: Winnek) fogalma sincs, hogy a táskája és az ellopott családi festmény hogyan került az elhunyt férfi lakosztályába. De egyre jobban érdekelni kezdi a dolog, különösen az után, hogy az FBI-tól megtudja: az unokahúgát elrabló férfit egy belföldi terrorista merénylet elkövetésével is gyanúsítják, és vélhetően még mindig szabadlábon van.
A két ügy évtizedekig megoldhatatlan feladat elé állította az FBI-t, de Wint három olyan tényező is segíti, amely a nyomozószerveket nem: személyes érintettsége, hatalmas vagyona és sajátos igazságérzete..."

______________

A megunhatatlan, csalódást sosem okozó, krimivonalon felülmúlhatatlan Harlan Coben új regénnyel jelentkezett. 

Kíváncsi voltam, Coben hogyan dolgozza ki Win karakterét, akinek eddigi regényeiben mellékszerepet szánt. Nyilván sejtette, hogy sok olvasóját érdekelnék Win mozgatórugói, lelki mélységei, motivációi - és, ugye, most arról a szereplőről beszélünk, akinek szinte - de csak szinte - megbocsátottuk a Bolitar-regényekben az agresszív cselekedeteit, bosszúját, önbíráskodását. 

És újabb erénye a szerzőnek: miközben a karaktert nagyon jól felépítette, nem törekedett arra, hogy Win és a döntései mindenki számára elfogadhatók és szimpatikusak legyenek. Korántsem. Nem próbálta meg pusztán feketévé-fehérré tenni az egészet. (És aki már olvasta a regényt, most felfedezi ebben a mondatban a kétértelműséget.) Mert nem is az. Win az igazságra törekszik, de önhatalmúlag dönt, áll bosszút, törvénykezik, ítél és váltja ítéletét tettekre. Ami egyszerűen nem lehet mindig rokonszenves, hiszen valakinek a szubjektivizmusát sosem tehetjük egészen a magunkévá. 

Egy ilyen ellentmondásos szereplő esetében meg különösen nem. 

Coben, mint mindig, erkölcsi kérdéseket is feszeget, és - szintén: mint mindig - ezt nagyon okosan teszi. Elgondolkodtat, és mélyebb rétegek felfedezésére sarkall, mint amennyit direktben tálal az olvasói számára. 

A Myron Bolitart hiányolóknak is dob egy csontot (jó értelemben), hiszen gyakran emlegeti Win a legjobb barátját - amivel reményt kelt bennünk, hogy Coben jelentkezik még újabb Bolitar-regénnyel.

Látszólag kevéssé vagy egyáltalán nem egymáshoz kapcsolódó szálakat nagyon intelligensen köt össze idővel, amelyek szövevényes, kusza, tekervényes síkok kibogozása után lesznek egy egésszé.

Örülök, hogy Winnek adott Coben egy lánygyermeket, hogy ezáltal megmutathassa érzésvilágát is - és ezáltal elmondhassa, megmutathassa, hogy akit gépiesnek, érzelemmentesnek, önzőnek gondolunk (és aki netán valóban az), az is más emberré válik, amikor gyermeke születik. Ezzel Coben 

nem a közhelyek, hanem az igazság felé fordult. 

És nagyon jól tette. Mert vannak ilyen egyszerű - fekete-fehér - dolgok, amelyeket kár lenne tagadni. 

Coben újra inspiratív, izgalmas, fordulatos krimit szőtt, amivel csak azt érte el, hogy az ember már megint tűkön ülve várja a folytatást. 

A regény megrendelhető ITT.

Harlan Coben: Az erdő

"Húsz éve történt. Egy nyári táborozás során négy tinédzser éjszaka kiszökik az erdőbe. Kettőt közülük holtan találnak, a másik kettő azonban hosszas keresés után sem kerül elő. Két évre rá egy sorozatgyilkost elítélnek, ám a bűnöző tagadja, hogy köze lenne a négy fiatal halálához.

Az eltűntek egyike volt Paul Copeland megyei ügyész nővére is. Paul egyedül neveli hatéves kislányát, karrierje is szépen ível felfelé, így egyre kevesebbet foglalkozik a húsz évvel korábbi traumával. Amikor azonban egy gyilkossági ügy szálai hozzá vezetnek, és egy holttestet kell azonosítania, Paul egy árulkodó jel alapján felismerni véli a négy áldozat egyikét – a fiút, aki annak idején nővérével együtt örökre eltűnt az erdőben… 

Lehet, hogy Paul nővére mégis életben van? A férfi szép lassan ráeszmél, hogy a múlt sötét és veszedelmes családi titkokat rejteget, amelyek egy csapásra szilánkokra törhetik az életét. Paulnak hamarosan döntenie kell: nem bolygatja tovább a húsz évvel korábbi eseményeket, vagy inkább megpróbálja kideríteni az igazságot."

Nekem meggyőződésem, hogy Harlan Coben korunk egyik legjobb krimiírója, aki eredeti ötletekkel, egyedi hangvétellel, humorérzékkel (amit ebben a könyvében talán kevésbé csillogtat, de ez szerintem pozitívum, hiszen nem minden karakterhez és élethelyzethez illik a viccelődés), merészséggel és tehetséggel is bír. 

Nem szokásom félbehagyni könyvet, de amint megérkezett Coben új regénye, már dobtam is félre gondolkodás nélkül az addig olvasott krimit. 

Mindig van bennem egy pici aggodalom: Coben annyi jó könyvet írt már...! Lesz ez olyan jó, mint az előző? Megüti azt a szintet? Lehet még tovább felfelé ívelni? 

És jelentem: igen, lehet. De még mennyire hogy lehet! Sosem okoz csalódást, sosem rest alaposan kidolgozni minden egyes szálat, beavatni minket a részletekbe, a motivációkba, a családi történetek mélységeibe, az érzelmi szálakba, a miértekbe; mindig rendkívül érdekes csattanó(k)ra számíthat az ember a könyvben (nem is feltétlenül csak a történet végén), és soha, soha nem lehet csalódni a minőségben. 

Nagyon tetszik, hogy behozza egy elvileg szokványos krimibe a döntések nehézségét és súlyát, etikai kérdéseket felvetve. Mi a helyes és helytelen - ó, igen: de kinek a nézőpontjából is helyes vagy helytelen valami? Mit vagyunk hajlandók megtenni a szeretteinkért? És amit megteszünk, arról ki dönti el, hogy helyes-e vagy sem? És ugyanaz helyes mindannyiunk számára? Vannak bizonyos egyetemes erkölcsi értékek. De ez mindig fekete vagy fehér? Azok nem akkor és addig érvényesek (ó, szép világ!), ha azoknak mindenki megfelel?

Na, szóval: Coben erkölcsi kérdéseket is felvet, amivel túllép a hagyományos krimi szabályain és világán, pluszt ad hozzá a történethez, nem marad meg a sablonoknál és a szokványosnál, többet akar adni, és ezt okosan, intelligensen teszi.

Remek író, nagy tehetség, minden regénye olvasmányos, színvonalas és számos újdonságot felvonultató, kiváló a karakterábrázolása, az ötletei, az emberismerete - és sosem elégszik meg a kevesebbel vagy az éppen eléggel, mindig a maximalizmusra törekszik könyvei kidolgozottsága, minősége tekintetében, és mesterien tud egyensúlyozni a könnyed hangvétel és a súlyos témák között. 

A könyv megrendelhető ITT.

Harlan Coben: Senki fia

"Westville a világ legunalmasabb kisvárosának látszik – ám a hegyekkel övezett vidék tele van rejtélyekkel. Az egyik legnagyobb talány a város körüli erdőben élő Wilde, akit harminc évvel korábban, gyerekként magára hagyva találtak a fák között. Az immár felnőtt férfi azóta sem tudja, hogyan került az erdőbe, és kik lehetnek a szülei. Szinte természetes, hogy amikor a városban eltűnik egy középiskolás lány, hozzá fordulnak segítségért, és Wilde egyetlen barátja, egy hetven körüli sztárügyvéd, Hester Crimstein is bekapcsolódik a nyomozásba. Hamarosan a város leggazdagabb családjából is nyoma vész egy fiúnak. Majd érkezik egy zsaroló levél.
Ahogy múlt és jelen eseményei felkavarodnak, a mind rejtélyesebb ügybe egy gátlástalan elnökjelölt, egy mindenre elszánt környezetvédelmi aktivista, néhány kegyetlen középiskolás és egy nyugdíjas katonatiszt is belekeveredik. Wilde pedig rájön: ha meg akarja találni a lányt, a város féltve őrzött titkainak kell utánajárnia – mielőtt még túl késő lenne megfejteni őket…

EGY ÚJ SOROZAT ÚJ, ELLENÁLLHATATLAN FŐSZEREPLŐJE MUTATKOZIK BE… MÉG EGY FANTASZTIKUS THRILLER A LEGJOBBAK EGYIKÉTŐL – Crime Reads

COBEN SOHA, DE SOHA NEM HAGY CSERBEN – Lee Child

HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Több mint húsz nagy sikerű regényt írt, közülük az utolsó hat felkerült a The New York Times bestsellerlistájának első helyére. Műveit negyvenhárom nyelvre fordították le, és közel hetvenmillió példányt adtak el belőlük. Az idegenből a Netflix készített sorozatot."

______________________________

Harlan Coben, a megunhatatlan, a mindig megfelelő nívót képviselő, a legszínvonalasabb és legszórakoztatóbb krimit író, örök kedvenc - végre, végre - új regénnyel jelentkezett.

A történet lebilincselő, olvastatja - de letenni nem engedi - magát, rendkívül pergő, vicces, a feszültséget és a nyugvópontokat megfelelően adagoló, újabb és újabb kérdéseket feltevő (és azokat csak a legvégén megválaszoló), ismét remekül megírt és kibontakoztatott karakterekkel rendelkező, izgalmakkal átszőtt, és külön érdekessége, hogy bepillantást enged olyan politikai háttéreseményekbe és -manipulációkba, amelyek valószínűleg tényleg nagyjából így történhetnek a való világban. Hitelesnek tűnő forrás, amely - műfaji sajátosságain túl - elkalauzolja az olvasót egy számára ismeretlen világ felszín alatti rejtelmeibe.

A karakterek életszerűek, éppen esendőségüknél fogva, akik olykor tévednek, hibáznak, döntenek - jól vagy rosszul; élik az életüket - legjobb tudásuk szerint; és igyekeznek kibogozni az őket körülvevő és a bennük, magánéletükben, lelkükben, múltjukban összegabalyodott fonalakat, és jelen életükben megoldani a rájuk háruló feladatokat, legyen szó a saját életükről vagy más valakiről, aki a segítségükre, jóindulatukra, támogatásukra szorul.

A mellékszereplők is jól megformáltak, megkérdőjelezhetetlen, tehát valóságosnak tűnő vágyakkal vagy arroganciával vagy kedvességgel vagy humorérzékkel vagy kalandvággyal vagy más egyéb olyan tulajdonságokkal megáldva és felvértezve, amelyek emberi mivoltukat, úgy értem: életszerűségüket, valóságosságukat az olvasó számára nyilvánvalóvá teszik.

A fordulatok, megoldások pedig Cobenre jellemző módon kiszámíthatatlanok, váratlanok, meglepőek - és szokás szerint nem elégszik meg egy csavarral, hanem több is követi egymást.

Harlan Coben megint intelligens, szórakoztató, letehetetlen könyvvel örvendeztetett meg minket; most újra várhatjuk, hogy mikor írja már meg a következőt.


A regény a Jaffa Kiadótól megrendelhető ITT.

Harlan Coben: Végakarat

"Myron Bolitart ezúttal egyik ügyfele, a korábbi teniszcsillag, Suzze T keresi fel, hogy a segítségét kérje. Suzze gyereket vár, ám egy rosszindulatú komment a Facebook-oldalán megkérdőjelezi az apa kilétét, és a nő attól fél, nemcsak férjét, Lexet, a híres zenészt veszítheti el, de egész élete romba dőlhet. Myron a tőle megszokott elánnal veti magát a nyomozásba, ám hamarosan nem várt akadályokba ütközik. Kiderül, hogy az ügy szálai egy olyan múltbéli eseményhez nyúlnak vissza, amely nemcsak Suzze, hanem Myron életére is hatással lehet…" 

____________________________________________


Harlan Cobenben sosem csalódik az ember.
Letehetetlen, izgalmas, szórakoztató, poénokkal tűzdelt, pergő, egy szuszra kiolvasandó regény, amely hatalmas csattanóval zárul.

Harlan Coben: Szökevények

"Simon menő pénzügyi tanácsadó, felesége orvos, három tehetséges gyerekük van. Ám egyszer csak összeomlik a világuk: nagylánya rákap a drogra, csöves lesz, a Central Parkban él. Simon itt talál rá, megpróbálja hazacipelni. A lány barátja útját állja, és a verekedésről készült okostelefon-videók vírusként terjednek az interneten. Simonnak és családjának bujkálnia kell, de leginkább a lányának. Végképp nyoma vész.

Hónapok múlva nyomozó állít be Simon munkahelyére. A férfi megretten, hogy a lányával történt valami, de ennél is nagyobb a baj. A lánya gyanúsított. Sőt Simon és felesége is. Az áldozat ugyanis lányuk drogos barátja.

Ki találja meg előbb a szökésben lévő lányt? A szülők a letartóztatás árnyékában egy lépéssel a rendőrség előtt járnak. Saját szakállukra nyomozni kezdenek. Feleségét lelövik, Simon kénytelen egyedül folytatni a kutatást – már nemcsak lányuk, hanem halott barátja után is. Segítségére lesz egy magánnyomozónő, és a hajszába az alvilág is bekapcsolódik. De a kirakós darabjai nem akarnak összeállni, újabb és újabb holttesteken át vezet az út a meghökkentő megoldáshoz.

A SZÖKEVÉNYEK AZT BIZONYÍTJA, HOGY A VILÁG EGYIK LEGJOBB KRIMISZERZŐJE A PÁLYÁJA CSÚCSÁRA ÉRKEZETT. – Peter James

COBENBEN SOSEM CSALÓDIK AZ EMBER, DE EZ A KÖNYV EGÉSZEN KÜLÖNLEGES. – Lee Child

Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte.

Simon keze ökölbe szorult. Elöntötte a düh, egész teste égett tőle. Narkós, drogos, betépett, akármi – ezt még valahogy tudta kezelni vagy a tudatából kirekeszteni. De valaki kezet emelt az ő kislányára."

_______________________________

Coben megint mesterművet alkotott, amely lélegzetelállítóan okos és pörgős, letehetetlen, szövevényes, és mindeközben eredeti történettel állt elő, hajmeresztő végkifejlettel.

Hadd osszak meg két idézetet a könyvből:

"A pénz nem boldogít satöbbi... hát, ez elég nagy hülyeség. Az összes közül, amit az ember irányítani tud, bizony a pénz tudja messze leginkább előidézni és növelni azt a tünékeny eszmét, amit boldogságnak nevezünk. A pénz oldja a szorongást. Biztosítja a jobb oktatást, jobb élelmet, jobb orvosokat - bizonyos fokú lelki békét. A pénz kényelmet és szabadságot ad. Pénzen élmények és jólét vehető, és legfőképpen idő, aminek a család és az egészség tekintetében van közvetlen jelentősége."

Engem ebben az idézetben nem "a pénz boldogít" eszméje fogott meg, hanem amit még a legelején ír: "az összes közül, amit az ember irányítani tud..."

Mert ez a mondat nagyon jól példázza ennek a könyvnek a cselekményét - és az élet folyását úgy általában véve. Mert mit irányítunk valójában? Irányítunk valójában bármit is? (És tulajdonképpen érdekes elmélázni, hogy ha mellétesszük, hogy "pénz birtokában", illetve "pénz nélkül", az mennyiben másítja meg a választ.) Mennyire? Bizonyos fokig, aha - de csak ha a körülmények is a kezünkre játszanak. Ha a Gondviselés is úgy akarja. Akkor. Ez ijesztő és felemelő gondolat egyszerre. És az ember elfutna néha az erős és ijesztő gondolatok elől - de hova is?

Talán egy jó könyvbe, átmenetileg.

A másik idézet pedig:

"...miért tűnik úgy, hogy az idő gyorsabban megy különböző életkorokban. Gyerekfejjel az élmények újak, és ezáltal az emlékek frissek és erőteljesek - úgyhogy az idő megint lassulni látszik. Ahogy valaki öregszik, különösen, ha belefásult egy életritmusba, nagyon kevés új vagy élénk emlék rakódik le, és ezáltal az idő szinte repül. Ezért van az, hogy amikor egy gyerek visszagondol a nyárra, az mintha örökké tartott volna. A felnőtteknek alig egy szemvillanás."

Szeretem, hogy Coben erős gondolatokat tesz a laza krimijeibe. Kemény szál egy könnyed sztoriba - az súlyt ad az események megítélésének. 

Ez is egyébként egy elég nyomasztó gondolat tud lenni: amikor ráeszmélünk, hogy elrepül az idő, és mi mindent szeretnénk még megtenni, vagy mi mindent nem tehetünk meg már. Ijesztő, az ember vehemensen fordítana hátat a gondolatnak, és futna előle, vissza se nézve. Ezt csak bizonyos mértékben korrigálhatja. 

Ha pedig az erőteljes élmények segítenek abban, hogy kevésbé röpüljön az idő, ne csak olvassunk; utazzunk is!

Coben azonban - lévén krimiíró -

elsősorban mégsem a magvas gondolatokkal, hanem lehengerlő, sziporkázó stílusával vesz le minket a lábunkról, 

de az kétségtelen, hogy mélyíti a történetet olyan eszmefuttatásokkal, amelyek a család fontosságáról szólnak vagy arról (nem akarom lelőni a poént), ami a csattanója ennek a regénynek. Ennek apropóján két igen érdekes momentumra is kitér, és rávilágít (milyen jól is jön néha a figyelmeztetés), hogy mennyire esendő az ember, és - pénz ide vagy oda - mennyire ki van szolgáltatva a Felsőbb Erőknek.


ITT megrendelhető.

Harlan Coben: Ne engedj el!

"Napoleon „Nap” Dumas New Jersey-i kisvárosi detektív egész világa romba dől, amikor gimnazista korában ikertestvérét, Leót és Leo barátnőjét, Dianát holtan találják a vasúti síneken, majd szerelme, Maura szakít vele, hogy aztán minden magyarázat nélkül kámforrá váljon. Mi történhetett ezen a tragikus napon? Lehetséges, hogy a két sötét rejtély összefügg, vagy csupán a vak véletlen tette tönkre Nap életét? 

Tizenöt évvel később Nap megdöbbentő jelre bukkan, amikor egy rendőrgyilkosság helyszínén megtalálja Maura ujjlenyomatát. Az áldozat, Rex Canton ráadásul nemcsak közös osztálytársuk volt, de Leóval együtt egy titkos diákkör tagja is. A szálak mindinkább összekuszálódnak, amikor a társaság egy újabb tagjának vész nyoma. Napben gyanú ébred: talán csak nem ahhoz az elhagyatott katonai bázishoz van köze a szörnyűségeknek, amely iránt a kör tagjai élénken érdeklődtek?

Ahogy Nap egyre mélyebbre ás a múltba, válaszok helyett újabb és újabb nyugtalanító kérdések buknak a felszínre. Valakik mindenáron meg akarják akadályozni, hogy fény derüljön ama bizonyos nap titkára – talán mert hátborzongatóbb, mint azt Nap legrémesebb álmaiban gondolta volna…

Szerelem, gyilkosság, összeesküvés: Harlan Coben a tőle megszokott bravúrossággal szövi a Ne engedj el! cselekményének szálait, miközben az emberi lélek legsötétebb bugyraiba kalauzolja olvasóját.

HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte."

_______________________

Mint azt már sokszor leírtam itt, jelenleg a kedvenc krimiíróm Harlan Coben, aki ezúttal sem okozott csalódást.

A már tőle megszokott (várt és elvárt) színvonalat hozta most is, azonban most egy komolyabb témát vett elő.

Érdekessége a könyvnek, hogy Coben egy saját gyerekkori emlékéből, egy akkor legendának gondolt - később aztán kiderült, hogy mégsem az volt - történetből bontotta ki a cselekményt, természetesen utána már a saját kénye-kedve szerint csűrve-csavarva azt. 

A téma elgondolkodtató és mindenképpen érdemes arra, hogy komolyabban vegyük, mintsem egy szimpla krimit, 

ugyanakkor a nehéz momentumokat és a feszültséget szokásához híven az író humorral és remek párbeszédekkel oldja.

Nagyon bírtam a könyvben Myron Bolitair megjelenését, szuper ötlet volt Cobentől.

A csattanó természetesen nem marad el, és nemcsak abban a tekintetben, hogy ki(k) is áll(nak) a bűncselekmények mögött, hanem rendkívül érdekes az indíték (nem gondolnál rá), és az, hogy tényleg végig ötleted sincs, hogy hogyan is függenek össze egymással a dolgok (a történetbeli nyomozónak is ez okozza a legnagyobb fejtörést - hát te sem fogod megfejteni, biztosíthatlak róla).

Coben minden regényében jól érzékelhető a profizmus, a zsigerből írás, az ösztönös tehetség, ugyanakkor a kemény munka is, miközben olyan gördülékenyek a mondatai, mintha oda sem figyelt volna, úgy vetette volna papírra mindet. 

Ez csak látszólag ellentmondás, de valójában egyáltalán nem az. Igazi tehetség, aki nem sajnálja a ráfordított energiát, kutatómunkát, és nem sajnálja belefeccölni a melórészt a könyveibe, nem akarja letudni a lezárásokat valami könnyebb, kényelmesebb megoldással. Nem tudom, hogy sokat agyal-e a végkifejleteken és a csavarokon vagy ezek is jönnek neki könnyedén.

Viszont érdekes az, hogy ez a kiforrott stílus nem csupán az időnek, az eltelt éveknek és a sok megírt könyvnek köszönhető, hanem ez már az első könyveinél is megfigyelhető volt. 

Tehát a színvonal maradt, de mindig tud valami újat, valami pluszt beletenni.

A Jaffa Kiadótól megrendelhető ITT!

Harlan Coben: Maradj mellettem

"Amikor váratlanul felbukkannak a múlt árnyai, három ember számára az amerikai álom egyszerre rémálommá válik…

Megan tipikus kertvárosi anyuka, van két tökéletes gyermeke és egy tökéletes férje, boldogan élnek tökéletes házukban. Megan mégis egyre elégedetlenebb az életével. Nosztalgiával gondol vissza arra az időszakra, amikor korántsem volt minden ennyire tökéletes körülötte…

Ray egykor tehetséges fotós volt, de negyvenéves korára zsákutcába jutott az élete, és a magukat celebnek képzelő, gazdag kölykök bérbe vehető paparazzójaként keresi meg a mindennapi betevőt. Egy napon azonban felsejlik egy alak a múltból. Valaki, aki miatt minden félrecsúszott…

Broome nyomozó képtelen szabadulni egy megoldatlan ügytől. Tizenhét éve próbál a nyomára bukkanni egy helyi családapának, aki egyik napról a másikra megmagyarázhatatlanul eltűnt. Már ő maga sem hisz abban, hogy valaha megtalálja a megoldást, amikor váratlanul történik valami…

Ahogy felgyorsulnak az események, mindhárman rájönnek, hogy bármilyen mélyre temették is titkaikat, a múlt sosem halványul el teljesen, és egy nap mindenkinek szembe kell néznie tettei következményével. Az élet napos oldalát pedig csak egy hajszálvékony vonal választja el a sötétebbik felétől…"

________________________


Újabb Harlan Coben-krimit volt szerencsém elolvasni, és mint tudvalevő, én elfogult vagyok Cobennel kapcsolatban. De tényleg jól ír, nagyon jól!

Ez egy régebbi regénye, 2013-ban jelent meg Magyarországon, de nekem csak most sikerült hozzájutnom.

Remek krimi, pörgős, izgalmas, szórakoztató, egy nap alatt kiolvastam, ez megint a letehetetlen kategória, ahogy az már tőle megszokott. Picit talán kiforratlanabbnak éreztem, mint az azóta megjelent regényeit, de a jól ismert stílus, a szellemesség, a fordulatok kárpótoltak ezért.

Őszintén szólva azt hittem, hogy itt nem lesz nagy csavar a végén, sőt valahogy úgy alakította a szálakat, hogy annyira ne is izgasson a "ki", inkább a mozgatórugók voltak érdekesek végig. Nem csak a gyilkosság miértje, hanem a többi szál: ki miért olyan életet választ, amilyet, ha választhat másikat is stb.

Ijesztő az is, hogy mennyire befolyásolják a körülmények és a körülöttünk lévők az életünket. Nem csak a döntéseinken múlnak a dolgok, nem; nem csak a hozzáállásunkon, az érzelmeinken, az értékrendünkön; és ez elgondolkodtató, ráébreszt az értékekre, akkor is, ha egy krimiben boncolgatják a témát, komolyan mondom.

Cobent továbbra is az egyik legjobb krimiírónak tartom, és nem csupán a cselekményeinek fordulatossága, hanem főként humora és párbeszédeinek eredetisége okán. Ajánlom minden krimikedvelőnek!

Harlan Coben: Hazatérsz

"Tíz évvel azután, hogy a nagy port kavaró emberrablási ügyben két hatéves kisfiú eltűnt, egyikőjük váratlanul előkerül – így kezdődik Harlan Coben új thrillere, a Hazatérsz. Egy évtizeddel korábban Rhys-t és Patrickot, két jómódú család gyermekét elragadták az emberrablók, óriási váltságdíjat követeltek értük, majd hirtelen nyomuk veszett. Tíz évig hánykódnak kétségek között az eltűnt gyerekek családtagjai, lassan minden reményüket elveszítve, mikor egyszer csak bekövetkezik a csoda: Rhys egyik rokona, Win Lockwood egy e-mail segítségével az egyik fiú nyomára bukkan. Win Myron Bolitar segítségét kéri, akivel, úgy tűnik, megtalálják az egyik, mára kamasszá serdült áldozatot, Patrickot.

Hol rejtegették el ilyen hosszú ideig, és mi mindenre emlékszik abból a végzetes napból? Valóban ő az, akinek hiszik? Miért zárják el a szülei a külvilágtól? És persze legfőképp: mit tud a mai napig másik áldozatról? Harlan Coben lenyűgöző, lélegzetelállítóan izgalmas új kötete egyszerre rejtélyekkel, váratlan fordulatokkal átszőtt krimi és megható mese barátságról, családról és arról, mit is jelent hazatérni.

„Sok mindent el lehet mondani Coben írásművészetéről, de a legjobb benne a következetessége. Nem csak hogy jó minden regénye, hanem egyenesen tökéletes. A Home is erről tanúskodik.” – The Huffington Post

„Harlan Coben tökéletesen tisztában van vele, hogyan feleljen meg az olvasók elvárásainak, most is felcsigázó és kanyargós történettel állt elő. Mind a régi rajongóit, mind az új olvasókat magával fogja ragadni.” – NewsOK

Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte."

____

Nem tudok szóhoz jutni.
A Harlan Cobentől megszokott színvonalú, remek kriminek ígérkezett, és az is lett persze, de jóval több is ennél: három ekkora csattanóra a végén még én sem számítottam. 

Minden regénye gyöngyszem a krimiirodalomban, de ekkora meglepetések azért még az ő könyveinek a végén sem szoktak érni. És nem is egy, hanem - nem elírás - három.
Tényleg nehéz szóhoz jutni, még emésztem...

Egyfelől letehetetlen, nagyon izgalmas, elképesztően jól megírt krimi, másrészről viszont olyan történet, amely időnként könnyeket csal az ember szemébe - ami azért Cobennél nem megszokott.

A pergő stílust és a humort már megszokhattuk tőle, de azt, hogy olyasmit ír, amitől úgy rendesen elérzékenyül az ember, nem igazán.

Tehát ismét egy új oldaláról mutatkozott be - miközben hozta a régi, jól megszokott és tőle elvárt, lehengerlő formát is. 

Sok mindenre számítasz, találgatsz, hogy mi lesz a történet vége, és vannak is ötleteid; azon gondolkodsz, hogy melyik lenne a jobb befejezés. Na akkor elmondom, hogy nem tudsz olyan jó befejezést kitalálni, mint Coben. Nem tudsz, hidd el, szóval ne is erőlködj - Coben úgyis meg fog lepni a végén.

A történet szívbe markoló, tehát nem valószínű, hogy teljesen objektíven tudja olvasni az ember. De hát a "semmi sem az, aminek látszik" dolgot már ismerjük a krimiknél - most se számíts másra. 

Mindemellett persze állást fogsz foglalni, ez elkerülhetetlen. Mindig mindannyian állást foglalunk. Akaratlanul is. Ez így normális. Aztán ahogy alakulnak a körülmények a regényben, alakul a véleményünk is. 

De van, ami soha nem változik. 

A Jaffa Kiadótól megrendelhető.

Harlan Coben: Nem versz át

"A repülőoktató Maya Burkett férjét brutálisan meggyilkolják – ráadásul ugyanazzal a fegyverrel, amely pár hónappal korábban nővére életét oltotta ki. Az asszony még fel sem ocsúdik a megrázkódtatásból, amikor a temetés után nem sokkal hátborzongató dologra figyel fel bébimonitorán. A felvétel tanúsága szerint a halott Joe tért vissza kislányukkal játszani…

Maya elszántan igyekszik felgöngyölíteni a rejtélyt, ám rövidesen rá kell döbbennie, hogy a nyomok tulajdon bűnökkel és csalásokkal terhelt múltjába vezetnek. Mi történt azon a végzetes afganisztáni bevetésen, ami miatt az egykori pilótát szüntelenül rémálmok gyötrik? Kinek áll érdekében sötét titkaival sakkban tartani a repülőoktatót, és miért? Mi köze Joe testvére, Andrew halálához a két gyilkosságnak?

A Nem versz át világában semmi sem az, aminek látszik, a tulajdon szemünknek sem hihetünk, és az áldozatokról könnyen kiderülhet, hogy valójában gyilkosok. Vajon elkendőzhető az igazság, vagy előbb-utóbb mindenkinek el kell számolnia tetteivel?

HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte."

Harlan Coben megint remekművet alkotott a krimi kategóriában. Elfogultságom vele kapcsolatban ismert, de ez a könyve tényleg, tényleg letehetetlen. Végig izgalmas, érdekes, fordulatos, nagyon jól van megírva, a szálak abszolút kiszámíthatatlanul bonyolódnak, a karakterek felépítése kifogástalan, néhol megmutatkozik benne Coben humora (ami a többi regényében nagyobb szerepet kap, és elképesztően jó), a stílus pedig időnként az eddigi könyveiben megismertet - és a tőle elvártat - is felülmúlja.

Ha valaki jó valamiben, az bizonyos szempontból valószínűleg tényleg teher is, hiszen onnantól kezdve vele szemben már nem csupán igény, hanem kimondottan elvárás, hogy minimum az eddigi szintet hozza - de ha lehet, inkább szárnyalja túl azt. Újra és újra.

Coben ezt általában megteszi. Ő remek író, így ha "csak" az előző könyvében megszokott formáját hozza, az is éppen elég; csalódást sosem okoz; de most megint túllépett eddigi önmagán, megszokott teljesítményén. Ebben a műfajban valóban ő ma az egyik legjobb, szóval aki nem ismerte eddig, mindenképp ismerkedjen meg a könyveivel, aki pedig ismeri, az minél előbb szerezze be a Nem versz át című művét, mert kihagyhatatlan az izgalmas krimik sorában.
(Érdekesség: Julia Roberts produkciós cége forgat filmet belőle, Julia Robertsszel a főszerepben.)

A végét pedig még csak nem is sejtheted.

A Jaffa Kiadótól megrendelhető ITT!

Harlan Coben – fotó: harlancoben.com

Harlan Coben: Necces

"Egy fiatal nőt hidegvérrel agyonlőnek egy teniszstadion előtti pultnál, ahol hét dollár ötven centért mérik a Moët pezsgőt. A nő egykor a tenisz nagy ígérete volt, pályája üstökösként ívelt fel. 

A U. S. Open döntői előtt egy másik ifjú tehetség kerül az újságok címlapjaira, aki az utcáról küzdötte fel magát a legnagyobbak közé. Amikor Myron Bolitar nyomozni kezd a gyilkos után, kapcsolatot fedez fel a két játékos, valamint egy hat évvel korábbi exkluzív teniszklubban elkövetett gyilkosság között. Egy korrupt amerikai szenátor, egy féltékeny anya és a maffia érintett az ügyben. Myron a lehető legveszélyesebb játszmába kezd, felveszi a kesztyűt a gyilkossal szemben.

„SODRÓ TEMPÓ, SZIPORKÁZÓ DIALÓGUSOK, SZÁMTALAN CSAVAR ÉS AZ ELMARADHATATLAN »SOSEM FOGOD KITALÁLNI, KI A GYILKOS« TÍPUSÚ VÉGKIFEJLET.” – The Armchair Detective

„FELÜLMÚLHATATLAN ÍRÓI TELJESÍTMÉNY… HARLAN COBEN ÚJABB PONTOT SZEREZ A NECCESSEL.” – John Lutz, az Egyedülálló nő megosztaná szerzője

Az Edgar-díjas HARLAN COBEN gondolkodásra késztető és feszültséggel teli regényeiben a krimi műfajának egyik legizgalmasabb alakját teremtette meg: Myron Bolitart, a forrófejű, lágy szívű sportügynököt, aki egyre kiszámíthatatlanabbá válik. Harlan Coben könyveit máig 40 nyelvre fordították le, és 50 millió példány kelt el belőlük világszerte."

Elfogult vagyok Harlan Cobennel kapcsolatban, szóval bármelyik könyvét veszem a kezembe, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. És tényleg nem csalódom sosem a stílusában.
A történetei persze az izgalmat és a cselekményt tekintve nem azonosak, mert hol a gyilkos kiléte a nagyobb durranás egy könyvében, hol maga a vonulat, az események áradata, amely a végkifejlethez vezet, hol egy karakter életútjának, személyiségének kifejtése, de akárhogy is: az érdeklődést végig fenntartja minden krimijében. És hát a humora...! Eredeti és szédületes.
Harriot és Coben az a két író, akiknek a könyvein olykor hangosan kell nevetnem - ami nálam tényleg fehér holló.
A Necces hasonló vonalat képvisel, mint a többi Coben-könyv, a felé támasztott elvárásoknak megfelelően nyújtja azt a színvonalat, amit megszokhattunk tőle.
Annyit elárulhatok, hogy nem találtam volna ki, ki a gyilkos, sem az indítékot.
De Coben egyébként ebben is jó: nem úgy építi fel a sztorijait, hogy végig ezt találgasd, hanem hogy egyszerűen csak élvezd azt a részt, amelyet épp olvasol. Ezért talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, én nem is a "vajon ki tehette?" izgalmáért olvasom Cobent, hanem a sziporkázó, magával ragadó stílusa, ellenállhatatlan, egyedi humorérzéke és a kiváló párbeszédei miatt.

A Jaffától megrendelhető!

Harlan Coben: Nincs üzlet

"Myron Bolitar élete legfontosabb szerződését készül aláírni Christian Steele-lel, az NFL ígéretes tehetségű irányítójával. Egy nap azonban Steele kompromittáló küldeményt kap postán, majd egy rejtélyes telefonhívás érkezik a sportoló rég halottnak hitt egykori barátnőjétől. Myron váratlanul egy zsarolási ügy kellős közepén találja magát, ezért társaival, Winnel és Esperanzával együtt nekilát, hogy utánajárjon egy családi dráma sötét titkainak. Eközben azonban szembe kell néznie saját hivatásának árnyoldalaival is, és egy olyan világban kell helytállnia, ahol a külső és a tehetség gazdaggá tehet, ám az igazság olykor gyilkolni képes.

Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Regényeit meghökkentő humora és a váratlan csavarok miatt a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon. Könyveit eddig mintegy negyven nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte. A Nincs üzlet Harlan Coben legelső Myron Bolitar-könyve, amely egy csapásra nemzetközi hírű thrilleríróvá tette a szerzőt."

Teljesen egyetértek: gyöngyszemek Coben könyvei a krimiirodalomban.
Ahhoz képest, hogy a Nincs üzlet  az első "Bolitar-regény", Bolitar személyisége teljesen jól kidolgozott.
Azért az látszik, hogy ezt a könyvét Coben '95-ben írta; azóta nagyon sokat fejlődött mind írói stílusa, mind a történetvezetés, a karakterek kidolgozása tekintetében. Az idegen - ami a legújabb könyve - sokkal érettebb alkotás minden szempontból.
De a Nincs üzlet is - ahogy minden könyve - igényes, kidolgozott, kifinomult, végig izgalmas, és tök jól vannak kitalálva a sztorik, a csavarok, a fordulatok.
És hát Coben vitathatatlanul egyik legnagyobb erőssége: a humora.

Egy részlet a könyvből, bizonyítandó a humort (nekem legalábbis abszolút bejön; de ahogy a neten olvasom, ezzel nem vagyok egyedül) - azt az iróniát és öniróniát, amelyben Coben annyira jó:

"Myron felállt.
- Köszönöm. Sokat segítettél.
- Hé, Bolitar! Ettől még nem leszünk cimborák, vagy ilyesmi. Ha megint beszélünk, ugyanúgy rühellni foglak téged. Megértetted?
- Most egy kicsit azért összemelegedtünk - válaszolta Myron -, ugye, Larry?
Hanson rákönyökölt az asztalra, és fenyegetőn Myron felé bökött.
- Még mindig azt gondolom rólad, hogy egy kis szaros senkiházi vagy. És ha legközelebb találkozunk, ezt be is bizonyítom.
Myron széttárta a karját.
- Gyerünk, Larry! Mi lesz az öleléssel?
- Okostóni.
- Ezt most vegyem visszautasításnak?
- Tehetsz nekem egy szívességet, Bolitar.
- Csak mondd ki, csillagszemű!
- Húzz a picsába az irodámból!"

Elnézést mindenkitől...
Na itt nem öncélú a káromkodás szerintem; úgy gondolom, hogy itt teljesen vállalható.
Szóval aki szereti a könnyed, de igényes krimiket, annak bátran merem ajánlani Coben bármely könyvét.

Harlan Coben: Az idegen

 

"Az idegen a semmiből bukkan fel. Talán egy bárban, talán egy parkolóban, talán egy élelmiszerboltban. Kiléte ismeretlen. Indítékai homályosak. A birtokában lévő információ tagadhatatlanul hiteles. Néhány szót súg az ember fülébe, aztán magára hagyja meghökkent áldozatát, aki kétségbeesetten próbálja összerakni darabokra tört élete szilánkjait. Adam Price-nak van mit veszítenie. Élete maga az amerikai álom: jól fizető állása van, és látszólag harmonikus házasságban él gyönyörű feleségével, akivel két csodálatos fiúgyermeket nevelnek egy hatalmas kertvárosi családi házban.
Aztán összeakad az idegennel. Amikor Adam tudomást szerez felesége, Corinne szörnyű titkáról, kérdőre vonja az asszonyt, és a tökéletes élet délibábja úgy foszlik szét, mintha sosem létezett volna. Ám Adam hamarosan még sötétebb machinációk hálójában találja magát, és egy idő után felismeri: elég egy apró kis hiba, és az összeesküvés, amelybe belesodródott, nem csupán az életüket dönti romba, de végez is velük…

Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Regényeit meghökkentő humora és a váratlan csavarok miatt a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon. Könyveit eddig mintegy negyven nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte. Az idegen Harlan Coben eddigi legsokkolóbb regénye, amely márciusi megjelenése után szinte azonnal az amerikai sikerlisták élére került."

Én nagyon szeretem a jó krimiket - és amikor azt mondom, hogy "jó", akkor nemcsak a csattanókra, a kiszámíthatatlan fordulatokra gondolok, hanem ugyanannyira arra is, hogy milyen színvonalon van megírva.
Harlan Cobennel azóta elfogult vagyok, hogy az első könyvét olvastam. Már sok könyve megjelent magyarul is, és a legtöbbet még mindig nem olvastam, de amit igen, azok mind lehengereltek. Azonban a legújabb, Az idegen, hát ez a könyv leírhatatlan. (Még ha ez most paradox módon hangzik is.) Egyszerűen nem bírtam letenni, nem érdekelt, hogy hány órát fogok aludni, vagy hogy épp mi egyéb dolgom lenne, ez a könyv annyira magába szippantja az embert - és itt újra fontos hangsúlyozni azt, hogy ez "csak egy krimi"! -, mint kevés más könyv.
Némelyik mondata annyira betalál, hogy azt mondod: te jó ég, hogyan tudja ennyire pontosan megfogalmazni néhány szóval azt, amit már hetek/hónapok/évek óta érzek, vagy gondolok, de sosem tudtam kimondani, szavakba önteni eddig?
Éleslátás, nem mindennapi tehetség, és nemcsak a figyelem, de az izgalom folyamatos fenntartása jellemzi. És tehetség, tehetség, tehetség.
Vannak olyan írók, akik azt mondják magukról, hogy ők csak krimit tudnak írni; mások azt, hogy ők csak szépirodalmat; megint mások mondjuk csak ifjúsági regényt; aztán némelyikük megpróbálkozik más műfajjal is, de aztán visszatér az eredeti témájához, mert rájön, hogy ő abban jó; vagy hogy egyszerűen nem tud írni semmi mást ugyanolyan színvonalon. Vagy sehogy.
Én nem tudom, hogy Coben tudna-e szépirodalmat írni, de valahogy azt érzem, hogy nincs szükség rá. (Karin Fossum az, akinél még ezt éreztem.) Mert a krimijébe, ami tényleg színtiszta krimi, beletesz olyan magvas gondolatokat, hogy azokkal tulajdonképpen el is mond mindent; mindent, néhány mondattal, egy bűnügyi regénybe ágyazva, amit egy szépíró olykor háromszáz oldalon át sulykol, magyaráz.
Mert Cobennek megy ez, és kész. Ösztönösen, akaratlanul. Én nem gondolom, hogy ő szántszándékkal nevelni akarná az olvasót, amikor fajsúlyos mondatokat csak úgy mellékesen odavet ötven oldalanként egyszer. Szerintem ő pusztán szórakoztatni akar. Mégis ráébreszt olyan dolgokra, kimond olyan mondatokat, gondolatokat, amelyek miatt érdemes elolvasni, amit ír, még akkor is, ha nem vagy oda kimondottan ezért a műfajért.
És amikor olvasod és élvezed a könyvét, akkor közben elkezded értékelni az életedet. Vagy - ha kell - átértékelni. Máshogy élni. Máshogy tekinteni rá.
Na, ilyen hatást elérni nem kis dolog. Egy történettel vagy egyetlen mondattal olyat "ütni", amitől másként akarod élni az életedet. Mármint mindezt komolyan. "Igaziból".
És ha mindez nem érdekel egy krimikedvelőt, és pont azért olvas krimit, mert lazítani akar, és nem foglalkozni semmiféle fajsúlyos gondolattal, az sem fog csalódni - Coben olyan finoman hinti el ezeket a mondatokat, hogy akinek nincs szeme rá, az nem fogja észrevenni; ha át akarsz siklani ezek fölött, megteheted; de nem biztos, hogy érdemes.
Ha szórakozni akarsz, olvass Cobent.
Ha az izgalmat szereted egy könyvben, olvass Cobent.
Ha fontos számodra, hogy tartalmas gondolat is legyen egy könyvben, olvass Cobent.
Ha nem akarsz mély gondolatokat egy krimiben, csakis kikapcsolódni akarsz, olvass Cobent.
Tök mindegy igazából, hogy mit keresel egy könyvben - olvasd el Cobennek csak egyetlen könyvét (Az idegen nem rossz kezdetnek), és a következőt már követelni fogod.

Itt közvetlenül a kiadótól megrendelheted.