Richard Osman: Oltári vagyon (A csütörtöki nyomozóklub újabb rejtélye)

"Richard Osman új regénye, az Oltári vagyon ismét bizonyítja, miért vált a Csütörtöki nyomozóklub-sorozat a kortárs brit krimi egyik legnagyobb sikertörténetévé. A szerethető, idős amatőr nyomozók ezúttal sem tudnak nyugodtan pihenni: egy elegáns esküvőn elhangzó, ártatlannak tűnő üzenet újabb, veszélyekkel teli kalandba sodorja őket, ezúttal a digitális vagyon, a rejtett kódok és a modern bűnözés világában. Osman ezúttal is hibátlanul keveri a fanyar humort a mély emberismerettel: miközben hősei a rejtély után kutatnak, valójában a gyász, a barátság és az újrakezdés kérdéseivel is szembenéznek.

Az Oltári vagyon nem csupán szellemes, több rétegű krimi, hanem finoman megírt, érzelmileg is gazdag történet arról, hogyan lehet méltósággal, kíváncsisággal és derűvel élni, még akkor is, ha a világ körülöttünk folyamatosan és nem épp kívánalmainknak megfelelően változik. Intelligens, emberi és mélyen szórakoztató, ráadásul kötetre-kötetre egyre jobb.

Fülszöveg

Kinek van ideje gyilkosságokra, ha egy esküvőt kell megtervezni?

Csendesen telik az év a csütörtöki nyomozóklub tagjainál. Joyce-t lefoglalják az ültetési rendek és a nyitótáncok. Elizabeth gyászol. Ronnál családi gondok vannak, Ibrahim pedig továbbra is a kedvenc bűnözője terapeutája.

Ám amikor Elizabethtől segítséget kér egy esküvői vendég, akinek az életére törnek, a csütörtöki nyomozóklub tagjait újra megcsapja a hajsza szele. Egy gonosztevőnek egy megfejthetetlen kódra fáj a foga, és addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi.

A banda egy minden eddiginél robbanékonyabb nyomozás kellős közepébe csöppen. Vajon képesek lesznek időben megfejteni a kódot és a gyilkossági ügyet?"

______

Richard Osman megunhatatlan, történeteiben és stílusában tévedhetetlen, a különböző hangulatok érzékeltetésében kivételes, írói eszköztára és karakterábrázolása felülmúlhatatlan, ötleteinek forrása pedig kiapadhatatlan.

Osman otthon van az idős generáció lelki világában, tisztában van erősségeikkel, gyengeségeikkel,  mintha már maga is megtapasztalta volna azt, amikor ez az idő, ez az életkor elérkezik; ismeri a kisgyerekek örömeit és félelmeit; a bánalmazott nők esendőségét és erejét; a bűnözök lelkiismeretlenségét vagy olykor az után való vágyakozását, hogy megmentsék őket saját maguktól. 

Ismeri - ha szabad ilyen leegyszerűsítve fogalmaznom - az élet dolgait, a nagyokat és a kicsiket egyaránt, amelyek mentén haladunk, élünk, amelyek inspirálnak vagy visszahúznak, erőt adnak vagy megrémítenek, és van is mondanivalója ezekről.

Empátiája tiszteletre méltó, és nagyszerű, hogy az érzelmeket, a komolyságot, a szomorú jeleneteket hogyan tudja ötvözni a humorral; hogy miképp oldja fel a fájdalmas történéseket vicces epizódokkal; és hogyan tudja terelgetni a szereplőit és az olvasókat a valósághű és az absztrakt között. 

Kiválóan egyensúlyoz az életszerű s az olyan jelenetek között, amelyeknek csak regényekben van helye, a valóságban teljesen elképzelhetetlenek. Ő ezeket is valóságszerűvé tudja tenni, mintha akár meg is történhetnének; és úgy vezet át ezek között, a realisztikus és a már-már szürreális dolgok közti ösvényen, hogy egy pillanatig sem kérdőjeleződik meg bennünk, bármi akár máshogy is lehetne. 

A csütörtöki nyomozóklub új története egyszerre érzelmes és érett, melynek szereplői, ahogy azt már megszokhattuk, esendők, szerethetők, akikből nem hiányzik a vagányság és a kalandvágy sem. 

A humor és a megható tónus egyensúlya pedig - ezt bátran ki merem jelenteni - könnyen fogyaszthatóvá és örömtelivé teszi a regényt minden olvasó számára. 

Richard Osman Gyilkosokra utazunk című regényéről ITT olvashatsz.

A csütörtöki nyomozóklub előző részéről ITT találsz leírást. 

Az Oltári vagyon című regény az Agave Kiadótól megrendelhető ITT.

Richard Osman: Gyilkosokra utazunk

 Új sorozatba kezdett a világhírű Csütörtöki nyomozóklub szerzője

"A világhírű széria első négy részének kimagasló kritikai- és közönségsikere után a szerző úgy döntött, itt az ideje átmenetileg új vizekre evezni. Mialatt nagy erőkkel zajlik a Csütörtöki nyomozóklub filmadaptációjának forgatása Steven Spielberg produkciós cégének gyártásában egy sor A-kategóriás sztárral a csatasorban (Pierce Brosnan, Jonathan Pryce, Sir Ben Kingsley, Helen Mirren), addig Osman vadonatúj nyomozópárost vezet be krimiírói karrierjébe. Amy és Steve nem kevésbé emlékezetes figurák, mint a nyugdíjasklub bentlakói. A testőrként dolgozó fiatal és bátor lány, és feleségét gyászoló, egykori rendőr apósa a buddy-filmek ikonikus párosait idézik, és ketten együtt erednek egy fantomszerű figura nyomába, aki olyan titokzatos, hogy még az sem biztos, létezik-e egyáltalán.

Osman új sorozatában azonban nem csupán a nyomozópáros új, de a témák is. Az influenszerek csillogó világa, a mesterséges intelligencia fenyegető réme kitűnő kulissza Osman csavaros cselekményépítéséhez, a fanyar humor, és a remek karakterépítés pedig már úgyis afféle védjegy. Egy biztos, a tétek nőttek, akárcsak a tempó, de mindaz, ami miatt szeretjük Osmant, továbbra is változatlan."

"Steve Wheeler ráérzett a nyugdíjas élet ízére. Időnként ugyan még mindig kinyomoz ezt-azt, de már ragaszkodik ahhoz, amit megszokott: a kocsmakvízekhez, a kedvenc padjához vagy a macskájához, aki otthon várja. Túl van élete kalandos szakaszán. Az adrenalint újabban csak menye, Amy munkája biztosítja számára.

Amy Wheeler ugyanis úgy gondolja, az adrenalin jót tesz a léleknek. Ha az ember személyi testőrként dolgozik, minden egyes nap újabb veszélyek lehetőségét hordozza. Amy pedig éppen egy világtól elzárt szigeten gondoskodik a hírhedt regényíró, Rosie D’Antonio védelméről, amíg egy holttest és egy nagy táska pénz fel nem dúlja paradicsomuk nyugalmát…

Izgalmas hajsza veszi kezdetét a világ körül. Vajon Amy és Steve képes lesz lekörözni a gyilkost?"

_________________

Richard Osman sohasem okoz csalódást. Én hűséges olvasója vagyok legelső regénye óta, és az is maradok, ezt most megígérhetem.

Nagyon érzékletesen ír, rendkívül tehetséges a karaktereinek ábrázolásban és megkedveltetésében, és mindig gyönyörűen megoldja egymástól oly távol álló életutak és világok találkozását, amiből létrejön egy olyan egyensúly, mellyel szépen alapot tud adni a történeteinek.

Legyenek a szereplők bárkik - testőr, nyugdíjas rendőr, milliárdos író -, tudod, hogy Osman könyvében a találkozásukból valami nagyszerű születik. Nemcsak barátság, összetartás vagy kalandok, hanem még valami különleges dolog, olyasmi, amit külső szemlélőként utána te is magaddal vihetsz. Amiben benne van a másik elfogadása, önmagad vagy az addig gondoltak átértékelése, nyitottság az újra, miközben kitartasz a régi értékek mellett - Osman mindezt ötvözi úgy, hogy nincs arra az egységre egy megfelelő szó, ami létrejön mindezekből.

Szereplőit nehéz lenne nem kedvelni, hiszen elénk tárja esendőségüket, erejüket, makacsságukat és kompromisszumkészségüket is, amiből megszületik egy élő, igazán eleven ember, akire már nem kitalált karakterként tekintesz, hanem ismerősként, és onnantól kezdve akkor is drukkolsz neki és együttérzel vele, ha esetleg te teljesen más értékrenddel rendelkező ember vagy.

Osman jellegzetes humorát is mindenképpen ki kell emelni, ami a nehéz helyzeteket is könnyedebbé teszi, megmosolyogtat, miközben mindig megmutatja egy-egy élet mögött a fájdalmakat is, mellyel könnyeket csal a szemedbe.

Ráadásul mindig minden képet árnyal, ezáltal mindenkihez közel tudja vinni a történeteit. 

Könyveiben mindig megmutatkozik az az erő, amely az összetartásból, összetartozásból, barátságokból fakad, és Osman soha nem engedi lebecsülni ezeknek a jelentőségét. Miközben nem irányítja a véleményedet, és engedi, hogy szabadon gondolj mindenről, amit akarsz, világosan látszik, hogy az ő álláspontja szerint ezek adják azt az erőt és stabilitást, amiből táplálkozhat, építkezhet az ember minden helyzetben.

De mivel ez egy krimi, azért ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy cselekményei nagyon jól átgondoltak, csattanói kiszámíthatatlanok, megoldásai és fordulatai ötletesek, a történet sodor magával, de szerintem elsősorban azzal, hogy szereplőit oly élővé varázsolja, éri el, hogy alig várd a következő rész megjelenését.

A regény megrendelhető ITT.

Paula Hawkins: Kéksötét

 

"Eris aprócska szigetén egyetlen ház áll, benne egyetlen lakóval. A szigetre egyetlen úton lehet be- és kimenni, ám a dagály érkezte mindennap tizenkét órára elvágja a skót szárazföldtől.

Ezt a parányi szigetet vette meg, és itt alkotott valaha Vanessa, a híres művész. A lenyűgöző, páratlan tehetségű Vanessa, akinek hírhedten csalfa férje húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt. A ház most Grace otthona. Egy magányos, idős nőé, aki az árapályra hangolta életét, és a világtól háborítatlanul szeretne élni.

Most azonban egy váratlan látogató tart felé, kinek érkeztével nem csak Eris titkai bukhatnak a felszínre, hanem valami sokkal borzalmasabb is.

Paula Hawkins új regénye a hatalom és művészet összefüggéseit feszegeti lassan adagolt, egyre növekvő feszültségben. Kifinomult stílusával és erőteljes megoldásaival a Kéksötét napjaink egyik legemlékezetesebb thrillere."

____________________

Ez Paula Hawkins eddigi legkiforrottabb regénye, amely rabul ejti és aztán nem akarja elereszteni az olvasót. 

Hawkins jellem- és karakterábrázolása kifinomultabb, mint eddig bármikor, minden szereplője lélegzik és él.

A történetszál érdekfeszítő, újabb és újabb kérdéseket ébresztő, és hol remélsz, hol sajnálsz, hol elítélsz, de közömbös a történtek s a szereplők iránt sohasem maradsz.

A hangulat nyomasztó, feszült, cseppet sem otthonos, hiába érzed magad úgy, mintha ott lennél Eris szigetén, hiába érzed az atmoszférát, az erdő s a sós tenger illatát, menekülni és nem maradni akarsz, bármily gyönyörű is a táj. 

A Kéksötét egy izgalmas, bonyodalmakkal és érzelmekkel teli regény, amely a lélek mélységeit és a múlt súlyát kutatja.

A szerző finoman bontja ki a karakterek belső világát, miközben egyre mélyebbre visz a lélek sötét bugyraiba. 

A főszereplő és a cselekmény másik, "láthatatlan" főszereplőjének küzdelmei és felfedezései letaglózzák az olvasót. A kiszámíthatatlan iszonyat, a rejtőzködő sötét lélek, az arra való ráébredés, hogy kiben mi lakozik, olykor pusztító erejű. Sokszor elszomorító, hogy kiből mit hoznak ki olyan váratlan helyzetek, amelyekről maga sem gondolná az ember, hogy a személyisége mélyén lapul. Ilyenkor vajon az adott személy vagy a környezete döbben meg leginkább? Talán az, aki többet veszít. 

Hawkins nagyon szépen ír a művészetről, az alkotásról is, és lapjain elegánsan ötvözi a valóságot a szimbolikával. Eközben az emberi érzelmek egy pillanatra sem szorulnak háttérbe, hiszen nemcsak a művészetnek, de a szerelemnek és a féltékenységnek is ereje van, ahogy következménye is.

A karakterek fejlődésének és egymáshoz fűződő kapcsolatainak nagy jelentősége van a regényben, de a hangsúly a múlt titkain, a megújulás lehetőségén, a múltból való tanulás és építkezés adta esélyeken van, amelyekkel élhetünk, vagy meg is adhatjuk magunkat ezeknek.

A befejezés teljesen kiszámíthatatlan és rendkívül drámai, és a záró jelenetek sokáig veled maradnak.

A regény a kiadó honlapjáról megrendelhető ITT.

Richard Osman: Az utolsó ördög (A csütörtöki nyomozóklub 4. része)

 

"Karácsony napján veszélyes szállítmány érkezik Angliába, és amikor köddé válik, a csütörtöki nyomozóklub sokkoló hírt kap: valaki megölte egy barátjukat.

A banda a gyilkos nyomába ered. Műkincshamisítók, internetes csalók és drogdílerek keresztezik útjukat, ráadásul a halottak száma is egyre nő, de az eltűnt csomagnak továbbra is hűlt helye.

Vészesen fogy az idő, egy gyilkos tart Coopers Chase felé, a csütörtöki nyomozóklubnak pedig fel kell tennie a kérdést: végül mégiscsak kifogytak a szerencséből?

És vajon ki lesz az, aki utoljára marad?"

_____________________

Osman így nyilatkozott A csütörtöki nyomozóklubról, a sikere titkáról:

„Azt hiszem, az, hogy olykor megnevettet, máskor megkönnyezed, és van benne rejtély. És mivel a főhősök mind elmúltak hetvenévesek, azaz egy olyan generáció tagjai, amit gyakran nem vesznek számításba, vagy egyenesen alábecsülnek, az olvasók szerették ezeket a szereplőket. Talán arra gondoltak, „amikor megöregszem, én is ilyen szeretnék lenni! Én is lehetnék egy ilyen banda tagja, készen új kalandokra.” Úgy hiszem, a könyvem optimizmusra buzdítja az olvasót, arra pedig nagy szükségünk van mostanában.”

És hát ki fogalmazhatná meg mindazt, ami fontos ezzel a könyvvel kapcsolatban, pontosabban, mint maga az író?

Nagyon, nagyon szeretem ezt a regénysorozatot, alig várom mindig, hogy az újabb rész megjelenjen. 

Osman ritka, egyedülálló tehetség, aki eredeti hangon szól hozzánk, ráadásul olyan dolgokról, élethelyzetekről és életkorok velejáróiról, amelyekről általában nem szoktak beszélni, vagy ha mégis, akkor nem ilyen hangon. Hiszen ő derűvel írja le az élet árnyoldalait is, nem hallgatja el a fájdalmakat, a nehézségeket, miközben mindig optimista marad. 

Senki nem ír úgy, ahogy ő, ötvözve a humort a legmélyebb drámákkal és egyben izgalmas bűntények szálaival, szórakoztató stílusban, de közben szépírói tehetségének is teret adva, és nemcsak ennyit tud, nem, mert mindezek után akkora csavarokkal és csattanókkal lepi meg az olvasót, olyan váratlan fordulatokkal, amikre tényleg nem lehet számítani. 

Pedig nem gondolnánk, hogy miközben bemutatja az időslét mély fájdalmait és megríkat, majd megcsillantja humorérzékét, de úgy, hogy azzal is könnyekre fakaszt, és mindeközben egy hihetetlenül fordulatos és egyben gyönyörű történetet épít fel, az eszköztárából és ötleteiből még arra is futja, hogy ilyen meghökkentő befejezéseket tartogasson számunkra. 

Annyi erénye van az írónak és a könyveinek is, amit tehát nehéz szavakba önteni, összefoglalni néhány sorban, hiszen stílusa és szemléletmódja is példátlan, az, ahogyan tulajdonképpen regényei által felkarolja az időseket, ráirányítja problémáikra a figyelmet, de soha nem didaktikus módon, soha nem elnézőn vagy lesajnálón, hanem megértőn, viccesen, nagyon is vagánynak és menőnek ábrázolva őket. Az ember olykor hangosan nevet, néhány oldallal később pedig a könnyei potyognak, amikor észbe kap, hogy bizonyos helyzetekből nem vezet visszaút. 

Osman regényeiben ugyanúgy megvannak a Miss Marple-féle vidám helyzetek, mint a legmélyebb drámák, a szórakoztató elemek felsorakoztatása és a szépirodalom kifejezőeszközei, és mindez olyan olvasmányosan, olyan szerethető karakterekkel, hogy - ahogy Osman is mondja - biztosan sokan gondolnak arra: ha meg kell öregedni, ha nehézkes a mozgás, ha kirepülnek a gyerekek, akkor is tartogat az élet kellemes meglepetéseket és kalandokat, új, életre szóló barátságokat, érezhetjük magunkat jól, lehetünk optimisták, tekinthetünk magabiztosan a - közeli s távoli - jövőbe, mert nincs veszve minden. Lehetünk jól, lehet jó nekünk, azt hiszem, ezt mindannyian hinni akarjuk, érezni, tudni ennek lehetőségét, szem előtt tartva a reményt, a kilátásokat, a pozitív hangulatot, az életkedvet, az örömöt, és Osman regényei ennek egy szilárd talapzatot adnak, azt üzenik: igen, lehet így, ne állj meg, ne veszítsd el a hited, okod van azt gondolni, hogy az időskorod is jól alakul majd. 

A regény megrendelhető ITT.

Richard Osman: Az eltévedt golyó - A csütörtöki nyomozóklub 3.

 

"Egy újabb átlagos csütörtöki nap, amikor a dolgoknak végre vissza kellene térniük a megszokott kerékvágásba.

Csakhogy a csütörtöki nyomozóklub mágnesként vonzza a bajt. Egy tíz évvel ezelőtti megoldatlan bűntény szálai egy helyi híradós sztárhoz vezetnek, és egy olyan gyilkossági ügyhöz, amely holttestnek és magyarázatnak is híján van.

Eközben egy váratlanul felbukkanó új ellenség keresztezi Elizabeth útját, és választás elé kényszeríti: gyilkolnia kell, vagy meghal.

Miközben a megoldatlan bűntény újabb és újabb fordulatokat tartogat, Elizabeth a lelkiismeretével (és egy pisztollyal) viaskodik, Joyce, Ron és Ibrahim pedig régi és újdonsült barátokkal együtt nyomoznak. Vajon képesek lesznek megoldani a rejtélyt és megmenteni Elizabethet, mielőtt a gyilkos újra lecsap?"

________________________

Annyira vártam ezt a könyvet! És annyira várom már a következő részt! Mikor érkezik? Már csak 360 napot kell aludni?!

Osman zseniális író, hihetetlenül okos, intelligens, tehetséges, kiváló ismerője az emberi léleknek, az érzelmeknek, és ennél jobban nem lehetne szavakba foglalni mindazt, amit ő el szeretne mondani a történeteivel.

Végtelen derű hatja át minden könyvét, továbbá olyan emberismeretről tesz tanúbizonyságot, ami ritka manapság. 

Ó, és az a humor, amivel kezeli a szituációkat! Ha nem lettem volna már eddig is elkötelezett híve, akkor most biztos megadnám magam.

Nagyon szerethető könyvsorozat nagyon szerethető szereplőkkel, váratlan fordulatokkal és hatalmas csattanókkal, és bár ez mégiscsak egy krimi lenne, mindig előtérben maradnak az egyéni sorsok, az, ahogyan a szereplők megküzdenek a nehézségeikkel, az az optimizmus vagy elfogadás, amellyel sorsukat fogadják, az a szeretet, amivel egymáshoz állnak. Ezek soha nem szorulnak háttérbe a cselekmény mögött.

Az egész történetvezetés hihetetlenül szórakoztató, Osman nagyszerű mesélő,

és azt gondolom, aki így ismeri az emberi esendőséget, szeretetet, barátságot, hűséget és kitartást, az egészen biztosan nagyszerű ember is. 

Az olvasó kellemesen, komfortosan érzi magát néhány órán át abban az atmoszférában, amelyet Osman megteremt. 

Nem mellőzi ugyan a múlandóság témakörét sem a könyveiből, azonban mindig a derűlátás győzedelmeskedik.

Egy kis útravaló Osman tollából: 

"Az egyértelmű, hogy nagyon-nagyon-nagyon kedveli Donnát. De hány nagyon kell ahhoz, hogy a kedvelésből szerelem legyen? Négy? Vagy öt? Bogdan nagyon örülne neki, ha lenne egy konkrét válasz. Hat golyó fér egy pisztolyba, tizenkét tégla egy téglahordóra, egy tojásban tizenhárom gramm fehérje van. De mi a helyzet a szerelemmel? Az ember próbáljon csak rákeresni a Google-ön. Bogdan megpróbálta, és nincsenek válaszok."

"Mindenki különlegesnek akarja érezni magát, de senki sem akar különbözni.'"

Osman különbözik. Ezt bizton állíthatom. Páratlan tehetség, egészen eredeti gondolatokkal és írói eszközökkel, aki, úgy érzem, egy új műfajt teremtett A csütörtöki nyomozóklubbal. És bár nagyon szeretném most megtalálni a megfelelő szavakat az ő egészen kivételes tudására, de nem biztos, hogy léteznek ezek a szavak.

Olvassátok az írásait! Telitalálat lesz mindenki számára!

És nem utolsósorban remek karácsonyi ajándék bárkinek. Idősnek, fiatalnak, férfinek, nőnek, krimit, könnyedebb műfajt, szépirodalmat, humoros történeteket vagy az emberi lélek mélyére pillantó műveket kedvelőknek!

A regény megrendelhető ITT.

Georges Simenon: A mérgezés

 

"Idilli vasárnap délután a vidéki Donge-villa napsütötte teraszán. Egy kecses kéz arzént perget François Donge kávéjába. A férfi életben marad, de élete legnehezebb kérdésére kell választ találnia: miért akarta megmérgezni őt a felesége, Bébé, akinek mindent megadott?

Ebben a regényben nem a tettes kiléte a kérdés, hanem a tett miértje. Folyik ugyan nyomozás, de leginkább a lelkekben és a múltban. Hogyan történhet meg, hogy két ember élete, akik boldoggá tehették volna egymást, vakvágányra fut?

Georges Simenon ismét bizonyítja, hogy egy lélektani regény is lehet éppen olyan izgalmas, mint a legfordulatosabb detektívtörténet."

___________________

Egyfelől felüdülés volt ez a regény a sok mai brutális krimi között, bár az is igaz, hogy ez kevésbé bűnügyi történet, mintsem inkább lélektani regény, másfelől azonban ez is megterhelő, csak másképpen, hiszen amikor a változtathatatlant próbálja megfejteni az ember, és a miértet boncolgatja, miközben úgy tűnik, hogy hiába a rádöbbenés, a felismerés, már késő, az is rendkívül mélyre tudja vinni az olvasót.

Ez a könyv egy férfi utazása saját lelkébe és elméjébe, aki próbálja megérteni önmagát és a feleségét, s azt, hogy eddig mindez miért nem sikerült neki. Hogyhogy eddig, oly sokáig nem látta a nyilvánvalót?? Hogy nem vette észre a napnál is világosabbat?? Ő sem érti, de tudjuk, hogy igen, van ilyen: nem látjuk a fától az erdőt, vagy egyszerűen önzésünkben önmagunktól nem látjuk a másik embert.

Miközben a főszereplő egyre inkább megérti a feleségét, úgy egyre inkább nem érti önmagát.

Igen, előfordul, hogy visszatekintünk önmagunkra, és azt kérdezzük, teljesen értetlenül nézve múltbéli tetteinket: miért?

Tökéletes jellemábrázolással hozza közelebb a szereplőket az olvasóhoz Simenon, 

a feleséget úgy, hogy alig találkozunk vele, és mégis értjük, ismerjük, és nemcsak tudjuk, de érezzük is fájdalmát, amely a tettéhez vezetett; a férjet pedig tépelődésein keresztül, amelyek közben egyre távolabb kerül önmagától, attól az embertől, aki még néhány nappal azelőtt is volt, és egyre közelebb egy új emberhez, aki lenni akar, és aki remél. 

És hát vitathatatlanul szól ez a regény arról is, hogy milyen kevés kell egy vagy több élet félresiklásához; milyen hihetetlen mértékben függünk másoktól, mások akaratától, érzelmeitől; mennyire ki vagyunk szolgáltatva még akkor is, ha mindent a legjobban teszünk. 

Önzés, árulás, vagy egyszerűen csak az egymásra nem vagy nem eléggé odafigyelés, a másik félreértése, apró vagy hatalmas tévedések vezethetnek el egy olyan tragédiához, amely többek - vétlenek - életére kihat. Holott ha hátralépnénk egyet, vagy magunk helyett a másikra figyelnénk, nem következne be, megelőzhető lenne a baj, és boldogan élhetnénk - és a körülöttünk lévők is. Minden másképp alakulna mindenki számára. Jobban. 

Simenon bemutat egy nőt, aki gyilkolni kész, és egy férfit, akinek önzősége oly ellenszenves, hogy már-már az ember azt mondja: ó igen, hát ezért... Aztán minden megfordul, amikor ez a férfi hátrahőköl saját magától. A felismeréstől, hogy ki is ő. Mi is így vagyunk vele. És akkor egyszeriben minden megváltozik. Minden nézőpont, minden tett miértje és súlya. Jelentése és jelentősége. 

Ahogy a férj meglátja a feleségét, úgy igazán, akkor meglátja saját magát is, életében először, és akkor feltárul az igazság: hogy mi vezetett el ehhez a szörnyű végkifejlethez; és talán azt is megtudhatjuk, hogy van-e ebből kiút. 

Simenon persze nem akarja a szereplőktől elvenni a döntés jogát, így némileg bizonytalanságban hagyja az olvasót; de ne legyenek kétségeink: könnyel eljöhet az a pillanat, amikor már nem mehetnek ugyanúgy - kényelmes szőnyeg alá söpréssel és félrenézéssel - a dolgok tovább. 

Ha Simenon erősségeit akarja felsorakoztatni az olvasó, hirtelen rádöbben, hogy ez nem is olyan könnyű, hiszen végtelen a sor: jellemrajz, mondanivaló, tanítás, izgalom, tömörség, érdeklődés a valódi emberek iránt, bátorság, hogy kimondja, amit más nem mer, csodás tehetség... Mondatai magával ragadnak, nem engednek el, és amilyen nehéz olvasni a szereplők fájdalmát, olyan nehéz a könyv végén útjukra engedni is őket. 

A regény megrendelhető ITT.

Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg

 

"A csütörtöki nyomozóklub folytatása!

A következő csütörtökön újra együtt a nyomozóklub.

Elizabeth levelet kapott egy régi kollégájától, aki fontos szereplő volt a nő életében. A férfi most a segítségét kéri egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben ellopott gyémántok és egy rettegett maffiafőnök is szerepel, és ami miatt veszélyben forog az élete.

Miközben egyre nő a halottak száma, Elizabeth csatasorba állítja Joyce-t, Ibrahimot és Ront a kíméletlen gyilkos utáni hajszában. És ha még a gyémántokat is megtalálnák, az lenne csak az igazi ráadás.

Ezúttal azonban egy olyan ellenséggel néznek szembe, akinek nem jelentene különösebb gondot eltenni négy öregembert az útból. Vajon képes lesz a csütörtöki nyomozóklub elkapni a gyilkost, mielőtt ő kapná el Elizabethéket?"

_____________________

Mennyire jó, hogy az Agave Kiadó rátalált Richard Osmanra, bizalmat szavazott neki, és elhozta nekünk a könyveit Magyarországra!

Hasonlítják a stílusát Agatha Christie-éhez, emlegetik egyedülálló humorát, méltatják kiváló párbeszédeit, a krimiirodalom új nagy reményének titulálják - és egyik esetben sem túloznak.

Elképesztően üdítő és egyben unikális az a hang, amelyet regényeiben megüt - ó, és az a derű, amellyel mindezt teszi, tényleg felvillanyozza az olvasót.

Megjegyzem, ő az a szerző (több ilyen nem jut eszembe), akinek még a regény végén lévő köszönetnyilvánítását is egy élmény volt olvasni!

Szóval hol is tartottam? Ó, igen: 

a derű, az elegancia, a tehetség, a visszafogottság és az egyediség találkozása! Hát kell ennél több?

Már az előző regényénél is kiderült, hogy stílusa páratlan, hangvétele pedig egyedülálló a kortárs krimiirodalomban, hiszen vérengzés, túlkapások és az ingerküszöbünk feszegetése nélkül tudja elérni, hogy érdekfeszítő, izgalmas és egyben szívbe markoló legyen a történet - ugyanis fontos elmondani Osmanról, hogy olyan emberi érzelmeket mutat be a szereplők által s közben hoz felszínre bennünk is, melyeknek köszönhetően történetei messze túlmutatnak a bűnügyi regények műfaján.

Emberi sorsok, gyengeségek, érzelmek, szeretet, alázat, megbecsülés és az értékek, az igazi értékek bemutatása remekül megfér a könyvében a krimiszál fő vonala mellett, 

és ezt nagyon nagyra értékelem. Ez teszi a könyveit többé más krimiknél - hogy nem reked meg egy szinten, egy stílusnál, egy műfaji sajátosságnál, hanem túlnő azokon, és egy értékrendet is közvetít amellett, hogy kusza szálak összevisszaságát kell bogozgatnunk mindvégig.

Páratlan tehetség, nagyszerű könyv, alig várom a következő részt, hiszen Osmanról tényleg elmondható, hogy üde színfolt és üdítő kivétel a kortárs irodalomban - és nemcsak a krimiirodalomban, hanem bátran állítom, hogy a szépirodalom terén is remekül megállja a helyét. 

Pont az ilyen könyveket szeretem: lazaság és értékek, izgalom és eredetiség, szórakozás és mély érzelmek, pörgős olvasmányosság és szépírói tehetség együttvéve - nincs ennél jobb a könyvek világában. 

J.D. Barker: A hívás

 

"Jordan Briggs a New York-i rádiózás királynője, beszélgetős műsorát több mint ötmillióan hallgatják minden nap. Kemény munkával küzdötte be magát a legjobbak közé: nem fogja vissza magát, nincs tekintettel mások érzéseire, és kertelés nélkül kimondja, amit gondol. A sikerért azonban komoly árat fizetett. A házassága romokban hever, évek óta nem beszélt az anyjával, és ellökte magától azokat, akik közel álltak hozzá. Egyedül lányával, Charlotte-tal maradt bensőséges a viszonya.

Amikor egy magát Bernie-nek nevező férfi betelefonál a műsorába, és arra kéri, hogy játsszon vele egy játékot – taxi vagy uber? –, Jordan úgy gondolja, hogy ez kiváló lehetőség felpörgetni az adást, és életet lehelni munkába igyekvő hallgatóiba. Csakhogy a válaszát követően hét taxi felrobban a munkahelye előtt. És ez még csak a kezdet.

J.D. Barker legújabb regénye zseniális, magasfeszültségű thriller a szerző jól ismert védjegyeivel: szenzációs csavarok és váratlan megoldások teszik felejthetetlenné A hívást, ismételten bizonyítva, hogy korunk egyik legnagyobb krimiszerzője továbbra is pályafutása csúcsán van."

_______________________

Letehetetlen! Hihetetlenül pörgős, olvasmányos, izgalmas, mindvégig fenntartja a feszültséget, az olvasót ide-oda ráncigálja kételyek, aggodalom és gyanakvás között, bombákat dob le, amelyekbe beleremeg az olvasó, és tökéletesen eléri azt a célt, amelyet az író kitűzött maga elé. 

Barker ugyanis elmondja, hogy ő csupán szórakoztatni akar. Nem akar befolyásolni, véleményt formálni, ilyen vagy olyan politikai nézeteket sugallni, szimpatikussá vagy ellenszenvessé tenni, ő azt akarja, hogy kizökkenj a világból, amíg a könyvét olvasod, és megfeledkezz mindenről, ami nyomaszt vagy aggaszt. Hát sikerül neki. 

Remek stílusérzékkel megírt, újszerű ötleteket felvonultató és hibátlanul kivitelező, nagyszerűen megkomponált mondatokkal, éles és hiteles párbeszédekkel, a legkülönbözőbb karakterekkel felvértezett sztori, amelyben az érzések is tág teret kapnak, 

és amelyben az író szabad utat enged mindenfajta - tehát még egyszer: mindenfajta - gondolatoknak. Nem moderál, nem szépít, nem ítélkezik - a szereplőkre bízza a sorsukat. 

Igaz, amit mond a végén az írásmódjáról: látszik, hogy a történet felépíti önmagát, és Barker csak egy tolmács; mindig azok a történetek lesznek a legautentikusabbak, amelyek így születnek meg.

Az egész szövegezés gördülékeny és sima, minden egybevág, gyönyörűen folyik az egyik szál a másikba, mint ahogy egy folyó ömlik a tengerbe; és csakugyan, a lassan csordogáló vízből aztán végül hatalmas hullámok csapnak fel, és alig várod, hogy a felszínre bukkanj és levegőhöz juss. 

A végkifejlettel sem akar okítani, állást foglalni vagy terelni valamilyen irányba, csak elmesél egy történetet, és rád bízza az ítéletalkotást. 

Olvasd el - határozott véleményed lesz róla, az egészen biztos. Aztán felmész a netre, és megrendeled a szerző többi könyvét (én is ezt tettem), ezt elárulhatom. 

A regény megvásárolható ITT.

Octavia E. Butler: A magvető példázata

 

"A modern klasszikussá vált disztópia, ami 27 évvel a megjelenése után lett New York Times Bestseller!

2024-et írunk: a klímaváltozás elviselhetetlen károkat okoz világszerte, járványok, háborúk és tartós vízhiány sújtja az emberiséget. Los Angeles külső részén fegyveres erőkkel védett, zárt közösségek próbálnak biztonságban fennmaradni a fosztogatókkal szemben, akik gondolkodás nélkül ölnek a túlélésük érdekében.

Lauren Olamina az egyik ilyen közösségben él családjával. Apja lelkész, és másokkal együtt azért küzd, hogy megőrizze az emberiség méltóságát és azokat az értékeket, amik egyszer naggyá tettek minket. Miközben apja a helyes úton próbálja tartani a gyülekezetét, Lauren hiperempátiával küzd – egy ritka betegséggel, melynek során rendkívül érzékennyé válik mások fizikai fájdalmával szemben.

Egy nap fosztogatók törnek be a közösségbe, és bekövetkezik, amitől mindenki tartott: otthonukat hátrahagyva menekülniük kell a farkastörvények uralta senkiföldjén. Lauren a túlélőkkel együtt északra tart és idővel a vezetőjükké válik; ráadásul az út során megfogalmazódik benne egy új hitvilág alapja, ami az egész emberiség számára a túlélést jelentheti.

Octavia E. Butler 1993-as és mára klasszikussá vált disztópiája évről évre egyre aktuálisabbá válik. A magvető példázata számtalan írót inspirált és a műfaj egyik legfontosabb modern műveként tartják számon – hatását jól illusztrálja, hogy 2020-ban, huszonhét évvel a megjelenése után New York Times Bestseller lett."

____________________________

Őszintén megmondom, műfaja miatt pici kétellyel álltam neki az olvasásnak, de egyszerűen nem lehet letenni ezt a könyvet. Sok gondolat megfogalmazódott bennem az író gondolatvilágával és a történettel kapcsolatban - nem is tudom, hogy hol kezdjem...

Butler világos, racionális érvek mentén halad, és azokkal támasztja alá minden kétségét, reményét és ötletét - mert meg vagyok győződve róla, hogy 

ez a könyv több volt számára, mint fikció; ebben benne voltak a félelmei és a kiútkeresése egyaránt. 

Ó, és persze a hite. Rossz és jó tapasztalatai. Véleménye a társadalomról s az egyes emberről. Pesszimizmusa és optimizmusa. 

Azt hiszem, számára ez nemcsak egy regény volt - hanem útkeresés és útmutatás is egyben. Remény és reménytelenség, kilátások és kilátástalanság, bizalom és kételkedés.

Gondolatmenete mindvégig logikus és tiszta, karakterei hitelesek és élők, empátiája és mások megismerésének s megértésnek vágya példátlan - annak ellenére, hogy vannak a regényben számomra teljesen elfogadhatatlan gondolatok is.

Sok helyen felfedezhető a történetben látszólagos ellentmondás, amelyek azonban - mint mondtam - látszólagosak, hiszen bár végig ébren tartja az író a reményt, mégis borzasztóan lehangoló, olykor kimondhatatlanul szörnyű dolgokat ír le, ijesztő és kétségbeejtő az utópia, amiről beszél, mégis, mégis mindig visszatér a reményhez, azonban utána újra borzalom következik... Érezhető a körforgás, a hullámvasút - az ember "tudatlansága" (nemtudása) (nem műveletlenségről beszélek, hanem hogy nem tudják a szereplők, mit hoz a holnap) és az abból eredő félelmetes bizonytalanság. 

Nagyon jól megrajzolta és úgy gondolom ebből adódóan, hogy ismeri is a különböző jellemeket (és jellemtelenségeket) is.

Felvázolt az olvasó elé egy sivár, vészterhes, veszélyekkel teli lehetséges jövőt, ami lehet egyfajta figyelmeztetés - remélhetőleg semmiképpen sem előrelátás -, intés, feddés – egy olyan korban mutatva meg mindezt az embereknek, amikor még van visszaút. Amikor még nincs elveszve szeretett, megbecsült (?), ismert világunk. Amikor még a példázatot magunkévá téve tehetünk egy reménytelibb, könnyebb, élhetőbb holnapért. A figyelmeztetés sosem baj, ha még van idő megelőzni azt a rettenetes disztópiát, amelyet Butler mint lehetőséget elénk tárt. A valódi Lehetőség most a kezünkben van. 

A kiadótól megrendelhető ITT.

Alex Pavesi: Nyolc nyomozó

"Agatha Christie is megemelné előtte a kalapját. Bravó!"

Sarah Pinborough, a Ne higgy a szemének! New York Times-bestseller szerzője

"Minden bűnügyi rejtély ugyanazon az egyszerű szabályrendszeren alapul.

Kell, hogy legyen egy áldozat. Egy tettes. Egy gyanúsított. Egy nyomozó. A többi csak játék ezekkel az összetevőkkel és lehetséges permutációikkal.

A detektívtörténetek aranykorának idején Grant McAllister, a matematika professzora kidolgozza a bűnügyi rejtélyek matematikai szabályait, és hét saját maga által írt történettel illusztrálja elméletét. Harminc év elteltével A White-gyilkosságok címet viselő novelláskötet felkelti egy kiadó figyelmét, ezért Julia Hart, az éles eszű, rámenős szerkesztő a csendes mediterrán szigetre utazik, hogy találkozzon a visszavonultan élő Grant McAllisterrel. A kiadó szeretné új kiadásban megjelentetni a férfi kötetét, ezért Julia és Grant közösen nekilátnak a történetek szerkesztésének. Julia nemcsak a történetek mélyére akar leásni, hanem Grant múltjába is, aki mintha titkolna előle valamit.

Azonban a Grant által írt történetek mindegyikében akadnak alig észrevehető következetlenségek, amelyek sehogyan sem stimmelnek. És amelyek egy valódi gyilkosságra, egy azóta is megoldatlan bűntényre utalnak. Ahhoz, hogy Julia kiderítse az igazságot, túl kell járnia Grant eszén.

Debütáló regényében Alex Pavesi egyszerre tiszteleg Agatha Christie előtt, és csavarja meg a klasszikus detektívtörténetek műfaját. A Nyolc nyomozóban újra bizonyítást nyer, hogy a legjobb bűnügyi rejtélyek azok, amelyek minden szabályt megszegnek.

A könyvről mondták:

"Pavesi tehetségét jelzi, hogy minden egyes történet kelepcéjébe gyanútlanul sétálunk bele. Ha ezzel gyalogokká válunk az író nagyszabású sakkjátszmájában, hát legyen. Még a legutolsó oldalon is teljességgel váratlan meglepetésekkel szembesülünk."
The New York Times

"Pavesi könyvétől csak kapkodja a fejét az olvasó. Egyszerre krimi, óda a könyvekhez (akárcsak A szél árnyéka) és A tehetséges Mr. Ripley-t idéző, pattanásig feszült történet. Michael Connelly és Lisa Gardner legjobb könyveihez fogható, merész és váratlan fordulatokkal, amitől minden oldalon leesik az állunk. Ilyen minden ízében eredeti krimit, mint amilyen a Nyolc nyomozó, régen láttunk."
A. J. Finn, a Nő az ablakban című regény New York Times-bestseller szerzője

"Ritkán esik meg velem, hogy egyetlen nap alatt kiolvassak egy könyvet, de a Nyolc nyomozót nem bírtam letenni. Ravasz, elegáns, gyönyörűen felépített történet, amely megérdemli a közönségsikert. Legszívesebben tapsoltam volna a végén."
Alex North, A Suttogó című regény New York Times-bestseller szerzője

"Alex Pavesi az év, sőt talán minden idők egyik legzseniálisabb detektívtörténetét tette le az asztalra. Tűpontos stílus, csípős párbeszédek és egy hihetetlenül csattanós befejezés. Elképesztő debütálás!"
Samantha Downing, az Elbűvölő feleségem című regény szerzője

"A történet telis-tele bonyodalmakkal és fordulatokkal, amelyeket imádni fognak a fejtörők szerelmesei… Nagyszerű élmény a könnyed kikapcsolódásra vágyóknak, de a szemfüles olvasók még nagyobb élvezetüket lelik majd benne."

Kirkus Reviews "

_______________

Rendkívül érdekes krimi, letehetetlen, fordulatos, zseniálisan megalkotott és megszerkesztett, hatalmas csattanókkal, hiteles karakterekkel, és ami a legjobb benne, hogy teljesen kilóg a szokványos krimik sorából. 

Nagyon élvezetes olvasmány, különcségénél, különlegességénél fogva, ugyanis Pavesi egyszerűen nem hajlandó a klisékre, nem fogékony a közhelyekre, és folyamatosan olyan megoldásokhoz nyúl, amelyek megdöbbentik az olvasót. 

A történet egészébe okosan beleágyazott novellái ugyanakkora csattanókat tartogatnak, mint a könyv végén lévők (mert több is van belőlük), egyes karakterei pedig hol szerethetők, hol ijesztők - attól függően, hogy épp hogyan csűri-csavarja az író a szálakat.

Bizonyos értelemben tényleg Agatha Christie-s, de jó értelemben, hiszen nem utánozza Christie-t, csupán hű a régi idők krimijeinek hagyományaihoz, ha lehet így fogalmazni, ugyanakkor mégis modern, korszerű - és mindvégig nagyon intelligens. 

Felüdülés, hogy Pavesi nem banalitásokból és frázisokból építkezik, egyedit és újat alkot, és bizonyíték a kiválóságára, hogy bár kevésbé kedvelem a novellákat, ebben a könyvben mindegyiket örömmel olvastam. Olyannyira, hogy hamarosan egy novelláskötetet fogok levenni a polcról, újra ráérezve ezeknek a különleges ízére, és arra, amire - már el is felejtettem - csak a novellák képesek.

Remélem, több könyvével is találkozhatunk majd az írónak, én biztosan vevő leszek rá!

A regény megrendelhető ITT.

Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub

 

2020 legnagyobb krimiszenzációja!

Több mint 1 millió eladott példány Angliában!
Steven Spielberg vette meg a filmjogokat!

"Olyan leleményes, mint a legjobb Agatha Christie-regények. Imádtam a Fredrik Backmant idéző szereplőket!"
A. J. Finn

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.

Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát.

S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít.

Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.

A könyvről mondták:

"Elképesztően bájos és nagyon okos. Pont ilyennek képzelünk el egy regényt Richard Osmantól."
Sarah Pinborough

"Okos cselekmény, nagyszerű csattanók és kivételes humor!"
Fiona Barton

"Bámulatos rejtély."
Caroline Kepnes

"Okos, könyörületes, szívélyes, megindító és NAGYON vicces. Milliószor is megnevettetett."
Marian Keyes

"Ördögien eszes, borzasztó vicces és nagyon szórakoztató. Menthetetlenül beleszerettem."
Shari Lapena

"A titkok és rejtélyek rajongói imádni fogják."
Harlan Coben

"Robert Galbraith és Tom Sharpe találkozása."
Philippa Perry

____________________

Engem a krimivonalon, a rejtélyeken, a fordulatokon túl - amiben igazán bővelkedik ez a regény - az emberi vonal az, ami igazán megfogott és teljesen magával ragadott. 

Hol vicces, hol drámai, de mindig mélyen emberi és olykor rendkívül megindító regény. Nemcsak elgondolkodtató, hanem 

inspirálja az embert arra, hogy átértékelje - jobban értékelje - azt, amije van, magába nézzen (és mivel krimi: maga mögé is), 

ne feledkezzen meg arról, hogy mi a fontos. De közben az egész történetet áthatja a derű, és - bár nem egy romantikus könyvnek mondanám, mégis: - a romantika is, a jó értelemben vett, szép, derűs romantika, az időskori szeretet és odaadás, a humor, a hűség és az elkötelezettség. 

Mindemellett - mert hát mégiscsak egy krimiről beszélünk - csattanókkal és fordulatokkal van teletűzdelve, mindig remekül megtalálva az arányokat: sosem tolódik el valami a TÚL sok irányába: az író éppen jól adagolja az emberi tulajdonságokat, a krimi összetevőit, a talányokat, a kérdéseket, hol erre, hol arra billen picit a mérleg nyelve, de mindez összességében mégis egyensúlyban marad. 

Egyetértek A. J. Finnel: valóban Backmanra emlékeztetnek a karakterek, ami teljes mértékben Osman és a regény javára szolgál, ugyanis Backman zseniális a karakterteremtésben. Osmannak is erőssége ez: érdekes, esendő, mégis erős szereplőket teremtett, akikre azonnal kíváncsi lesz az ember: múltjukra, jövőjükre, érzéseikre, következő lépéseikre, hiszen ahogyan a gondolatvilágukat bemutatja, az 

arra sarkallja az olvasót, hogy még mélyebben beleássa magát a történet velejébe. 

Amennyire azt az író engedi, amennyit láttatni akar persze. 

Hadd idézzek a könyvből egy picit: 

"Jó, ha te futsz a leggyorsabban, de csak akkor, ha nem az ellenkező irányba."

Illetve egy példa a tipikusan angol humorra (amit én személy szerint ebben a könyvben igen nagyra értékelek):

"- Azt hallottam, a maffia volt - mondja Anthony. (...) - Tony Curran tartozott nekik, ezért levágták az ujjait, és kinyírták.

- Érdekes felvetés. (...) Na és hogy jutottak be a házba?

- Gondolom, ripityára lőtték az ajtót.

- Anélkül, hogy golyónyomokat hagytak volna? - kérdezi Elizabeth. (...)

- Hát, a maffia már csak ilyen, Elizabeth - vágja rá Anthony."

Aki rejtélyes bűnügyet; aki derűt; aki humort; aki emberséget keres egy könyvben és vár el egy történettől - ráadásul ebben mindez egyszerre van jelen -, azoknak mindenképpen ajánlom ezt a regényt, mert 

ebben mindenki megtalálja a számára fontos adalékot és mondanivalót, természetesen a hatalmas és megdöbbentő utolsó és utolsó utáni csattanón túl!

A regény megrendelhető ITT.

James Patterson & J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

 

"Michael és Megan Fitzgerald örökbe fogadott testvérek – Michael kamionsofőr, Megan pedig pszichológiát tanul az egyetemen –, akik borzalmas közös múlton osztoznak és csak egymásban bízhatnak. A nevelőszüleik híres intellektusok, egy kiváló diplomával rendelkező pszichológus és egy elismert pszichiáter, akik sajátságos kísérleti környezetben nevelték fel fogadott gyerekeiket, ami bár megóvta őket a világ kegyetlen realitásától, ugyanakkor sötét titkokat is kényszerített rájuk.

Los Angelesben Garrett Dobbs nyomozó és Jessica Gimble FBI-ügynök egyesített erővel dolgozik egy gyilkossági ügyön. Találnak is egy gyanúsítottat, és letartóztatják, de ekkor valaki elkövet egy ugyanolyan gyilkosságot. Majd még egyet. Aztán már nemcsak Los Angelesben, hanem az ország különböző részein. A nyomozók felfigyelnek a négytagú Fitzgerald családra: lehet közük a gyilkosságokhoz?

Dobbs és Gimble versenyfutásba kezd az idővel, és átszelik az egész országot Kalifornia partjaitól egészen New York államig, hogy megállítsanak egy rendkívül találékony és elmebeteg sorozatgyilkost, akinek olyan sötét és furcsa étvágya van, hogy ellene a logika és a tapasztalat már nem segít."

_______________________

Még mindig van új a nap alatt. Azt hinné az ember, hogy nincs, már minden történetet megénekeltek, de aztán kiderül, hogy nem. Ez megint egy új sztori volt, és nem is akárhogy megírva. Nem tudom, hogy Patterson vagy Barker érdeme, azt sem tudom, hogy egyáltalán hogy írták ketten a könyvet, hogyan is néz ki ilyenkor az alkotás folyamata, de jól összedolgoztak, az már az első oldalakon megállapítható.

Újszerű ötleteket és megoldásokat vonultattak fel, amelyeknek köszönhetően az események ötszáz oldalon át pörögnek, az egész cselekmény fordulatos, izgalmas, és hatalmas csattanóval zárul (nem is eggyel). Kiszámíthatatlan a vége - szerencsére -, pedig voltak elképzeléseim, de egyik sem jött be. 

A szerzők végig fenntartják az érdeklődést és a feszültséget, az események visznek magukkal, sodró lendületűek, de mégsem ragad meg a regény egy szimpla krimi szintjén - a lélek mélyéig hatol, és számtalan érzelmet kivált belőlünk. 

Az ember persze ítélkezik, ember mivoltából adódóan, ugyanakkor folyamatosan jelen van a szánalom, a sajnálat, mint mindig, amikor gyerekek sorsáról olvas az ember, amely szomorú, méltatlan, és máshogy is alakulhatott volna. Ilyenkor nem tudja az érzések alól kivonni magát az ember. De mi van akkor, ha ez súlyos következményekkel jár? 

Szubjektív és objektív szempontokat is behoznak az írók, és itt jön megint a képbe az is, hogy ha valaki érti - megérti? - is egy cselekmény(sorozat), bizonyos tettek kiváltó okát, de felmentést mégsem adhat az elkövető számára. Hiszen bármin kellett is keresztülmennie, a tetteiért egy idő után igenis maga felelős. 

De biztos így van ez? 

Mindig igaz ez az állítás? Na erről szól ez a könyv. Mindig felelősek vagyunk a saját tetteinkért? És ha nem, akkor mi a megoldás, a kiút, akkor hogyan tovább? Akkor ki viseli a felelősséget, ki fizet, és ki vállalja a következményeket? Senki? Valaki más? És tulajdonképpen bárki is - az hogyan segíthet a dolgokon? 

Az ember lelkét nemcsak megérinti az alapszál, hanem olykor meg is gyötri rendesen. És ettől válik többé ez a könyv egy sima kriminél, és ez teszi igazán érdemessé arra, hogy az olvasmányaid közül semmiképpen ne hagyd ki. 

Letehetetlen, csavaros, lebilincselő; krimirajongóknak kötelező olvasmány. 

A regény megvásárolható ITT. 

Scott Turow: Ártatlan

"Húsz éve Tommy Molto azzal vádolta ügyész kollégáját, Rusty Sabichet, hogy megölte egykori szeretőjét, és Rusty, a vád képviselője egyszerre a vádlottak padján találta magát. Rustyt végül tisztázták, de a világrengető tárgyalásba kis híján mindkét férfi belerokkant. Moltót meghurcolták, és noha Rusty visszakapta a karrierjét, annál sokkal jelentősebb veszteségeket szenvedett. 
A jelen. A hatvanéves Rusty, a fellebbviteli bíróság elnöke újabb rémálomra ébred. A felesége, Barbara gyanús körülmények között elhalálozik, és megint ő az első számú gyanúsított. Újra összefog hát karizmatikus védőügyvédjével, Sandy Sternnel, hogy a fiát, Natet meggyőzze ártatlanságáról. De vajon mit titkol előlük a fiú? Bombasztikus tárgyalás veszi kezdetét, ahol napvilágra kerül minden hazugság, féltékenység, bosszúvágy és az emberi lélek legsötétebb oldala, ahol Rusty Sabich és Tommy Molto egyszer s mindenkorra pontot tehet az igazság nevében vívott harcára."
_________

Ritka, és nem is hittem igazán, hogy egy olyan zseniális regénynek, mint az Ártatlanságra ítélve, ugyanolyan zseniális folytatást lehet írni.

Egyszerűen nem lehet letenni, nem lehet betelni vele, és nem lehet nem csodálattal adózni Turow tehetségének. 

Hajszálpontos mondatok, tűéles megfigyelőképesség, kiszámíthatatlan csavarok, és már-már szépirodalmi stílus.

Scott Turow maga is ügyvéd, és ennek az előnyét nyilván nem pótolhatja csupán a tehetség, vagyis ez a mély jogi tudás lehetőséget ad neki arra, hogy rengeteg pluszt hozzátegyen a könyvhöz. Nemcsak a cselekmény szálainak csűréscsavarásában, hanem - azáltal, hogy erre módja van a szaktudásából adódóan - arra is, hogy ilyen irányú tapasztalatainak köszönhetően még többet tudjon kihozni a történetből, mint enélkül tehetné.

De a tehetsége egyébként is vitathatatlan - a megfogalmazásai, a fordulatok, a karakterábrázolás, a jellemfejlődés, amelyet megmutat; nehéz szavakkal kifejezni azt a rengeteg jót, amit gondolok róla. Minden szereplője ÉL - egyszerűen olyan tulajdonságokkal tudja felruházni őket, olyan mondatokat tud a szájukba adni, és olyan gondolatokat a fejükbe, amelyeknek köszönhetően azonnal elhisszük neki, hogy valós, hús-vér emberekről van szó, és nem egy kitalált történet képzeletbeli szereplőiről. Mélyen együttérzünk velük az egész történet során.

Az pedig, ahogyan a karakterek fejlődnek az események következtében, szintén bámulatra méltó - miközben előre nem láthatók az események, és persze a valóságban is mindig követhetetlen a "pontosan mi miért történik", Turow mindenre tud adni egyfajta választ, de úgy, hogy még csak sugallni sem próbálja, hogy ebből ez következik, csupán annyit mond, hogy ez is egy lehetséges út.
Tehát: ennél a szereplőnél; egy döntés következménye; de lehetett volna másképp is; dönthetett volna máshogy is; egy hajszálon múlott; vagy a véletlenen.
Turow nem okoskodik. Csak annyit mond: ez most éppen így történt; de még annyiféleképpen történhetett volna! És senki sem tudja megmondani, hogy miért éppen így követték az események egymást.

Kb. a 200. oldalnál biztos voltam benne, hogy tudom, mi lesz a befejezés. És arra gondoltam: kár, hogy kitaláltam, ki a gyilkos. De hát ráhibáztam, ez van. Aztán kb. 100 oldal múlva a történetben lelepleződött az, akire és amire gondoltam - és még volt hátra a könyvből 200 oldal. Innentől tudtam, hogy semmit nem tudok, hiszen ezek szerint most jön a java, és innentől következik a tömény izgalom és meglepetés. Így is lett. Na ettől kezdve tényleg szinte nem tudtam letenni a könyvet, nem akartam aludni sem, pedig tudtam, hogy reggel korán kell kelnem.

Nagyon sajnálom - de természetesen értem -, hogy nincs folytatása, bármeddig tudnám olvasni; és sajnálom, hogy az írónak ezenkívül csak egyetlen könyve elérhető Magyarországon.

Minden elismerésem Turow-nak; ez, azt hiszem, a legjobb krimi - de a jogi krimi kategóriában mindenképpen első a dobogón -, amelyet valaha olvastam.

A kiadótól megrendelhető ITT.