Jonathan Franzen: Keresztutak I., II.

 "A chicagói Hildebrandt család keresztúthoz érkezett. A családapa, Russ - aki mellesleg lelkipásztor - kész rá, hogy kitörjön a házasságából, amelyet örömtelennek érez - hacsak nem előzi meg a kitörésben leleményes és labilis felesége, Marion. 1971-ben járunk, egy nappal szenteste előtt. Legidősebb fiuk, Clem hazajön az egyetemről - feltüzelte idealizmusa, és olyan döntést hozott, amelynek hallatán apja összeroppan. Húga, Becky régóta az egyik legnépszerűbb lány volt a gimnáziumban, de most az ellenkultúra kerítette hatalmába. Perry öccsüknek elege lett abból, hogy füvet kell árulnia ahhoz, hogy füvezhessen, és megfogadja: megjavul. A család minden egyes tagja szabadulni próbál valamitől, de ehhez a többieknek is lesz egy-két szava. 

Jonathan Franzen korunk egyik legkiválóbb regényírója - mindig családregények szerzőjeként jellemzik, de valójában ez a könyve, a Keresztutak az első, amelyben tényleg mindvégig egy család története áll a középpontban.

Franzen könyvének karakterei egyszerre életteliek és mélyek - amit kezünkben tartunk, egy szédítően precíz és átfogó tabló."

______________

Ma már olyan kevés családregény születik, hogy kapva kaptam az alkalmon, amikor megláttam Franzen könyvét a 21. Század Kiadó kínálatában. Mindez egy kiváló szépíró tollából - úgy gondoltam, nem lehet csalódás a vége. És hát persze, hogy nem lett az. 

Franzen szereplői (és azok élethelyzetei) nagyon is élők, elevenek, és erre értendő minden, ami ennek sajátja. Vagyis: szenvednek, válaszutak elé kerülnek, döntenek, boldogok, boldogtalanok, önmarcangolók és másokat hibáztatók, vétkesek és vétlenek, bírók és áldozatok, áldozatok és bűnösök, bűnösök és bűnhődnek, bűnhődnek és újabb bűnöket követnek el, esendők és megbánnak, együttérzők és önzők, ridegek és szeretettel telik, reményvesztettek és a reménybe kapaszkodók, kiútkeresők és hívők, Istenben bízók és elfogadók, lázadók és elnyomottak, békére vágyók és megbékélők.

Ez a regény a kiváló jellemrajzok felvonultatásán túl számtalan rendkívül fontos témát feszeget. 

A vallás és a hit központi eleme a könyvnek, ami meghatározza az egyének életútját, döntéseit; olykor azáltal határozza meg döntéseiket, hogy nem határozza meg azokat. Egyes szereplők részéről a vallás megrögzött elítélése vezet bizonyos döntésekhez, mások pedig mindent ennek rendelnek alá - míg ki nem derül róluk, a saját maguk számára is, hogy ők is esendő emberek. És akkor keresztúthoz érkeznek - megmérettetnek. Átmennek a vizsgán? 

Nem csak a hitüket illetően. Hanem függőségeiknek kitéve. Vagy szimplán emberi kapcsolataikban, családi viszonyaikban, az első szerelem során, a házasságukban, anyaként, apaként, egészségesként és élesen látva mások hibáit, vagy mentális betegként, segítségre áhítozva, vagy mentális betegként, nem áhítozva a segítség után, de persze lévén közben rászorulva arra. 

Franzen jó emberismeretről, szociális érzékenységről, kiváló társadalomismeretről tesz tanúbizonyságot, és ezt a lehető legérzékletesebben tudja szavakba foglalni, úgy, hogy igazán minőségi irodalom kerüljön ki a keze alól.

Családregények kedvelőinek, vagy akiket érdekel a társadalomrajz, vagy akik csak szeretik a szépirodalmat, kötelező olvasmány. 

A regény megrendelhető a kiadótól ITT.

Ingo Schulze: Jóravaló gyilkosok

 "Norbert Paulini köztiszteletnek örvendő antikvárius Drezdában. A könyvek szerelmesei bármikor kincsekre vagy hasonló gondolkodású emberekre találhatnak, ha betérnek hozzá. A Vasfüggöny lebontását követő új időkben, amikor a régi vevők elmaradoznak, ő akkor is igyekszik megtartani státuszát és a könyveit. Ám hirtelen egy indulatos, békétlen, embergyűlölő Paulinival találjuk szemben magunkat, akit ráadásul azzal vádolnak, hogy idegenellenes akciókban vett részt. Elképzelhető, hogy a szenvedélyes olvasó, a könyvek embere gonosztevővé változott?

Ingo Schulze 1962-ben született, Drezdában. Berlinben él. Könyvei komoly sikert arattak, akad köztük, amely iskolai ajánlott olvasmány lett, és olyan is, amelyből filmet forgattak. 30 nyelvre fordították le eddig a műveit. Számos németországi és nemzetközi irodalmi díjban részesült."

________________________________

Egy könyv könyvekről, a könyvek szeretetéről, az olvasóvá válásról, az olvasói létről, mert igen, ez is a lét egy formája, a létezés mikéntje, és ezt tudja a regény főszereplője, ezt tudja az író, és milyen nagyszerű, hogy valaki egy egész regényt szentelt annak, hogy elmondja, az olvasás egy életforma, nem egy hobbi, nem időtöltés, nem szórakozás, nem csupán, hanem sokkal több annál, a létezés egy magasabb foka, emberi minőség, 

több mint tudás vagy tudásvágy, törekvés valami többre ennél, 

és Schulze megpróbálja mindezt szavakba önteni.

Ahogy a fülszövegben írja: "Az irodalom az, amelyen keresztül jobban látjuk, milyen korban is élünk."

Mennyire igaz! Nyissunk ki egy könyvet, és az írótól, a történetből, a karakterekből mindent tudni fogunk a korszakról, amelyben játszódik, 

az értékrendekről, az erkölcsről, bűnökről és büntetésekről, énképekről, ítélkezésről, bátorságról vagy gyávaságról, jóról és rosszról, mindarról, ami annak a kornak jellemzője, erénye, bűne, sajátja.

"Szemben ülni valakivel, aki más logikát követ, mi több, aki ízekre szedte a logikát, és ezt az élet végső igazságaként akarja eladni nekem - hogyan is reagálhatnék rá?"

Annyi jó kérdés van ebben a könyvben, annyi igazság vagy rávilágítás az igazság keresésére, annyi bölcs gondolat és annyi ösztönös tudás, ami igazi értékké teszi Schulze írását, azt, ahogyan kivesézi az embereket s a kort, miérteket, következményeket, válaszokat vagy válasznélküliségeket, ahogy beszél sebekről és tévedésekről, helyzetekről és döntésekről, szomorú következményekről és lehetőségekről - el kell olvasnotok!

Megvásárolható ITT.