Fekete Judit: Időkapszula – Üzenet a jövőbe

"A felnőttek sokszor rettenetesen értetlenek. Nem tudják, miről beszélsz, mit akarsz, és mire gondolsz. Mintha elbeszélnétek egymás mellett. Pedig egykor ők is ugyanolyanok voltak, mint te, csak már elfelejtették, milyen volt fiatalnak lenni...

Holott vétek lenne elfelejteni a legjobb dolgokat. A gondolataidat, érzéseidet, a jó bulikat és az igaz barátokat. A kedvenc helyeket és az utálni valókat. Az őrült gondolatokat és a hihetetlen kalandokat, a jó beszólásokat, és persze a legjobb nyarakat.

Ez a kis könyv abban segít neked, hogy elzárhasd és sok-sok éven át megőrizhesd azt, ami TE vagy! Üzenhetsz a későbbi önmagadnak: mondd el neki, mire figyeljen!

Időkapszula, ami sok-sok év múlva visszarepít a múltba, hogy sose felejtsd el, ki is vagy valójában! Ne feledd, ez nem egy hagyományos napló. Ha végeztél vele, ne ásd el a múlt emlékei közé!

Írd bele, mikor akarod újra felnyitni, majd tedd el a legtitkosabb helyre, és gondosan őrizd meg! Ha eljött az idő, és úgy érzed, tudnod kell, honnan indultál az élet nevű, hosszú útra, nyisd ki újra! Hidd el, hihetetlen élmény lesz!

Üzenj magadnak a jövőbe, írj, ragassz, fess bele, és élvezd minden pillanatát!

Induljon az utazás!"

__________________


Egy gyönyörű könyvet szeretnénk ma ajánlani nektek.
A gyermekemet is magával ragadta, és engem is első látásra lenyűgözött.
Külcsín és belbecs ezúttal együtt jár. Egy nagyon tartalmas és érdekes könyv, amely izgalmas időutazásra hívja a tulajdonosát.

Hangnemében és képileg is annyira szelíden invitál, olyan kedves, egyszerű és mindenféle tolakodástól mentes, hogy éppen ezért tudod a magadénak érezni, kortól és nemtől függetlenül.

A kérdései elgondolkodtatóak, és mintha jövőbe látó lenne a szerző, hogy igen, ezeket a kérdéseket lesz érdemes újra górcső alá venni sok-sok év múlva.
És hát az egész kivitelezés minőségi és igényes.
Az idézetek pedig még többé teszik, ugyanis nem akarnak nagy igazságokat és bölcsességeket rátukmálni a gyerekre, nem akarják didaktikus módon tanítani semmire, egyszerűen ráirányítják a figyelmét olyan dolgokra, halkan, szinte a fülébe súgva, amelyek nem biztos, hogy egyébként eszébe jutnának.

Kreativitásra ösztönöz és álmodozásra késztet azáltal, hogy időutazásra hív. 

Akár gyerek vagy, akár felnőtt, önként és boldogan részese leszel.

A kamasz nyelvén tud szólni, úgy, hogy mégis megszólít bárki mást is, aki ezt a könyvet a kezébe veszi.

Néha laza és vicces, máskor szívbe markoló, legalábbis anyaként ezt érzem a kérdések olvasásakor, miközben fogalmam sincs, hogy mit fog válaszolni rájuk a gyermekem. És nem is szeretnék beleavatkozni - ez az Ő időkapszulája, az Ő jelene, az Ő válaszai; szíve joga a legőszintébben válaszolni a kérdésekre, amire akkor van igazán módja, ha tiszteletben tartom a szuverenitását.

Ez a könyv a jövőbe és a múltba röpít egyszerre, és ami a legcsodásabb benne, hogy ahogy olvasod vagy kitöltöd, rádöbbensz, hogy mennyire szereted és becsülöd a jelent, azt az életet, évet, napot, amelyben jelenleg élsz.


A Partvonal Kiadótól megrendelhető ITT.

J.K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Újraolvasva Dávid által. :)
Most erről nem fogok írni hosszan, hiszen tudvalevő, hogy mindhárman Harry Potter-fanok vagyunk. :) Ezt bizonyítja az első rész újraolvasása is, viszont Dávid azt mondta, hogy elsőre kicsit jobban tetszett neki, mint most, de hát ez, azt gondolom, teljesen természetes. Adódik ez abból is, hogy elsőre nyilván újdonság volt, ennélfogva sokkal izgalmasabb, hiszen még nem ismerte a történet kimenetelét, másrészt pedig azóta megíródtak és megfilmesítődtek - szép magyar kifejezéssel - a további részek is, amik az elvárásokat és az ingerküszöböt is jóval feljebb emelték a Harry Potter-olvasók körében.

Rick Riordan: A 39 kulcs – 1. rész: A csontlabirintus

"Mi történne, ha rájönnél, hogy a családod az egyik leghatalmasabb család a történelemben? Mi lenne, ha azt mondanák, hogy a család erejének forrását elrejtették a világ különböző részein, 39 kulcs formájában? Mi lenne, ha választás elé állítanának – fogod az egymillió dollárt és elsétálsz. vagy megkapod az első kulcsot? Ha Amy vagy Dan Cahill helyében vagy, a kulcsot választod – és megkezdődik a veszélyes hajsza."

________________________

Gergő ezt olvasta ki legutóbb, nagyon gyorsan, nagyon tetszett neki, és azóta is kérdezgeti, hogy mikor vesszük meg a következő részt, mert már nagyon szeretné olvasni. Szóval hamarosan beszerzem a további részeket is. Egyébként ezt a részt én is elolvastam, hogy ízelítőt kapjak a mai ifjúsági regényekből, és szerintem is tök jó, olvasmányos, izgalmas, teljesen megértem a gyerekeket, akik odavannak ezért a sorozatért.

J.K. Rowling: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Harry Potter újra, ezúttal Gergő által olvasva, így harmadszorra már csak röviden.

Nála is az volt, mint Dávidnál, hogy hosszasan nyüstöltem, hogy higgye el, letehetetlen lesz, de nem hitte el, visszatartotta az, hogy nem regény formájában íródott. Aztán amikor mégiscsak elolvasta, nagyon-nagyon rövid idő alatt, akkor többször is feltette a költői kérdést: Miért nem olvastam már el??
És hát miért ilyen rövid, és miért nincs következő része, és biztos nem lesz-e következő része stb. :)

A "Ki az elátkozott gyermek?" kérdés őt is foglalkoztatja, de erre nem adhattam meg neki a tuti választ. Ki is az? Hát igen. Mindannyiunk számára más? Attól függ, mi mit jelent számunkra? Vagy több elátkozott gyermek van? Vagy...? Sokféle válasz lehetséges, de már az önmagában nagyon jó szerintem, hogy ez ennyire elgondolkodtató. Klassz dolog utána a gyerekekkel ilyenekről beszélgetni, még tovább szőve a beszélgetés fonalát.
És háborogni egy kicsit azon, hogy miért is nincs következő rész, amikor mi úgy szeretnénk...

Lőrincz L. László: Gyilkos járt a kastélyomban

„A csikorgás megerősödött, s egy hirtelen támadt széllökés arcába vágta az egyik függönyszárnyat. 
Mire sikerült megszabadulnia a függönytől, az ajtóban már állt valaki. Középtermetű, zömök jelenség, furcsa, idejétmúlt fehér ruhában, vállig érő szőke hajjal. Éppen úgy volt öltözve, mint régi képeken a várúrnők: magas, feszes gallérja szinte teljesen eltakarta az arcát, csak szalmaszerű haja világított még a sötétségbe hajló félhomályban is. 
Gary megdermedt, és torkán akadt a hang. A túlvilági alak égő szemét az övébe fúrta, és szinte úszni látszott a levegőben. A kutyák tombolva vonítottak a faluban, és Garyben megerősödött az érzés, hogy a jelenségnek nincs se lába, se arca. 
Gary az arca elé kapta a kezét, és szinte könyörögve felkiáltott: 
– Lady Crawford… én… 
Lady Crawford kísértete néhány méternyire megállt előtte és kinyújtotta a kezét…”

____________

Igazi, régi típusú Lőrincz L. László-könyv, ami nagyon szórakoztató és olvasmányos, ugyanakkor azt kell mondanom - bár óvatosan, hogy ne sértsek meg senkit -, hogy egy picit bugyuta is ezzel együtt... Olyan mondatok és olyan történések vannak benne, amik szerintem teljesen életszerűtlenek. Mármint egy regényhez, egy krimihez képest is.

Poirot is az a figura, aki x dologból olyan következtetéseket von le, amelyek kicsit a nemár kategóriájába esnek, és itt is nagyjából így folyt a nyomozás; tudjátok, amikor pár óra alatt az egyetlen elejtett nem tudom, miből (legyen az elejtett mondat vagy elejtett madártoll vagy bármi) kibogozza a - gyakran nem is nyomozó - főszereplő a szinte kibogozhatatlan és szövevényes rejtély szálait. Mégis: Poirot-nál valahogy ez mégsem zavaró egyáltalán. Sőt, elgondolkodtató és szórakoztató. És nem a főszereplő személye miatt, azzal ebben a könyvben sem volt gond, hanem a háttéresemények miatt.

Pl. kiderül, hogy "XY felment a toronyszobába" (ami adott esetben egy fontos mozzanat), viszont tudjuk, hogy ez teljesen értelmetlen, hogy felment, mert egyáltalán nem akart felmenni, arra vetődni pedig véletlenül nem lehet, magyarázatot éppen ezért nem is kapunk arra, hogy mit keresett ott, tehát marad a "rosszkor volt rossz helyen" magyarázata, de mindenféle logika nélkül, hogy "oké, rosszkor, rossz helyen - de miért is??", ez pedig kimondottan zavaró, mert értelmetlenné és hiteltelenné teszi az egész történetet.

Tudom, ez nem szépirodalomnak íródott, így nem is ilyen értelemben hiányolom belőle a komolyságot, csak szerintem azért ennyire lazára sem kéne venni, mert - mint fent már írtam - így teljesen életszerűtlenné, azaz akár kimódolttá, akár bugyutává, akár csak egyszerűen olyanná válik a sztori, ami a legkevésbé sem komolyan vehető.

Leslie L. Lawrence: A Gonosz és a Fekete hercegnő

"San Juan szigetén, a tengerparti csapszékekben csak suttogni mernek a rossz hírű, vámpírok lakta kastélyról, amely a város fölé magaslik. Ide tart Leslie L. Lawrence is, zsebében pipájával, és legendás .38‑as Smith and Wessonjával, hogy eleget tegyen a titokzatos Francis T. Drake meghívásának. 
A kastélyba temetőn át vezet az út: a sírokon gyertyák égnek, s megölt állatok tetemei teszik még barátságosabbá az örök béke helyét… 
Hamarosan megtörténik az első gyilkosság, amelyet újabb és újabb követ… Aztán előkerül a pipa és a .38‑as – no és a gyönyörű Viorica –, hogy segítségükkel hősünk összemérhesse erejét a Gonosszal."

___________


Az a tipikus "régifajta" Leslie L. Lawrence-könyv, amibe úgy belemerül az ember, hogy nem tudja letenni. Kb. 20 éve olvastam, és már egyáltalán nem emlékeztem a történetre, csak arra, hogy nagyon tetszett. Most újraolvasva is azt éreztem, hogy olvasmányos és letehetetlen, lebilincselő a stílus, könnyed és szórakoztató olvasmány, ami azért érdekes, mert szörnyű dolgok vannak benne. De az író le tudja írni ezeket úgy, hogy az ne gyomorforgató legyen, és gyakran a legbizarrabb részeket is megfűszerezi némi humorral - így a fűszerezés emészthetőbbé teszi a leírtakat.

Még csak nem is rémlett a történet vége, de megmondom őszintén, hogy nekem egy kicsit csalódás volt. Nem szoktam a történetből kiragadni lényeges dolgokat, így ha valaki még nem olvasta ezt a regényt, de tervezi, hogy el fogja olvasni, az a következő néhány mondaton lépjen át: én egy kicsit kiakadtam a "robotzsaru"-dolgon. Nemáááár... Abszolút nem illeszkedett a történet egészébe. Mit keresett ez (az ötlet) ott? És egyáltalán!

És a kapott válaszok a végén - mi miért és hogyan történt - is kissé erőltetettek voltak...

De aki szereti az író stílusát, illetve a könnyeden hátborzongató történeteket, annak ezekkel együtt is tetszeni fog.

Viszont egy sokak/sokunk által nem ismert történelmi epizódra ráirányítja a könyv a figyelmet, ami nagy erénye a regénynek, ugyanakkor ha a könyv végeztével az ember utánaolvas a történelmi tényeknek, melyek az alapot adták ehhez a könyvhöz, na akkor kezd el igazán borzongani... És mivel ezekről tudható, hogy megtörténtek, és nem oldhatók humorral és azzal, hogy "nyugi, ez csak egy könyv", ezek már sokkal kevésbé lesznek emészthetők. 

Kata McMullan: Sárkányvadász Akadémia 3. – Kalandtúra a sötét vadonban

"Hősünk, Kanócfalvi Wiglaf, a Sárkányvadász Akadémia elsőéves tanulója immár két félelmetes sárkányt is legyőzött rövid iskolai pályafutása alatt, anélkül, hogy egy csepp vért kiontott volna! Mordred, az Akadémia igazgatója azonban korántsem elégedett: neki a sárkányok aranya kell mindenáron. Így aztán az egész osztály útnak indul a Sötét Vadonba, hogy megszerezzék Seetha, a sárkánylédi aranyát, amit a Rémbarlangban rejtett el..."

"Kanócfalvi Wiglaf akár Harry Potter kisöccse is lehetne" (Mary Pope Osborne)

________

Gergő néhány óra alatt olvasta ki. Este az ágyban belekezdett, és pár óra múlva be is fejezte ezt a 100 oldalas olvasmányt. Nagyon tetszett neki az első két rész is, amiket már régebben olvasott, és valahogy csak most került sor a harmadik részre. Sajnálja, hogy több része nem jelent meg Magyarországon, mert igazán jó kis regénynek tartja.

Fiús és könnyed regény, kalandokkal, gördülékeny stílussal, nem ijesztő oldalszámmennyiséggel, szuper olvasmány a nyári szünetre egy harmadik (na jó, már negyedik) osztályos gyermeknek.

A Ciceró Könyvstúdiótól megrendelhető!

Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara

"Leslie L. Lawrence, a nemzetközi biológuskonferencia résztvevője béka helyett megfojtott vikingre lel a kristiansandi mocsárban, s egy hullára a feje felett a fán. Később a hulla eltűnik, hogy máshol bukkanjon fel. A mocsár szélén elszabadulna a pokol, de ekkor Leslie L. Lawrence vízhatlan fóliába csomagolja 38-as Smith and Wessonját, zsebre vágja pipáját, s egy porszívócsővel a szájában lemerül a mocsár mélyére, hogy elkapja a megfojtott vikinget."
____

Erős közepes. Izgalommal, humorral, kalandos történésekkel, talányokkal, misztikumnak álcázva a lényegi részeket, hogy legyen min törni a fejünket, és némi történelmet belecsempészve.

A legjobban azt szeretem, hogy úgy izgalmasak Leslie L. Lawrence könyvei, hogy a durvább részeket mindig feloldja humorral, poénokkal, ezért azok bár izgalmasak maradnak, de tulajdonképpen sosem érzi durvának az ember még a legbizarrabb részeket sem. Pedig egyébként vannak minden könyvében abszolút durva leírások, események, és nagy tehetségre vall, hogy ezeket úgy tudja megírni, ábrázolni, feloldani, hogy mégsem érzi annak az ember. De legalábbis a súlyukból mindenképpen veszítenek ezek, mert az író számára nem az a lényeg, hogy rettegj vagy borzongj meg hogy folyjon a vér, hanem az, hogy szórakoztasson a regényeivel.

"- Bejelentést szeretnék tenni.
- Tegyen.
- Láttam a mocsár partján a vikinget.
- Gratulálok. Ez minden?
- Kötél volt a nyakán.
- Mint rendesen. Azzal fojtották ugyanis a mocsárba. Úgy látszik, azóta sem tud megszabadulni tőle. Viseli, mint maguk a becsületrendet.
- Bocsánat - mondtam -, az francia kitüntetés.
- Biztos Angliában is van valami, amit ünnepnapokon magukra vesznek, nem?
- Általában a nagykabátunkat. Legalábbis hidegebb időben."

Csukás István: Nyár a szigeten

Melyik gyerek ne szeretne egyszer szülői felügyelet nélkül táborozásra indulni? E könyv kis hősei pontosan ezt teszik, és hamarosan kiderül, hogy nem is olyan könnyű dolog a felnőttek segítsége nélkül boldogulni...

Annak idején nagy sikerű tévéfilm is készült a könyv alapján.

_________

Gergő legújabb olvasmánya a Nyár a szigeten volt. Kötelező olvasmánynak kapták a nyárra, és nagyon tetszett neki. Azt mondta, hogy izgalmas és vicces is volt, tetszett neki.
A benne szereplő rajzokat is nagyon jónak találta.

(Én közben Verne Kétévi vakációját olvastam, ami némileg hasonló témát dolgoz fel; érdekes volt néha összehasonlítani, melyikünk könyvében mi történik épp.)

Ahogy befejezte a könyvet, rögtön megnézte a Le a cipővel című filmet, ami a Nyár a szigeten alapján készült, de az nem igazán tetszett neki. Kedvenc szereplője, Matyi - a süni - is kimaradt belőle, illetve más volt a filmben a történet is és annak a vége is - és mindkettő jobb volt a könyvben. Továbbá azt mondta, hogy a filmbe olyan részeket is beletettek, amik a könyvben nem voltak benne, és teljesen fölöslegesek voltak. A színészi játékkal sem volt elégedett.
Szóval a film nem nyerte el a tetszését, a könyvvel ellentétben, ami viszont abszolút igen.