Francesca házassága megfeneklett. Pedig az örök optimista Edo igazi mintaférj, sosem veszekszik, mindent eltűr, szolgálatkész és bosszantóan mosolygós. Francesca számára mindez elviselhetetlen. Éjjelente cupcake-sütögetésbe menekül, nappal az előléptetéséért gürcöl egy könyvkiadóban.
Főnöke, a hatalmas egóval megáldott Bigazzi azóta hajszolja a világraszóló sikert, mióta lemaradt A szürke ötven árnyalatának kiadási jogáról. Mr. Big éppen Francescát bízza meg a feladattal, hogy bestsellert írasson Leonardo Calamandreivel, a cinikus, minden hájjal megkent szépfiúval, akiért rajonganak a nők. Nem úgy Francesca, aki meglátja a sérült kisfiút a magabiztos pasi álarca mögött, és elhatározza, hogy vagy beleszeret, vagy megöli
A szerelem különös súlya az élet meghatározhatatlan mérőszámairól szól; hol kezdődik a szerelem, és mennyire gyorsan múlik el, milyen hőfokon kell benne égni, és mikortól ég a körmünkre."
Nagyon bírtam Federica Bosco humorát, iróniáját, öniróniáját és írói stílusát egyaránt.
A könyv egy szerkesztőről szól, és az ő szemszögéből láttatja az írókat mint "nehéz eseteket". Írja ezt, ugye, Bosco több sikerkönyv után.
Eredeti ötlet.
Megmutatkozik benne az egész szerkesztői szakma és írói lét egyfajta paródiája, eltúlzott változata, de közben teljes mértékben hihető és hiteles, a valóságot ábrázolja, csak - mondjuk úgy - érzékletesen.
A stílusa gördülékeny, és a fordulatok - ezzel sikerült rendesen meglepnie - egyáltalán nem kiszámíthatóak. Egyik sem. Pedig simán A vagy B verziójú lezárásra számítottam, de nem, abszolút nem várt módon C verziót választott.
Nagyon olvasmányos könyv, de a mondatok annyira helyükön vannak, ami ritka.
Engem legjobban egy író a pontos mondatokkal tud megfogni - és Federica Bosco ebben igazán kitűnő. Semmi fölösleges mellébeszélés, minden szó és mondat a helyén van. Engem lenyűgözött.
Úgy tűnik, ez a dolog abszolút műfajtól független - ezek szerint a szórakoztató irodalomban ez a ritka kincs ugyanúgy fellelhető, mint például Hemingway könyveiben.
Idéznék egy rövidke részt a könyvből, érzékeltetve a szerző humorát.
A szerkesztő noszogatja az írót, akinek a sztárallűrök közepette kevésbé fűlik a foga a munkához.
"- Leonardo, ide figyelj, nem ártana összeszedni magad, iszonyatosan le vagyunk maradva!
- Na tessék, vége a vakációnak, visszajött a tanárnő! - pufog. - Pedig este már kezdtél egész normális lenni. Hozzak neked egy Moscow mule-t?
A kezembe temetem az arcomat.
- Miért csak a szórakozáson jár állandóan az eszed?
- Igazad van - feleli csámcsogva -, még nem csöngettek ki, majd a szünetben játszom.
- Mondd, mit csináljak veled? - kérdezem, azon tűnődve, hogy leszúrjam a papírvágó ollóval, vagy írjak be neki egy intőt."
A többi könyvét nem ismerem Federica Boscónak, de ezt bátran ajánlom mindenkinek; nagyszerű, laza, szórakoztató olvasmány, de közben igen magvas gondolatok is találhatók benne, és ez a kettő együtt szerintem mindig nyerő.
A Libritől megvásárolható!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése