Cara Hunter: Nincs kiút (Adam Fawley-sorozat 3. rész)

"Dübörög a karácsonyi szünet. Két gyereket épp most húztak ki leégett észak-oxfordi otthonuk romjai közül. A kisebbik fiú nem élte túl, a bátyja élet-halál között lebeg.

Miért maradtak egyedül a házban? Hol van az édesanyjuk, és az apjuk miért nem veszi fel a telefonját?

Előkerül egy újabb bizonyíték, és valóra válik Fawley nyomozó legrosszabb rémálma: ez a tűzeset nem baleset volt, hanem gyilkosság...

Mi van, ha valaki az egész családodat ki akarja irtani?

A Nincs kiút, Egy közeli ismerős és a Sötétben szerzőjének harmadik kötete. Cara Hunter detektívsorozata lázban tartja a brit krimiolvasókat, és megjelenése óta előkelő helyen szerepel Anglia sikerlistáin. Az írónő az angliai Oxfordban él férjével és macskáival. Gyerekkora óta szenvedélyes krimirajongó."

_____________________

Cara Hunternek már az előző két regénye is lenyűgözött, és most sem adta alább a színvonalat.

Az olvasó végig kétségek között vergődik, hogy vajon x vagy y (netán z?) a gyilkos - aztán persze egészen más lesz a megoldás, mint ami a fejünkben jár. Nem, ne is próbáljátok, nem sikerül kitalálni, hogy ki tette és miért. Sőt, még azt sem, hogy pontosan mit.

Sok érzést kivált ez a regény az emberből: szánalmat, szomorúságot, kételyeket, borzongást; és hálát a saját élete iránt.

A jó regények mindig ilyenek. Nem kell mélylélektani írásnak lennie ahhoz egy könyvnek, hogy kérdéseket és mély érzéseket ébresszen - erre egy jó kriminek is képesnek kell lennie. Tudnia kell mást és többet, mint izgalmat és borzongást kelteni. El kell hogy gondolkodtassa az embert - a cselekményen túl - a saját életéről is.

Kérdéseket kell ébresztenie vagy (nem "és") - kimondatlan kérdésekre - válaszokat adnia. 

Ugyanakkor ez mégiscsak egy krimi, amely teljes mértékben eléri a fő célját: letehetetlen, egy szuszra végigolvasandó regény, nagyon izgalmas, csavaros, fordulatos, meglepő végkifejlettel. Közben a háttértörténetet is folyamatosan alakítja az író: a nyomozó élete is előtérben van, és legalább ugyanúgy várja az ember annak a megoldását, mint a krimiszálét.

Akinek pedig kérdései maradtak, annak szerencséje van, ugyanis Cara Hunter november 5-én Budapestre látogat. Szóval ha kíváncsi vagy, hogy mi lesz Fawley-val, vagy úgy érzed, hogy elvarratlan szálak maradtak a történettel kapcsolatban, vagy többet szeretnél tudni az írónőről, munkásságáról, írói eszközeiről, akkor ne habozz: gyere el 5-én az író-olvasó találkozóra!


A regény megrendelhető ITT.

James Herriot: Az állatorvos is nős ember

"A yorkshire-i lankák még sosem tűntek ennyire szépnek James számára: elragadó feleségével az oldalán és immár önálló praxis keretei között foglalkozhat a farmokon élő állatokkal, valamint a házi kedvencekkel és tulajdonosaikkal, akik néha több figyelmet igényelnek, mint a négylábú „páciensek”.

James Herriot memoárjainak újabb kötetét ismét azoknak az olvasóknak ajánljuk, akik átérzik az állatokkal járó örömöket és gondokat, és szívesen merülnek el újra meg újra a korabeli jellegzetes angol vidék életének eseményeiben."

___________________________

Egyszerűen nem tudok betelni James Herriot könyveivel. Pedig azt hiszem, már csak egy van, amit nem olvastam - azt még tartogatom, mert nem akarok az összessel végezni.

Teljesen magával sodornak a történetei, a humora és a varázslatos tájleírásai. Az ember ott van Darrowbyban (Thirskben), és látja a völgyeket, amelyekről ír, érzi a fű vagy a széna illatát, a háton a kemény munkától végigfolyó izzadságcsöppeket, a reményt, a sikerélményt, az aggodalmat, az örömöket. 

Sok képet néztem azóta Yorkshire-ről, és tényleg csodálatos vidék. Herriot érzékletesen írja le a lankákat, a kőkerítéseket, a legelésző juhokat, a szaladgáló kutyákat - egyszerűen megunhatatlan a témakör és az írásmódja is.

Ezen a vidéken mindenki ismer mindenkit, és bámulatos az az elfogadás, ahogy egymás iránt viseltetnek az emberek; például ahogy az állatorvos beletörődőn nyugtázza, hogy a farmer úgyis mindent jobban tud nála, és nem próbálja megváltoztatni ezt. Idomul a vidéki élethez, amelybe belecsöppent, magáénak érzi, elégedett és boldog benne. Hálás érte.

Külön érdekessége a könyvnek, amikor az író a házasságáról ír, feleségével való megismerkedéséről, udvarlásainak csetlés-botlásairól; csodálatra méltó az az önirónia, amellyel magára tud tekinteni.

Elismeri mások érdemeit, soha nem fényezi magát, őszinte, természetes, vicces, eredeti - és zseniális történetmesélő. 

A fordítás is remek, sokat hozzáad a történetekhez.



Persze rögtön rákerestem a szereplőkre, nemcsak a helyszínekre, utánanéztem mindennek és mindenkinek, aminek lehetett - nagyon érdekes volt látni, hogy milyenek voltak azok, akikről, amikről ír.

Azt is megnéztem, hogy hogyan lehet eljutni Yorkshire-be - muszáj egyszer látnom ezt a gyönyörű vidéket. Vajon mennyit őrzött meg abból, amilyennek Herriot látta? Vajon a kőkerítések és a lankák őrzik még azt, amiről írt?

Kötelező olvasmánnyá tenném a könyveit általános vagy középiskolában - mert aki elolvassa, gazdagabb lesz általa.


A regény megrendelhető ITT.

Camilla Läckberg: Ártatlanok

1974 nagyszombatján egy öttagú család nyom nélkül eltűnik a Fjällbacka partjainál fekvő Valö szigetéről. A kiérkező rendőröket különös látvány fogadja: a ház úgy fest, mintha a család - az ünnepi ebéd közepén - egyszerűen felállt és távozott volna, magára hagyva az egyéves Ebbát, aki magányosan sírdogált az étkezőben.

Évtizedekkel később Ebba visszatér a szigetre, hogy felújítsa az egykor az apja által vezetett iskola épületét. Férjével nemrégiben veszítették el a kisfiukat, és most a munkába temetkezve próbálják feldolgozni a gyászt. Úgy tűnik azonban, valakinek nagyon az útjában vannak: egy éjszaka rájuk gyújtják a házat. Szerencsére csak az épületben esik kár, s folytatódhat a felújítás. Ám hamarosan újabb baljós esemény történik: amikor felszedik az étkező padlódeszkáit, emberi vér nyomaira bukkannak.

A nyomozást vezető Patrik Hedström és kollégái egyre biztosabbak abban, hogy a család egykori eltűnése és a mostani gyújtogatás összefügg. Természetesen a nyomozó feleségét, a nyughatatlan és mindig kíváncsi Erica Falckot is foglalkoztatja az ügy, s úgy érzi, csak akkor kaphat választ kérdéseire, ha egyre mélyebbre ás a múltba.

_______________________

Izgalmas, olvasmányos regény, néhol picit erőlködős (lásd például az anyósról írtakat), de ezt kompenzálja az érdekes történet és a meglepő, kiszámíthatatlan befejezés. 

Cara Hunter Budapestre látogat! Könyvbemutató és dedikálás a 21. Század Kiadóval

Cara Hunter, a népszerű Adam Fawley-sorozat (Egy közeli ismerős, Sötétben, Nincs kiút) szerzője novemberben Budapestre látogat, hogy személyesen mutassa be detektívsorozatának harmadik kötetét!

Szeretettel várnak minden érdeklődőt november 5-én 18 órakor a Libri Allee Könyvesboltban a Nincs kiút című regény bemutatóján, ahol a beszélgetés után Cara Hunter dedikálja új könyvét. Az írónővel Tegdes Péter újságíró beszélget. A rendezvényen szinkrontolmácsolást biztosítanak.

Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

"Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik.
Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van. 
Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt, ráébred: nem is őt kellett volna féltenie!
Sarah Pinborough regénye nem egy szerelmes történet, egy krimi és egy thriller szimpla keveréke. 
Sokkal félelmetesebb annál. Mert Pinborough regénye elkísér. És nem hagy nyugodni. 
 
Ne higgy ennek a könyvnek!
Ne higgy a szereplőknek!
Ne higgy saját magadnak se!
És történjen bármi, senkinek se áruld el a végét!"
_________________________

Tényleg nem szokványos történet, főképp a befejezésből adódóan. Nagy döbbenet a vége. Két szempontból is. Nagyon kikívánkozik, hogy legalább rébuszokban leírjam, miért, de mégsem akarom, mert semmit sem szeretnék elárulni a végkifejletből, anélkül meg nem lehet beszélni róla.
Az biztos, hogy

letehetetlen, teljesen kiszámíthatatlan, lebilincselő, hatalmas meglepetéseket tartogató, kiválóan megírt regény.