Stacey Halls: Az Uránia-ház

 

 

 "A Familiárisok és a Mrs. England Sunday Times bestsellerek szerzőjétől

 A szabadságnak ára van. 

London, 1847. Alig pár mérföldnyire a várostól, csendes vidéki környezetben készülődés zajlik egy csapat fiatal nő fogadására. Szigorúan titkos, hogy pontosan hol van ez a ház, és a beköltözők nem ismerik egymást. Egyvalami azonban közös bennük: mindannyian bukott nők.

Az Uránia-ház menedéket kínál prostituáltaknak, piti tolvajoknak, kitaszítottaknak – az újrakezdés lehetőségét. De vajon tudnak-e élni a lakók ezzel a lehetőséggel?

Angela Burdett-Coutts, a milliomosnő az Uránia-ház egyik mecénása. Légvonalban nem is olyan messze, Piccadilly környéki otthonában tartózkodik, amikor döbbenetes felfedezést tesz. A férfit, aki tíz évvel ezelőtt zaklatta, szabadlábra helyezték. Angela tudja, csak idő kérdése, hogy a rémálom újrakezdődjön.

E nagyon különböző háttérből érkező lányok, asszonyok sorsa egy ponton összekapcsolódik, hogy kiderüljön: a szabadságnak mindig ára van. 

Stacey Halls negyedik regénye valós történetet dolgoz fel: Charles Dickens, a regényíró otthont alapított, amely menedékül szolgált a bukott nőknek. E könyv lapjain a ház története elevenedik meg."

 __________________

Stacey Halls „Az Uránia-ház” című regénye lenyűgöző időutazásra invitálja az olvasót az 1800-as évek Angliájába, ahol a női sorsok és a titkok bonyolult hálózata bontakozik ki.

A "bukott nők" keresik identitásukat, helyüket, próbálnak bízni a jövőben, azonban múltjuk túl gyakran visszarántja őket egy olyan valóságba, olyan életbe, melyből menekülni szeretnének. 

Halls írásmódja - ahogy azt már megszokhattuk - magával ragadó; részletes leírásai és érzékeny karakterábrázolása által a múlt életre kel, és a cselekmény feszültsége folyamatosan fenntartja az érdeklődést.

A regény egyik legfőbb erénye a női karakterek hiteles bemutatása, akik vagy nem akarnak, vagy nem tudnak megfelelni a kor elvárásainak, vagy olyan körülmények és események sodrában találják magukat, melyek közepette ez mindenki számára egy lehetetlen feladat lenne.

 

Halls nagyon szépen szövi össze a személyes drámákat a társadalmi kontextussal, így a történet nemcsak egy izgalmas olvasmány, hanem korrajz is egyben. 

 

Az Uránia-ház (mint regény és mint cselekményhelyszín) atmoszférája magával ragadja az olvasót, a regény végig lebilincselő és izgalmas, a rejtélyekre pedig fokozatosan derül fény.

 

A női erő, a titkok és rejtélyek, a szolidaritás, a barátság, a szerelem, valamint a körülöttünk lévő, életünket befolyásoló tényezők egyaránt főszerepet játszanak a könyv cselekménye során.

 

Női sorsok és történelmi események elevenednek meg a lapokon, melyek magukba szippantják az embert.

 

A regény a mai kor olvasóinak is üzen, hogy a múlt sötét zugait feltárva, önmagunkat elfogadva, fenntartva hitünket abban, hogy jobb is lehet nekünk, újraértelmezhetjük a jelenünket.

 A regény a kiadótól megrendelhető ITT.

Abdulrazak Gurnah: Paradicsom

 

"Az Ezeregyéjszaka meséi keverednek a Koránból és a Bibliából ismert József történetével az irodalmi Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah nagy sikert aratott varázslatos elbeszélésében - ahogy jelen van benne a 20. századi eleji Afrika gyarmatosítókkal és erőszakkal teli szörnyű és kíméletlen valósága is.

A tizenkét éves Yusufot az apja, adóssága fejében zálogba adja a dúsgazdag Aziznak, aki a kontinens keleti partvidékéről indul újra és újra kalmárkodni az ország szívébe, a dzsungel borította hegyek közt lakó vadállatok és vademberek közé. A kalandos expedíciók alaposan megedzik az időközben fiatalemberré serdülő fiút, de a legnagyobb megpróbáltatások mégis a kereskedő fallal körülzárt, paradicsomi idillt idéző kertjében várnak rá. Innen nyílik ugyanis ajtó a házban titokzatos módon rejtőzködő nők szobájához, ahová egy nap Yusuf is bebocsátást nyer."

Abdulrazak Gurnah 1966-ban tizennyolc évesen menekült el szülőföldjéről, Zanzibárról, az arab lakosságot ért üldöztetés elől. 1968-ban az Egyesült Királyságban telepedett le, itt végezte tanulmányait és lett az irodalomtörténet professzora a Kenti Egyetemen. Kutatási szakterülete a gyarmati irodalmak.

Könyveit többször jelölték a Booker- és a Whitebread-díjakra. Az Utóéletek, a tizedik regénye, 2020 októberében jelent meg, és rá egy évre kapta meg az irodalmi Nobel-díjat „a gyarmatosítás következményeinek és a menekültek sorsának megalkuvást nem ismerő és együttérző bemutatásáért, a kultúrák és a kontinensek közötti szakadék feltárásáért”.

_______________________

Ez a regény egy kisfiúnak a szüleitől való kényszerű elválásával - elválasztásával - kezdődik, és az én torkom már ennél a pontnál elszorult. Először meg sem fordul a fejében... aztán a rádöbbenés... majd a remény, és végül a beletörődés. Hogy őt odaadták, hogy lemondtak róla. 

Ebben a történetben nem igazán vannak választások, döntési lehetőségek, szabadságjogok. Vagy ha ezek mutatkoznak is, akkor olyanformán, hogy mások döntenek az egyes szereplőkről, mások döntései határozzák meg a szereplők életét, anyagi javak, szokások, hagyományok, az út során rájuk leselkedő veszélyek, hatalmaskodó emberek kénye-kedve...

Ők döntenek az életekről. 

E hatalmaskodóknak, mások bíráinak egyike-másika később maga is megismeri azt az érzést, kiszolgáltatottságot és ezáltal a számkivetetté válást, amikor nem ők hozzák meg önmagukról a döntést; vannak, akik pedig mindig mások életének urai maradnak. 

Még egy mondat erejéig elidőznék a kezdő pillanatnál, bár a regény cselekménye alapvetően nem erről szól, mégis a főszereplő fiú jellemét és sorsát nyilvánvaló módon meghatározza: a szülők lemondása gyermekükről. A fiú sem hiszi, hogy ez megtörténhet (nem csak én); azonban az évek során szürkülni kezdenek emlékképei, és végül - ha nem is a jótékony feledés, de - az idő elkezdi gyógyítani a sebeit. És talán eljön az a pont egyszer az életében, amikor már visszacsinálni sem akarja. Már nem érdekli. Akarná a múltat, de nem akarja azokat az embereket, akik más embereknek odaadták őt. Számomra ez rettenetes része a könyvnek, a szülőknek a gyermekükről való lemondása, bár érzékelteti az író, hogy ez - főleg az édesanyának - mennyire nehéz (de beleegyezik, beletörődik), ám utána nem tudjuk meg, mi lett vele (például: volt választása?), mert az ő sorsát innentől kezdve nem követjük nyomon. Láttatja tehát az író a tehetetlenséget, mégis... van az a tehetetlenség, az az anyagi helyzet, amiért ez megtörténhet? Tudom, más kultúra, más szokások, más idők... Nekem mégis innentől kezdve egy olyan olvasmányt jelentett ez, amelynek során, bár a fiú lassan felcseperedett, ez nem merült feledésbe.

Aztán találkozik ez a gyermek a borzalmakkal, és azt vesszük észre - ő is észreveszi vajon? -, hogy ezeknek a látványa, ténye - mondhatni - természetessé válik az életében. Újabb szörnyűség.

És aztán megismeri az első szerelmet - de érzéseinek engedelmeskedve mindenáron megküzd a beteljesülésért? Vagy a lemondást tanulta meg életében, és ez a tanulási folyamat határozza majd meg ezt is az életében?

Gurnah írásmódja és mondanivalója is tiszta és világos, elbeszélése tárgyilagos, mégis csakúgy az események megjelenítése, ahogy a szereplők érzéseinek bemutatása is igen érzékletes.

Váltakozva jelenik meg a történetben - a különböző szereplők életét figyelemmel kísérve - a beletörődés, belenyugvás, a remény és reménytelenség, a megadás és fellázadás, a múlt és jövő felé tekintés, illetve egy elveszett kontinens hangjai. Egy korrajz, melynek egyes részei tények, más része fikció, amely azonban valószínűleg akár valóság is lehetne; egy dokumentumregény, mely elnyomottak hangjának szócsöve, ám ha a szavak célba is érnek, azok minden bizonnyal már csak az emlékezetnek szólhatnak.

A regény ITT megrendelhető.

Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé

"Egy későn érkezett szerelem története, amelytől a sebesült amerikai ezredes új erőre kap, szíve reménnyel és fénnyel telik meg, de a jövő már csak sötétséget tartogat.

1948 őszén Ernest Hemingway visszatért Olaszországba, és hosszú időn át maradt. Akkor már harminc éve nem járt az országban. Imádott Velencéjének újrafelfedezését örökíti meg ez a regény, amely kevéssel a második világháború lezárulta előtt játszódik. Richard Cantwell Olaszországban állomásozó amerikai ezredes, aki beleszeret egy fiatal olasz grófnőbe.

Keserédes, nosztalgikus történet a szerelemről, amely erősebb, mint az észérvek, az emberi szellem állhatatosságáról, Velence magasztos, mégis bornírt szépségéről. A folyón át a fák közé Hemingway ellenreakciója a második világháború embertelen, szörnyű pusztítására."

________________________

A háború embertelenségével, sötétségével, kilátástalanságával szemben a szerelem és ezáltal az élet, a remény, a jövő megjelenítése és éltetése... Csakhogy Hemingwaynél mégsem úgy vannak a dolgok, ahogy azt várnánk. Mert ő ragaszkodott a realizmushoz, ám olykor a boldogtalansághoz, és ez rendszerint meghatározta könyveinek végkifejletét is.

A folyón át a fák közé megindítóan szép, de keserédes történet, tökéletesen megformált karakterekkel, és legszívesebben azt írnám, hogy gyönyörű képi világgal, mert bár ez egy regény, mégis olyan életszerű, hiteles, realisztikus táj- és karakterleírásokat tud teremteni Hemingway, amelyek felérnek egy elénk tárt, pontosan megjelenített képi világgal, sőt bizonyos értelemben meg is haladják azt, hiszen így nem más fantáziájára kell bíznunk magunkat, hanem a sajátunkra hagyatkozhatunk, miközben mégis pontos leírást, információt kapunk mindenről és mindenkiről. Minden regény esetében szabad utat kap a képzelet, Hemingwaynél azonban ennél még többről van szó, hiszen - nem paradoxon - éppen az objektív írásmódjának köszönhető az, hogy a fantáziánk valóban zöld utat kap és szabadon szárnyalhat.

Hemingway esetében azt is mondhatnánk, hogy lám, mennyire igaz "a kevesebb néha több", azaz nem kell, nagyon nem kell túlírni semmit, hiszen éppen így lesz igazán mély és tartalmas egy regény, azonban semmiképpen sem állná meg a helyét egy vele kapcsolatos mondatban a "kevés", hiszen tudjuk, mennyire sokat adnak a regényei, a művészete, a tehetsége mindenféle értelemben. 

Oly gazdagon megírt világot teremt, olyan élő karaktereket, olyan valóságos világokat a maga tárgyilagos leírásai által, ami utánozhatatlan, egészen páratlan és egyedi; nem véletlen, hogy bár minden kezdő író az ő stílusát szeretné "másolni", magáénak tudni, még soha senkinek sem sikerült.

A kiadótól megrendelhető ITT.

Joyce Maynard: Ez az élet

"Eleanor és Cam a hetvenes évek végén szeretett egymásba, és az álmukat követve három gyermeket nevelnek egy New Hampshire-i farmon. Az életük látszólag idilli: softballmeccsek, kandalló mellett töltött havas délutánok, házi sütemények, barkácsolás, a szokásos sírás-nevetés. De amikor a család legkisebb gyermekét tragikus baleset éri, Eleanor a férjét vádolja, és nem képes a megbocsátásra. Ez végül csúf áruláshoz vezet: egy olyan viszonyhoz, amely véget vet a házasságuknak.

A következő években, évtizedekben a széttöredezett család öt tagja - valamint az életük más résztvevői - meglepő felfedezéseket tesznek és felkavaró döntéseket hoznak, amelyek hol összehozzák, hol elszakítják őket egymástól. Miközben követjük a szereplők történetét, mintha időutazáson vennénk részt: illegális abortuszok, vietnámi háború, a számítógépes korszak kezdete, a Challenger katasztrófája, az AIDS felbukkanása, a #MeToo korszak ébredése. Láthatjuk, ahogy egy család kénytelen szembenézni a múlt alapvető és fájdalmas igazságaival, s végül egy váratlan csapás közepette talál rá a megbékélésre.
Joyce Maynard kíméletlen őszinteséggel és megkapó érzékenységgel írta meg ezt a fájdalmasan gyönyörű regényt, melyben elvegyül a fájdalom és az öröm, sőt még a humor is. Mert az életben ez valóban így van."

_________________________

A legjobb könyv, amit valaha olvastam. A leghatásosabb, legérzékletesebb, legszívbemarkolóbb, legvalóságosabb.

Joyce Maynard fantasztikus tehetség, ezt mindig tudtam, de most állítom, hogy megalkotta élete fő művét. Legalábbis nem tudom elképzelni, hogy ezt a könyvet überelni lehessen. Se általa, se bárki más által. Olyan alkotás született, amely maga is és amelynek szerzője is páratlan és utolérhetetlen. 

Torokszorító olvasmány egy családról, amelynek minden tagja a boldogságot keresi, várja, a sorstól és egymástól, de az élet közbeszól, és azok a bizonyos kifürkészhetetlen utak olyan helyekre, emberekhez és vágányokra terelik őket, amiket korábban elképzelni se tudtak.

Soha nem éreztem még ilyen szomorúságot szereplőkért, ilyen együttérzést egy regény olvasásakor. Fájt a szívem értük, szorongtam értük, drukkoltam nekik, sirattam őket. 

Esendőségük, elesettségük, tragédiáik megríkatják az olvasót, sebzettségük sebet ejt azon, aki a távolból figyeli, mi történik velük.

Különleges könyv, amely kiemelkedik más regények közül azzal, hogy olyan élő, oly eleven benne minden és mindenki, és azzal, hogy olyan atmoszférát teremt meg az író, amelyben sosem kételkedsz semminek a valódiságában és valóságosságában.

Joyce csodálatos író és nagyszerű ember, és ahogy papírra vetette ezeket a sorokat, ahogy gondolkodik, ahogy ki tudja fejezni a legmélyebb érzéseket és a legmélyebb emberi drámákat is a maguk "egyszerűségében", ha lehet így mondani, mindenféle sallang nélkül, arra nehéz szavakat találni. 

Korunk egyik legnagyobb írója, tehetsége, sőt gondolkodója, zseniális művész, eredeti gondolatokkal és egyedi hanggal, és mindaz sajátja, ami egy kivételes, páratlan tehetségnek sajátja kell hogy legyen.

Nehéz elhinnem, hogy a szereplők kitalált személyek és a történet is fikció (bár tudom, hogy az), mert Joyce annyira valóságos életeket teremtett, hogy csakis azt tudom elképzelni, hogy a szereplők jelenleg is folytatják az életüket, küzdelmeiket.

Joyce inspiráló ember, és bár nem csekély fordulatokat is tartalmaz a műve, mégsem csak a kiválóan megírt történet miatt maradandó és kimagasló alkotás, hanem jellemábrázolása és -fejlődései miatt, árnyalt karakterteremtése és megfogalmazásai okán, és mert a könyv elkísér minket, velünk marad, nem tudjuk elengedni, bennem azóta is forognak a történtek, amióta kiolvastam, és aggódom azért, hogy most már minden szereplő így vagy úgy, de békére leljen. 

Féltem őket, tépelődöm miattuk, végtelenül sajnálom az elveszett dolgaikat és lehetőségeiket, és kívánom, ó, mennyire kívánom, hogy jobbra forduljon a soruk! Igenis élnek, igenis valóságosak, ezért most már meg kell hogy adasson számukra a nyugalom; valóságosak, mert Joyce olyan családot teremtett, amelynél élőbb, elevenebb, esendőbb családot elképzelni sem lehet. 

Ernest Hemingway: Férfiak nők nélkül

 

"Hemingway második novellagyűjteménye eredetileg 1927-ben jelent meg. E tizennégy történet a szerző korai korszakának legfontosabb és legszínvonalasabb írásait tartalmazza. Témái között már megjelennek a háborús sebesülések, a férfiak és nők közti, gyakran nehézkes kapcsolatok és a sport is – mindezek Hemingwayt a későbbiekben is foglalkoztatták.

Itt olvasható számos, azóta már klasszikussá vált elbeszélés, így például A fehér elefánt formájú hegyek, a Bérgyilkosok, a Tíz indián, a Banális Történet és az Idegen hazában. 

Hemingway lecsupaszított, földközeli, mégis elmélyült képiségű történetei megmutatják, hogyan lett a fiatal szerzőből a legkiemelkedőbb amerikai novellista.

 „Aprólékos írásmódja anélkül mutatja be az unalmat, hogy ettől maga unalmassá válna.” – Nation 

A 21. Század Kiadó – Magyarországon először – az eredeti kötetek megjelenési sorrendjében, azok tartalmát követve, három kötetben adja közre Hemingway novellisztikáját."

________________________________

Azt hiszem, senkit nem kell győzködni Hemingway kiválóságáról, nagyszerűségéről, arról, hogy miért emelkedik ki a legjelesebb írók sorából is, miért ő az, akinek a stílusát a legtöbb pályakezdő író utánozni, megtanulni, magáénak tudni szeretné.

Életműve önmagáért beszél. Páratlan, egyedülálló stílusa úgyszintén.

Tömör, velős, tűpontos mondatai, melyekről oly híres, az ember csontjáig hatolnak, szívébe markolnak.

Történetei által az ember ősi ösztöneihez éppúgy visszanyúl, mint ahogy szellemi magasságokba is röpít.

Novellái által közelebb kerülhetünk a gyermek Hemingwayhez is, hiszen számtalan önéletrajzi elemet is tartalmaznak. A Nick-novellák személyes kedvenceim; egyfelől azért, mert fellelhetők benne az író gyermekkori emlékei, másrészt mert - ez persze a többi novellájára is igaz - éppen tömör mondataiban, lényegre törő fogalmazásmódjában rejlik - egyedi stílusán túl - ereje, hogy mindenféle túlírás, körülírás, túlbeszélés nélkül az ember legmélyebben megbúvó érzéseit ébreszti fel. 

De nem csak az olvasó érzéseiről van szó. Felsejlik írásaiban az író fájdalma is, édesanyja zsarnokságának és édesapja azáltali szenvedéseinek vagy menekülésének eseményei, ami a gyermek Hemingwayre is nyilvánvaló módon hatott. 

Vadászatról, a bokszról, a háborúról szóló történetei felfedik - cseppet sem paradox módon - gyengeségét, talán menekülésvágyát. Apja gyengeségének ellensúlyozásaként (is) menekül a férfias, veszélyes sportok és események felé; ugyanakkor mégsem találja meg teljesen önmagát; sem vadászként, sem bokszolóként, sem a szerelmet kereső férfiként, mert mindig érezhető az ezek mögött megbújó énkeresés, akár erőfitogtatás, ami persze rendben van, ki és miért ne kereshetné önmagát, ráadásul zseniális művek lettek mindennek az eredményei, mégis egyfajta mély szomorúságot árasztanak írásai, mert érezhető bennük a mélyben rejlő boldogtalanság. Azt hiszem, sosem volt maradéktalanul boldog, még akkor sem, amikor örömteli, teljesnek tűnő életet élt. 

Nekem ő az etalon íróként, emberként pedig alázattal 

fejet hajtok minden gyengesége s az előtt, ahogyan ezeket elfedni, kezelni vagy éppen láttatni próbálta. 

A kiadótól a novelláskötet megrendelhető ITT.

Hernán Díaz: Bizalom

 

Egy trükkös könyv a vagyonról a Nagy Gatsby rajongóinak

Pulitzerre és PEN/Faulkner-díjra jelölt szerző

"Az óriási dübörgés és pezsgés ellenére az 1920-as évek New Yorkjában mindenkinek muszáj volt hallania Benjamin és Helen Raskről. A férfi legendás Wall Street-i mágnás; a nő excentrikus arisztokraták tüneményes tehetségű leánya. De szóbeszéd indul: vajon minden rendben Benjamin pénzügyi manővereivel? És Helen miért él ilyen bezárkózó életet? Miközben a tékozló, spekulációra épülő évtized a végéhez közeledik, a fényűző párt egyre hangosabb pletykák övezik. Milyen áron szerezték irdatlan vagyonukat? Ez a rejtély áll az 1938-ban íródott, Kockázatos pozíciók című regény középpontjában, amelyet, úgy tűnik, mindenki olvasott New Yorkban. De a történetnek nem ez az egyetlen változata.

Hernán Díaz Bizalom című könyve káprázatosan hozza játékba a fenti történet szereplőit – miközben kiviláglik, micsoda feszültség rejlik a fiatal nő életében, aki elszántan igyekszik elkülöníteni a tényeket és a konfabulációt. Díaz regénye minden egyes réteg feltárásával, minden egyes felismeréssel egyre lebilincselőbbé és mélyértelműbbé válik. Miközben az olvasó ki szeretné deríteni, mi az igazság, tudatára ébred, milyen gravitációs ereje van a pénznek és a hatalomnak, hogyan manipulálhatók a tények. A Bizalom sokrétű, nagyszabású mű; feltárja azokat a hangokat, amelyeket a lényegi egyenlőtlenségeket igazoló mítoszok betemetnek."

___________________

Rendkívül érdekes, mély, színvonalas mű egy hatalmas tehetség tollából. 

Egy igazán különleges történet, amely több részre és nézőpontra van bontva, melyeket olvasva újabb és újabb értelmet nyer számunkra a történet, és csak lassan, fokozatosan tárul fel az igazság.

Sodró lendületű, megdöbbentő erejű történet, melynek középpontjában az emberi sorsok, a vagyonszerzés mibenléte, a tehetség, egymás sorsának alakítása és saját sorsunkra való ráhatásunk és rá nem hatásunk áll.

Tényleg lebilincselő, tényleg felvillanyozó, tényleg időtálló és leleményes - minden igaz, ami jót írtak már erről a könyvről.

Lenyűgözött, ahogy az író egyfelől megvezeti az olvasót, másfelől utána olyan mélységekbe viszi, ami megjósolhatatlan. Nem merül fel bennünk kétség - majd egy idő után csak az merül fel. Kételkedni kezdünk a nyilvánvalóban is. De lehet egyáltalán bármi is nyilvánvaló ebben a történetben?

A pénz átka és előnye, a zsenialitás átka és előnye, az önfeláldozás átka és előnye, a... 

Annyi fontos dologról szól ez a könyv, hogy nem tudom, érdemes-e egyáltalán megpróbálni felsorolni. 

Bűnök, erény, gyengeség, hazugság, tehetség, előrelátás, kiszolgáltatottság, önzetlenség, önzés, képmutatás, önáltatás, szerelem...

Emberi gyarlóság és jóság, erő és vétkek, erény és önámítás...

Mindez pedig oly módon szavakba öntve, hogy a tartalom és a szépség, a minőség és a szórakoztatás kéz a kézben jár, és tudod, hogy ez olyan olvasmányélmény volt, amelyet egyhamar nehéz lesz überelni. 

Díaz magasra teszi a mércét, és ó, milyen jó, hogy ez így van, köszönet neki érte! 

A könyvét elolvasva a pénz hatalmáról én is sokkal gazdagabb lettem. 

Megrendelhető ITT.

F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak

 

"A dzsesszkorszak nagy írójának legismertebb regénye az azóta is mesterműként emlegetett A nagy Gatsby. Második regénye 1921-ben jelent meg, nem kisebb sikerrel, az olvasók és a kritika egyaránt az első perctől rajongott a szerzőért. A Szépek és átkozottak a tehetséges, művészi hajlamú Anthony Patch és az imádatra méltó, gyönyörű Gloria Gilbert szerelmének története. A szerelemből házasság lesz, szerelmük pedig az évek múlásával megkopik. 

„Amit elveszítünk, az sokkal édesebbnek tűnik utólag – jegyzi meg Fitzgerald, aki saját csalódását is beleírta könyvébe. – Tudom, hogy így van, mert egyszer nagyon akartam valamit, és meg is szereztem. Ez volt az egyetlen dolog, amit igazán akartam életemben… Aztán amikor az enyém lett, porrá omlott a kezeim között… És ebből megtanultam, hogy az ember nem szerezhet meg magának semmit, egyáltalán semmit. Mert a vágyaink becsapnak.” 

Mint valamennyi ihletett Fitzgerald-könyv, a Szépek és átkozottak is a kiábrándulás szívszorítóan hiteles krónikáját nyújtja."

_______________________

Olvastam A nagy Gatsbyt is, és lehet az a legismertebb, leghíresebb, legjobbnak kikiáltott regénye Fitzgeraldnak, engem mégis sokkal jobban lenyűgözött ez a történet.

A Szépek és átkozottak egészen kivételes minőségű irodalmi mű, olyannyira, hogy tartok is tőle, nem fogok megfelelő szavakat találni annak kifejezésére, hogy mi mindentől olyan csodálatos, és miért van az, hogy az ember csak keresgélheti a megfelelő kifejezéseket, de nem valószínű, hogy elmondható, leírható ennek a regénynek minden erénye.

Hiteles, torokszorító, az embert fojtogatják a könnyek, érzi a kínt, mardossa a kétely, szétfeszíti a remény, és letaglózza a bánat, amit ezekért az emberekért érez...

Nagyon megrendítő, ahogy hatalmas igazságokat mond ki teljesen magától értetődően; egyszerűen olyan éleslátással bír, hogy nem tudom eldönteni, ennyire alapos és jó megfigyelő, oly sok időt áldozott az emberek megfigyelésére, aminek köszönhetően erre a tudásra szert tett, vagy ösztönösen érzi a személyiségek működését, ugyanis teljesen különböző karaktereket, személyiségjegyeket olyan hibátlanul jelenít meg, ami előtt csak mélységes csodálattal és elismeréssel adózhat az ember. 

"...végleg megadta magát a férjének, teljesebben és visszavonhatatlanabbul, mint a legelső alkalommal - ettől fogva odahallgatott arra, amit mondott. Ő azt gondolta magában, ez azért van, mert az évek során megtanulta, hogy toleráns legyen, valójában az évek kiölték belőle azt a csekély erkölcsi bátorságot is, amely valaha megvolt benne."

Nagyon érzékletesen írja le a főszereplő szerelmét, vágyódását, reményeit, epekedését, félelmeit - úgy, ahogyan csak az tudja leírni (illetve általában még az sem), aki már maga is átélte ezt; és utána csalódását és a választott, imádott nő boldogtalanságát is úgy foglalja szavakba, hogy az ember nehezen tud mit kezdeni a megrendültségével...

Kívánod, tiszta szívedből kívánod, hogy kapja meg a nőt, akibe szerelmes - de ki láthatná előre, hogy ez hova vezet majd?

Tűéles helyzetfelismerése mellett zsenialitásának köszönhető az, hogy meg tudja ragadni a pillanatot, mondatokat, zeneiséget, intuíciókat, meg tudja látni a kapcsolatok mozgatórugóit és buktatóit, felismeri azt, amit más nem, és papírra is tudja úgy vetni, ahogy - szintén - más nem. Totális összhang és a teljes igazság. Nincsenek kétségek. Nincs hiba. 

Egyedülálló tehetség!

"- ...Ha megbántottalak valamivel, beszéljük meg. Nem szeretem ezt a "csókolj meg és felejtsük el" felfogást.

- De én nem akarok vitatkozni. Szerintem csodálatos, hogy képesek vagyunk rá, hogy megcsókoljuk egymást, és elfelejtsük az egészet. Ráérünk majd vitatkozni, ha ez már nem megy."

Egyébként nagyon érdekes, hogy mennyire nem látunk az emberek lelkének mélyére - még egy olyan regényben sem, ahol pedig megkapunk minden részletet, adalékot ehhez az írótól. Mégis lassan egyre mélyebbre látunk, szimpátiát vagy ellenszenvet kezdünk érezni, vagy együttérzést, vagy korholunk, hogy ezt miért így csinálja, miért nem úgy... És lehet, hogy végül rájövünk, hogy csakúgy, mint a való életben, itt is rengeteg előítélettel rendelkeztünk a kezdetekkor, és nem is olyanok az emberek, amilyennek láttuk - akartuk látni - őket. Máshogy kezdünk tekinteni rájuk, szeretnénk kioktatni vagy legalább figyelmeztetni őket, mert mi jobban tudjuk, mi látjuk, hogy mit is kéne... És az is csodálatos Fitzgeraldnál, hogy ráébreszt minket, hogy mi is tévedhetünk. Azt hisszük, valami csakis tévútra viheti őket, és aztán mégis jól alakul... Vagy fordítva... Meghagyja a szereplőinek és az olvasóknak is a hibázás lehetőségét... De a jóvátételét, a javításét is! Vajon élnek vele?

Még két idézet - nem kell mindennel egyetérteni, amit Fitzgerald mond vagy gondol, de nem lehet nem elgondolkodni rajta!

"Annak a nőnek, akit nem szeretnek, nincs életrajza, csak története."

"A boldogság nem több, mint egy különösen elviselhetetlen nyomorúság megszűnését követő egy óra."

Hatalmas tehetség, hatalmas gondolkodó, engem rabul ejtett, letaglózott, szíven ütött, elgondolkodtatott, könnyekre fakasztott, és segített, hogy felismerjek dolgokat, amiket eddig nem tudtam megfogalmazni magamnak.

A kiadótól megrendelhető ITT.

Stacey Halls: Mrs. England

 

"Yorkshire megye, 1904. Ruby Mayt, a frissen végzett dadát felveszik Charles és Lilian England négy gyermeke mellé. Ruby reméli, hogy ez az a kiugrási lehetőség, amelyre mindig is várt, ugyanis Englandék befolyásos gyártulajdonos dinasztiából származnak, jelentős vagyonnal rendelkeznek. De az új dada számára, amint megszokja az élet rendjét az eldugott Hardcastle House-ban, világossá válik, hogy a titokzatos és szépséges Mrs. Englanddel valami nincs rendjén.

A zárkózott és visszahúzódó Lilian csekély érdeklődést mutat gyermekei és elragadó férje iránt, és távolról sem az „a ház angyala”, akinek Ruby gondolta. Bár a barátságos, élénk Charles örömmel fogadja a dadát a családban, Rubyt egy sor különös esemény arra kényszeríti, hogy kérdőjelezzen meg mindent, amit addig tudni vélt. A cselédek által kiközösített és magát egyre kényelmetlenebbül érző dadának szembe kell néznie a démonaival, megelőzendő, hogy a történelem megismételje magát."

___________________________

Nagyon-nagyon tetszett! Az egyik legkülönlegesebb atmoszférájú regény, amit valaha olvastam!

Egyszerre vészjósló és reménykeltő, félelmetes és szerethető, szorongató és hívogató.

Érzed, hogy ami előtted van, az hazugságok hálója, egy hatalmas kelepce, átverés, szemfényvesztés, de nem tudod megfejteni, hogy mi valódi és mi nem az, nem jössz rá, hogy kitől kell rettegni és kit kell félteni.

Lebilincselő, újabb és újabb meglepetéseket tartogató regény, kiváló jellemrajzokkal, szerethető, megérthető szereplőkkel, és olyanokkal, akiktől tartani kell - a gond csak az, hogy nem tudsz különbséget tenni köztük, hogy ki melyik kategóriába tartozik. De senki nem marad közömbös az olvasó számára. Érzed, hogy sok az elvarratlan szál, de el sem tudod képzelni, hogy vajon mi lesz a végkifejlet.

Minden szokványost és sablont mellőző regény, ami egyszerre krimi, fejlődésregény, pszichológiai thriller és múltidézés.

Hol az Agnes Greyt, hol A Manderley-ház asszonyát, hol Hitchcockot idézi, ezek elegye a köbön.

Megmutatkozik benne a végtelen erő és kitartás, az elnyomónak való alárendelődés és a lázadás, a sors elfogadása és az élet útvesztőiben való sodródás, s az, amikor a kezünkbe vesszük a dolgokat, hogy végre irányítani kezdjük az életünket, urai és ne elszenvedői legyünk annak

- aztán rájövünk, hogy hiába szedtük össze minden erőnket és bátorságunkat, ez nem csak rajtunk múlik.

És míg az egyik oldalon az odaadás és az eltökéltség, elszántság jelenik meg, addig a másikon az ármány és a számítás - és amikor már erre is rájöttél, még mindig képtelen vagy tisztán látni, hogy ezek közül melyik tulajdonság és szándék melyik szereplő sajátja.

És végig ott van a gyermeki kiszolgáltatottság kérdése is, ami szívbe markoló és kétségbeejtő, és reméled, hogy valaki észnél lesz és segít, hogy akar, hogy módja lesz rá, mert mi lehet szívet tépőbb annál, mint amikor kisgyerekek válnak a manipuláció, az önérdek vagy az őrület, a nemtörődömség eszközévé vagy áldozatává így vagy úgy?

Az író végig épphogy csak sejtet, célozgat, érzékeltet, de mindvégig homály fedi az igazságot, ráadásul a cselekmény több szálon fut, egyszerre van jelen a jelen és a múlt, és még amiatt is aggódsz, ami már megtörtént.

Rejtélyekkel teli regény, nagyon olvasmányos és elmondhatatlanul izgalmas!

Ahogy halad előre a történet, úgy fokozódik az izgalom is, egyre több a rejtély, a kérdés, a kétely, ami szinte szétfeszíti az embert. 

A történet nélkölöz minden sallangot és mesterkéltséget, és csodásan leírja azt a vidéket és azt a kort, amelyben játszódik, te is ott vagy Yorkshire-ben a századfordulón, és fel sem merül benned olvasás közben, hogy már nem azokat az időket éljük.

Aztán a végén a szerző megemlíti a történet mögött rejlő igazságmorzsát, amelyre alapozta a regényt, amiről még eddig sosem hallottam, és ez újra padlóra küld.

Stacy Halls zseniális történetmesélő, máris megrendeltem a már megjelent könyveit, muszáj azokat is elolvasnom. 

A Mrs. England megrendelhető ITT!

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

 

"Alice, aki regényíró, összeismerkedik Felixszel, aki egy raktárban dolgozik, és megkérdi, lenne-e kedve elkísérni őt Rómába. Alice legjobb barátnője Dublinban él, és éppen egy szakításon van túl. Újra flörtölni kezd Simonnal, akit már gyerekkora óta ismer.

Alice, Felix, Eileen és Simon még fiatalok - de ha nem vigyáznak, elrohan felettük az élet. Vágynak egymásra, félrevezetik egymást, összejönnek, szétmennek. Aggodalmakat olt beléjük a szex, a barátság, a mindannyiunkat körülvevő világ. Valóban ez az utolsó kivilágított helyiség, amiben ők állnak, hogy tanúi legyenek valaminek, mielőtt minden elsötétül? Van rá módjuk, hogy elhiggyék: a világ igenis szép?"

__________________

Egy nagyon okos, intelligens nő újabb lehengerlő regénye fontos társadalmi kérdésekről, személyes és  sokakat érintő problémákról, valódi - és talán megválaszolható - kérdésekkel és mondanivalóval.

Rooney széles spektrumú tájékozottsággal és műveltséggel rendelkezik, márpedig az ember hajlamos és hajlandó jobban odafigyelni valakinek a mondandójára, ha látja, hogy annak a valakinek van is mit mondania érdemben, és hogy 

tanultságának s mások problémája iránti fogékonyságának és érzékenységének köszönhetően van is rálátása a problémák velejére, a valódi kérdésekre.

Mindemellett, azt gondolom, az egyik legtehetségesebb kortárs szépíró, aki a legkifinomultabb írói eszközökkel rendelkezik.

Egyszerre van jelen könyveiben a társadalom- és önkritika, ami ragyogó meglátásokat eredményez.

"Ha a regényírók őszintén írnának a saját életükről, senki sem olvasna regényeket - teljes joggal!"

Hát nem gyönyörű ez az intelligens önirónia? Persze ez csak egy, a szövegkörnyezetéből kiragadott részlet, de nagyon tetszik, amikor Rooney meglepő és váratlan gondolatokkal operál.

Kiváló író, kiváló gondolkodó és nagyszerű tehetség, aki mély rétegeket hoz a felszínre, azokat bolygatja és elemzi kicsit, kérdésekre és válaszadásra ösztönöz, figyelmeztet és félt, és ezzel valódi lehetőségeket ad neked.

A regény megrendelhető ITT.

Ernest Hemingway: A mi időnkben

 

"Kimagaslóan eredeti novellagyűjtemény, amely egy csapásra Amerika legígéretesebb tehetségei közé emelte a szerzőt. Stílusa megalapozza Hemingway prózájának alapvető jellemvonásait: szikár, valósághű, köznyelvi. Felszíni egyszerűsége ellenére bonyolult érzelmi állapotok sokaságát jeleníti meg. Megkomponáltsága erkölcsi érzékről és éleslátásról tanúskodik.  A mi időnkben eredetileg 1925-ben jelent meg. Kiadásunk az 1926-os, bővített kiadást követi. 

Ebben a kötetben olvasható számos, azóta már klasszikussá vált elbeszélés, így például az „Indián tábor” és a „Háromnapos szélvész” című Nick Adams-történetek.

Mára egyértelmű, hogy ez a könyv a huszadik századi novellairodalom egyik legfontosabb alkotása, amely kulcsfontosságú fogódzót nyújt Hemingway későbbi munkásságának megértéséhez.

A 21. Század Kiadó – Magyarországon először – az eredeti kötetek megjelenési sorrendjében, azok tartalmát követve, három kötetben adja közre Hemingway novellisztikáját."

_________________

Hála és köszönet a 21. Század Kiadónak, hogy megjelentette Hemingway Nick-novelláit! Ezer éve olvastam, könyvtárból kölcsönözve, és most végre a magaménak is tudhatom ezeket a csodás, letaglózó, magukkal ragadó írásokat. Olyan jó érzés látni a könyvespolcon!

Hemingway novellái (is) felülmúlhatatlanok, pedig jómagam egyébként nem vagyok nagy rajongója ennek a műfajnak, de Hemingwaytől bármikor bármit, sőt megkockáztatom, hogy - ha egyáltalán lehet és szabad ilyet mondani - a novellái hatásosabbak, mint a regényei. Engem, sokakkal együtt, minden műve levesz a lábamról, de azt gondolom, a novellairodalomban igen kevesen (ha egyáltalán) alkottak olyan marandót, amilyet ő. 

Zsenialitása, tehetsége, kifejezés- és látásmódja páratlan; és ha esetleg hozzáállása egy adott dologhoz vagy véleménye valamiről szerintünk nem is mindig tökéletes, akkor is el kell ismernünk, hogy mindenképpen egyedülálló. 

Ahogy a hétköznapit le tudja írni, ahogy a nem mindennapit el tudja mondani s hétköznapinak látszóvá tenni, ahogy elmesél egy teljesen egyszerű történetet, ahogy a tudtunkra adja, hogy ő a köznapiból is valami zseniálisat tud szőni, arra - hiába keresgélnék - nincsenek szavak.

Novellái olykor végtelenül szomorúak, máskor reménykeltők, megint máskor felemelőek, és közben mindig, újra és újra rádöbbensz, hogy írhat bármiről, de tényleg bármiről, az érdekessé lesz neki köszönhetően. Hiába nem érdekel a horgászat, itt mutatkozik meg, hogy egy jó író bármiről írhat, a szavai, azok súlya, ereje képes felülmúlni bármilyen, egyébként érdektelen témát vagy amit gondoltál arról, mert mindenbe bele tud vinni valami pluszt, belecsempészni valami olyan emberit, természetközelit, minden tanulságon túli tudást, olyan eredendő bölcsességet, amitől az igazi értékké lesz.

Még van néhány nap karácsonyig; aki teheti, vegye meg ezt a kötetet valamelyik szerettének, hiszen tökéletes ajándék, amelyben nem lehet csalódni!

A kötet megrendelhető ITT.

Jonathan Franzen: Keresztutak I., II.

 "A chicagói Hildebrandt család keresztúthoz érkezett. A családapa, Russ - aki mellesleg lelkipásztor - kész rá, hogy kitörjön a házasságából, amelyet örömtelennek érez - hacsak nem előzi meg a kitörésben leleményes és labilis felesége, Marion. 1971-ben járunk, egy nappal szenteste előtt. Legidősebb fiuk, Clem hazajön az egyetemről - feltüzelte idealizmusa, és olyan döntést hozott, amelynek hallatán apja összeroppan. Húga, Becky régóta az egyik legnépszerűbb lány volt a gimnáziumban, de most az ellenkultúra kerítette hatalmába. Perry öccsüknek elege lett abból, hogy füvet kell árulnia ahhoz, hogy füvezhessen, és megfogadja: megjavul. A család minden egyes tagja szabadulni próbál valamitől, de ehhez a többieknek is lesz egy-két szava. 

Jonathan Franzen korunk egyik legkiválóbb regényírója - mindig családregények szerzőjeként jellemzik, de valójában ez a könyve, a Keresztutak az első, amelyben tényleg mindvégig egy család története áll a középpontban.

Franzen könyvének karakterei egyszerre életteliek és mélyek - amit kezünkben tartunk, egy szédítően precíz és átfogó tabló."

______________

Ma már olyan kevés családregény születik, hogy kapva kaptam az alkalmon, amikor megláttam Franzen könyvét a 21. Század Kiadó kínálatában. Mindez egy kiváló szépíró tollából - úgy gondoltam, nem lehet csalódás a vége. És hát persze, hogy nem lett az. 

Franzen szereplői (és azok élethelyzetei) nagyon is élők, elevenek, és erre értendő minden, ami ennek sajátja. Vagyis: szenvednek, válaszutak elé kerülnek, döntenek, boldogok, boldogtalanok, önmarcangolók és másokat hibáztatók, vétkesek és vétlenek, bírók és áldozatok, áldozatok és bűnösök, bűnösök és bűnhődnek, bűnhődnek és újabb bűnöket követnek el, esendők és megbánnak, együttérzők és önzők, ridegek és szeretettel telik, reményvesztettek és a reménybe kapaszkodók, kiútkeresők és hívők, Istenben bízók és elfogadók, lázadók és elnyomottak, békére vágyók és megbékélők.

Ez a regény a kiváló jellemrajzok felvonultatásán túl számtalan rendkívül fontos témát feszeget. 

A vallás és a hit központi eleme a könyvnek, ami meghatározza az egyének életútját, döntéseit; olykor azáltal határozza meg döntéseiket, hogy nem határozza meg azokat. Egyes szereplők részéről a vallás megrögzött elítélése vezet bizonyos döntésekhez, mások pedig mindent ennek rendelnek alá - míg ki nem derül róluk, a saját maguk számára is, hogy ők is esendő emberek. És akkor keresztúthoz érkeznek - megmérettetnek. Átmennek a vizsgán? 

Nem csak a hitüket illetően. Hanem függőségeiknek kitéve. Vagy szimplán emberi kapcsolataikban, családi viszonyaikban, az első szerelem során, a házasságukban, anyaként, apaként, egészségesként és élesen látva mások hibáit, vagy mentális betegként, segítségre áhítozva, vagy mentális betegként, nem áhítozva a segítség után, de persze lévén közben rászorulva arra. 

Franzen jó emberismeretről, szociális érzékenységről, kiváló társadalomismeretről tesz tanúbizonyságot, és ezt a lehető legérzékletesebben tudja szavakba foglalni, úgy, hogy igazán minőségi irodalom kerüljön ki a keze alól.

Családregények kedvelőinek, vagy akiket érdekel a társadalomrajz, vagy akik csak szeretik a szépirodalmat, kötelező olvasmány. 

A regény megrendelhető a kiadótól ITT.

Ingo Schulze: Jóravaló gyilkosok

 "Norbert Paulini köztiszteletnek örvendő antikvárius Drezdában. A könyvek szerelmesei bármikor kincsekre vagy hasonló gondolkodású emberekre találhatnak, ha betérnek hozzá. A Vasfüggöny lebontását követő új időkben, amikor a régi vevők elmaradoznak, ő akkor is igyekszik megtartani státuszát és a könyveit. Ám hirtelen egy indulatos, békétlen, embergyűlölő Paulinival találjuk szemben magunkat, akit ráadásul azzal vádolnak, hogy idegenellenes akciókban vett részt. Elképzelhető, hogy a szenvedélyes olvasó, a könyvek embere gonosztevővé változott?

Ingo Schulze 1962-ben született, Drezdában. Berlinben él. Könyvei komoly sikert arattak, akad köztük, amely iskolai ajánlott olvasmány lett, és olyan is, amelyből filmet forgattak. 30 nyelvre fordították le eddig a műveit. Számos németországi és nemzetközi irodalmi díjban részesült."

________________________________

Egy könyv könyvekről, a könyvek szeretetéről, az olvasóvá válásról, az olvasói létről, mert igen, ez is a lét egy formája, a létezés mikéntje, és ezt tudja a regény főszereplője, ezt tudja az író, és milyen nagyszerű, hogy valaki egy egész regényt szentelt annak, hogy elmondja, az olvasás egy életforma, nem egy hobbi, nem időtöltés, nem szórakozás, nem csupán, hanem sokkal több annál, a létezés egy magasabb foka, emberi minőség, 

több mint tudás vagy tudásvágy, törekvés valami többre ennél, 

és Schulze megpróbálja mindezt szavakba önteni.

Ahogy a fülszövegben írja: "Az irodalom az, amelyen keresztül jobban látjuk, milyen korban is élünk."

Mennyire igaz! Nyissunk ki egy könyvet, és az írótól, a történetből, a karakterekből mindent tudni fogunk a korszakról, amelyben játszódik, 

az értékrendekről, az erkölcsről, bűnökről és büntetésekről, énképekről, ítélkezésről, bátorságról vagy gyávaságról, jóról és rosszról, mindarról, ami annak a kornak jellemzője, erénye, bűne, sajátja.

"Szemben ülni valakivel, aki más logikát követ, mi több, aki ízekre szedte a logikát, és ezt az élet végső igazságaként akarja eladni nekem - hogyan is reagálhatnék rá?"

Annyi jó kérdés van ebben a könyvben, annyi igazság vagy rávilágítás az igazság keresésére, annyi bölcs gondolat és annyi ösztönös tudás, ami igazi értékké teszi Schulze írását, azt, ahogyan kivesézi az embereket s a kort, miérteket, következményeket, válaszokat vagy válasznélküliségeket, ahogy beszél sebekről és tévedésekről, helyzetekről és döntésekről, szomorú következményekről és lehetőségekről - el kell olvasnotok!

Megvásárolható ITT.

Sally Rooney: Baráti beszélgetések

 

"Frances hidegfejű, szenzitív fiatal nő, Dublinban tanul, írói pályáját építgeti. Legjobb barátnője a szépséges Bobbi, aki öntelt és hiú ember. Egyik este megismerkednek egy ismert fotóssal és egyre közelebb kerülnek hozzá. Frances be kell vallja magának, mennyire imponál neki az idősebb nő ízléses otthona és jóképű férje, Nick. Frances és a férfi flörtölni kezdenek, de kalandjuk, ami kezdetben szórakoztató csacskaságnak tűnik, később fájdalmas érzésekhez vezet...

A Baráti beszélgetések hibátlanul megkomponált, csalafinta humorú történet a fiatalok életének veszélyes pillanatairól, hiteles érzéseikről. Rooney regényében feltárja, milyen bonyodalmakat szülhet a nők közötti barátság.

Sunday Times: Az Év Fiatal Írója Díj"

____________________

A könyv remekmű, a szerzője egy zseni. 

Azt hiszem, ezzel mindent el is mondtam. Persze azért bővebben kifejtem. 

Ez a második regény, amit olvastam Rooney-tól, azonban ez az első, amit írt. Nekem egyébként ez tetszett jobban. Az ember azt gondolná, hogy biztos mindig a második - illetve többedik - könyv a kiforrottabb, de ez sokszor nem igaz. Több olyan író is eszembe jut most, akinek a legelső regénye az, amiben azt érzem, hogy mindent beletett, mindene benne van, és hogy a csúcson kezdte el. 

Kiváló regény, egyszerűen olyan minőséget képvisel a kortárs szépirodalomban, ami tényleg páratlan. 

Elképesztő tehetség, valódi mondanivaló a világról és az emberekről, éleslátás, olykor - ha a szituáció megkívánja - már-már hemingwayi tömör mondatok - csak felsőfokban tudok beszélni róla, és csakis fejet hajtani lehet Rooney munkássága előtt. 

Hihetetlenül okos, művelt író (ha valaki szépirodalmat ír, azt gondolom, ez alapkövetelmény, de persze ezen belül is vannak fokozatok), csodásan eredeti elgondolásokkal és a világról alkotott olykor különös, máskor teljesen hétköznapi elképzelésekkel, és ezeket végtelenül egyszerű módon és rendkívül bonyolultan is le tudja írni, ami szerintem igazán csodálatra méltó. 

 A szereplők, akárcsak mindannyian, elvárásokkal rendelkeznek a körülöttük lévő emberek s a világ felé, amelyek hol teljesülnek, hol nem, kisebb-nagyobb, de nagyon is emberi hibákkal, gyarlóságokkal és persze számtalan pozitív tulajdonsággal vannak megáldva, és Rooney-nak köszönhetően mindebben megvan az az összhang, ami mindenkit és mindent hitelessé tesz a regényében.

Az író és a történet is nagyon intelligens, és rengeteg hasznos dolgot észrevesz és elmond a világról és az emberi kapcsolatokról, olyanokat, amiket talán nem veszünk észre, és olyanokat is, amik felett átsiklunk, azaz ha meglátunk is, nem fogalmazunk meg magunknak - ő pedig megteszi azt a szívességet nekünk, hogy kimondja helyettünk, nekünk ezeket a dolgokat. 

Szereplőiben meg tudja teremteni a törékenységet, a sebezhetőséget, az érzékenységet csakúgy, mint a keménységet, a szilárdságot, az eltökéltséget, és ezek hol együtt járnak, hol nem egyes karakterek esetében. Akár igen, akár nem, az általa teremtett figurák élettel teliek, valóságosak, nagyon is hétköznapi problémákkal küzdenek, és hol hétköznapi, hol teljesen valóságtól elrugaszkodott módon gondolkodnak. Rooney ezt is, azt is felkínálja nekünk, a megoldási módok sokaságát dobja elénk - aztán választhatunk, hogy melyik állásponttal értünk egyet, állást foglalhatunk, vagy ha ehhez nem érzünk kedvet, akár el is fogadhatjuk az író által kijelölt - helyes vagy helytelen - utat. 

Én továbbgondoltam ugyan a történetet, de nagyon kíváncsi lennék rá, hogy Rooney, akinek ehhez leginkább joga lenne, miképpen folytatná azt.

Mindenesetre az bizton állítható, hogy írásmódja, tehetsége, minden története érték, utánozhatatlan, megismételhetetlen, és 

azzal, hogy ő írásra adta a fejét, egy páratlan, zseniális szerzővel lett gazdagabb a világ.

A regény ITT megvásárolható.

Ernest Hemingway: Fiesta - A nap is felkel

"Hemingway szűkszavú és erőteljes stílusának egyik legkiemelkedőbb példája. Örökbecsű, borotvaéles kép az első világháború utáni generáció szorongásairól, illúzióvesztéséről.

Jake Barnes és Lady Brett Ashley az Elveszett Generáció tagjai, Hemingway talán leginkább feledhetetlen regényalakjai, akik bejárják az 1920-as évek Párizsának vad éjszakai életét, hogy aztán külföldiekből álló, vegyes társaságukkal leruccanjanak Spanyolországba, a bikaviadalok helyszínére.

Brett és Jake viszonyát féltékenység és újabb, futó szenvedélyek teszik próbára. Brett harsány, Jake pedig boldogtalan - az őket körülvevő kor morális romlástól, beteljesületlen szerelmektől, illúziótlanságtól terhes. 

Jake rádöbben, talán soha nem lehet övé a nő, akit igazán szeret."

___________________

Hemingway, a felülmúlhatatlan, utánozhatatlan, utolérhetetlen író egyik legnagyobb érzékenységgel megformált regénye, amely rabul ejti az olvasót, történetével, szereplőivel, szomorúságával, reményeivel és reménytelenségével, jellegzetes stílusával, és fogva tart mindvégig, s még bőven az után is, miután végeztél az utolsó oldallal.

Én ugyan - sokakhoz hasonlóan - elfogult vagyok Hemingwayjel kapcsolatban, mert azt gondolom, nincs, aki akár csak megközelítené őt tehetségben, eredetiségben, nagyságban a régmúlt s a jelenkor írói közül, ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy minden új olvasó számára is azonnal egyértelművé válik a zsenialitása. 

Egészen fiatal volt még, amikor ezt a könyvét írta, nem rendelkezett se kellő élettapasztalattal, se bölcsességgel, se élményekkel - és mégis, mégis az tűnik ki a soraiból, mintha már legalább kétszer ennyi évtized állna mögötte. 

Nagyszerű az akkori Párizsról és Spanyolországról olvasni, és ahogy a fiestáról ír, Pamplonáról, a bikaviadalok világáról, olyan, mintha ott lenne az ember. Ez a - hogy is fogalmazzak? - szép a szépirodalomban: hogy ott vagy, hogy benne vagy, hogy érzed, hogy együttérzel, hogy átéled. Nemcsak magával ragad és elsodor, ahogy a hétköznapi módon szórakoztató könyvek (amelyeket aztán másnap el is felejtesz), hanem sokáig benne maradsz a történetben, a fejedben maradnak a szereplők, azon kapod magad, hogy tűnődsz a sorsukon... Na igen, ezt tudják a szépírók; és mindarra, amit a szépírók tudnak, Hemingway hatványozottan képes. 

Nem ereszt a melankóliája; látod a párizsi utcaképet; érzed a bor ízét; tapintod az anyagot; megérint a bánata; és ott vagy, még akkor is ott vagy, ha már nem akarsz ott lenni, mert ezt tudja Hemingway, 

megteremt egy világot, és ha belecsöppentél és a részesévé váltál, akkor hosszasan ott is maradsz, és ezt nem bánod, mert egyszerre közelről s távolról tudod szemlélni a képet, s így rálátsz a nagy egészre, amire a szereplőknek gyakran nincs módjuk, és közben gyönyörködsz az írói stílusban és eszköztárban, és azt akarod, hogy Hemingway regényeinek és sorainak sose legyen vége. 

És már veszed is le a polcról a következő könyvét (és ebben most segítségedre van az, hogy a 21. Század Kiadó sorra jelenteti meg Hemingway életművét), mert Hemingway írásmódja és az általa - nem teremtett, hanem - megjelenített, bemutatott világok beszippantanak. És csodásnak tartod, hogy 

mindig olyanról írt, amit ismert, hiszen ettől olyan élettel teli, hiteles és megkapó az egész.

A regény megrendelhető ITT.

Válogatás jó könyvekből, minimális kommentárral

T. M. Logan: 29 másodperc



"Mit tennél, ha valaki felajánlaná, hogy hívj fel egy számot, mondj egy nevet, és az az ember örökre eltűnik a föld színéről? Csak 29 másodpercbe telne. Megtennéd?

Amikor Sarah megment egy bajban lévő kislányt, semmit sem vár cserébe. Ám a bátor cselekedete egy nagyhatalmú és veszélyes férfit tett az adósává. És ez a férfi ellenállhatatlan ajánlatot tesz neki.

"Csak mondjon egy nevet. Egyetlen nevet. És én eltüntetem azt az embert az életéből."

Hiszen mindenki tudna mondani legalább egy nevet, nem igaz? És csak egyetlen, 29 másodperces telefonhívásba kerülne..."

_______________________

Elképesztő csavarok, fordulatok, akkor is egy újabb, amikor már nem számítasz rá! 
Visszavonhatatlan döntések és azoknak a felelőssége, amelyeket az embernek vállalnia kell és együtt élni azokkal. 
Remek írói stílus, eredeti ötletek és megoldások. 
Elgondolkodtató momentumok, amelyek az embert arra késztetik, hogy magába nézzen: ő mit tenne, ha - és így gondolatban módja van azonnal felül is bírálnia magát.
Remek önismereti lecke és olvasmányélmény egyben.

______________________________________________________________

Noah Hawley: Zuhanás ​előtt

"Egy ​ködös nyári éjszakán magánrepülőgép száll fel az Egyesült Államok keleti partvidékéhez tartozó Martha’s Vineyard-szigetről New York felé, fedélzetén tizenegy utassal.

Tízen a felső tízezer tagjai, a tizenegyedik egy nem túl jelentős festő. Tizenhat perccel az indulás után a gép az óceánba zuhan. A katasztrófát ketten élik túl: Scott Burroughs, a festő és a gépen utazó médiamogul négyéves kisfia. Burroughsnak sikerül a lehetetlen: partra úszik a gyerekkel. Ott aztán belekerül a nyomozás és a médiahisztéria kettős forgatagába. De vajon véletlenül zuhant-e le a gép? Vagy a befolyásos embereket szándékosan gyilkolta meg valaki?

Noah Hawley thrillere napok alatt felkerült a sikerlistákra. A történet nemcsak az olvasók, de a kritikusok közt is egyöntetű sikert aratott, mert a szenvedélyes összecsapások nagy gonddal és alapossággal megrajzolt szereplők között zajlanak le. A könyv letehetetlenül izgalmas.

A szerzőt milliók ismerik szerte a világon, Ő a több földrészen is rendkívüli sikert aratott Fargo filmsorozat sokszorosan díjnyertes írója. Díjai közt ott az Emmy- és a Golden Globe-díjak. A zuhanás előtt filmjogait a Sony Pictures vásárolta meg."

______________________________

Zseniális író, te jó ég, micsoda stílus, mekkora tehetség!

A történet is remek, a megoldás is teljesen kiszámíthatatlan és igazán eredeti elgondolás, és nemcsak váratlan, hanem nagyon hatásos is  a végkifejlet, de a történet minden szála, epizódja - remek mivolta ellenére is - eltörpül amellett, hogy Hawley bármit írhatna, olyan őstehetség, hogy az biztosan lenyűgöző lenne. 

_______________________________________

Robert Galbraith: Halálos fehér

"Egy ​zavart fiatalember, Billy felkeresi Cormoran Strike-ot, hogy a segítségét kérje egy bűnügy felderítésében, aminek azt hiszi, gyerekként tanúja volt. Strike-ot mélységesen felzaklatja a történet. Bár Billy nyilvánvalóan mentálisan beteg, és nem is emlékszik sok konkrét részletre, van benne és a történetében valami nagyon őszinte. Csakhogy mielőtt Strike alaposabban is kikérdezhetné, Billy rémülten elrohan.

Strike és Robin Ellacott (aki eredetileg a titkárnője volt, mostanra pedig a társa a nyomozóiroda vezetésében) igyekeznek a történet végére járni: az ide-oda kanyargó nyomozás pedig elvezeti őket London kis sikátoraitól a Parlament titokzatos legbelső irodáin keresztül egy gyönyörű, de vészjósló vidéki kúriáig.

Ráadásul a nyomozás labirintusában dolgozó Strike magánélete sem olyan egyszerű: újdonsült magánnyomozó-sztárként már nem tud olyan észrevétlenül dolgozni, mint valaha. Egykori titkárnőjével is bonyolultabb a viszonya, mint eddig bármikor. Robin már a nyomozóiroda pótolhatatlan dolgozójává nőtte ki magát, de személyes viszonyuk ennél sokkal összetettebb…

Az eddigi legnagyobb léptékű Robert Galbraith-regény, a Halálos fehér egyszerre érdekes krimi és letehetetlen újabb fejezet Cormoran Strike és Robin Ellacott történetében."

____________

Galbraithban (Rowlingban) nem lehet csalódni, újabb remek krimit írt - a tempója éppen jó, kedvelem, hogy nem túl feszes, és nem is túl lassú folyású; a karakterei fejlődnek úgy életútjukban, mint jellemükben; a történetek érdekfeszítőek; stílusa mindig hozza a tőle megszokott minőséget; és hát ő Rowling, na, szóval pontosan azt kapja az olvasó, amit vár tőle. Az egyetlen író (szerintem), aki minden műfajban kimagaslót tud alkotni, és mindig hű tud maradni a színvonalhoz. Mit is kívánhatna többet egy könyvtől az ember? 

_______________________________________

Malin Persson Giolito: Quicksand

„A levegő szürke és homályos a puskaportól. Mindenkit lelőttek, engem kivéve. Rajtam egy karcolás nem sok, annyi sincs.”

"A legesleggazdagabbak és a legkiszolgáltatottabbak többnyire nem találkoznak. Kivéve a Djursholmi Gimnáziumot, ahol öt tizenéves fiatal különös kapcsolata tragédiába torkollik. Kilenc hónappal később a tizennyolc éves Maja bíróság előtt áll. Kicsoda ő? Egy gondtalan életet élő, kitűnő tanuló lány, aki szörnyű tragédiába keveredett, vagy a megnyerő külső mögött egy szörnyeteg rejtőzik?
A nagy sikerű Netflix sorozat alapjául szolgáló Quicksand kőkemény bírósági thriller, egy fiatal lány megrendítően találó portréja, és egyben kíméletlen leszámolás egy menthetetlenül kettészakadó társadalommal. Hamisítatlan dráma bűnről, büntetésről, felelősségről és megbocsátásról."

____________________

Bűnös vagy áldozat-dilemma, kételyekkel, bírósági tárgyalással, a tettek mozgatórugóinak boncolgatásával, és a kérdéssel: ha bűnös, vajon elítélik-e, hogy megkapja a büntetését és ne bánthasson mást, ha pedig ártatlan, vajon szabadon engedik-e - és ha igen, akkor ki és hogyan kárpótolja az elveszített dolgokért? Barátokért, becsületért, méltóságért, elveszített időért - önmagáért.

__________________________________

Daphne Sheldrick: Szerelem a szavannán

"Daphne ​Sheldricknek sikerült a világon elsőként felnevelnie újszülött, árva kiselefántot. Mélységesen együtt érez az állatokkal, szerető megértéssel közelít hozzájuk, hosszú éveken át tanulmányozta a rendkívül gazdag kenyai flórát és faunát, fáradhatatlanul kutatta a megfelelő tartási körülményeket és a megfelelő tápszereket – mindez együtt tette lehetővé, hogy számtalan elefántot, orrszarvút és egyéb elárvult fiatal vadállatot mentsen meg a biztos haláltól.
Lebilincselő és szívbemarkoló történetében Daphne elmeséli, milyen csodálatos kapcsolatot alakított ki elárvult állatokkal, köztük első barátjával, Bozival, a csillogó szemű antiloppal, aztán Riki-Tiki-Tévivel, az apró törpemongúzzal, Gregory Peckkel, a szorgos fehérfejű bivalyszövővel, Fecskével, a rakoncátlan zebracsikóval – és persze Eleanorral, a fenséges elefánttal, akivel több mint negyven éve barátok. Ám a kötet egyben Daphne és a híres tsavói fővadőr, David Sheldrick szerelmének varázslatos és megrendítő története is. Férje iránti őszinte, szenvedélyes szerelme, David kimeríthetetlen tudása a környező természetről, valamint a férfi korai, tragikus halála volt az, ami Daphne-t ambiciózus eredmények elérésére sarkallta. Elsősorban ennek köszönheti létrejöttét a világszerte ismert David Sheldrick Vadvédelmi Alapítvány, valamint a Nairobi Nemzeti Parkban levő állatmenhely és bölcsőde, ahol Daphne a mai napig él és dolgozik.

A Szerelem a szavannán nemcsak kettőjüknek az orvvadászat visszaszorításáért, a kenyai állatvilág megmentésért folytatott nehéz küzdelmét írja le, hanem azt a páratlan készségüket is bemutatja, amelynek révén szinte lélektani módszerrel közelítettek az állatokhoz. Szeretet, együttérzés és humor sugárzik minden sorából ennek a kötetnek, melyből az olvasó bepillantást nyerhet korunk egyik legfigyelemreméltóbb asszonyának életébe."

_____________________

Nehéz szavakat találni erre a csodálatos, kiemelkedő könyvre. A szerző és társai munkásságára, életútjára, emberségére, empátiájára, az állatokért végzett áldozatos, önzetlen, önfeláldozó munkájukra, szeretetükre, amellyel minden élőlényhez viszonyulnak, bölcsességükre, józanságukra, céltudatosságukra, szerelmükre, veszteségeikre, fájdalmaikra, csalódásaikra és kitartásukra... 

Ez az írás tanít és elgondolkodtat, ad és megmutat, irányt szab és lenyűgöz. Csodálatra késztet. 

EZT A KÖNYVET MINDEN EMBERNEK OLVASNIA KELLENE!

______________________________________________

Rebecka Edgren Aldén: A nyolcadik főbűn

"Nora, miután csodával határos módon felépül csaknem végzetes ifjúkori balesetéből, sikeres életmód-tanácsadó lesz. Könyveket ír, előadásokat tart, sütkérezik a népszerűségben. Élvezi a munkáját, boldog házasságban él, két szép gyermek édesanyja, futni jár, hogy formában tartsa magát, és az ő kerti partijai a legjobbak az Édenkert lakónegyedben.

Éppen a hét főbűnről szóló könyvéhez fog hozzá nagy lelkesedéssel, amikor egy különös nő költözik a szomszéd házba, Nora tökéletes világa pedig mintha kibillenne a négy sarkából: fura alakok jelennek meg a szeme előtt, rémálmok gyötrik, és a férje is szokatlanul viselkedik. Az asszony egyre inkább elveszíti az uralmat az élete felett, már azt sem tudja, kiben bízhat, s hihet-e egyáltalán a saját szemének. Fiatalkori pszichiátriai problémái tértek volna vissza? Nem, ebbe nem tud belenyugodni. Nyomozni kezd a furcsa történések okai után, míg válaszúthoz nem érkezik: döntenie kell, hogyan akarja folytatni az életét…"

________________

Nagyon olvasmányos, pörgős, feszes történet, de hú, ez a befejezés! Az ember megszokta a kiszámíthatatlan fordulatokat a skandináv krimikben, de amikor ebben a regényben jön a csattanó, és azt mondod, na ne, jön az epilógus, és egy olyan fordulatot penderít még eléd a szerző, ami tényleg naneeeee, neeeee! Az egész regény nagyon izgalmas és rengeteg kérdést felvető, de már csak a csattanó miatt is érdemes elolvasni, mert ott aztán van áll-leesés! Minden krimikedvelőnek ajánlom, ne hagyjátok ki!