"Egy félholt nőt és egy gyereket találnak egy alagsori szobába zárva. Senki se tudja, kik ők – a nő nem tud beszélni, és nem jelentették be olyan személyek eltűnését, akiknek a személyleírása illik rájuk. A ház tulajdonosa egy idős férfi, aki azt állítja, még sosem látta őket.
Oxford csendes város. A környékbeliek nem értik, hogyan történhetett meg mindez az orruk előtt. De Adam Fawley detektívfelügyelő tudja, hogy semmi nem lehetetlen. És senki nem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik…
A Sötétben egy új detektívsorozat második darabja, mely lázban tartja a brit krimiolvasókat. Az Egy közeli ismerős sikert sikerre halmoz, a széria új kötete pedig megjelenése óta előkelő helyen szerepel Anglia sikerlistáin.
Cara Hunter az angliai Oxfordban él a férjével és a macskáival. Gyerekkora óta szenvedélyes krimirajongó."
__________________________Miután elolvastam az író Egy közeli ismerős című bemutatkozó kötetét, nem volt kérdés, hogy a sorozat további megjelenő részeit is el kell olvasnom.
Eleve nagyon szeretem, amikor van egy folyamatos háttérszál több, egymástól különálló, teljesen különböző történeteket felvonultató könyv között; az mindig valahogy közelebb hozza az emberhez az egészet. Akkor is, ha nincs benne rejtély, talány, titok - egyszerűen "csak" egy ember életútját követheti az olvasó napokon, családi tragédián, megoldandó bűnügyeken, felcsillanó reményeken keresztül. És akkor is, ha egyébként a könyvben megjelenő érzésektől távol akarja tartani magát.
Ráadásul ha a sorozat első része olyan jól sikeredett, mint az Egy közeli ismerős, akkor muszáj beszerezni a következő részt.
Hiszen ha az első részben akkora csattanó várta az olvasót a történet végén, akkor erre a következő részeknél is számítani lehet. És pontosan így is lett. Vagy még ígyebb...
A csattanó a Sötétben című regényben is eredeti, olyan, amely valahogy - pozitív értelemben - kilóg a sorból; olyan, amire nemcsak nem számítasz (elvégre ezért csattanó a csattanó), de olyan módon is meglep, hogy úgy érzed, ezzel a befejezéssel nem élne más szerző.
És aztán az író - ahhoz képest, amit vársz - a következő könyvében rátesz még egy lapáttal: az utolsó oldalon még bedob egy olyan meghökkentő részletet, amitől elhatározod - ha addig nem tetted volna; de valószínűleg ez már korábban is megtörtént -, hogy mindenképpen elolvasod majd a sorozat harmadik részét is.
A cselekmény több szálon fut, és egészen a végéig nem lehet tudni, hogy a szálak majd összeérnek-e.
Adott két bűntény, és bizonyos pontokon úgy tűnik, hogy közük van egymáshoz, máskor úgy, hogy nincs. De amikor úgy látszik, hogy összefüggenek, akkor is kérdés, hogy hogyan; ki áll a bűntények mögött; miért; és egyáltalán: mi is ez az egész. Ugyanis - szégyen vagy sem - az embernek a "miért, mi értelme" kérdésekre ezekre egyszerűen ötlete sincs.
Aztán persze minden értelmet nyer. Nem is akárhogyan. Rendkívül érdekes, talányos, szövevényes a szálak csavarodása, de a végkifejlet...
Persze természetes, hogy mindig a befejezés, az ügy megoldása a hab a tortán, de Hunternek nemcsak hogy jó ötletei vannak, hanem azokat mindig meg tudja még fejelni valami egészen meghökkentővel.
átejt, de rendesen, mert - azzal, ahogy kifuttatja a történetet - így lesz igazán teljes az élmény.
A regény a kiadótól megrendelhető ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése