WM. Paul Young: Éva

"A 22 millió példányban elkelt sikerkönyv, A Viskó szerzőjének új, minden eddiginél felforgatóbb regénye.

John, a Begyűjtő különös helyen él; szigete a világok határán fekszik, egy dimenziók közti redőben.
Egy nap az óceán hatalmas konténert sodor a partra, melyben tizenkét holttest hever. A roncsok közt kutatva John egy fiatal lányra bukkan, aki csodával határos módon túlélte a tragédiát. A sziget Gyógyítói és Tudósai hamarosan felfedezik, hogy a lány genetikai adottságai nem mindennapiak: teste minden egyes sejtjében ott hordozza az egész emberiséget...
Lilly felépülése lázálmokkal és hallucinációkkal terhes, látomásai során Éva, Minden Élők Anyja látogat el hozzá, hogy felfedje előtte az elfeledett igazságot a teremtésről és a bűnbeesésről. Álom és ébrenlét, mitológia és valóság fonódik szorosan egymásba, Lilly pedig ráeszmél, hogy neki is óriási szerepe van az események alakulásában, a tét pedig nem más, mint Ádám és Éva leszármazottainak múltja és jövője.

Az Éva a mindenki által jól ismert teremtéstörténet példátlanul merész újraértelmezése, különleges munka, ami vélhetőleg egész generációkat fog inspirálni."

Én nem annyira a teremtés újraértelmezésének, mintsem mesébe (és itt a mesénél természetesen nem a teremtéstörténetre gondolok, hanem a könyvben írt helyszínekre és szereplőkre) ágyazott alternatívának érzem ezt a regényt. Young nem próbálja azt megmagyarázni, hogy valószínűleg miért is történt máshogy az ember elfordulása Istentől; inkább arról beszél, hogy máshogy is történhetett. Legyünk nyitottak (nyitott szem, nyitott szív), hogy láthassunk, érezhessünk, megérthessünk.

Ez a könyv egyfelől az író nézőpontja, ha úgy tetszik, állásfoglalása a hitről, másfelől pedig egy érdekes, spirituális regény, amely nem hagyja, hogy ne gondolkodj el arról, Te miben hiszel.

Arra biztosan képes ez a regény, hogy felébressze a reményt, és hogy egy gondolatlavinát indítson el benned. Olyan érzelmeket mozgat meg, amelyeknek nem is tudtál a létezéséről.
Arra figyelmeztet, hogy fogadjuk kétkedéssel a minket megkörnyékező kísértést és gonoszt, azt, amely a világgal vagy önmagunkkal akar minket szembeállítani. (Akkor is, ha az bennünk van.)
Viszont fogadjuk kétkedés nélkül a Szeretetet, kitárt szívvel, mindig és mindig.
És bízzunk. Bízzunk!

Aki hisz, annak a számára ez a könyv sem megerősítést, sem elbizonytalanodást nem fog jelenteni; mert a Hit erről szól.
De aki nem hisz, azt talán közelebb viszi a Hithez, a Bizalomhoz, azt talán elvezeti oda, hogy a régi, kitaposott ösvényei helyett egy új úton induljon el. Egy igaz úton.

Néhány idézet a könyvből, amelyik különösen megragadott engem, vagy amelyiken érdemes egyszer úgy igazán elgondolkodni:

"Ha egy hazugság túl nagy figyelmet kap, megnövekedhet."

"A megfelelő könyv, mint a megfelelő dal vagy a megfelelő szeretet, az egész világot megváltoztathatja, na persze a megfelelő ember számára."

"Sosem lehetsz túl öreg, túl rigolyás vagy túl dühös ahhoz, hogy fogj egy könyvet, és mesélj egy gyermeknek."

"Az igaz szeretethez kitárt kezek kellenek. Ha nincs hatalmadban nemet mondani, a szeretet sosem lesz valódi, csak illúzió."

"Az igaz szeretet nem a másik választásairól szól, hanem arról, hogy tudod, ki ő."

"Bizalom az, amikor önmagad adod át másnak; gyenge, mezítelen és szégyentelen vagy."

"- Isten miért hagyta, hogy elfordítsd az arcod?
- Istenben több tisztelet van irántam, mint bennem magamban, Isten elfogadja a választásaimat, hogy szabad akaratom, hogy nemet mondjak és elfordítsam az arcom, sarkalatos abban, hogy a szeretet szeretet legyen."

Young leírja, hogy Isten sosem fordította el az arcát az embertől, és az Édenkertben azt sem rejtegette, hogy mi lesz az ember választásának következménye. Ezért átkozza annyi ember Isten arcát és nevét. Ám Isten nem hajlandó olyanná válni, mint amilyenné mi lettünk, és erővel és hatalommal élni. Megvan benne a bátorság, hogy elfogadja, sőt hagyja minden döntésünket.
De a sötétségben, amelyet az ember hoz elfordulása által, sem hagyja magára őt.

Olvassátok el az Évát, vagy olvassátok a Bibliát - ezt akarja mondani a szerző. Nem azt, hogy pontosan mit is gondolj - csak azt, hogy sose feledkezz el a szeretetről, a bizalomról, és akkor te is jobb leszel, a világ is és a helyzeted is.
Ezek nehéz dolgok. Nehéz dolog bízni. Hinni. De ha sikerül, jobb lesz úgy nekünk.

Az Alexandra Kiadótól megrendelhető!

Szvámí Sivánanda Rádhá: Rádhá - Egy asszony útkeresésének naplója

"Ez a könyv Szvámí Rádhá lebilincselő beszámolója Indiába tett utazásáról az 1950-es években, teli közvetlenséggel, humorral és éleslátással. Mint nyugati embernek és mint nőnek, Szvámí Rádhának (született Sylvia Hellmann) hihetetlen fizikai és érzelmi kihívásokat kellett legyűrnie ahhoz, hogy eljuthasson a saját igazságáig. Bátorsága, kitartása bennünket is arra sarkall, hogy elgondolkodjunk saját útkeresésünk céljain. A csupán hathónapnyi tanulás, melyet gurujával, Szvámí Sivánandával töltött Risíkésben, gyökeresen megváltoztatta életét.
A könyv őszintén és nyíltan tárja elénk Rádhá szívének és elméjének rejtett titkait, aki a szemünk előtt válik a nyugati kétkedőből elhivatott jógivá. Szvámi Sivánanda Rádhá (1911-1995) tíz klasszikus írás szerzője, melyek között megtaláljuk a Kundaliní Jóga a Nyugat számára és A Hatha Jóga rejtett nyelve c. könyveket. 1963-ban létrehozta a ma is működő spirituális és tanulmányi központot, a Jasódhárá Ásramot a kanadai Brit-Kolumbia területén.
Szvámi Rádhá sok nyugati embernek segített hidat építeni a keleti tanításokhoz."

Spiritualitással, hittel foglalkozó könyvekről nem mondok véleményt, mert mindenkinek a maga dolga eldönteni, hogy mit gondol ezekről a kérdésekről.
De mindenképpen érdekes egy olyan olvasmány (útikönyvnek is beillik, nemcsak útkeresésnek), amely arról szól, hogy egy Kanadában élő német nő mindent maga mögött hagy, és elmegy fél évre tanulni Sivanandához. (Később aztán - Sivananda kérésére, bátorítására - visszatér a nyugati világba.)
Az én érdeklődésemet a Sivananda-jóga keltette fel a könyv iránt, amely jógairányzatot - bár kevés időm van gyakorolni - közel érzek magamhoz.
Egy indiai út, egy ilyesfajta spirituális útkeresés már más téma - az olyasfajta nyitottságot (és rengeteg egyéb dolgot, amit hosszan lehetne sorolni és taglalni) követelne meg az embertől, amelyre kevesen vagyunk képesek. (A szándékról, a hitről, az elköteleződésről nem is beszélve, illetve arról, hogy ki hova, merre akar elköteleződni.)
Rádhá nem ír arról, hogy kiket hagyott maga mögött, ami szerintem egy fontos kérdés. Mert tudom én, hogy egy otthont, egy karriert is nehéz lehetett a háta mögött hagyni, de azért egészen más lett volna, ha lett volna férje, gyermeke. (Én úgy értelmezem a könyvből, hogy nem volt.) Szerintem akkor nem ment volna el. De ez talán ez is a karmája volt (most az útinaplóról beszélünk, nem az én hitemről!), hogy ebben az életében ennek így kellett lennie, mert ezt meg kellett tennie?
De mint mondtam: döntsön mindenki hite szerint.
Mindenesetre szerintem bárki számára érdekes olvasmány lehet egy olyan könyv, ami egy másik kultúrát, más vallásokat, másfajta szemléletet, megközelítésmódokat, világlátást, hozzáállást - az emberekhez, az állatokhoz, a világhoz, az anyagi javakhoz stb. - és életmódot mutat be.