Ernest Hemingway: A mi időnkben

 

"Kimagaslóan eredeti novellagyűjtemény, amely egy csapásra Amerika legígéretesebb tehetségei közé emelte a szerzőt. Stílusa megalapozza Hemingway prózájának alapvető jellemvonásait: szikár, valósághű, köznyelvi. Felszíni egyszerűsége ellenére bonyolult érzelmi állapotok sokaságát jeleníti meg. Megkomponáltsága erkölcsi érzékről és éleslátásról tanúskodik.  A mi időnkben eredetileg 1925-ben jelent meg. Kiadásunk az 1926-os, bővített kiadást követi. 

Ebben a kötetben olvasható számos, azóta már klasszikussá vált elbeszélés, így például az „Indián tábor” és a „Háromnapos szélvész” című Nick Adams-történetek.

Mára egyértelmű, hogy ez a könyv a huszadik századi novellairodalom egyik legfontosabb alkotása, amely kulcsfontosságú fogódzót nyújt Hemingway későbbi munkásságának megértéséhez.

A 21. Század Kiadó – Magyarországon először – az eredeti kötetek megjelenési sorrendjében, azok tartalmát követve, három kötetben adja közre Hemingway novellisztikáját."

_________________

Hála és köszönet a 21. Század Kiadónak, hogy megjelentette Hemingway Nick-novelláit! Ezer éve olvastam, könyvtárból kölcsönözve, és most végre a magaménak is tudhatom ezeket a csodás, letaglózó, magukkal ragadó írásokat. Olyan jó érzés látni a könyvespolcon!

Hemingway novellái (is) felülmúlhatatlanok, pedig jómagam egyébként nem vagyok nagy rajongója ennek a műfajnak, de Hemingwaytől bármikor bármit, sőt megkockáztatom, hogy - ha egyáltalán lehet és szabad ilyet mondani - a novellái hatásosabbak, mint a regényei. Engem, sokakkal együtt, minden műve levesz a lábamról, de azt gondolom, a novellairodalomban igen kevesen (ha egyáltalán) alkottak olyan marandót, amilyet ő. 

Zsenialitása, tehetsége, kifejezés- és látásmódja páratlan; és ha esetleg hozzáállása egy adott dologhoz vagy véleménye valamiről szerintünk nem is mindig tökéletes, akkor is el kell ismernünk, hogy mindenképpen egyedülálló. 

Ahogy a hétköznapit le tudja írni, ahogy a nem mindennapit el tudja mondani s hétköznapinak látszóvá tenni, ahogy elmesél egy teljesen egyszerű történetet, ahogy a tudtunkra adja, hogy ő a köznapiból is valami zseniálisat tud szőni, arra - hiába keresgélnék - nincsenek szavak.

Novellái olykor végtelenül szomorúak, máskor reménykeltők, megint máskor felemelőek, és közben mindig, újra és újra rádöbbensz, hogy írhat bármiről, de tényleg bármiről, az érdekessé lesz neki köszönhetően. Hiába nem érdekel a horgászat, itt mutatkozik meg, hogy egy jó író bármiről írhat, a szavai, azok súlya, ereje képes felülmúlni bármilyen, egyébként érdektelen témát vagy amit gondoltál arról, mert mindenbe bele tud vinni valami pluszt, belecsempészni valami olyan emberit, természetközelit, minden tanulságon túli tudást, olyan eredendő bölcsességet, amitől az igazi értékké lesz.

Még van néhány nap karácsonyig; aki teheti, vegye meg ezt a kötetet valamelyik szerettének, hiszen tökéletes ajándék, amelyben nem lehet csalódni!

A kötet megrendelhető ITT.

Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg

 

"A csütörtöki nyomozóklub folytatása!

A következő csütörtökön újra együtt a nyomozóklub.

Elizabeth levelet kapott egy régi kollégájától, aki fontos szereplő volt a nő életében. A férfi most a segítségét kéri egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben ellopott gyémántok és egy rettegett maffiafőnök is szerepel, és ami miatt veszélyben forog az élete.

Miközben egyre nő a halottak száma, Elizabeth csatasorba állítja Joyce-t, Ibrahimot és Ront a kíméletlen gyilkos utáni hajszában. És ha még a gyémántokat is megtalálnák, az lenne csak az igazi ráadás.

Ezúttal azonban egy olyan ellenséggel néznek szembe, akinek nem jelentene különösebb gondot eltenni négy öregembert az útból. Vajon képes lesz a csütörtöki nyomozóklub elkapni a gyilkost, mielőtt ő kapná el Elizabethéket?"

_____________________

Mennyire jó, hogy az Agave Kiadó rátalált Richard Osmanra, bizalmat szavazott neki, és elhozta nekünk a könyveit Magyarországra!

Hasonlítják a stílusát Agatha Christie-éhez, emlegetik egyedülálló humorát, méltatják kiváló párbeszédeit, a krimiirodalom új nagy reményének titulálják - és egyik esetben sem túloznak.

Elképesztően üdítő és egyben unikális az a hang, amelyet regényeiben megüt - ó, és az a derű, amellyel mindezt teszi, tényleg felvillanyozza az olvasót.

Megjegyzem, ő az a szerző (több ilyen nem jut eszembe), akinek még a regény végén lévő köszönetnyilvánítását is egy élmény volt olvasni!

Szóval hol is tartottam? Ó, igen: 

a derű, az elegancia, a tehetség, a visszafogottság és az egyediség találkozása! Hát kell ennél több?

Már az előző regényénél is kiderült, hogy stílusa páratlan, hangvétele pedig egyedülálló a kortárs krimiirodalomban, hiszen vérengzés, túlkapások és az ingerküszöbünk feszegetése nélkül tudja elérni, hogy érdekfeszítő, izgalmas és egyben szívbe markoló legyen a történet - ugyanis fontos elmondani Osmanról, hogy olyan emberi érzelmeket mutat be a szereplők által s közben hoz felszínre bennünk is, melyeknek köszönhetően történetei messze túlmutatnak a bűnügyi regények műfaján.

Emberi sorsok, gyengeségek, érzelmek, szeretet, alázat, megbecsülés és az értékek, az igazi értékek bemutatása remekül megfér a könyvében a krimiszál fő vonala mellett, 

és ezt nagyon nagyra értékelem. Ez teszi a könyveit többé más krimiknél - hogy nem reked meg egy szinten, egy stílusnál, egy műfaji sajátosságnál, hanem túlnő azokon, és egy értékrendet is közvetít amellett, hogy kusza szálak összevisszaságát kell bogozgatnunk mindvégig.

Páratlan tehetség, nagyszerű könyv, alig várom a következő részt, hiszen Osmanról tényleg elmondható, hogy üde színfolt és üdítő kivétel a kortárs irodalomban - és nemcsak a krimiirodalomban, hanem bátran állítom, hogy a szépirodalom terén is remekül megállja a helyét. 

Pont az ilyen könyveket szeretem: lazaság és értékek, izgalom és eredetiség, szórakozás és mély érzelmek, pörgős olvasmányosság és szépírói tehetség együttvéve - nincs ennél jobb a könyvek világában. 

J.D. Barker: A hívás

 

"Jordan Briggs a New York-i rádiózás királynője, beszélgetős műsorát több mint ötmillióan hallgatják minden nap. Kemény munkával küzdötte be magát a legjobbak közé: nem fogja vissza magát, nincs tekintettel mások érzéseire, és kertelés nélkül kimondja, amit gondol. A sikerért azonban komoly árat fizetett. A házassága romokban hever, évek óta nem beszélt az anyjával, és ellökte magától azokat, akik közel álltak hozzá. Egyedül lányával, Charlotte-tal maradt bensőséges a viszonya.

Amikor egy magát Bernie-nek nevező férfi betelefonál a műsorába, és arra kéri, hogy játsszon vele egy játékot – taxi vagy uber? –, Jordan úgy gondolja, hogy ez kiváló lehetőség felpörgetni az adást, és életet lehelni munkába igyekvő hallgatóiba. Csakhogy a válaszát követően hét taxi felrobban a munkahelye előtt. És ez még csak a kezdet.

J.D. Barker legújabb regénye zseniális, magasfeszültségű thriller a szerző jól ismert védjegyeivel: szenzációs csavarok és váratlan megoldások teszik felejthetetlenné A hívást, ismételten bizonyítva, hogy korunk egyik legnagyobb krimiszerzője továbbra is pályafutása csúcsán van."

_______________________

Letehetetlen! Hihetetlenül pörgős, olvasmányos, izgalmas, mindvégig fenntartja a feszültséget, az olvasót ide-oda ráncigálja kételyek, aggodalom és gyanakvás között, bombákat dob le, amelyekbe beleremeg az olvasó, és tökéletesen eléri azt a célt, amelyet az író kitűzött maga elé. 

Barker ugyanis elmondja, hogy ő csupán szórakoztatni akar. Nem akar befolyásolni, véleményt formálni, ilyen vagy olyan politikai nézeteket sugallni, szimpatikussá vagy ellenszenvessé tenni, ő azt akarja, hogy kizökkenj a világból, amíg a könyvét olvasod, és megfeledkezz mindenről, ami nyomaszt vagy aggaszt. Hát sikerül neki. 

Remek stílusérzékkel megírt, újszerű ötleteket felvonultató és hibátlanul kivitelező, nagyszerűen megkomponált mondatokkal, éles és hiteles párbeszédekkel, a legkülönbözőbb karakterekkel felvértezett sztori, amelyben az érzések is tág teret kapnak, 

és amelyben az író szabad utat enged mindenfajta - tehát még egyszer: mindenfajta - gondolatoknak. Nem moderál, nem szépít, nem ítélkezik - a szereplőkre bízza a sorsukat. 

Igaz, amit mond a végén az írásmódjáról: látszik, hogy a történet felépíti önmagát, és Barker csak egy tolmács; mindig azok a történetek lesznek a legautentikusabbak, amelyek így születnek meg.

Az egész szövegezés gördülékeny és sima, minden egybevág, gyönyörűen folyik az egyik szál a másikba, mint ahogy egy folyó ömlik a tengerbe; és csakugyan, a lassan csordogáló vízből aztán végül hatalmas hullámok csapnak fel, és alig várod, hogy a felszínre bukkanj és levegőhöz juss. 

A végkifejlettel sem akar okítani, állást foglalni vagy terelni valamilyen irányba, csak elmesél egy történetet, és rád bízza az ítéletalkotást. 

Olvasd el - határozott véleményed lesz róla, az egészen biztos. Aztán felmész a netre, és megrendeled a szerző többi könyvét (én is ezt tettem), ezt elárulhatom. 

A regény megvásárolható ITT.