Harlan Coben: Végakarat

"Myron Bolitart ezúttal egyik ügyfele, a korábbi teniszcsillag, Suzze T keresi fel, hogy a segítségét kérje. Suzze gyereket vár, ám egy rosszindulatú komment a Facebook-oldalán megkérdőjelezi az apa kilétét, és a nő attól fél, nemcsak férjét, Lexet, a híres zenészt veszítheti el, de egész élete romba dőlhet. Myron a tőle megszokott elánnal veti magát a nyomozásba, ám hamarosan nem várt akadályokba ütközik. Kiderül, hogy az ügy szálai egy olyan múltbéli eseményhez nyúlnak vissza, amely nemcsak Suzze, hanem Myron életére is hatással lehet…" 

____________________________________________


Harlan Cobenben sosem csalódik az ember.
Letehetetlen, izgalmas, szórakoztató, poénokkal tűzdelt, pergő, egy szuszra kiolvasandó regény, amely hatalmas csattanóval zárul.

Brigitte Bardot: A küzdelem könnyei

"Milyen emléket őriznek majd rólam? Az ördögi mambóra lejtett buja táncét? A szerencse folytán sztárrá lett párizsi lányét? Az idealistáét, aki úgy döntött, hogy élete hátralévő részét az állatok védelmének szenteli?
Azért egyeztem bele, hogy elmesélem életem legintimebb részleteit, hogy kiadom ezt az utolsó könyvet, mert úgy éreztem, szükségem van arra, hogy eloszlassam az életemmel és a szándékaimmal kapcsolatos félreértéseket. Tisztázni szeretném, miért vállaltam ezt a küzdelmet, és emlékeztetni arra, hogy milyen helyet kell az állatoknak elfoglalniuk az életünkben. Ők megmentettek engem - de vajon én mennyire tudom megmenteni őket?"

A 83 éves Brigitte Bardot szemében ott vannak a küzdelem könnyei, miközben visszatekint a közel fél évszázados munka eredményeire. Ez az elszánt élharcos fáradhatatlanul küzdött - és küzd a mai napig - az állatok védelméért.

B. B. most először fedi fel vad, szelíd és elszánt énjét, megmutatja, milyen döntések, ösztönzések és lázadások hatották át az életét. Ösztönösen, meghatóan és őszintén emlékezik vissza a csillogó sztárságára, és valódi társaival, az állatokkal töltött mindennapjaira és a küzdelmeire.

Brigitte Bardot nem egyszerűen örökséget, hanem mély érzelmi vallomást hagy ránk.

A kötet Anne-Cécile Huprelle közreműködésével készült.

_____________________

Tudom, hogy nem egyértelmű Bardot megítélése és munkássága az állatvédelem terén - tudom, de nem értem, hogy miért. Miért nem egyértelmű az ő állásfoglalása és tetteinek jó szándéka? Mindenesetre ha valaki elolvassa ezt a könyvet, minden egyértelművé válik. 

Rendkívül érdekes, mély, igaz és tiszteletre méltó gondolatok vannak benne; aki nem lelkes állatvédő, annak a számára is érdekfeszítő olvasmány, megfontolandó és becsülendő gondolatokkal, és olyan szemléletmódokkal, amikkel nem feltétlenül találkozunk felületesebb írásokban, amelyek erről a témáról szólnak. 

Bardot fajokról szóló elmélete, meglátása, állatok iránti elkötelezettsége, küzdelme, elért sikerei és még elérendő céljai, elszántsága olyan dolgok, amelyekről mindenkinek érdemes lenne olvasnia, és - legalább részben - magunkévá tenni azokat. Amiket ír, azok csiszolják az ember énképét, felelősségvállalásról alkotott képét, és bármennyire szeretjük is az állatokat, akkor is hozzátesz ez az írás irántuk való elköteleződésünkhöz. 

Nem tudom, hogy az ő érdeme vagy szerzőtársáé, de olyan megfogalmazásokkal, olyan gondolatokkal találkozhatunk ebben a könyvben, amelyek mélyen elgondolkodtatóak, izgalmasak, újszerűek, kiforrottak, miközben történetei - igaz voltuknál fogva - megrendítőek. 

Rengeteg új információt is tartalmaz ez a könyv, amely olyan tudással vértez fel minket, és olyan érzésekkel, amelyeknek köszönhetően mostantól fogva nem mehetünk el szó nélkül az állatok bántása mellett, és nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk ezekről. Most már rendelkezünk azzal az információhalmazzal és érzésvilággal - ha eddig nem rendelkeztünk volna -, aminek köszönhetően nem hunyhatunk szemet a nálunk gyengébbek bántása fölött, legyen az ember vagy állat, igen, akár vágóhídi állat, akár vadállat, akár a legapróbb teremtmény, most már tudjuk, ha eddig nem vettünk volna tudomást erről, hogy szükségük van a segítségünkre, a tudatosságunkra, az odafigyelésünkre, és erre nem mondhatunk nemet, nem vonhatjuk meg a vállunkat, nem hessegethetjük el, mint egy zavaró momentumot. Az teljesen egyértelmű - hála Istennek -, hogy ha emberről van szó, akkor segítjük a gyengébbet, de most már annak is tudatában vagyunk, hogy az állat is a segítségünkre, a jóindulatunkra szorul, és aki eddig nem ennek szellemében élt volna, annak most megvan a lehetősége a változásra. Sohasem késő. 

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, nagyszerű, értékes olvasmány, csodás gondolatokkal és célkitűzésekkel. 

Leslie L. Lawrence: Holdanyó fényes arca (A harikrisna-gyilkosságok)

"Leslie L. Lawrence, a rovartudós és keletkutató ismét úton van: célja ezúttal a hajdani fejvadászok birodalma, Nágaföld. Hősünket most is titokzatos események veszik körül: kegyetlen gyilkosok irtják az őserdőbe menekült harikrisna szekta tagjait; megmagyarázhatatlan jelenségek rémítgetik a dzsungelba települt szeretetotthon lakóit; egy nága kobrát dob az öregasszonyokat ápoló orvosokra; felbukkan a bolond lány, és furcsa énekével megváltoztatja tudósunk terveit. És ismét feltűnik a Gonosz, Leslie L. Lawrence örök ellenfele…" 
__________________________

Csak azért olvastam végig, mert nem szeretek félbehagyni könyvet. Szeret(t)em Lőrincz L. László stílusát, ez a könyv mégsem jött be. Túl van írva, 400 oldalon ragozva a semmi, látszólag történnek benne az események, de valójában mégsem, mert ami például az első 200 oldalban van leírva, az beleférne 10-be is. Könnyed hangvétele egyébként megfogja az embert, viszont néha már túlzásnak éreztem ezt a könnyedséget: szerintem vannak azok a tragikus dolgok, amiket nem lehet, nem helyes könnyeden egy sorban papírra vetni.
Ezen a könyvön nagyon nehezen rágtam át magam. Gyorsan ugyan, mert nagyon olvasmányosan van megírva, mégsem jó érzéssel, mert amikor száz és száz oldalon keresztül csak ugyanaz lett ragozva így meg úgy, de tulajdonképpen érdemi történések nélkül, már elfogyott a türelmem.
Untam. Először. Utána pedig már kimondottan idegesített.
Reméltem, hogy a megoldásai majd kompenzálják ezt, de a végkifejlet és a magyarázat sajnos kimondottan erőltetett. Szóval ez egy olvasmányosan megírt unalmas történet bugyutaságokkal és idegesítő befejezéssel. Kár, mert ebből a történetből - Lőrincz L. László könnyed stílusával - sokkal többet ki lehetett volna hozni.

Dan Brown: A digitális erőd

"Amikor az NSA verhetetlen kódfejtő gépe találkozik egy rejtélyes algoritmussal, amelyet nem tud feltörni, az ügynökség riasztja vezető kriptográfusát, Susan Fletchert.

A ragyogó eszű és gyönyörű matematikusnő olyan felfedezésre jut, ami pánikot kelt a hatalom köreiben. Az NSA-t túszul ejtették... de nem fegyverekkel vagy bombákkal, hanem egy olyan zseniálisan összetett kóddal, amely a parancs kiadásakor megbénítja az USA hírszerzését. Susan Fletcher harcba indul a titkolózás és a hazugság áradatával szemben, hogy megmentse az ügynökséget, amelyben hisz. Miután mindenfelől árulás veszi körül, már nemcsak a hazájáért küzd, hanem a puszta életéért, majd végül annak a férfinak az életéért is, akit szeret. 

„A Digitális erőd közelebb jár az igazsághoz, mint azt bármelyikünk is képzelni merné." MacDonnell Ulsh, az USA Nemzetbiztonsági Intézetének igazgatója"

___________________________________

Egy nagyon jó író átlagos könyve közhelyes megoldásokkal és jó néhány hibával.

James Herriot: Kutyák a rendelőmben 2.

„Ahogy végiglapozom ezt a könyvet, mintha egy teljes kört leíró kerék fordulna át a szemem láttára. Gyermekként megbabonáztak a kutyák, és égett bennem a vágy, hogy kutyadoktor legyek, aztán beteg lovak, birkák és disznók kezelésével töltöttem egy egész életet, most meg itt vagyok, életem alkonyán, s egy kötetnyi kutyatörténetet teszek közzé…”

_________________

James Herriot - hűen önmagához - ismét csodás művet alkotott. Nehéz szavakkal kifejezni azt az állatszeretetet, emberismeretet, megértést, odaadást, amit a részéről tapasztal az ember. Ahogy hozzááll bármilyen állathoz, ahogy közben megfigyeli, kiismeri gazdáikat, ahogy tekintettel van különcségeikre, rigolyáikra, miközben gyógyít, és ahogy szavakba tudja önteni azt, hogy vélhetően mit gondol róla vagy az általa alkalmazott gyógymódról egy állat, mindez olyan kifejező, annyira lélegzik, hogy úgy érezzük, ott vagyunk, belelátunk a kutya fejébe, halljuk a gazdi gondolatait, érezzük a vidéki levegő frissességét, látjuk a tájat - kétség sem fér hozzá, hogy amit ő leír, azt érezni lehet.

Minden könyve egy remekmű, letehetetlen, megunhatatlan, és írói eszköztárát is az az ösztönös tudás jellemzi, ami állatorvosi munkásságát. 

Egy-egy könyvét kötelező olvasmánnyá lehetne tenni az iskolákban, hiszen annyi mindent tanulhat tőle az ember! Hogy oda kell figyelnünk egymásra, és ebbe beleértendők a kedvenceink is: teljes odaadással kell fordulnunk a felé az állat felé, akiért felelősséget vállaltunk; hogy a kutyánál hűségesebb teremtmény nincs a világon; hogy a vidéki élet mennyi pluszt tud adni az embernek; hogy a vidéki ember gondolkodása mennyire más, és hogy természetközeliségéből fakadóan mennyi előnye van a városihoz képest, ha - például - az empátiát tekintjük az egyik legfontosabb alapértéknek.

James Herriot mindig alapértékekről ír, együttérzésről, hűségről, a másokról való gondoskodásról, a tisztán élt életről, az állatok közelében élt életről, ebben a könyvében pedig minden írása arról szól, hogy a kutyák mennyit adhatnak nekünk - és hogy mi mennyit adhatunk nekik! Igen, minden novella egy intés is egyben felénk, hogy mi mit adhatunk az állatainknak - ne csak elvárjunk tőlük, ne csak úgy tekintsünk rájuk, hogy házőrzőként hogyan funkcionálnak, nem a hasznukat ecseteli, hanem értékeiket, hűségüket, csodálatosságukat, bajtársiasságukat, hősiességüket a nehéz helyzetekben. James Herriot folyamatosan arra tanítja az olvasóit, hogy eszerint kell nekünk is bánnunk azokkal - legyen az ember vagy állat -, akikre gondot viselünk.


A könyv ITT megrendelhető.