J.K. Rowling: Az élet dolgai - A kudarc mellékes haszna és a képzelet fontossága

"J. K. Rowling humorral és mély empátiával átszőtt beszédét – amelyet eredetileg a Harvard Egyetem végzős diákjaihoz intézett – nemcsak azoknak ajánljuk, akik most kezdik felnőttéletüket, hanem bárkinek, aki úgy érzi, fordulóponthoz ért, és szeretne kicsit szebben, bátrabban, szabadabban élni."

„Köszönöm – ezzel szeretném kezdeni. Nemcsak azért, mert a Harvard kivételes megtiszteltetésben részesített, hanem mert a gondolattól, hogy itt avatási beszédet kell mondanom, heteken át összeszorult a gyomrom, így sikerült fogynom egy kicsit. Duplán jól jártam! Most már nincs más hátra, mint mélyeket lélegeznem, a piros zászlókra hunyorognom, és meggyőzni magam, hogy a világ legnagyobb griffendéles találkozóján vagyok.”

___________________

Rövid, kb. fél óra alatt elolvasható könyvecske, de annál velősebb gondolatok vannak benne, így megéri elolvasni, higgyétek el!

A Rowlingtól megszokott humor és empátia ugyanúgy benne van, mint az élet nagy dolgairól szőtt magvas gondolatok, önéletrajzi elemek, saját pályájának rövid története, a kudarcaiból levonható tanulságok, és tanítása arról, hogy miért is fontos a képzelet egy ember életében. Nem azért - vagy nem csak azért -, amire gondoltok, nem; ő ennél azért komplexebb válaszokat kínál. Ami nem meglepetés, ismerve az ő tehetségét és sokrétűségét, nem igaz?

Én Rowlingot igazán nagy gondolkodónak tartom, és olyan írónak, aki nemhogy skatulyába nem szorítható, de nem tudom, hogy van-e rajta kívül bárki, aki az ifjúsági irodalomban, a fantasy területén, valamint a krimi és a szépirodalom műfajában is ilyen maradandót alkotott, úgy, hogy az embernek egy cseppet sincs hiányérzete.

Nemcsak hogy mindegyik műfajban megállja a helyét, hanem mindegyikben tud újat mondani, új hangon szólni, szélesre tárni a kapukat, és olyan tehetséget felmutatni, amely szerintem páratlan és egyedülálló.

Eddig minden könyve tudott újat adni, elgondolkodtatni, szóval a magam részéről mindent elolvasok, ami megjelenik tőle - és erre biztatok mindenkit.


A kiadótól megrendelhető ITT.

A 2017-ben olvasott legjobb könyvek

Semmiképpen sem rangsorolva!

Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok (jól eltalált mondatai, karakterei és a kiszámíthatatlan csattanó miatt)

Robert Galbraith: Gonosz pálya (Rowling sokszínűsége miatt, és mert minden stílusban maradandót tud alkotni)

Scott Turow: Ártatlanságra ítélve (műfajteremtése, hihetetlen igényessége és a nem várt végső fordulat miatt)

Scott Turow: Ártatlan (mert felül tudta múlni még az első, elmondhatatlanul kiváló részt is)

Naomi Wood: Mrs. Hemingway (az érzékenysége, empátiája miatt)

J. K. Rowling: Harry Potter és az elátkozott gyermek (a cseppet sem csökkenő színvonal, az izgalom, a varázslatosság és az eredetiség miatt)

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót (a társadalom elnyomott rétegei - és mindenki más - iránti érzékenysége okán)

James Herriot: Ő is Isten állatkája (emberszeretete, -tisztelete, állatszeretete, -tisztelete, életszeretete és -tisztelete miatt)

J.K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Újraolvasva Dávid által. :)
Most erről nem fogok írni hosszan, hiszen tudvalevő, hogy mindhárman Harry Potter-fanok vagyunk. :) Ezt bizonyítja az első rész újraolvasása is, viszont Dávid azt mondta, hogy elsőre kicsit jobban tetszett neki, mint most, de hát ez, azt gondolom, teljesen természetes. Adódik ez abból is, hogy elsőre nyilván újdonság volt, ennélfogva sokkal izgalmasabb, hiszen még nem ismerte a történet kimenetelét, másrészt pedig azóta megíródtak és megfilmesítődtek - szép magyar kifejezéssel - a további részek is, amik az elvárásokat és az ingerküszöböt is jóval feljebb emelték a Harry Potter-olvasók körében.

J.K. Rowling: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Harry Potter újra, ezúttal Gergő által olvasva, így harmadszorra már csak röviden.

Nála is az volt, mint Dávidnál, hogy hosszasan nyüstöltem, hogy higgye el, letehetetlen lesz, de nem hitte el, visszatartotta az, hogy nem regény formájában íródott. Aztán amikor mégiscsak elolvasta, nagyon-nagyon rövid idő alatt, akkor többször is feltette a költői kérdést: Miért nem olvastam már el??
És hát miért ilyen rövid, és miért nincs következő része, és biztos nem lesz-e következő része stb. :)

A "Ki az elátkozott gyermek?" kérdés őt is foglalkoztatja, de erre nem adhattam meg neki a tuti választ. Ki is az? Hát igen. Mindannyiunk számára más? Attól függ, mi mit jelent számunkra? Vagy több elátkozott gyermek van? Vagy...? Sokféle válasz lehetséges, de már az önmagában nagyon jó szerintem, hogy ez ennyire elgondolkodtató. Klassz dolog utána a gyerekekkel ilyenekről beszélgetni, még tovább szőve a beszélgetés fonalát.
És háborogni egy kicsit azon, hogy miért is nincs következő rész, amikor mi úgy szeretnénk...

Robert Galbraith: Gonosz pálya

"Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne.

Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire, bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja, lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes.

Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost…

A Gonosz pálya pokolian okos bűnügyi regény, teli váratlan fordulatokkal, de egyben egy férfiről és egy nőről is szól, akik személyes és szakmai életükben is válaszúthoz érkeznek. Letehetetlen olvasmány."

Robert Galbraith

J. K. Rowling, a Harry Potter-sorozat és az Átmeneti üresedés szerzőjének írói álneve. A Gonosz pálya a harmadik Cormoran Strike-regény. A Kakukkszó 2013-ban, A selyemhernyó pedig 2014-ben jelent meg.

Robert Galbraith Cormoran Strike-regényeit a BBC One adaptálja televíziós sorozattá.

__________________________

Rowling megint remekelt, mint mindig. Ebben elvileg nincs semmi meglepő, és mégis van. Mindig meg tudja lepni az olvasót a zsenialitásával, a sokoldalúságával, a fantáziájával, és még sorolhatnám hosszan.

Engem egyébként teljesen meghökkent mindig, hogy mik vannak egy ember fejében. És most nem a szereplőire gondolok, hanem Rowlingra. Te jó ég, hogy juthatnak ilyesmik eszébe egy írónak? És ez nem minősítés, és ha némiképp mégis az, akkor sem "leminősítés", nem azt jelenti, hogy akinek ilyen dolgok eszébe jutnak, azzal valami nem stimmel. (Bár A selyemhernyó ilyen szempontból sokkal-sokkal durvább ennél.) Hanem hogy... hát, csak annyi, hogy "miért? honnan?" Tudom, az írói fantázia - de akkor is... Mindig elgondolkodtat ez a dolog. Nyilván egy Harry Potter után az ember főleg hajlamos feltenni ezt a kérdést, hiszen az annyira más.

Szóval ilyen sokoldalú írót még sosem láttam, de szerintem más se nagyon. Nem mondom, hogy nem születnek nagyobb alkotások. De, születnek maradandó művek különböző műfajokban. De három ilyen különböző műfajban ilyen színvonalú regények...?

Egyébként érdekes, hogy Rowling az egyetlen milliárdos, aki az írásból szerzett ekkora vagyont. Számomra ez is bizonyítja, hogy milyen sokan látják és bámulják áhítattal és meghökkenéssel, hogy mekkora képzelőerővel rendelkező, milyen sokszínű, mennyire tehetséges, fáradhatatlan és kifogyhatatlan ötletekkel rendelkező író. 

Nem tudok elvonatkoztatni attól, amiket már írt - az előző két krimit, az Átmeneti üresedést, a Harry Pottereket -, amikor azon mélázok, hogy hogy a csudába tudja ennyifajta embernek (és varázslónak...) a bőrébe képzelni magát. Elképesztő hiteles, és minden könyvénél eléri, hogy ne lehessen letenni. Bár az igazat megvallva a Cormoran Strike-történetek első része szerintem kicsit lassú volt, de a Gonosz pálya miatt kimondottan keveset aludtam, mert tudtam, hogy korán kell kelnem, mégsem tudtam letenni a könyvet. Annyira gyors, izgalmas, pörgős, érdekfeszítő, hogy mindig elolvas "csak még egy oldalt" az ember.

Nem számítottam különösebb csattanóra, mert Rowling látszólag nem sokat bízott a képzeletre - nagyjából felkínálta azt az x lehetőséget, akik a bűncselekmények hátterében állhatnak; de mégis sikerült rendesen meglepnie és egy nagy csattanót betennie a végén. Egyrészt a gyilkos kilétét illetően, másrészt a főszereplők személyes életét tekintve. A regény olvasása során százszor végigveszed magadban a lehetőségeket, de aztán... Hát ennél persze nem mondhatok többet.

Olvassátok el. Tényleg olvassátok el! Rowling nem okoz csalódást, ebben nyugodtan megbízhattok.

A Gonosz pálya megrendelhető a Gabo Kiadótól ITT.

J.K. Rowling: Harry Potter és az elátkozott gyermek

"Harry Potter élete sosem volt könnyű - és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskolás korú gyermek apjaként kell helytállnia.

Miközben Harry a múlttal viaskodik, ami nem hagyja magát eltemetni, legkisebb fiának, Albusnak meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad."

_______________

Korábban már beszámoltam róla, hogy én ettől a résztől is el voltam ájulva, csakhogy a gyerekeim egyszerűen nem akartak hozzákezdeni. A 7 részt hihetetlen iramban olvasták végig, de most a forgatókönyvjelleg riasztotta őket. Azt hitték, hogy nem fog nekik tetszeni; hogy csalódás fogja érni őket; hogy ez "már nem ugyanaz".
Aztán Dávid a rábeszélésemre mégis nekiállt - és meg sem állt, amíg a végére nem ért.
"Anya, igazad volt!" (Hmm... Ilyen is akad még! :))

Belátta, hogy tényleg nem zavaró a forgatókönyv forma, tényleg ez a rész is letehetetlen, és tényleg abszolút beilleszkedik abba a sorba, amelyből látszólag kilóg ugyan, de aki olvassa, az már néhány oldal után rájön, hogy teljes részét képezi a nagy egésznek. 

Az Animustól megrendelhető ITT.

J.K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük - Az eredeti forgatókönyv

"1926-ot írunk. Amikor az ifjú magizoológus, Göthe Salmander megérkezik New Yorkba, még

csak nem is sejti, hogy az eseményeknek milyen különös láncolatát indítja el. Mágikus bőröndjéből ugyanis kiszökik néhány varázslény, akiknek üldözése közben ő és újdonsült barátai sokkal nagyobb veszedelmekkel is szembekerülnek, mint amekkorát egy szerelmes randalór vagy egy aranytól megrészegült orrontó furkász jelent.

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola könyvtárának népszerű darabja, a Göthe Salmander által írt Legendás állatok és megfigyelésük adott ihletet J.K. Rowlingnak, a Harry Potter-könyvek szerzőjének e forgatókönyv megírásához. Rowling csodálatos világának rajongói lapról lapra élvezhetik az írónő megkapó humorát, varázsvilág-építő fantáziájának működését és mély, megértő szeretetét úgy a pálcaforgató, mint a varázstalan emberek iránt.

Lebilincselő olvasmány és igazi kuriózum minden gyűjtő számára."

____

Régen láttam (ha láttam már egyáltalán) ilyen gyönyörűséges könyvet. A fenti kép sajnos nem adja vissza azt a szelíd aranyos csillogást és azokat a borítón lévő illusztrációkat, amelyek annyira elkápráztatják az embert, amint a kezébe veszi a könyvet. Egy ilyen tetszetős könyvet egyszerűen nem lehet nem elolvasni. És akkor még kizárólag a külcsínről beszéltünk, csak ezután jön a belbecs! Mert, igen, ebben a könyvben mindkettő megvan.

Én a gyerkőceimmel a filmet láttam először, és az is nagyon tetszett, kiváló színészek játszanak el egy kiváló történetet - hogy is ne lehetne jó?
De az írott forma mindig hozzáad a történet élvezeti értékéhez, és nekem Az elátkozott gyermeknél is nagyon bejött a forgatókönyv-formátum, holott picit féltem tőle először, hogy vajon tetszeni fog-e - főleg mivel nagyon magas a mérce.
De alaptalan volt az aggodalmam: azonnal magával ragadott az általam eddig nem ismert jellegével, aminek másfajta sajátosságai és értékei vannak, de éppúgy lehengerelnek, mint a regényes formában megírt történetek.

Így, mivel a Harry Potternél már rájöttem, hogy nincs mitől tartanom, ennél a könyvnél már nem volt kérdés, hogy érdekel-e a forgatókönyv. Érdekel, nagyon is, mert szerintem roppant módon élvezhető az, hogy tulajdonképpen szinte csak kiválóan felépített párbeszédekből áll a könyv.

Rowling egyedülálló fantáziavilága, képzelete olyasmi, amire nem nagyon lehet szavakat találni: ezzel csak ő rendelkezik, és ezért van az, hogy amint meglátjuk egy új művön a nevét, máris nyúlunk érte, bármi legyen is az.

Nekem is mindegy, hogy krimit vagy ifjúsági regényt vagy szépirodalmat ír - a neve nekem garancia a minőségre. 

A Legendás állatok is egy nagyon izgalmas, eredeti ötletek és gondolatok sokaságát tartalmazó, remekül felépített történet, aminek szerintem nem hátrányára válik, hanem külön értéke, hogy forgatókönyvformában olvashatjuk.

Rowling hatalmas tehetség, és közben vicces és nagyon emberi - és most egy új oldaláról mutatkozott meg: forgatókönyvet is tud írni, ehhez is ért, és amihez fog, az arannyá válik a kezében.


Az Animus Kiadótól megrendelhető!

J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

"Tizenkilenc évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek,valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor."
________

Kíváncsian - és tulajdonképpen nem kétkedve - vártam a 8. részt. Még ha az nem is illeszkedik bele teljesen a sorba, akkor is Harry Potter, akkor is egy folytatás - az mindegy, hogy más a formája.

Tudom, hogy sok kérdés vagy akár előítélet társult ehhez a részhez: "lehet egy forgatókönyv olyan, mint egy regény?", és hát nyilván olyan értelemben jogosan, hogy nem, egy forgatókönyv természetesen nem lehet olyan, mint egy regény, hiszen más a funkciója, a formája, a szerepe, ugyanakkor nem volt kétségem afelől, hogy ha Rowling rábólintott, akkor jónak - minőséginek, irodalmi értéknek és a sorba illeszkedőnek - kell lennie. Semmi, de semmi oka nem lenne arra, hogy olyanhoz adja a nevét, ami nem méltó folytatása egy ilyen csodás és sikeres könyvsorozatnak.

Nem csalódtam, szerintem nagyon-nagyon jó könyv! És ha regény lenne, úgy lenne jó, de így, forgatókönyvformában ugyanannyira jó! Szerintem semmit nem vesz el az élvezeti értékéből, az élményből az, hogy nem regény formájában íródott, tényleg semmit. Nem tudom persze, milyen lenne regényként, de mindenesetre nem éreztem az olvasás közben azt, hogy hiányérzetem lenne, és szerintem ez a lényeg.

Nem tudom, hogyan zajlott az írás folyamata a két alkotó között, de ez valójában nem is érdekes. Ez egy valódi Harry Potter-könyv, minden egyéb hang ("nem is ő írta!", "ez már nem ugyanaz" stb.) ellenére. Izgalmas, abszolút "regényszerű" (megnyugtatandó azokat, akiket esetleg a forgatókönyvjelleg tart vissza attól, hogy elolvassák), érdekes, LETEHETETLEN!

Az Animus Kiadótól megrendelhető!

Robert Galbraith: A selyemhernyó

"Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná.

De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját.

És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost – mert Strike ilyennel még sosem találkozott…

A selyemhernyó letehetetlen, fordulatokkal teli krimi, a Cormoran Strike-ról és eltökélt, fiatal titkárnőjéről, Robin Ellacottról szóló sorozat második kötete.

Robert Galbraith

J. K. Rowling, a Harry Potter-sorozat, az Átmeneti üresedés és az első Cormoran Strike-regény, a Kakukkszó szerzőjének írói álneve.

A Kakukkszó J. K. Rowling Robert Galbraith írói álnéven írt nagysikerű első bűnügyi regénye."

----

Hogyan tud valaki ilyen különböző stílusok mindegyikében remekművet alkotni? Zseniális szerzővel van dolgunk, de hát ezt nem először - és, gondolom, nem is utoljára - szögezem le. 

Nem volt még olyan könyve Rowlingnak, ami ne tetszett volna; az eddig olvasott két krimijét is remek könyvnek tartom. De A selyemhernyó sokkal jobban tetszett, mint a Kakukkszó, mert úgy érzem, mostanra talált rá a "Robert Galbraith-féle" írói hangjára igazán. Kiforrott, nem túlírt, nem lassú, de az eseményeket és a karaktereket is alaposan ábrázoló regény. 

A könyv minden szereplője és a cselekmények, mozzanatok legapróbb részletei is olyan körültekintően kidolgozottak, ami tényleg bámulatra méltó. És mindezt úgy teszi, úgy teremt a részletek kifejtésével teljesen élő eseményeket és karaktereket, hogy azok sosem unalmasak, sosem dagályosak, sosem túlbeszéltek, mindig éppen úgy jók - úgy érzed: pont úgy történnének a valóságban is -, ahogy Galbraith leírta azt. 

Ezt a krimijét sokkal nehezebben tudtam letenni, mint az előzőt (pedig az is nagyon tetszett), aminél külön vonzerőt jelentettek a párbeszédek: azok pontossága, életszerűsége, tömörsége. (Pont ahogy szeretem.)

A főszereplők magánéletének szálai legalább annyira érdekfeszítőek, mint az, hogy ki a gyilkos. (Bár meg kell jegyeznem, hogy sokszor eszembe jutott a könyv olvasásakor az USA Today által írt mondat: "A selyemhernyó utolsó mondatától repesni fog a szíve azoknak az olvasóknak, akik megszerették a regény mélységesen szimpatikus szereplőit.", azonban ennek a bizonyos utolsó mondatnak az olvasásakor rá kellett jönnöm, hogy ez az ajánlás csupán hatásvadászat volt, mégpedig teljesen szükségtelen, amire egy ilyen regény nem tart igényt.)

A végén a köszönetnyilvánításnál viszont külön érdekesség volt számomra megtudni, hogy amikor a kiadó az első Robert Galbraith-regényen dolgozott, akkor még maguk a szerkesztők sem tudták, hogy ki a szerző. Tetszik, hogy Rowling egy-egy mondattal beavatja az olvasókat ilyen 'kulisszatitkokba'. 

Már megjelent a harmadik Galbraith-krimi is, a Gonosz pálya, arról is be fogok számolni, de biztos vagyok benne, hogy azt is ugyanúgy fogom kedvelni, mint az első két regényt. 

A Gabo Kiadótól megrendelhető!

J. K. Rowling: Harry Potter és a halál ereklyéi

"Harry – mint mindig – most is a Privet Drive-on, az őt csecsemőkorában befogadó Dursley család otthonában tölti az iskolai szünetet. Ám a hetedik tanév nélküle kezdődik el a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. A Főnix Rendje azon fáradozik, hogy biztos helyre szöktesse, ahol Voldemort és csatlósai nem találnak rá. De teljesítheti-e folytonos bujkálás és életveszély közepette a küldetést, melyet Dumbledore professzortól kapott?"

Gergő kiolvasta az utolsó részt is (bár most megérkezett a nyolcadik), Dávid pedig már olvassa. Az olvasás már napok óta párhuzamosan zajlik - Gergő még nem végezett vele, amikor Dávid már nem bírt magával.

Nem jó érzéssel tette le a 7. részt, mert annyira lelkesen és szívesen olvasta végig a sorozatot, így nagyon sajnálta, hogy befejeződött.
Harry Potter után semmi sem elég izgalmas...

Ez a rész tetszett neki a legjobban!

Én biztatom, hogy álljon neki A gyűrűk urának - majd beszámolok, hogy tud-e bármi felérni Harry Potterrel...
___
Kiegészítés 3 nap múlva: Dávid is kiolvasta, most jöhet a 8. rész és a Harry Potter-filmek és moziban az új, Harry Potterhez kapcsolódó film (Legendás lények...) és és és...
De teljesen megértem őket, én is Rowling- és Potter-rajongó vagyok, na.

Az Animustól megrendelhető.

J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg

"A Voldemort elleni harc állása igencsak aggasztó; a baljós jeleket már a mugli kormányok is észlelik. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. A Főnix Rendjét is veszteségek érik. Ron egy ideje a Reggeli Próféta halálozási rovatát üti fel elsőként, félve, hogy ismerős névre bukkan. Dumbledore időről időre eltűnik Roxfortból. Senki nem tudja, hogy ilyenkor hol tartózkodik. Az élet azonban a háborús időkben sem csak harcból áll… A hatodévesek az átváltozást gyakorolják, olykor rendkívül „érdekes” eredménnyel. A Wesley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai – és egyes lakói – továbbra is kíméletlen versenyben állnak. Harry értékes segítséget kap a titokzatos Félvér Hercegtől. A jó és a gonosz közti frontvonal immár a Roxfortban húzódik. Harry igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára."

Ez a rész is megvolt.
Minden résszel egyre nagyobb népszerűségre tesz szert Harry és J. K. Gergőnél, de ezen a részen konkrétan ki volt akadva a végén, hogy mik történtek, nem tud napirendre térni a dolgok fölött, és már olvassa a 7.-et, és már aggódik, hogy a 7. után mit fog olvasni, mert Harry Potternek semmi a nyomába nem érhet...

J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje

Újra Harry Potterrel jelentkezünk... De ez már biztos nem meglepő.
Amíg nem ér a sorozat végére mindkét gyerek, addig ez így is marad.
(És utána jönnek óhatatlanul a DVD-k.)

"Harry Potter ötödik évére készül a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Harry – társaival ellentétben – sosem örül a nyári szünetnek, ám ez a mostani még rosszabb, mint rendesen. Nem csak rokonai, Dursleyék keserítik meg az életét, de – ami a legfájdalmasabb – mintha barátai is elfeledkeztek volna róla. Harry azon töri a fejét, hogyan törhetne ki lehetetlen helyzetéből, ám nyári szünidejének egy hirtelen, drámai fordulat vet véget. Hamarosan azt is megtudja, hogy a Roxfortban sem számíthat békés tanulásra és kviddicsezésre…"

752 oldal, és Gergő igen gyorsan végzett vele. Csak most az a furcsa helyzet állt elő, hogy ő még nem fejezte be, amikor Dávid már nem bírta tovább, hogy ne olvassa ő is, úgyhogy az egyikük olvasta az elejét, a másikuk a végét.
Érdekes, vicces és megható látványt nyújtottak.

A 6. részbe már belekezdett Gergő, a 7. rész a polcon vár (nem sokáig), a 8.-at pedig előjegyeztettük.

Harry Potter Forever. :)

Az Animustól megrendelhető ITT!

Két héttel később: Dávid is kiolvasta! Elkötelezett rajongói vagyunk Rowlingnak és Harry Potternek (ha még nem mondtam volna). Gergő mindjárt végez a 6. résszel, Dávid már alig várja (addig kiolvassa gyorsan a kötelező olvasmányt), és jöhet neki a 6., Gergőnek a 7. rész (amibe már ma bele fog kezdeni, október 12-én). Aztán várjuk a 8.-at, bár sejtjük, hogy az egy másfajta élményt kínál majd.

J. K. Rowling: Harry Potter és a tűz serlege

"Melyik nemzeti válogatott nyeri a Kviddics Világkupát? Ki lesz a Trimágus Tusa győztese? Utóbbiért a világ három boszorkány- és varázslóképző tanintézetének legrátermettebb diákjai küzdenek. A világraszóló versengés házigazdája Roxfort, az az iskola, ahová Harry Potter immár negyedévesként érkezik. És ahogy az a felsőbb osztályosoknál már egyáltalán nem különös, Harry és barátai a másik nemet is felfedezik... Ám nem csupán e kellemes izgalmakat ígérő események várnak Harryre és barátaira. Voldemort, a fekete mágusok vezére újból készülődik..."

Ismét Harry Potter! Most már hárman - Gergő, Dávid és én - tudjuk ajánlani (és persze még pár millió olvasó) nektek ezt a részt (is).
Ugyanolyan jó, mint a többi rész; vagy mindig egy picit jobb az új rész, mint az előző.

Olvassatok Harry Pottert (minden korosztály!), és én személy szerint nagyon tudom ajánlani Rowling bármelyik másik könyvét is. Egészen más az iram, a lendület a krimijeiben és az Átmeneti üresedésben, de a lassabb tempó ezeknek a történeteknek előnyére válik.

Az Animustól megrendelhető!

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

...némileg az előző bejegyzés folytatásaként: most mondja a másik gyermekem, hogy ő meg éjszaka befejezte a Harry Potter 3. részét. :)

"Azkabanból, a gonosz varázslókat őrző rettegett és szuperbiztos börtönből megszökik egy fogoly. A Mágiaügyi Minisztériumban tudják, hogy a veszélyes szökevény Roxfortba tart, a Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. A varázslónövendék Harry Potter és barátai számára a harmadik tanév sem csak a vizsgák izgalmait tartogatja..."

Leírhatnám nagyjából azt, amit az előző bejegyzésben írtam, de legyen most elég csupán annyi, hogy ennek a könyvnek minden része zseniális, és ha bárki olvasó emberré szeretné nevelni a gyermekét vagy a tanítványát, akkor adja ezt a könyvet a kezébe. Mást nem is kell tennie, mert ezek a dolgok maguktól létrejönnek, ha a megfelelő könyv kerül a kezünkbe. Onnantól olvasunk, élethosszig. Ennyi.

ITT megrendelhető.

J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege

"Melyik nemzeti válogatott nyeri a Kviddics Világkupát? Ki lesz a Trimágus Tusa győztese? Utóbbiért a világ három boszorkány- és varázslóképző tanintézetének legrátermettebb diákjai küzdenek. A világraszóló versengés házigazdája Roxfort, az az iskola, ahová Harry Potter immár negyedévesként érkezik. És ahogy az a felsőbb osztályosoknál már egyáltalán nem különös, Harry és barátai a másik nemet is felfedezik... Ám nem csupán e kellemes igzalmakat ígérő események várnak Harryre és barátaira. Voldemort, a fekete mágusok vezére újból készülődik..."

Döbbenetes, hogy egy 9 éves gyerek milyen sebességgel tud kiolvasni egy 680 oldalas könyvet, ha az jó; mekkora lelkesedéssel, éjjel-nappal olvasva, a könyvvel ébredve, a könyv fölött aludva el, csak arról beszélve, mindenhova magával cipelve - ráérezve az olvasás (Az Olvasás) szépségére, örömére, nélkülözhetetlenségére, pótolhatatlanságára.

J. K. Rowlingot és a Harry Potter-könyveket már többször méltattuk itt a blogon is; azt hiszem, annál nagyobb méltatásra és elismerésre, mint hogy egy 2. osztályos gyermek néhány nap alatt kiolvas egy majdnem 700 oldalas regényt, egyetlen könyvnek sincs szüksége.

Éljen az olvasás, és Harry Potter forever. :)

ITT megrendelhető.

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly (3. rész)

"Azkabanból, a gonosz varázslókat őrző rettegett és szuperbiztos börtönből megszökik egy fogoly. A Mágiaügyi Minisztériumban tudják, hogy a veszélyes szökevény Roxfortba tart, a Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. A varázslónövendék Harry Potter és barátai számára a harmadik tanév sem csak a vizsgák izgalmait tartogatja..."

Gergő pillanatok alatt végzett vele. "Csak" ugyanazért, amiért mindenki: letehetetlen, elvarázsol, elbűvöl, magával sodor, mert lendületes, izgalmas, zseniális és remekmű. Hát ezért. Ezt tudjuk csak leírni minden Harry Potter-résznél - de ezt le kell írnunk minden Harry Potter-résznél.

Nagyon tetszettek neki az ötletek benne, és a csattanó (ami egyébként nem csak az egyes kötetek végén van, hanem a történet közben is van nem kevés fordulat, csattanó és számos, abszolút kiszámíthatatlan epizód).

Ez a rész még egy kicsit jobban tetszett neki, mint a 2., pedig az is lenyűgözte.
Igen, a Harry Potter-sorozat olvasása közben az ember mindig azt hiszi, hogy a következő rész már nem lehet jobb - és Rowling minden újabb kötetnél el tudta érni, hogy az felülmúlja az előzőt, hiába volt már az is zseniális.

Amint letette ezt a kötetet, máris a kezében volt a 4. - arról is hamarosan tudósítunk!
Addig is minden gyereknek és felnőttnek üzenjük, aki még nem olvasta: olvassátok el a Harry Pottert! Ő és a barátai és a Rowling által megteremtett miliő csodás világba repít titeket. És higgyétek el: ott akartok lenni.

Az Animus Kiadótól megrendelhető!

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája

"Harry Potter varázslónak született. Második tanéve a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában éppen olyan eseménydúsnak bizonyult, mint amilyen az első volt. Lekési a különvonatot, így barátai repülő autóján érkezik tanulmányai színhelyére. S a java csak ezután következik..."

Oldalszám:	320
Kötés típusa:	Keménytábla, védőborító
Fordította:	Tóth Tamás Boldizsár

A legújabb könyv, amit Gergő olvasott. Még sosem láttam ennyire belefeledkezni egy regénybe, nem tudta letenni. Olyan jó érzés látni, hogy a gyermekeim is megismerték - máris, 8 és 11 évesen -, milyen is ez: amikor "már csak egy oldalt" olvasok, mert mindjárt elalszom/el kell indulnom/dolgom van/leckém van. Este 11-ig olvas, amíg tényleg már nem tudja nyitva tartani a szemét.
Most erről szól minden nap: beszélgetni kell róla, képet nézni az interneten stb.

Kicsit jobban tetszett neki az első résznél a második, de én megmondtam neki már az elején, hogy minden rész jobb lesz, mint a következő. :) Ez - is - a csodálatos J. K. Rowlingban.

Tetszettek neki az ötletek, amiket Rowling kitalált, de ezen sincs semmi csodálkoznivaló.
Én mindig azon vagyok meglepve, ha valakinek nem tetszenek a Harry Potter-könyvek, mert nem bírom megérteni az okát, hiába magyarázzák.

Tegnap épp arról folyt a vita, mivel mindkét gyerek kiolvasta a maga regényét, hogy ki kezd bele a Harry Potter 3. részébe. Gergő nyert. Nála elevenebb volt az élmény, hiszen ő fejezte be tegnap a 2. részt, így ő keményebben harcolt a 3.-ért. :)

Dávid legújabb olvasmányáról a következő blogbejegyzésben számolunk be.

A Harry Potter az Animustól megrendelhető!

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

"A Roxfort Boszorkány- és varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot."

Harry Potter és a bölcsek köve - másodszor.
Egyszer már feltettem ezt a könyvet a blogra - akkor Dávid olvasta.
Most újra felteszem, mert Gergő is kiolvasta - azt hiszem, ez az első igazán komoly regény, amelyet elolvasott; méghozzá nagy örömmel, ráérezve az ízére annak, amit az igazán jó regények adni tudnak az embernek.
Mindennap olvasott belőle, amikor csak volt ideje - lefekvés előtt nyilván, kihagyhatatlanul, de ha reggel, iskola előtt vagy délután volt rá idő, akkor is. Jó volt ezt látni - neki pedig megismerni ezt az érzést.

Végig izgalmasnak tartotta, egy cseppet sem unta, és nem okozott neki problémát az sem, hogy közel 300 oldalt kellett leküzdenie 2. osztályosként. Mert ez nem küzdelem volt, hanem végig örömforrás.
Ahogy ő fogalmaz: ennél jóval rövidebb könyveknél is fordult már elő, hogy unta a végén, míg ez hosszú volt, de mégsem volt unalmas sosem.

A végéről azt mondja, hogy 'igazi csattanó' volt, amire tényleg nem lehetett számítani.

Nagyon tetszettek neki az ötletek a könyvben, amelyeket Rowling kitalált - csodás fantáziával rendelkező író!
Könnyen 'törzsolvasójává' válik az ember.

Azt gondolom, Rowling a Harry Potterrel örökzöldet teremtett - ennek én olvasóként is nagyon örülök, és nap mint nap ennek visszaigazolását látom.

Az Animus Kiadótól továbbra is megrendelhető!

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája

"Harry Potter varázslónak született. Második tanéve a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában éppen olyan eseménydúsnak bizonyult, mint amilyen az első volt. Lekési a különvonatot, így barátai repülő autóján érkezik tanulmányai színhelyére. S a java csak ezután következik..."

Dávid azt mondja, ugyanolyan jó volt, mint az előző, és (természetesen) meglepő volt a vége.
Hát én nem értek egyet vele - kivételesen.
Ugyanolyan jó?
Én elsőként azzal jellemezném a Harry Potter-sorozatot, hogy minden rész jobb, izgalmasabb, letehetetlenebb, mint az előző.
Lehet, hogy ez csak a 3. résztől igaz? Meglátjuk.
Azt tudom, hogy én felnőtt létemre az 5., 6., 7. rész beérkezését a könyvtárba már alig vártam, és igen hamar visszavittem mindet. Gyorsabban végeztem az utolsó részek 600 oldalával, mint az első egy-két rész 300-ával. Ez tuti.
Nem tudok újat mondani, csak azt, amit mindig: szerintem a Harry Potter méltán sikerszéria, igazi remekmű; bárcsak több ilyen íródna a gyermekek számára - és bárcsak a tanárok ilyen kötelező olvasmányt adnának fel! Sokkal több gyerek olvasna utána magától is, ebben biztos vagyok.

Az Animustól megrendelhető.

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

"A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot."

Dávid (11 éves) most olvasta el a Harry Potter 1. részét. Én is olvastam felnőttfejjel, 26 évesen.
Neki - mivel sok jó könyvet olvas, de azért mégiscsak az olvasásélmények megtapasztalásának valahol az elején jár - ez egyelőre csak egy a sok jó könyv között; és ez így van rendben, amíg nem olvassa a többi részét... De azért letenni nem tudta. Most olvassa a 2. részét, és megint azt látom, hogy - mint a jó könyvekkel az lenni szokott - még este 9-kor, tök fáradtan se bírja ki, hogy ne olvasson legalább néhány oldalt belőle. Ismerős az érzés...
Az első részről azt mondta, tetszett neki, nagyon, és meglepő volt a vége.
De szerintem ő még nem tudja, hogy mit tud Rowling. Úgy gondolom, hogy ez igazán nagyjából a 4. rész körül derül ki - amikor már magába szippantott a történet (és talán magát Rowlingot valamikor akkortájt), és alig várod, hogy a következő részt olvashasd, pedig még ezzel sem végeztél; és amikor már úgy igazán ráhangolódsz és ráérzel Rowling stílusára. Azt hiszem, ő is a néhányadik résznél találta meg a tökéletes hangot, amit aztán - szerencsére - végig meg tudott őrizni.
Én úgy gondolom, hogy Rowling a Harry Potter-sorozattal remekművet alkotott, és fantasztikus dolgot hozott létre: gyerekek olvasóvá válását.
Zseniális, kivételes írónak tartom.
Nekem semmi bajom a klasszikusokkal, szeretem őket, de miért nem lehet akár egy Harry Pottert kötelező olvasmánynak kijelölni 4. vagy 5. osztályban? Most az a cél, hogy egy gyerek elolvassa a 4-5 év alatt a 4-5 kötelező olvasmányt, és aztán soha semmi mást, vagy az, hogy ráérezzen az olvasás ízére, és utána majd magától is a kezébe vegye a "kötelezőket"?
Tudom, ez a vita messzire vezet.
Mindenesetre én hálás vagyok Rowlingnak, szerintem nagyszerű dolgot tett azzal, hogy megírta ezt a szériát. Asszem, én is újra fogom olvasni az összes részt. Tuti. És már alig várom.

Az Animustól megrendelhető.