Paula Hawkins: A víz mélyén

Pszichológiai thriller A lány a vonaton bestsellerszerzőjétől.  

A víz mélyén című könyv 2017-ben elnyerte az év könyve díjat thriller kategóriában a Goodreads szavazatok alapján!

A várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre.

Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.

Paula Hawkins újabb története is megállíthatatlanul sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az írónő nagy ismerője a női léleknek és az emberi ösztönöknek.

A szerző második thrillerére két évet kellett várni. De – ahogy az első olvasók egybehangzóan állítják – megérte.

_______________

Paula Hawkinsnak ez a könyve nekem jobban tetszett, mint A lány a vonaton. Az is tetszett, de a végével enyhén szólva nem voltam megelégedve. 

A víz mélyén végig izgalmas, pörgős volt, nem akarok közhelyes lenni, de tényleg nem tudtam letenni. Annyira jól van megírva az egész könyv, hogy mindig el kellett olvasnom "csak még egy oldalt", mielőtt leteszem másnapig. Aztán így persze simán átcsúsztam a másnapba. 

Jó a sztori, a sztorinak jól kitalált szereplői vannak, a szereplők olyan tulajdonságokkal vannak felruházva, amelyek miatt az olvasó kíváncsi lesz arra, hogy hova fut ki a személyiségfejlődésük; vagy hogy hogyan váltak ezekké az emberekké.

Sokszor eszembe jutott, miközben olvastam, hogy ritkán találkozom ennyire olvasmányos könyvvel, igazi kikapcsolódást nyújtó regény, bár persze sötét tónussal számolnia kell az embernek, amikor egy thrillert vesz a kezébe. Hawkins mégis nagyjából megkíméli az olvasóit, mert annyira azért nem ás mélyre, hogy elriasszon bárkit is, akinek nem olyan magas az ingerküszöbe. 

A végét talán még egy picit lehetett volna vagy felturbózni, vagy talányosabbá tenni, vagy jobban  kibontani, így - ha kérdés nem is, de - némi hiányérzet maradt bennem. Kíváncsi lettem volna a mozgatórugókra, de tudom, ez egy krimi, nem lélektani regény; és kíváncsi lettem volna a részletekre, de azoknak az eldöntését meg ránk, illetve a fantáziánkra bízta az író. 

A krimiszálon túllépve, vannak benne jó gondolatok, amiből látszik, hogy az író tudna mélyebbre is hatolni a személyiségábrázolásban. Talán nem mer, talán nem biztos benne, hogy az olvasók várják-e ezt tőle. Pedig szerintem ezzel nagyon sokat hozzá tudna tenni a történeteihez. 

Lionel Shriver: A Mandible család 2029–2047

"A közeljövő Amerikájában játszódó, sugárzóan szellemes, éleslátó regény egy valamikori jómódú család négy generációját követi nyomon, amint keresztülbotorkálnak a – nagyon is ijesztően valóságosnak tűnő – országos méretű adósságválságtól romokban heverő amerikai gazdaságot megrázó utórengéseken.

Az Egyesült Államok 2029-ben vérontás nélküli világháborúba keveredik, amely idővel amerikai családok millióinak megtakarítását teszi semmivé. A nemzetközi devizatőzsdén a „mindenható dollár” értéke egyik napról a másikra óriásit zuhan, és helyét egy új globális fizetőeszköz, a bancor veszi át. Az elnök megtorlásul bejelenti, hogy Amerika nem tesz eleget hitel-visszatérítési kötelezettségeinek. Számlái fedezésére a kormány pénzt nyomtat. Ami kevés tényleges valuta a takarékoskodóknál megmarad, azt egykettőre elnyeli az elszabadult infláció.

A Mandible család kilencvenhét éves pátriárkájuk halála után jókora örökségre számított. Miután szülői jussuk semmivé porlad, a kezdeti szimpla csalódás a puszta túlélést jelentő kihívásba torkollik.

Avery ingerült, amiért nem vásárolhat olívaolajat, Florence nővére viszont földönfutóvá lett családtagokat kénytelen befogadni szűkös háztartásába. Nollie nénikéjük, a külföldön élő írónő hetvenhárom évesen egy olyan országba tér haza, amelyre rá sem ismer.

Nollie fivére, Carter azon füstölög, hogy megtébolyodott mostohaanyjukról neki kell gondoskodnia, mert idősek otthonára immár nem telik. Az egykor jobb napokat látott amerikai családot csupán Florence csodabogár tinédzser fia, Willing, a közgazdasági autodidakta menti meg az utcára kerüléstől.

Lionel Shriver többek között a Nagytestvér, a The New Republic, a National Book Award-döntős Ennyit erről, a New York Times bestseller Születésnap után és az Orange-díjat nyert Beszélnünk kell Kevinről szerzője. Újságcikkei jelennek meg a Guardianben, a New York Timesban, a Wall Street Journalben és számos egyéb sajtótermékben. Londonban és a New York-i Brooklynban él."

_________________________


Lionel Shriver legújabb regényében megint olyan gondolatokkal játszik el, amelyek másnak sosem jutnának eszébe. Amikor az ember olvas, időnként megfordul a fejében, hogy a gondolatokkal - és szavakkal - való játszadozás által az írók néha veszélyes játékot űznek. Hiszen az írásaikkal ötleteket is adnak... Néha jókat, néha viszont elég bizarrakat. És nem csak értékeket közvetítenek, hanem a gondolatokat a kimondott szó ereje által úgymond "legalizálják" is. Létjogosultságot adnak nekik.

Ami Shriverről azonnal eszembe jut, az az, hogy elképesztően okos. Egyfelől művelt, tájékozott, széles látókörű nő. Másfelől pedig kreatív, eredeti gondolatokkal, nagyon gazdag fantáziával rendelkező - nagybetűs - Művész. 

Egyszerre provokatőr*, egyszerre Alkotó ember, és egyszerre racionalista, két lábbal a földön álló nő. 

*Csakhogy ő nem férfit, nőt, népet, fajt vagy szimplán emberi tulajdonságokat állít pellengérre, hanem kormányokat, össztársadalmi problémákat, államok működési módját, jól észrevehető félresiklásokat, és finoman (vagy nem is olyan finoman) szól, hogy hé, figyeljetek már oda, nagyokosok, nem látjátok, hogy milyen pocsék irányba mentek?? Ha pedig látjátok: ne legyen kétségetek afelől, hogy mi is látjuk ám!! És nem vesszük jó néven az általatok választott és számunkra diktált irányt.

Fogalmam sincs, hogy közgazdász végzettséggel rendelkezik-e, de egyszerűen hihetetlennek tartom - bár látom, hogy egy-egy könyve írása során milyen mélyen beleássa magát az adott témába -, hogy ilyen szintű ismeretekkel rendelkezzen a közgazdaságtanról, a mikro- és makroökonómiáról, ha csupán autodidakta módon "némi" kutatómunkát végzett.

Shriver minden könyvével kirí a többi író közül azzal, hogy egy jelentős társadalmi problémát vizsgál (de nem akármilyen alapossággal ám!), és annak a társadalmi jelenségnek az emberi személyiségre való hatását. Jelen regényében jelesül azt, hogy a társadalmi és anyagi helyzet jelentős megváltozása miként változtatja meg a személyiséget, az emberek egymáshoz - és önmagukhoz - való viszonyulását, értékrendjét; hogy hogyan éled meg az új élethelyzetet, meg tudsz-e birkózni vele (egyrészt mint létfenntartás, másrészt mint az ép ész megőrzése); hogy kiforgat-e önmagadból; hogy legmélyebb (szerencsés esetben nemes) énedet hozza elő - akinek a létezéséről magad sem tudtál -, vagy egy teljesen más emberré tesz.

Nyilván a körülmények, a körülöttünk élők, a minket körülvevők hatnak ránk, persze, ezt tudja az ember - csak nem túl sokat gondolkodik rajta. Shriver pedig kimondja ezeket a dolgokat, felhívja rájuk a figyelmet, és elgondolkodtat: figyelj - ki is vagy te igazán!? És ez nem mindig az ideális körülmények között mutatkozik meg. 

Érdekes aspektusokra hívja fel a figyelmet, és olyan gondolatokat ír le, amelyek egy-egy fajsúlyos kérdésre is ráébresztenek (vagy legalábbis elmélázol rajtuk), illetve rengeteg olyan mondata van, egy-egy "lényegtelen" mozzanat, amelyek közül kit ez érint meg, kit az; de az a néhány (vagy sok) mondat, ami megragad, egészen mélyre tud hatolni.

Én nagyon élvezem azt, amikor szociológiai kérdéseken át közelíti meg egy író a személyiségfejlődést, ennél kevés izgalmasabb olvasmány van. Néha érdekes, néha meg persze ijesztő teret engedni azoknak a gondolatoknak, amelyekkel Shriver játszadozik; és hát gyakran igen megnyugtató a visszatérés a valóságba. Miközben nehéz kizökkenni a történeteiből.

Komló Zoltán fordítása ismét csak hozzáad a történethez - nem tudom elképzelni, hogy lenne bárki, aki alkalmasabb Shriver könyveinek a fordítására. Minden elismerésem.

E könyvében Shriver újabb elképesztő ötletei megint elrepítenek egy másik világba - és a dolgot az teszi igazán érdekessé és izgalmassá, hogy azt lebegteti a fejed fölött: ez bizony könnyen a te világoddá válhat.


A Gabo Kiadótól megrendelhető!