Per Petterson: Lótolvajok

"A természet mitikus erejű ábrázolása ősi emócióink intenzív átélését szolgálja Per Petterson prózájában. A világhírű norvég írót csak a mélyben kavargó indulatok és éles érzelmek érdeklik: a szerelem, a féltékenység, a barátság, az árulás. A Lótolvajok páratlan sikerének kulcsa, hogy a regény egyesíti magában a kortárs norvég irodalom három fontos tematikai elemét: a háború (a német megszállás), a család (a család felbomlása) és a kívülálló, magányos férfi visszatérő motívumát."
___________________

Családról, gyermeki lélekről, barátságról, csalódásokról, fájdalmakról, szerelemről, hűtlenségről, árulásról, nagy kérdésekről és mély érzésekről gyengéden megírt regény, finoman szőtt mondatok, kecsesen ívelő történet, amelyet egyszerűsége tesz oly széppé és varázslatossá.

Erlend Loe: A nagy fogás

"Kurt targoncás. Minden áldott nap felül a targoncájára és emelgeti a súlyos ládákat lenn a rakparton. Kurt elégedett, imád targoncát vezetni, igazán élvezi a munkáját. Néha az utcán megtapsolják az emberek, és úgy gondolják, neki van a városban a legszebb targoncája. Kurt egyébként bajuszos, és van egy nagyon aranyos felesége, meg három különc gyereke. Egy nap aztán Kurt talál valamit a parton. Valamit, amit soha életében nem látott még. Valamit, ami igazán hatalmas nagy. Valamit, ami változásokat hoz kis családja életében. Útra kelnek… 
A nagy fogás egy trilógia első része, melyből megismerhetjük Kurt és családja életének vidám és szomorkás pillanatait. A gyermekek és felnőttek számára egyaránt szórakoztató történet Kim Hiorthøy illusztrációjával jelent meg. A szereplők oly népszerűek Norvégiában, hogy a szerző külön színpadi változatot írt, illetve hamarosan elkészül a Kurt-történetekre épülő animációs játékfilm is."

__________________________

Bosszantott ez a könyv.
És nem is értem, hogy mit akart ezzel az író.
A könyv népszerűségének okát sem értem.
Szóba se jöhet, hogy a többi részét elolvassam.
Lapozzunk.

Hanne Ørstavik: Vágy

"A szerző a '90-es évek norvég irodalmának egyik legizgalmasabb alakja. Ebben a könyvében egy este és egy éjszaka eseményeibe sűrítve ismerhetjük meg az extrovertált, kapcsolattalanságtól szenvedő anya és magába forduló fia történetét. A regény hihetetlenül jól szerkesztett, feszes története valósággal megbabonázza az olvasót."
______________________________

Ørstavik kiemelkedik a kortárs szépírók közül egyedi hangjával, amellyel egy látszólag hétköznapinak induló történetet mesél el, amely drámai fordulatot vesz. 

A gyermek és az anya gondolatait is remekül tálalja a könyv, amely tele van gondolatébresztő mondatokkal, és a két szemszögből bemutatott események mellett a mellékszereplők kiválóan ábrázolt karakterei még érzékletesebben vetítik az olvasó elé az emberi sorsok különbözőségeit és azokat az aprócskának tűnő mozzanatokat, amelyek mások életére soha nem gondolt mértékben hatással lesznek.

Kiváló szerző remekműve ez a regény, amelynek sokáig a hatása alatt maradunk. 

Michael Peinkofer: Gryphony

A griff bűvöletében

Egy titokzatos gyűrű Melodyt egy ősi kőrakáshoz vezeti, ahol egy tojásra bukkan. Amikor hazaviszi a kincset, megdöbbenve tapasztalja, hogy egy griff-fióka bújik elő belőle. A kislány a nagymamájával él a Kőház Panzióban,melyre a környék pénzéhes vállalkozója készül rátenni a kezét. Hamarosan kiderül, hogy a félig sas, félig oroszlán lény képes beszélni Melodyval, és felcsillan a remény, hogy a segítségével talán megmentheti az otthonukat. Kisiskolásoknak szóló fantasy egy árva kislány kalandjairól, történet a csodák és a barátság erejéről.


A sárkányok szövetsége

Megérdemelt sikert aratott a magyar kamaszok körében is a Gryphony-sorozat első kötete, A griff bűvöletében. Fiatal olvasóink máris elmélyedhetnek az izgalmas fantasy folytatásában, amely A sárkányok szövetsége címet kapta. Melody nagymamájának panziójába egy nap titokzatos idegen érkezik. A lány követni kezdi a jövevényt, és hamarosan szörnyű titkokra bukkan. Az aggodalma csak fokozódik, amikor drága barátját, az Agravain névre hallgató griffet elrabolják. Úgy tűnik, Agravainon már csak a csoda segíthet.



A griffek visszatérése

Eltelt némi idő az utolsó sárkánykaland óta, Melody rémálmaiban azonban újra és újra átéli a történteket. Most látszólag nyugodt mederben folyik az élete: a nagymamája által vezetett Kőház Panzió felvirágzott, riválisa, Ashley McLusky sem áskálódik már annyit, viszont az új fiú, a francia Colin egyre feltűnőbben legyeskedik Melody körül, amivel kivívja a lány régi barátja, Roddy nemtetszését. Hőseinknek fogalmuk sincs arról, hogy közben a Sárkányok Rendjének föld alatti főhadiszállásán egy új griff nevelkedik. A fiókát a Rend a saját céljaira akarja felhasználni. Agravainnek, a griffnek nincs más választása: el kell hagynia biztonságot nyújtó rejtekhelyét, hogy barátjával, Melodyval, megmentse fajtársát. A Rend erődítményét azonban mind ez idáig senkinek sem sikerült bevennie...


______________________________


Nekünk csak az első rész volt meg, de amint Dávid azt kiolvasta, már rendeltük is meg a másodikat és a harmadikat. Nagyon tetszett neki a történet, szinte órák alatt olvasta ki mindegyik részt, viszont azt mondta, hogy a történet jobb volt, mint ahogy meg van írva...
Ettől a kritikától eltekintve örömét lelte az olvasásában.

Karin Fossum: Elszabadul a pokol

"Nyár közepén járunk, forróság lapul Dél-Norvégiára. Ám nem csupán a nap tüze perzselő, hanem egy tizenhét éves elhanyagolt kamasz, Johnny Beskow haragja is. Az anyja súlyos alkoholista, az apját sosem látta. És nincsenek barátai. Johnny úgy dönt, bosszút áll a világon. Ám az események nem várt fordulatot vesznek: ami csínytevésnek indult, hamar tragédiába torkollik. Egy kisfiú szörnyű halált hal. Elfojtott traumák, felszínre törő félelmek, szőnyeg alá söpört sorsok. A pokolban nem jó a tűzzel játszani – hamar kiderül, hogy az idilli kisváros valójában egy puskaporos hordóra hasonlít: elég egyetlen szikra, és robban. Sejer felügyelő a titokzatos fantom, Johnny nyomába ered. Ám az mintha mindig egy lépéssel előtte járna…"

Az 1954-es születésű norvég „krimikirálynő” már első, húszesztendős korában „elkövetett” irodalmi próbálkozásával, verseskötetével is nagy feltűnést keltett. A szerző megbecsültsége mind a mai napig töretlen a szigorú ítészek körében. Az írónő azóta publikált újabb verseskötetet, és krimijein kívül számos regényt. A világhírt azonban a Konrad Sejer-krimik hozták meg számára. Sejer felügyelő először 1995-ben tűnt fel, majd ezt követően sorra láttak napvilágot a rendkívül intelligens detektív izgalmasnál izgalmasabb esetei. A Ne nézz vissza című kötettel Fossum nemcsak az olvasóközönséget nyerte meg magának, hanem újfent irodalmi díjak sokaságát söpörhette be: a skandináv Üvegkulcs-díjat és a norvég Rivertont.
Karin Fossumot a The Times az 50 legnagyobb krimiírót tartalmazó rangsorában a megtisztelő 27. helyre helyezte.

KRITIKA
“Kétségen felül nagy író, és az emberi lélek avatott ismerője.” (Jo Nesbø)

“Mindig türelmetlenül várom, hogy Karin Fossum új regénnyel jelentkezzen.” (Ruth Rendell)

“A lélektani feszültségkeltés nagymestere!” (The New York Times)

“Fossum olyan sokat tud a bűnös lelkekről, hogy azt még Lucifer is megirigyelné.” (Mail On Sunday)

----

Karin Fossum megint úgy ír, ahogy csak ő tud írni. Olyan gyomorgörcsöt okozva, amit csak ő tud okozni. Tömör, velős mondatokban, a legmélyebb érzéseket, félelmeket mozgatva meg vagy keltve fel benned.

Karin Fossumot Ruth Rendell is nagyra tartotta - 2015-ben bekövetkezett halálig -, akiről azt gondolom, hogy a másik nagymestere annak, amikor egy író az általam mindig is csodált módon már-már szépirodalmi stílusban ír elvileg szórakoztató művet: adott esetben bűnügyi regényt.

Fossum és Rendell olyan érzéseidre ébresztenek rá, amelyekről nem is akartál tudni. Vagy az írásukkal megteremtik ezeket az érzelmeket, amihez nem kis tehetség kell.

De most maradjunk Fossumnál.
Én az összes regényét ámulattal és elborzadva olvastam: olyan szörnyűségekről ír letehetetlen könyvet - ez nem üres frázis: tényleg letehetetlenek -, hogy alig várod a következő regénye megjelenését, ugyanakkor muszáj közbeiktatnod némi James Herriotot vagy valami ilyesmit, hogy időt nyerj a regenerálódásra.
A hatáskeltés nála a legjobb értelemben értendő, ahogyan azt egy író esetében érteni lehet: pontosan azt a hatást éri el, amelyiket el akarja érni. És kétséged se legyen: eléri. El.
De hát ezért olvasunk, nem? Hogy kilépjünk a valóságból. Hogy - ahogy szoktam mondani - utána aztán esetleg örömmel lépjünk vissza oda.

És most konkrétan erről a könyvéről: ez egy szomorú történet. (De vissza általánosságban a "Fossum-könyvekhez": mindegyik egy szomorú történet.) Történet arról, hogy hova vezethet egy gyermek elhanyagolása; az alkoholizmus; a szeretetlenség; a mentőcsónak nélküli lét (és főleg gyermekkor).

Fossum kifogástalanul ábrázolja túlbeszélés nélkül a pszichológiai mozgatórugókat. Tudja, hogy ez nem egyértelmű, ezért nem is akarja leszögezni, hogy ebből ez következik vagy abból az. Csak elmondja, hogy az ő szereplői miért olyanok, amilyenek. Beszél a mögöttes tartalomról, okokról, ami nem feltétlenül egyenlő a hagyományos értelemben vett "indítékkal". Mert az indíték egy bűntény esetében általában tudatos, átgondolt, racionális döntésen alapul. Fossum viszont - talán így fogalmazható meg leginkább - arról ír, hogy mi vezet el az indítékig. Milyen gyermekkor, milyen pszichológiai hatás, mi az indíttatása, kiváltó oka - érzelmi hatás, sokk, különböző élmények - egy cselekménynek. Nála, az ő szereplőinél; kizárólag az ő esetükben. Nem akar pszichologizálni; egyszerűen válaszokat keres és kínál fel az olvasóinak.

És nekünk nem kell elgondolkodnunk azon, hogy elfogadjuk-e azt, hiszen az általa teremtett szereplők számára olyan indítékokat és eszközöket teremt, amilyeneket csak akar. Nekünk tudomásulvételi jogunk van - azonban szerintem elgondolkodni kötelességünk rajta, mert a krimi műfaja mögött nagyon erős, keserű, megfontolandó és magvas gondolatok vannak.

A Scolar Kiadótól megrendelhető!

Fabian Lenk: Idődetektívek - Oroszlánszívű Richárd

"Négy barát és egy közös titok: a cserfes Kim, az okos Julian, a sportos Leon és a rejtélyes egyiptomi macska, Kija. Az ő birtokukban van a Szent Bertalan bencés kolostor régi könyvtárának kulcsa. Ez a könyvtár rejt egy titokzatos termet, a Tempuszt, a félelmetes idő-teret, ahonnan bárki a múltba utazhat. A Tempusz az idő ritmusában lüktet. Ezernyi ajtó létezik, melyek a világtörténelem egy-egy évébe nyílnak. Ezeken az ajtókon keresztül például az ókori Rómába vagy a fáraók Egyiptomába utazhatnak barátaink. Kija macska szintén a fáraók korából származik – a gyerekek az első kalandos időutazásukról hozták magukkal a jelenbe. Ha a három jó barát érdeklődni kezd egy izgalmas történelmi kor iránt, vagy egy titokzatos bűnügyi történet sejlik fel a múltból, a Tempusz segítségével odautaznak. A Tempusz az időutazókat mindig visszahozza a jelenbe. Juliannak, Leonnak és Kimnek csak vissza kell térniük pontosan arra a helyre, ahol a múltba érkeztek a kaland elején. Onnan aztán visszatérhetnek saját korukba. Ha a barátok utazása a múltban napokig tart is, a jelenben egyetlen másodperc sem telik el közben – s így senki sem szerez tudomást az idődetektívek titokzatos utazásairól…

1194-ben járunk. Oroszlánszívű Richárd angol uralkodó, a harmadik keresztes hadjárat vezére a Szentföldről hazafelé tart Angliába. Útközben azonban támadás éri a vitézek kis csapatát. Ellenfelei elfogják a hős lovagkirályt, és bezárják egy bevehetetlen hegyi erődbe, Trifels várába. Szabadsága fejében nagy összegű váltságdíjat követelnek. Vajon célba ér-e a százezer ezüstmárka? A merész idődetektívek és új barátjuk, Blondel, az énekmondó veszélyes küldetésre vállalkoznak…"

Dávid inkább 9-10 éves gyermekeknek ajánlja ezt a könyvet. Úgy érzi, ő 12 évesen már kinőtt belőle. Egy-két évvel korábban még jobban élvezte az Idődetektíveket - szóval ennek megfelelően az olvasni kezdő, első-második-harmadik osztályos gyermekeknek ajánljuk elsősorban.
Nekik az Idődetektívek című sorozat tartalmas és kellemes szórakozást ígér.

Megrendelhető a Scolar Kiadótól.

Janne Teller: Minden

"Miért vannak előítéleteink? Miért közösítünk ki bárkit, vagy éppen miért emelünk zsarnokká? Miért hatalmaskodunk a kiszolgáltatottak felett? Miért vagyunk erőszakosak? Miért élünk vissza a bizalommal?

Janne Teller elsősorban fiataloknak szóló népszerű és sikeres könyvei élénk vitát kavarnak a világban. Elég, ha csak a Semmi körüli nemzetközi botrányokra gondolunk (a ma már kötelező olvasmánnyá avatott regényt először betiltották még a toleranciáról híres Dániában is!). 

A dán írónő Minden című novelláskötetében ismét olyan konfliktusokat helyez a középpontba, melyek mindnyájunkat érintenek, s életünk folyamán egész biztosan találkoztunk velük. 

Mi kényszerít például egy fiatalembert arra, hogy erőszakot alkalmazzon? Meg lehet-e érteni az intoleranciát és a szélsőségességet? A bosszú mikor elfogadható indíték, egyáltalán erkölcsileg elfogadhatóvá lehet-e tenni a bosszúállást? 

Janne Teller új, fontos és provokatív könyvében súlyos és kényelmetlen kérdéseket tesz fel, miközben szembesít tetteink legszörnyűbb következményeivel is.

Teller tömör, szófukar, nyers prózájával és a metafora erőteljes használatával kényszeríti az olvasót az állásfoglalásra, nem ad kibúvót, minden egyes novellában döntenünk kell helyes és helytelen, jó és rossz között.

Nyolc történet, ami élesen belénk vág – asszimilációról és kirekesztésről, előítéletről és intoleranciáról, gyilkosságról és halálbüntetésről, erőszakról és bosszúról, integrációról és kulturális sokféleségről.

 „Úgy tűnhet, az összes írás középpontjában az erőszak áll, noha az csak a felszín. Az számít, mit mutat meg, mit hoz felszínre az erőszak. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik számomra, hogy minden történet arról szól, hogy eljön az életben az a meghatározó pillanat, amikor bepillanthatunk önmagunkba vagy a másikba – egy olyan helyzet, mely megmutatja, kik vagyunk igazából.” – Janne Teller"

Nos: nehéz kritikát írnom a Mindenről, mert tudom, hogy illik szeretni Janne Tellert, illik elismerni a munkásságát, illik azt érezni, hogy hú, ez aztán ütött, illik...
De nem.
És akkor meg az ember szégyelli magát, mert tudja, hogy illene...
De van-e olyan, hogy illik, hogy tetsszen valami? Van-e ilyen az irodalomban, a képzőművészetben, a zenében? A divatban, a táplálkozási szokásokban, az érdeklődési körökben? A véleményalkotásban, bármiről is van szó. Lehet elvárás, hogy tetsszen valami? Akkor is, ha mindenkinek tetszik, és akkor is, ha fontos dolgokról beszél az író.
Én úgy gondolom, hogy Teller tehetséges, de nem annyira tehetséges, hogy tiszta szívből azt tudjam mondani: na ez... ez igen!
Nem.
Jók a novellái, jó volt a Semmi című regénye is, a sztori - mármint a könyv útjának története - persze nyilván különösen érdekessé teszi (betiltás, majd kötelező olvasmánnyá nyilvánítás), de én a Semminél is hiányoltam az ütősebb megfogalmazásokat. Mert a történet jó és egyedi, de nekem az írásmód eléggé... átlagos. Ott is, itt is. Illik vagy nem illik, tetszik vagy nem tetszik, én nem ájulok meg úgy Tellertől, ahogy azt elvárják az embertől manapság. És ha ciki ezt mondani - hiszen Teller ma nagyon felkapott szerző, aki a fiatalokhoz szól, és egyébként fontos témákról, újfajta megközelítésmóddal! -, hát, akkor is ez a véleményem.

Wolf Haas: Csontdaráló

"Hát most már megint történt valami. Pedig gyönyörű a tavasz és a kora nyár, és mégis – akár hiszed, akár nem – a következő pillanatban már térdig gázolsz a vérben. Mármint Klöchben, ebben a stájerországi turistaparadicsomban, ahol az öreg Löschenkohl Bécsig híres grillcsirkézőjében nemrég emberi maradványokat talált az élelmiszer-rendőrség. és akkor „a jugó”, a Milovanovic, a helyi focicsapat kapusa – akinek az étterem csontdarálóját kellene kezelnie – hirtelen szőrén-szálán eltűnik, ráadásul az öreg vendéglős menye meg a környékbeli avantgárd szobrász, a Gottfried Horvath is felszívódik. Ellenben előkerül egy emberi fej, mégpedig egy másik jugó focistáé… Ugyan ki más lenne alkalmasabb arra, hogy gázlót találjon ebben a vérpatakban, hogy hágót leljen ebben az idilli csonthegyben, mint a Brenner, a szoknyapecér, az osztrák exrendőr. Noha a végén majdnem ő maga is a csirkecsontok közé keveredik. Nem teljesen önerőből…
Wolf Haas Brenner-sorozatának második darabja talán még az elsőnél (Halottak feltámadása) is morbidabb és szellemesebb szórakozást kínál.
Brenner nyomozó történetei megjelennek a Scolar Kiadónál."


Azt hiszem, tulajdonképpen azért figyeltem fel erre a könyvsorozatra, mert a borítók azt vetítették előre, hogy valami olyasmire számíthatok, mint Karin Fossum könyvei.
Az elsőt el is olvastam (de ez valójában a 2. rész), hmm... vegyes érzésekkel.
A cím nem volt túl hívogató, de sorrendben akartam olvasni a részeket, és az elsőt nem tudtam beszerezni, így ezzel kellett kezdenem. A kép is riasztó. Ezek alapján valami borzalomra számítottam...
Na, ehhez képest már-már unalmas volt a sztori. A csattanó sem csattant túl nagyot 'az én olvasatomban'. Jó, az valamennyire, hogy ki a gyilkos, de a többi szál nem igazán. Sőt, semennyire. Őszintén? Furcsamód, miközben olvastam, nem is gondolkodtam azon, hogy "ki tehette?". De:
Egyébként nagyon érdekes - és ez a magyarázata annak, hogy egy cseppet sem agyaltam azon, hogy ki a gyilkos -, hogy az egész történetről elvonta a figyelmet Haas stílusa. A narrátori szerep. Hát az nekem nagyon bejött. De nagyon. És bár ez a történet rovására ment, legalábbis nálam, mégpedig azért, mert annyira nagyon bírtam a pasi (?) beszédmódját, éppen ezek miatt nem is foglalkoztatott a többi. (Ami egy kriminél azért furcsa.) Ebben nagy érdeme van a fordításnak is, nevezzük itt meg Bán Zoltán Andrást, úgy gondolom, csodás munkát végzett.
Szóval ha olvasok több Haast, akkor azt emiatt fogom tenni. (Remélem, az összes részt ugyanaz fordította.) Nem a történet miatt. És ez elég érdekes, úgy vélem, ahhoz, hogy ti is elolvassátok, és megnézzétek, miről is beszélek.

A Scolarnál megrendelhető. 

Per Petterson: Megtagadom

"Megtagadom, hogy alkut kössek.

Megtagadom, hogy megbocsássak.

Megtagadom, hogy felejtsek.

Egy kora reggelen Oslo külvárosában két férfi véletlen találkozásának vagyunk tanúi. Tommy és Jim harmincöt éve nem látták egymást, de valaha a legjobb barátok voltak. Együtt nőttek fel egy apró kelet-norvégiai faluban – Jimet mélyen vallásos édesanyja nevelte, Tommy pedig testvéreivel együtt magára maradt szadista apjával, miután anyja megszökött a családtól.

Egy napon elege lesz a folyamatos bántalmazásból, és egy baseballütővel eltöri apja lábát. Az apa ezután eltűnik, ő és testvérei pedig pár felhőtlen hét után nevelőszülőkhöz kerülnek.

Tommy mára meggazdagodott, vadonatúj Mercedesszel jár, míg Jim szociális segélyen tengődik.

Per Petterson szikár, hajszálpontos prózája szilánkonként eleveníti fel a múltat, és az olvasó szinte sorról sorra jön rá, hogyan és miért alakult úgy a szereplők élete, ahogy, és mi történik a sorsdöntő találkozás után." 

„A Megtagadom szívbe markolóan szomorú regény a barátok és rokonok között szövődő, illetve elszakadó szálakról.” (The Independent)

„Prózája olyan, mint az északi fény, keményen tiszta, mint az északi telek.” (The Guardian)

„Remekmű… van olyan jó, mint a Lótolvajok. Nagyszerű, mesterien felépített regény: bepillantást enged szereplői legmélyebb érzéseibe, megdöbbentő, nyers olvasmány.” (Morgenbladet)

Az év könyve (The Times, The Guardian)

Az általam olvasott első Petterson-könyv, de meg kell hogy mondjam, biztos nem az utolsó. Lényegre törő, pontos megfogalmazásmód, semmi sallang, semmi érzelem-ráddumálás, csak a velő, a mag, de az hatékonyan és megfoghatóan kifejezve. 

Hogy nyers-e (ahogy a Morgenbladet fogalmaz), azt nem tudom - az attól függ, hogy hogyan értelmezzük ezt a szót: pozitív vagy negatív vetületét nézve. 

Én szeretem az egyszerű szóhasználatot és megfogalmazásmódot egy könyvben (szépirodalomban különösen), és ebben az értelemben nyers, igen. Mégis finom, prózai, és cseppet sem drasztikus, semmilyen tekintetben. 

Már a címe is szerintem rögtön megfogja az embert, én erre figyeltem fel elsőként. 

Jöhet a Lótolvajok, majd arról is beszámolok.

A Scolarnál megrendelhető.

Sódervári Sherlock báró - Szörnyűséges születésnap (2. rész)

Valami folytán a 2. részről itt nem írtunk, úgyhogy most pótolom:




"Az 1671-es évben Sódervár örököse, Sódervári Sherlock báró párbajban vesztette életét. Azóta előkelő kísértetként űzi-fűzi sötét dolgait az ősi családi kastélyban. ármányos rejtőzködése addig a napig tart, míg a Kopejka testvérek, Laura és Maxi fel nem fedik „létezésének” titkát. Ekkor veszi kezdetét az öreg szellembáró, Lili, a „kísérteties” kutyahölgy és a merész testvérpár kalandsorozata. Az éjszakai találkozókon újabb és újabb bűnügyek sejlenek fel a múltból, melyek kinyomozása során remek detektívcsapat kovácsolódik a parókás szellemnyomozóból és két ifjú segédjéből.

A Szörnyűséges születésnapban dermesztő családi titokra derül fény: Sódervári Sherlock báró szeretett dédnagypapáját 85. születésnapján MEGGYILKOLTáK!!! Vérfagyasztó história!!! Igazi családi dráma!!! Ki volt e múltbeli rémtett elkövetője? Kopejka Laura és Maxi, no meg öreg szellembarátjuk, Sódervári Sherlock – bejárva a kastély titkos rejtekútjait – az egykori orgyilkos nyomába szegődik, s megkísérlik kideríteni a lehetetlent: leleplezni a több mint 300 éve elkövetett gyilkosság tettesét!
Kalandra fel, kezdődik a nyomozás!
Tandori Dezső sziporkázó fordításában!"
 

Természetesen ezt is szeretettel ajánljuk mindenkinek. 

Alexandra Fischer-Hunold: Sódervári Sherlock báró - A dilinyós tűzbarát (3. rész)

"Az őrült Sebastian, a gyújtogató szerzetes szelleme halálra riogatja a bajorországi kolostorszálló vendégeit. Ide érkezik vakációzni a Kopejka család: Kopejka Ervin, a tudós apa; a mindenre elszánt Holundér asszony, a nélkülözhetetlen házvezetőnő; s a Kopejka csemeték, Laura és Maxi… no és szellemkíséretük: Sódervári Sherlock báró meg Lili, a szellemnyomozó-kutya.
Míg a szálló vendégei rettenet közepette töltik borzongós éjszakáikat, a merész nyomozócsapat nem tétlenkedik: megpróbálják kideríteni, kit rejt a szerzetesi csuha, ki az, aki éjszakáról éjszakára kísérti a fényes vendégsereget.
Laurát és Maxit, valamint a barátkereső Sódervári Sherlock bárót az éjszakai kísértetjárások semmitől sem riasztják vissza! Sőt, nyomozókedvük csak fokozódik a vérfagyasztó sikolyok, sötét árnyak, fenyegető üzenetek, fel-fellobbanó lángok… a megannyi ármány láttán…
Kalandra fel, kezdődik a nyomozás!

Az 1671-es évben Sódervári Sherlock báró párbajban vesztette életét. Azóta előkelő kísértetként űzi-fűzi sötét dolgait az ősi családi kastélyban. ármányos rejtőzködése addig a napig tart, míg a Kopejka testvérek, Laura és Maxi fel nem fedik „létezésének” titkát. Ekkor veszi kezdetét az ősöreg szellembáró, Lili, a „kísérteties” kutyahölgy és a merész gyerekek kalandsorozata. Az éjszakai találkozókon újabb és újabb bűnügyek sejlenek fel a múltból, melyek kinyomozása során remek detektívcsapat kovácsolódik a parókás kísértetből és két kis segédjéből."

Dávidnak (a 10 évesem, de most már majdnem 11) ez a rész is nagyon tetszett, akárcsak az előző kettő.
A grafikákat továbbra sem szívleli, de a történetet és a szereplőket annál inkább. 
Azt mondta, mindkét értelemben 'szellemes' a könyv, továbbá izgalmas, és meglepő fordulatokat tartalmaz.
És szeretné megkapni a következő részt - ez mindent elárul egy könyvsorozatról, nem?

Könyvajánlók az eklektika jegyében 4.

Piers Paul Read: Életben maradtak

"Négyezer méternél is magasabban az Andok kietlen hómezején. Élelem, meleg ruha, orvosi segítség sehol. Egy rádiót sikerül rendbe hozniuk. Éppen híreket mond: mivel már semmi remény sincs, hogy a Fairchild uruguayi repülőgép szerencsétlenségét bárki is túlélhette, a roncs keresését nem folytatják tovább… 1972 októberében az uruguayi Keresztény Öregfiúk rögbicsapata bérelt repülőgépen ötfőnyi személyzettel és számos szurkolóval útnak indul Chilébe, hogy néhány meccsen megmérkőzzék az ottani Öregdiákok csapatával. A rossz látási viszonyok miatt a gép az Andok egyik csúcsába ütközött, szárnya, farka letörött, a roncs pedig lefele száguldott a havas lejtőn, majd nagy zökkenéssel megfeneklett a hómezőn. A pilóta és több utas szörnyethalt. Néhányan súlyosan megsérültek. Élelmük mindössze ennyi maradt: pár tábla csokoládé, némi gyümölcsíz és néhány tubus fogpaszta. Vizet a napon olvasztottak a hóból. Tizenhatan mégis megmenekültek hetven napi szörnyű szenvedés árán. A páratlan eset híre 1973-ban az egész világot bejárta, és az erről készült, drámai feszültséggel teljes könyv számos nyelven eljutott az olvasókhoz."

Ami eszembe jutott erről a könyvről így elsőre: csak erős idegzetűeknek! Aztán másodszorra: mindenkinek...
Miért? Jöhetek közhelyekkel, hogy ebből aztán tényleg megismerszik, mi az a bátorság, életösztön, kitartás stb; ugyanakkor azért nem ennyire egyszerű a dolog. Mert itt valóban élet-halál volt a tét. És nemcsak az erőről meg a gyengeségről volt szó. Nemcsak a csapatszellemről. Nemcsak a zord időjárásról. Hanem olyan alapvető elvek feladásáról, amelyeket ha megteszel, örökre megváltozol - és úgy, ahogyan nem szerettél volna -, de megvan az esélyed, hogy életben maradj; ha nem, akkor biztos meghalsz - csak hát itt az élet olyan döntés elé állította őket, amelyben valójában nem hagyott választást. És innentől kezdve egyfelől kőkemény borzalom következett, amit még végigolvasni is nehéz, mert teljesen naturális a leírás (ami így helyes), másfelől viszont a pszichológiai vonatkozása baromi érdekes a dolognak. Mert az egy dolog, hogy ki hogyan birkózik meg a hideggel, a reménytelenség érzésével, az időjárási viszonyokkal, a sérülésekkel-fájdalmakkal; de az már egy másik, hogy hogyan birkózik meg a saját lelkiismeretével, és azzal a mélyről jövő, ösztönös ellenállással, amelyet az életben maradásért le kell győznie.

Linn Ullmann: Kegyelem

"Linn Ullmann harmadik – és eddigi legsikeresebb – regénye lebilincselő szerelmi történet, amely az élet–szerelem–halál hármasának bonyolult kérdéseit feszegeti. Főhőseink, Johan és Mai számára a szerelem – a szó legmélyebb értelmében – élet-halál kérdése.

A Kegyelem magával ragadó története antik mintára épül: a két főhős szenvedélyesen szereti egymást, jól tudván, hogy a végső búcsú pillanata közeleg. A házaspár egyezséget köt. Mai megígéri súlyosan beteg férjének, hogy átsegíti a halálba, ha majd eljön az idő. Ám ahogy közeleg a vég, Johan meginog elhatározásában. Amint az élet és a halál közötti határvonal elhalványul, a szerelmespárt cserbenhagyják a szavak. Ki dönti el, mikor jön el az idő? Johan vagy a szerető felesége, Mai? A halál valóban megkönnyebbülést hozhat, de kinek? Mai szerelmi zálogként tett ígérete lehet-e számukra a kegyelem forrása?
Linn Ullmann hétköznapi könnyedséggel tárja elénk az élet fájdalmas szépségeit, Johan reményekkel, álmokkal, apró titkokkal és jelentéktelen hazugságokkal átszőtt emlékeit és esetlenségükben is elragadó emberi kapcsolatait. A drámai történetet némi humorral és iróniával teszi felejthetetlen olvasmánnyá a mai norvég irodalom élvonalába tartozó írónő.
Linn Ullmann a New York Egyetemen szerzett diplomát angol irodalomból, és doktori kutatásait is ott kezdte el. 1990-ben visszaköltözött szülővárosába, Oslóba, ahol rövid idő alatt elismert újságíró lett. Ma már neves irodalomkritikus, külön rovattal Norvégia vezető napilapjában. Regényei a hazai díjakon túl meghozták számára a nemzetközi hírnevet is, műveit több mint 30 országban adták ki. Jelenleg is Oslóban él férjével és gyermekeivel."

Linn Ullmann bármelyik könyvét ajánlhatnám, mindegyik baromi jó. 

Nem elsősorban a témaválasztás - egyébként szerintem sosem az a fontos egy regénynél -, hanem a stílus. 

Nyilván Linn Ullmannra sokan azért kíváncsiak, mert Liv Ullmann lánya. Nem baj. A lényeg, hogy elkezdjék olvasni - mert azután már úgysem tudják abbahagyni.

Amikor 2012-ben Magyarországon járt a Szemem fénye bemutatóján, akkor én is elmentem a könyvbemutatóra. Horváth Gergely beszélgetett vele a Toldi moziban, és Linn Ullmann nagyon szimpatikus és jófej volt. 

Ültem kb. a tizedik sorban, amikor a mellettem ülő férfi elővette a mobiltelefonját, hogy megnézze rajta az időt, és ekkor vettem észre, hogy a képernyőjén Linn Ullmannról és a gyermekeikről van egy fotó. Ránéztem a pasira - Niels Fredrik Dahl ült mellettem, Linn férje, gyermekeinek apja, szintén író. És ez miért volt különösen érdekes élmény számomra?

Mert amikor a beszélgetés közben időnként Linnt megtapsolta a közönség, megindító volt látni, hogy a legnagyobb tapsot a férjétől kapja. Szóval nemcsak a könyveihez jár a gratuláció, hanem azért is, mert olyan férjet választott-talált magának, aki - bár ő maga kevésbé sikeres - ennyire örül a felesége sikerének. Jó érzéssel töltött el, hogy egy nagyon jó írót hallgathattam, miközben azt éreztem, hogy egy jó ember - és jó férj - ül mellettem. 

Illetve kettő - mert a másik oldalamon az én férjem ült.

Sódervári Sherlock báró

Alexandra Fischer-Hunold: Sódervári Sherlock báró - Kincsvadász kísértet (1. rész)

A 10 évesemnek vettem. Őszintén megmondom, nagyon nehezen kezdett bele. A grafika miatt. Azt mondta, a rajzok nem tetszenek neki. Nem tartotta bizalomgerjesztőnek azokat. Aztán amikor már minden más könyvét kiolvasta, mit lehetett tenni - nekikezdett ennek. Azt mondja, nagyon tetszik neki. Csak a rajzok nem. Azokat nem tudja megkedvelni.
És egy megjegyzés: amikor rákerestem erre a könyvre a neten, 10-ből 9 esetben a következőképpen szerepel a könyves honlapokon: Kincsvadász "kisértet." Rövid i-vel. Ne ijedjetek meg; nyomtatásban helyesen szerepel. A Scolar nem szokott bakizni a helyesírásban - ekkorát meg végképp nem -, úgyhogy nehogy emiatt ne rendeljétek meg.
Nekem a grafikával sincs bajom egyébként. De hát az a főnök, aki olvassa. 

"Ők" azok...

Az elsős gyermekem most ezt olvassa...

  ...ez pedig jelenleg a negyedikes kisfiam kedvenc sorozata.

  Róla majd később nyilatkozom.