James Herriot: Az állatorvos is nős ember

"A yorkshire-i lankák még sosem tűntek ennyire szépnek James számára: elragadó feleségével az oldalán és immár önálló praxis keretei között foglalkozhat a farmokon élő állatokkal, valamint a házi kedvencekkel és tulajdonosaikkal, akik néha több figyelmet igényelnek, mint a négylábú „páciensek”.

James Herriot memoárjainak újabb kötetét ismét azoknak az olvasóknak ajánljuk, akik átérzik az állatokkal járó örömöket és gondokat, és szívesen merülnek el újra meg újra a korabeli jellegzetes angol vidék életének eseményeiben."

___________________________

Egyszerűen nem tudok betelni James Herriot könyveivel. Pedig azt hiszem, már csak egy van, amit nem olvastam - azt még tartogatom, mert nem akarok az összessel végezni.

Teljesen magával sodornak a történetei, a humora és a varázslatos tájleírásai. Az ember ott van Darrowbyban (Thirskben), és látja a völgyeket, amelyekről ír, érzi a fű vagy a széna illatát, a háton a kemény munkától végigfolyó izzadságcsöppeket, a reményt, a sikerélményt, az aggodalmat, az örömöket. 

Sok képet néztem azóta Yorkshire-ről, és tényleg csodálatos vidék. Herriot érzékletesen írja le a lankákat, a kőkerítéseket, a legelésző juhokat, a szaladgáló kutyákat - egyszerűen megunhatatlan a témakör és az írásmódja is.

Ezen a vidéken mindenki ismer mindenkit, és bámulatos az az elfogadás, ahogy egymás iránt viseltetnek az emberek; például ahogy az állatorvos beletörődőn nyugtázza, hogy a farmer úgyis mindent jobban tud nála, és nem próbálja megváltoztatni ezt. Idomul a vidéki élethez, amelybe belecsöppent, magáénak érzi, elégedett és boldog benne. Hálás érte.

Külön érdekessége a könyvnek, amikor az író a házasságáról ír, feleségével való megismerkedéséről, udvarlásainak csetlés-botlásairól; csodálatra méltó az az önirónia, amellyel magára tud tekinteni.

Elismeri mások érdemeit, soha nem fényezi magát, őszinte, természetes, vicces, eredeti - és zseniális történetmesélő. 

A fordítás is remek, sokat hozzáad a történetekhez.



Persze rögtön rákerestem a szereplőkre, nemcsak a helyszínekre, utánanéztem mindennek és mindenkinek, aminek lehetett - nagyon érdekes volt látni, hogy milyenek voltak azok, akikről, amikről ír.

Azt is megnéztem, hogy hogyan lehet eljutni Yorkshire-be - muszáj egyszer látnom ezt a gyönyörű vidéket. Vajon mennyit őrzött meg abból, amilyennek Herriot látta? Vajon a kőkerítések és a lankák őrzik még azt, amiről írt?

Kötelező olvasmánnyá tenném a könyveit általános vagy középiskolában - mert aki elolvassa, gazdagabb lesz általa.


A regény megrendelhető ITT.

James Herriot: Kutyák a rendelőmben 2.

„Ahogy végiglapozom ezt a könyvet, mintha egy teljes kört leíró kerék fordulna át a szemem láttára. Gyermekként megbabonáztak a kutyák, és égett bennem a vágy, hogy kutyadoktor legyek, aztán beteg lovak, birkák és disznók kezelésével töltöttem egy egész életet, most meg itt vagyok, életem alkonyán, s egy kötetnyi kutyatörténetet teszek közzé…”

_________________

James Herriot - hűen önmagához - ismét csodás művet alkotott. Nehéz szavakkal kifejezni azt az állatszeretetet, emberismeretet, megértést, odaadást, amit a részéről tapasztal az ember. Ahogy hozzááll bármilyen állathoz, ahogy közben megfigyeli, kiismeri gazdáikat, ahogy tekintettel van különcségeikre, rigolyáikra, miközben gyógyít, és ahogy szavakba tudja önteni azt, hogy vélhetően mit gondol róla vagy az általa alkalmazott gyógymódról egy állat, mindez olyan kifejező, annyira lélegzik, hogy úgy érezzük, ott vagyunk, belelátunk a kutya fejébe, halljuk a gazdi gondolatait, érezzük a vidéki levegő frissességét, látjuk a tájat - kétség sem fér hozzá, hogy amit ő leír, azt érezni lehet.

Minden könyve egy remekmű, letehetetlen, megunhatatlan, és írói eszköztárát is az az ösztönös tudás jellemzi, ami állatorvosi munkásságát. 

Egy-egy könyvét kötelező olvasmánnyá lehetne tenni az iskolákban, hiszen annyi mindent tanulhat tőle az ember! Hogy oda kell figyelnünk egymásra, és ebbe beleértendők a kedvenceink is: teljes odaadással kell fordulnunk a felé az állat felé, akiért felelősséget vállaltunk; hogy a kutyánál hűségesebb teremtmény nincs a világon; hogy a vidéki élet mennyi pluszt tud adni az embernek; hogy a vidéki ember gondolkodása mennyire más, és hogy természetközeliségéből fakadóan mennyi előnye van a városihoz képest, ha - például - az empátiát tekintjük az egyik legfontosabb alapértéknek.

James Herriot mindig alapértékekről ír, együttérzésről, hűségről, a másokról való gondoskodásról, a tisztán élt életről, az állatok közelében élt életről, ebben a könyvében pedig minden írása arról szól, hogy a kutyák mennyit adhatnak nekünk - és hogy mi mennyit adhatunk nekik! Igen, minden novella egy intés is egyben felénk, hogy mi mit adhatunk az állatainknak - ne csak elvárjunk tőlük, ne csak úgy tekintsünk rájuk, hogy házőrzőként hogyan funkcionálnak, nem a hasznukat ecseteli, hanem értékeiket, hűségüket, csodálatosságukat, bajtársiasságukat, hősiességüket a nehéz helyzetekben. James Herriot folyamatosan arra tanítja az olvasóit, hogy eszerint kell nekünk is bánnunk azokkal - legyen az ember vagy állat -, akikre gondot viselünk.


A könyv ITT megrendelhető.

James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén

"James Herriot írásai változatlan népszerűségnek örvendenek az egész világon, jóllehet történetei a 20. század közepének Angliájában játszódnak. Ebben a kötetben a pályakezdő fiatal állatorvos legelső éveit felidéző novellák szerepelnek.

Az egyes fejezetek rendszerint egy-egy farmernél tett látogatást, kalandos, nem egyszer izgalmas műtéteket, kezeléseket örökítenek meg. Bepillantást nyerhetünk a yorkshire-i farmerek életmódjába, megismerkedhetünk sajátos erényeikkel, hibáikkal, de feltárul előttünk három fiatal állatorvos magánélete is. Herriot önmagát sem kíméli, amikor őszintén beszámol tévedéseiről, nevetséges helyzeteiről. Kitűnő ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden fejezetén."

________________________

Én eleve elfogult vagyok James Herriottal kapcsolatban, ugyanakkor semmiféle elfogultságra nincs szükség ahhoz, hogy az ember rajongjon a munkásságáért és ámulva, belefeledkezve olvassa a könyveit. 

A fülszövegben az van, hogy "írásai változatlan népszerűségnek örvendenek az egész világon, jóllehet történetei a 20. század közepének Angliájában játszódnak". Nekem erről az jutott eszembe, hogy éppen azért, mert ott és akkor játszódnak; ez teszi olyan különlegessé, egyedivé, bájossá és szerethetővé a történeteit, hiszen ezek csak akkor, abban a korban és csak ott, azon a vidéken tudtak így megtörténni; ma már sokkal előrehaladottabb a tudomány annál, mintsem hogy ilyen történeteket mesélni lehessen.

Egyfelől hála Istennek, persze, hiszen az orvosoknak sokkal több eszköz, gyógyszer, tudás áll rendelkezésére ahhoz, hogy segítsenek az állatokon, ugyanakkor talán a kor előrehaladtával ki is veszett valami abból a szemlélet- és látásmódból, ami akkor jellemző volt. Bár lehetséges persze, hogy ebben tévedek, lehet, hogy ezt azért gondolom így, mert Herriot úgy írja le a történeteit, ahogy; talán akkor sem volt ennyire általános az a látásmód, humor és életszeretet, amellyel ő rendelkezett. Egyszerűen ő a pozitívumokat látta az eseteiben, saját tévedéseit kifigurázta vagy beismerte, dicsőségeit, sikereit pedig őszinte örömmel - és nem önelégültséggel - fogadta; és alighanem minden korban ugyanilyen nagyszerű történetekkel tudna előállni, ami köszönhető annak az öniróniának, állatszeretetnek, humánumnak, annak a fantasztikus lényeglátásnak, megfigyelőképességnek, humornak, valamint nem utolsósorban a vidék és az ott élők szeretetének, na meg persze íráskészségnek, ami őt jellemezte. 

Külön erénye a történeteinek, hogy nemcsak az állatokról ír, hanem a vidékről és a farmerekről is, azok nehézségeiről, életéről, sajátos viselkedésükről, gondolkodásmódjukról, és mindezt olyan szeretettel és tisztelettel teszi, amit olvasóként csak értékelni és becsülni lehet. 

Ezért mindenkit biztatok arra, hogy olvassa el a könyveit, legyen akár gyermek vagy felnőtt, fiú vagy lány, szeressen bármilyen műfajú könyveket, mert az a természetesség, ahogy Herriot elmeséli az eseteit, mindenkit le fog venni a lábáról.


A kiadótól ITT megrendelhető.

A 2017-ben olvasott legjobb könyvek

Semmiképpen sem rangsorolva!

Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok (jól eltalált mondatai, karakterei és a kiszámíthatatlan csattanó miatt)

Robert Galbraith: Gonosz pálya (Rowling sokszínűsége miatt, és mert minden stílusban maradandót tud alkotni)

Scott Turow: Ártatlanságra ítélve (műfajteremtése, hihetetlen igényessége és a nem várt végső fordulat miatt)

Scott Turow: Ártatlan (mert felül tudta múlni még az első, elmondhatatlanul kiváló részt is)

Naomi Wood: Mrs. Hemingway (az érzékenysége, empátiája miatt)

J. K. Rowling: Harry Potter és az elátkozott gyermek (a cseppet sem csökkenő színvonal, az izgalom, a varázslatosság és az eredetiség miatt)

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót (a társadalom elnyomott rétegei - és mindenki más - iránti érzékenysége okán)

James Herriot: Ő is Isten állatkája (emberszeretete, -tisztelete, állatszeretete, -tisztelete, életszeretete és -tisztelete miatt)

James Herriot: Ő is Isten állatkája

"James Herriot az egyik legnépszerűbb angol szerző, aki hosszú állatorvosi pályájának élményeiről több sikeres könyvet írt. Ezek jó része nálunk is megjelent. E műve a második világháború utáni évtizedekben, a hatvanas években „született”, és yorkshire-i prakszisának humoros történetein kívül külföldi „kiküldetéseiről” is számot ad, ahol is állatszállítmányok gondos kísérőjeként szerzett élményeit osztja meg az olvasóval. A végtelenül ember- és állatszerető író visszaemlékszik a háborúban szerzett kivételesen kalandos élményeire is."

Elfogult vagyok, bevallom, és elkötelezett Herriot írói munkássága iránt, és az iránt az életmód, élet-, állat- és emberszeretet iránt, amellyel ő rendelkezett. Az elfogultságomnak jó oka van, azonban cseppet sem befolyásol akkor, amikor újabb könyvét olvasom. Hiszen mindegyikben megmutatkozik, mennyire nagyra becsülte az életét, a munkáját, a családját, és milyen tisztelettel és szeretettel bánt a gazdákkal, a feleségével, a gyermekeivel, a kutyáival, más emberek kutyáival, más emberek teheneivel, lovaival, kecskéivel, és minden egyes élőlénnyel, akivel/amellyel élete során dolga akadt. 

Sosem unta meg a hivatását, és sok-sok év kemény állatorvosi munka, éjszakai ébresztések, 30 órán talpon levés, kőkemény fizikai erőfeszítések, nehézségek sem tántoríthatták el őt mindattól, amit annyira szeretett csinálni, ami kitöltötte a napjait, az életét, és nem fordíthatták el egy kényelmesebb lét felé, mert ő tudta, igazán tudta, hogy amit ő csinál, az a világ egyik legcsodálatosabb tevékenysége, és nem adta volna semmiért. 

A legnehezebb helyzeteket is hihetetlen derűvel, empátiával, humorral és öniróniával kezelte, nézte és oldotta meg, és ez, valamint hivatásának szeretete, szorgalma, sosem szűnő lelkesedése mindig a helyes irányba vitte őt. 

Úgy gondolom, hogy James Herriot egy boldog ember volt, és boldoggá tette a családját is, továbbá olyan értékrendet, élményeket adott át a gyermekeinek, amelynek köszönhetően ők hasonló küldetéstudattal szentelték szintén a gyógyításnak az életüket.

Meggyőződésem, hogy lelkiismeretes állatorvos, apa, férj és barát volt, azonban mindaz, ahogyan megírja a történeteit, egyértelműen rámutat arra, hogy milyen jól tette a felesége, hogy rábeszélte őt az írásra. Egyszerűen zseniális, ahogy leírja a történeteit, a vicces sztorikon tényleg hangosan kell nevetni, a szomorúakat pedig megkönnyezi az ember. Pedig én nem is emlékszem rá, hogy volt-e egyéb olyan könyv, amelyen tényleg nevetnem kellett, és nem csak mosolyra fakasztott, de Herriot könyveiben, köztük ebben is vannak olyan oldalak, amelyeknél egyszerűen nem lehet kibírni röhögés nélkül.

Bárcsak még több könyvet írt volna, és bár Magyarországon is több könyve kapható lenne!

Az elérhető könyvei a Ciceró Könyvstúdiónál megvásárolhatók, köztük az Ő is Isten állatkája című regény is. 

James Herriot: Kutyák a rendelőmben

 
"E könyv a kiváló állatorvos, egyszersmind nagyszerű író lebilincselő stílusú beszámolója átélt, valóságos élményeiről. Huszonhat kutyatörténet – huszonhat különböző kutyaegyéniség bontakozik ki előttünk. Találkozhatunk a kutyatársadalom minden rendű és rangú szereplőjével; az elkényeztetett kis ölebektől a még télen is szabadban alvó hatalmas pásztorkutyáig. Ám nemcsak az állatpáciensekről, hanem gazdáikról is szórakoztató portrékat fest Herriot. Írásait azonban mindig áthatja orvosi felelőssége, állatszeretete, humánuma."

De komolyan: hogy nem hallottam én erről az íróról és a könyveiről harminchat éven át? Vagyis: mindeddig.
Ezeket az írásokat szerintem mindenkinek olvasnia kéne. Aki szereti az állatokat, annak azért, aki pedig nem szereti, annak azért.
Nagyon megható, megindító történetek vannak benne, máskor pedig nagyon viccesek. Nemcsak megmosolyogtatók, kedvesek, hanem olykor egyszerűen hangosan kell röhögni a kutyák dolgain meg az író humorán, ahogy előadja a sztorikat.
És hát nagyon becsülendő, amit ő véghezvitt: a vidéki Anglia megint, Yorkshire, igen, a helyszín ugyanaz, mint a Minden élő az ég alatt című könyvében, ahol bizony számtalan kényelmetlenséggel kellett szembenéznie az állatorvosnak - és persze a gazdáknak, az állattartóknak is -, egy olyan korban, amikor még sokkal, de sokkal kevesebb gyógyszer, technikai vívmány és lehetőség állt rendelkezésére egy állatorvosnak a gyógyításhoz.
És sosem mondani nemet, egy keményen átdolgozott nap után, vasárnap éjszaka is menni, mert álmában rúgott néhányat a kutya, és aztán vagy hazamenni, lehetőleg nem tajtékozva a dühtől, mert netán csak álmodott és nyulat kergetett, vagy megmenteni az életét - hát igen, ezek az igazi történetek, tapasztalatok, jótettek. Amikor az orvos lemond az alvásidejéről vagy a nyugodt estéről, mert valakin segítenie kell. És nem gondolkodik. Még ha káromkodik közben, akkor sem (mert olykor káromkodik, persze); még akkor is elindul, és nem gondolkodik rajta.

A kisebbik gyermekem állatorvos szeretne lenni, és neki írtam ki az alábbi idézetet a könyvből:
"Ha az ember a legcsekélyebb kétség nélkül tudja, hogy akár különleges fogások nélkül is, visszahúzott egy állatot a pusztulás pereméről az élő, lélegző világba, az olyan elégtétel, ami megmarad, balzsamként körülölelve az állatorvosi munka kényelmetlenségeit és kudarcait, és mindent helyrehoz."

Azt hiszem, mindenkinek, aki a munkája miatt nyafog, ezt kellene tennie: meglátni benne a szépet. Hogy a kényelmetlenségek ellenére mennyi hasznot hoz vagy jót teremt.
Higgyétek el, Herriotnak is elfogyott a türelme néha, és úgy kelt fel hajnali 4-kor, amikor például olyan kategóriájú tünettel hívták fel, hogy "fut álmában a kutya", hogy most aztán megmondja a magáét, mert ezt nem lehet. De aztán felülbírálta magát, mert ha épp nem kellett is megmentenie egy kutya életét, azt mondta magának, hogy "de mi van, ha éppen meg kellett volna tennem?" A gazdik nem tudhatják. Van, hogy vaklárma, de van, hogy nem az. És akkor ő megmentheti - és csak ő mentheti és őrizheti meg azt az életet. Ezért nem mondhat nemet. Soha nem mondhat nemet.
És amikor végképp elfogyott a türelme, akkor a természet megláttatta vele saját szerencsés helyzetét - még akkor is, ha esetleg már jóformán összerogyott a fáradtságtól, miközben ismét nekiindult éjnek évadján.
És a humora sosem hagyta cserben, ami szerintem egy olyan eszköz az ember kezében, amely független attól, hogy milyen pályán dolgozunk - sok mindenen átsegít, ezért gyakrabban használhatnánk.

A Ciceró Könyvstúdiónak pedig minden elismerésem, hogy ilyen értékeket jelentet meg - bárcsak több emberhez eljutnának az ilyen könyvek.

Ez a blog is nagyrészt ezért született - hogy az ilyen értékes emberek, mint például Herriot, gondolatait, tetteit minél több emberrel megismertesse.

James Herriot: Minden élő az ég alatt

 

"James Herriot könyve a vidéki állatorvosi pálya küzdelmes, fordulatos, gyakran felettébb derűs élményeinek gyűjteménye, amely Yorkshire tájaira vezeti el az olvasót. Nemcsak az állatpáciensekről, hanem az állattartókról, a gazdikról is mulatságos, szórakoztató portrékat fest. Hol a kacagástól, hol a meghatottságtól lábad könnybe a szemünk. Történeteinek minden sorából mély humánum, angyali derű és kiváló emberismeret árad - Herriotot nem lehet nem szeretni!"

Hogy nem hallottam én eddig erről a könyvről?? 

Baráti ajánlásra olvastam el, és az egyik legnagyszerűbb könyvélményem lett.

Alig várom, hogy a többi Herriot-könyvet is elolvassam. 

Csodálatos volt a vidéki Angliáról olvasni. 

Miközben olvassa az ember, azt érzi: akkor és ott akar élni. Konkrétan: állatorvos akar lenni Yorkshire-ben a negyvenes-ötvenes években. 

Herriot (eredeti nevén: James Alfred Wight) nagyon jó ember volt, ebben biztos vagyok. 

És nagyon jó író. A humora, az öniróniája, a humánuma, az állatok és a természetszeretete lenyűgöző és inspiráló. Mindenki számára példa lehet.

Érdekes arról olvasni, hogy akkoriban milyen más módszerekkel és eszközökkel dolgoztak az állatorvosok, és betekinteni abba a korba, amikor épp elkezdték alkalmazni az antibiotikumokat és egyéb modern gyógyszereket. 

Eddig kábé 3-4 olyan könyvet olvastam, amin hangosan tudtam nevetni. Hát olvassátok el a Hardwick-sztorit; nekem közben potyogtak a könnyeim a nevetéstől. 

Mindig csodálom azokat az írókat, akik olyan könyvet tudnak írni, amely ugyanannyira leköt egy 12 évest, mint egy 40 évest, érdeklődési körtől függetlenül.

Gratulálok Herriotnak, gratulálok mindenkinek, aki az alapanyagot szolgáltatta a könyvhöz - hurrá, hogy pontosan ilyenek voltak, hiszen ennek köszönhető ez a fantasztikus írás -, gratulálok a fordítónak, és persze a Ciceró Könyvstúdiónak, hogy megjelenteti Herriot könyveit. 

A Minden élő az ég alatt című könyv ritka élvezetes olvasmány, mindenkinek tiszta szívből ajánlom.