"Az anyja halott,
most mégis levelet írt?
2016 nyarán Clotilde férjével és tizenéves lányukkal Korzikán vakációzik.
Most először jár a szigeten az évtizedekkel ezelőtti autóbaleset óta, amelyben a szülei és a fivére is életüket vesztették. Ő maga is az autóban ült, de csodával határos módon életben maradt.
Korzika visszahozza Clotilde tinédzserkorának legmélyebb emlékeit, felidézi apai nagyszüleit, akik egy nagyhatalmú klán tagjai voltak, mindenhová elért a kezük.
Egy nap rejtélyes levelet kap, az aláírás „Palma” − ez Clotilde édesanyjának keresztneve. Megállíthatatlanul tolulnak fel a kérdések a családdal, szülei halálával, Clotilde gyerekkorával kapcsolatban. Minden hamisnak bizonyul, amiben évtizedeken keresztül szilárdan hitt."
___________________________
Elfogult vagyok ugyan Bussi írásmódjával, tehetségével és regényeivel kapcsolatban, ám nem kell annak lenni ahhoz, hogy lássuk, a művei egyedülálló hangot képviselnek a mai krimiirodalomban. S bár e mellett a műfaj mellett kötelezte el magát, nyugodtan lehetne szépíró is, amilyen kiforrott, kifinomult a stílusa, amennyi bölcsesség lakozik benne, ahogy felismeri a jót, a rosszat, az értékeket, hangulatokat, azt, amikor csak valami - egy tétova pillantás vagy érzés - megrezzen a levegőben, és gyönyörű mondatokká is tudja formálni ezeket a meglátásait, felismeréseit.
A csattanót csattanó követi, a fordulatot fordulat, a megrázkódtatást megnyugvás, a sokkot fellélegzés, a kérdéseket válaszok, a válaszokat kérdések...
Tetszik, hogy akár egy 15 éves lány, akár egy negyvenes vagy 90 éves férfi és nő érzésvilágát és gondolatait is szépen közelíti meg, úgy, ahogyan valószínűleg abban a helyzetben abban a korban tényleg éreznek; nem fél attól és nem sajnálja az időt arra, hogy megpróbálja megfejteni minden szereplője tetteinek mozgatórugóit. Bele tud helyezkedni, meg tud érteni, kellő empátiával és rálátással rendelkezik a dolgokra, jól közelíti meg a kérdéseket, úgy, hogy mindenki szemszögéből igyekszik megvizsgálni azokat.
Vajon honnan ismeri ennyire jól a női lélek rejtelmeit is? Ilyen jó megfigyelő? Sokat beszélget nőkkel az érzéseikről? Ennyire megértő? Ráérez a dolgok mikéntjére? Mindegy; a lényeg, hogy ezáltal igazán hiteles tud lenni minden, általa teremtett karakter.
De azért a véleményét sem rejti véka alá... Lásd az alábbi idézeteket. (Vajon ezek az ő véleményei vagy csak a szereplőké?)
"Egy lány vonzereje olyan, mint a boldogság, a csodák, az amulettek és az összes efféle butaság, szóval hinni kell benne ahhoz, hogy működjön a dolog."
"Tulajdonképpen inden szerelmes nő szabadságtolvaj. Arról álmodoznak, hogy egyszer összesodorja őket az élet a fehér lovon érkező herceggel, hogy aztán jól bezárhassák egy pinceszagú odúba."
"Egyszer olvasta valahol, hogy az a nő, aki nem titkolja a könnyeit a szerelme előtt, végül mindent elér, amit akar, az a nő viszont, aki egy olyan férfi előtt sír, aki nem szereti őt, csak még reménytelenebb helyzetbe hozza magát."
E regényének pedig különlegességét jelentik a magyar vonatkozások, így a magyar olvasók számára különös jelentőséggel bírnak bizonyos sorok.
Pontos mondatai és megfigyelései, éles meglátásai és megfogalmazásai nem hagynak kétséget afelől, hogy az író mindig jó úton jár, az olvasó viszont biztosan rossz nyomon, hiszen Bussi a megtévesztés mestere is.
A regény megrendelhető ITT.
