"Az Egy közeli ismerős egy új detektívsorozat első kötete, mely lázban tartja a brit krimiolvasókat, és megjelenése óta előkelő helyen szerepel Anglia minden sikerlistáján.
Hogyan tűnhet el egy gyerek nyom nélkül?
A nyolcéves kislány, Daisy Mason eltűnik egy egyszerű családi vacsoráról. A csendes kertvárosban senki nem látott semmit – legalábbis ezt mondja mindenki.
Adam Fawley detektív ugyanakkor tudja, hogy tíz ilyen esetből kilencben csak olyan ember lehet a tettes, akit az áldozat ismert. Vagyis valaki hazudik.
Az óra ketyeg, könnyen kifuthatnak az időből…
Az Egy közeli ismerős egy új detektívsorozat első darabja, mely lázban tartja a brit krimiolvasókat, és megjelenése óta előkelő helyen szerepel Anglia minden sikerlistáján."
A nyolcéves kislány, Daisy Mason eltűnik egy egyszerű családi vacsoráról. A csendes kertvárosban senki nem látott semmit – legalábbis ezt mondja mindenki.
Adam Fawley detektív ugyanakkor tudja, hogy tíz ilyen esetből kilencben csak olyan ember lehet a tettes, akit az áldozat ismert. Vagyis valaki hazudik.
Az óra ketyeg, könnyen kifuthatnak az időből…
Az Egy közeli ismerős egy új detektívsorozat első darabja, mely lázban tartja a brit krimiolvasókat, és megjelenése óta előkelő helyen szerepel Anglia minden sikerlistáján."
_____________________
Az elején szeretném leszögezni: nagyon tetszett ez a könyv, nagyon!
Annyi minden eszembe jut róla így hirtelen, hogy nem is tudom, hol kezdjem.
Engem megvett az író az első csattanónál, ugyanis már akkor kiderült, hogy annyira nem szokványos megoldásokhoz nyúl, amiről csakis elismerősen és felsőfokban tudok szólni. Ezek a megoldások életszerűek, ugyanakkor meghökkentőek voltak, olyanok, amikről az ember azt gondolja, igen, hát ezek a dolgok valószínűleg valahogy így szoktak lenni az életben, de mégis mindegyik egy nem várt, kiszámíthatatlan, krimibe illő fordulat. És megjegyzem, ez az első csattanó kb. a 70. oldal környékén következett be, vagyis már ekkor megmutatkozott, hogy nem egy klisés csavarokkal megtűzdelt regényről van szó.
A nem sablonos megoldások és csavarok nem sablonos végkifejlethez vezettek, ami megint csak elévülhetetlen érdeme a könyvnek: ugyanis két olyan csattanó van a végén, amelyek ötvözete (az egyik rendkívül életszerű és hihető, a másiktól meg csak kapkodod a levegőt, hogy na neeee) remek kombináció és kitűnő példa arra, hogy igen, így is lehet krimit írni, igen, így is lehet megoldani a történetbefejezést, igen, igen, lehet nem sablonmegoldásokkal élni!
A karakterei is nagyon valóságosak, tök jól megteremtette a szereplőket, éppen jól ruházta fel őket a megfelelő tulajdonságokkal, mert ettől azonnal élni kezdtek és hétköznapivá váltak, ugyanakkor túlzásokba sem esett azzal, hogy agyonmagyarázza, milyenek is ők; inkább egy-egy mondatot a szájukba adva vagy egy-egy cselekedetet tulajdonítva nekik érzékeltette a lelki világukat, értékrendjüket vagy akár régi sebeiket, és ez többet mondott annál, mint ha alaposan körülírta volna, hogy milyen emberek.
A családi viszonyok ábrázolásában is megtalálta az arany középutat, hiszen egyaránt foglalkozott a gyermeki lélek vizsgálatával és sebezhetőségével, valamint a felnőtt ember múltjával, amely azzá tette, aki. A családtagok egymáshoz való viszonyulásának okai is alaposan ki lettek bontva a történetben, és úgy érzem, minden éppen akkora hangsúlyt kapott, ami arányos volt a jelentőségével.
A párbeszédek is rendben vannak, a drámák a könyv jellegénél fogva sajnos elkerülhetetlenek, a magyarázatok nem hiányoznak, de a fantáziánkra is bízva vannak dolgok, hiszen az összefüggések mélyebb értelmezése már nem az író, hanem az olvasó feladata.
ITT megrendelhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése