Egy a lányok közül:
"Megérkeztünk hatan arra a gyönyörű görög szigetre, napsütötte beachekről és vérvörös naplementékről álmodoztunk, készen álltunk, hogy belevessük magunkat a szabadságba, vadul, csak mi, együtt, barátnők.
Első éjjel úsztunk a csillagos ég alatt.
Második éjjel elkezdtük a játékot a teraszon, a szikla tetején.
Harmadik éjjel az idill darabokra hullott, titkokról és hazugságokról sugdolóztunk a langyos szellőben.
Utolsó éjjel ott volt a holttest odalent, a sziklákon."
Mindenki titkol valamit:
"Tudod, hogy nem mond igazat.
De te sem.
Két nő a Willowmead House-ban.
Az egyik menekül.
A másik bujkál.
Mindkettő hazudik.
Emily egyszer rossz döntést hozott, és most lehet, hogy vége a karrierjének. Cornwallban, a tengerparton található családi otthon az egyetlen hely, ahol biztonságban érzi magát.
De amikor megérkezik, egy idegen nő él ott az apjával. Emily nem bízik a szép fiatal nőben, meg van róla győződve, hogy a nő szemrebbenés nélkül hazudik.
Emily kíváncsisága megszállottsággá erősödik: muszáj kideríteni az igazságot.
Azonban vannak titkok, amelyek jobb, ha soha nem kerülnek felszínre."
____________________________
Két nagyon izgalmas regényről van szó, mindkettő letehetetlen, rendkívül pörgős, tele csavarokkal, fordulatokkal, és hatalmas csattanóval a végén.
Jane Corry és Lucy Clarke is nagyon tehetséges szerző, találékonyságuk kivételesen szórakoztató és eredeti cselekményt eredményez.
Clarke (Egy a lányok közül) egyik erőssége a hiteles karakterteremtés, mindenki igazán élő, létező, lélegző személy, olyannyira, hogy ezáltal teljesen elő tudja idézni az olvasóban az együttérzést - vagy az ellenszenvet -, továbbá igazán tehetsége van a feszültségteremtéshez, az érdeklődés felkeltéséhez, a különböző nézőpontok bemutatása pedig mindig izgalmas egy regényen belül. Végig izgulunk, aggódunk, tépelődünk azon, hogy kinek kell távoznia, és sejtjük, hogy bárki lesz is az, nem lesz megkönnyebbülés, hogy a többiek megmenekültek. Még ha az derülne is ki, hogy valamelyikük gonosz, netán a velejéig romlott, akkor sem! Hiszen mindegyikük mellett vannak olyanok, akiknek fontosak, fontos az életük! Aztán olyan fordulat következik a regény végén, amire senki nem számít - és ez nem feloldást jelent, sem megkönnyebbülést, csupán egy "óóó" szakad ki az olvasóból, mert ha vannak is sejtéseink a szereplők múltjáról vagy mozgatórugóiról, természetesen sok minden nem az, aminek látszik.
Corry (Mindenki titkol valamit) regénye is bővelkedik a csavarokban, fordulatokban, és bár nekem Clarke regénye egészében véve jobban tetszett, de Corry könyvének a csattanója nagyobb Clarke-énál - és a vártnál. Számítasz persze erre-arra, következtetsz, agyalsz, de ezt, hidd el, sosem találnád ki. Corry nagy részben arra alapozza történetét, hogy milyen vékony a határ szeretet és gyűlölet között, csalódás és megkönnyebbülés között, félelem és ragaszkodás között. Ha változnak a körülmények, az egyik érzelem könnyen átcsaphat a másikba. De vajon minek kell történnie ahhoz, hogy ez tényleg megtörténjen? Mi van akkor, ha valakinek megismered az álláspontját, a történetét, és az befolyásolja egy másik kapcsolatodat? És egyáltalán kinek hihetsz? Mindig annak, akit jobban ismersz? Ha ismered egyáltalán. Mindig az akarja nekünk a legjobbat, aki a legközelebb áll hozzánk? Corry nagyon érdekes kérdéseket tesz fel - és remek válaszokat is ad rájuk.
Corrynál nagyon elgondolkodtató mindaz, amit a családi kötelékekről ír, ahogy elemezgeti az egymáshoz való viszonyainkat, Lucy Clarke viszont egy igazán erős atmoszférát hozott létre ebben a regényében, olyan a helyszínleírás, hogy azt érzed, te is ott vagy, az események sűrűjében - érzed a medence hűs vizét, a prosecco ízét, látod, szinte tapintod a fehér falakat, az ég és a görög építészet kékjét, érzed a bőrödön a sós tengervizet, ízleled az olívaolajba mártogatott kenyeret -, pedig egy idő után már nagyon nem akarsz ott lenni, amikor a feszültség és a rettegés a tetőpontjára hág.
Jane Corry: Mindenki titkol valamit című regénye ITT megrendelhető, Lucy Clarke: Egy a lányok közül pedig ITT.
