MŰFAJOK szerinti bontás:

2016. december 27., kedd

Robert Galbraith: A selyemhernyó

Robert Galbraith: A selyemhernyó


"Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná.

De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját.

És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost – mert Strike ilyennel még sosem találkozott…

A selyemhernyó letehetetlen, fordulatokkal teli krimi, a Cormoran Strike-ról és eltökélt, fiatal titkárnőjéről, Robin Ellacottról szóló sorozat második kötete.

Robert Galbraith
J. K. Rowling, a Harry Potter-sorozat, az Átmeneti üresedés és az első Cormoran Strike-regény, a Kakukkszó szerzőjének írói álneve.
Kakukkszó J. K. Rowling Robert Galbraith írói álnéven írt nagysikerű első bűnügyi regénye."

----

Hogyan tud valaki ilyen különböző stílusok mindegyikében remekművet alkotni? Zseniális szerzővel van dolgunk, de hát ezt nem először - és, gondolom, nem is utoljára - szögezem le. 
Nem volt még olyan könyve Rowlingnak, ami ne tetszett volna; az eddig olvasott két krimijét is remek könyvnek tartom. De A selyemhernyó sokkal jobban tetszett, mint a Kakukkszó, mert úgy érzem, mostanra talált rá a "Robert Galbraith-féle" írói hangjára igazán. Kiforrott, nem túlírt, nem lassú, de az eseményeket és a karaktereket is alaposan ábrázoló regény. 

A könyv minden szereplője és a cselekmények, mozzanatok legapróbb részletei is olyan körültekintően kidolgozottak, ami tényleg bámulatra méltó. És mindezt úgy teszi, úgy teremt a részletek kifejtésével teljesen élő eseményeket és karaktereket, hogy azok sosem unalmasak, sosem dagályosak, sosem túlbeszéltek, mindig éppen úgy jók - úgy érzed: pont úgy történnének a valóságban is -, ahogy Galbraith leírta azt. 

Ezt a krimijét sokkal nehezebben tudtam letenni, mint az előzőt (pedig az is nagyon tetszett), aminél külön vonzerőt jelentettek a párbeszédek: azok pontossága, életszerűsége, tömörsége. (Pont ahogy szeretem.)

A főszereplők magánéletének szálai legalább annyira érdekfeszítőek, mint az, hogy ki a gyilkos. (Bár meg kell jegyeznem, hogy sokszor eszembe jutott a könyv olvasásakor az USA Today által írt mondat: "A selyemhernyó utolsó mondatától repesni fog a szíve azoknak az olvasóknak, akik megszerették a regény mélységesen szimpatikus szereplőit.", azonban ennek a bizonyos utolsó mondatnak az olvasásakor rá kellett jönnöm, hogy ez az ajánlás csupán hatásvadászat volt, mégpedig teljesen szükségtelen, amire egy ilyen regény nem tart igényt.)

A végén a köszönetnyilvánításnál viszont külön érdekesség volt számomra megtudni, hogy amikor a kiadó az első Robert Galbraith-regényen dolgozott, akkor még maguk a szerkesztők sem tudták, hogy ki a szerző. Tetszik, hogy Rowling egy-egy mondattal beavatja az olvasókat ilyen 'kulisszatitkokba'. 

Már megjelent a harmadik Galbraith-krimi is, a Gonosz pálya, arról is be fogok számolni, de biztos vagyok benne, hogy azt is ugyanúgy fogom kedvelni, mint az első két regényt. 

A Gabo Kiadótól megrendelhető!

2016. december 16., péntek

Agatha Christie: Grand Tour - A krimi királynőjének nagy utazása



"Agatha Christie napjaink egyik legnépszerűbb szerzője, 1922-ben azonban még csak ifjú feleség és anya volt, akinek első publikációi különösebb visszhang nélkül jelentek meg. Az addig gyakorlatilag csak Angliát ismerő fiatal írónő világ körüli útra indult férje oldalán a Brit Birodalmi Misszióval, és ez a nagy utazás, a Grand Tour örökre megváltoztatta az életét. A 32 éves fiatalasszony tisztában volt azzal, hogy kibírhatatlanul hiányozni fog a kislánya, de úgy hitte, ez az egyetlen alkalom arra, hogy eljusson a világ távoli tájaira.

A misszió tagjai közel egy év alatt bejárták az akkori Brit Birodalom főbb területeit Kelet-Afrikától Új-Zélandig. Agatha Christie élményeiről őszinte hangvételű beszámolók, levelek, feljegyzések és saját készítésű fotók tanúskodnak, amelyeket az írónő unokája, e könyv szerkesztője gyűjtött egy kötetbe. A levelek nyomán egyszerre rajzolódik ki egy izgalmas írói személyiség kialakulása, valamint a századelő mesés és meghökkentő birodalmi miliője."

Nagyon érdekes olvasmány, hiszen egyszerre életrajz, korrajz, történelmi visszatekintés és útleírás - ami igencsak izgalmassá teszi az egészet.

Egy teljesen új arca tárul fel előttünk Agatha Christie-nek - 

itt még csak próbálgatja a szárnyait, ötödik regényének kiadása előtt áll, reménykedik a további sikerekben, és incselkedik az ismertté válással. 

Valószínűleg akkor még más volt az elvárás, az elképzelés a gyermek családban elfoglalt helyét illetően - de ebben nem vagyok teljesen biztos. Csak abból gondolom, hogy Christie, úgy érzékelem, igen könnyen hozta meg a döntést (legalábbis a saját leírásai alapján nem vívódott hosszasan), hogy kétéves kislányát egy évre az édesanyjánál hagyja. Ez nekem nagyon furcsa, és ezt ítélkezés nélkül mondom.
Csupán arról van szó, hogy végig, amíg olvastam ezt a könyvet, furcsállottam és hiányoltam, hogy nem emlegeti többet a kislányát. Párszor megemlítette a levelekben, hogy hiányzik neki - és ez biztos így is volt -, de a levelek tanúsága szerint sokkal jobban hiányolta az anyukáját és a testvérét, ami előtt én értetlenül állok.
És ez valóban nem ítéletalkotás, pusztán kíváncsiság: akkor ilyen más volt a gyermek, a vele együtt eltöltött idő szerepének megítélése, hangsúlya, vagy ez csak az ő esetében volt így, ahogyan nyilván a mai korban is találnánk olyat, aki könnyű szívvel egyéves világ körüli útra indul a gyermeke nélkül.

Ha elsősorban útleírásnak tekintjük ezt a könyvet, akkor azt kell mondanom, hogy vannak benne nagyon érzékletesen megírt részletek: például amikor a honolului szörfözés nehézségeiről ír, arról, hogy milyen a jó és a rossz hullám, és hogy hogy jár az, aki tapasztalatlanul a rosszat választja, vagy mit tesz az, akinek komoly nehézségeket okoz elvergődni a hullámtörő zátonyig (felfogad egy helyi srácot, aki a lábujjára köti a szörfdeszkát, és - a tulajdonosával együtt - elvontatja oda).

Szóval vannak benne olyan leírások - és azt hiszem, ezek főleg azok, amikor a részleteket taglalja -, amelyek olvasásakor mi is a helyszínen érezzük magunkat.

Érezzük a perzselő napsütést, a lehámló bőrt, a langyos tengervizet, a forró homokot... 

Főként korrajznak rendkívül érdekes ez a napló és levelezés, hiszen Agatha sokat ír arról, hogy mi volt a menü a hajón, milyen játékokat játszottak a többi utassal stb., és tulajdonképpen bármely napjáról ír, felfedezhetők benne olyan - a fentiekhez hasonló - apró részletek, amelyekben a könyv kuriózuma rejlik.

Könnyed olvasmány, téli szünetre való, kellemes, de tartalmas időtöltés, bátran ajánlom mindenkinek.

A Partvonal Kiadótól megrendelhető ITT!

2016. december 14., szerda

Jacques Martel: Lelki eredetű betegségek lexikona


"Modern életünk rohanó mindennapjaiban a testi-lelki egyensúly igen fontos tényező egészségünk szempontjából. A szerző gyakorló pszichoterapeutaként arra vállalkozott, hogy segítsen feltárni a betegségek és egészségügyi problémák lelki eredetét. Bevezet bennünket az érzelmek mindmáig ismeretlen világába, és megtanít nyitottá válni, felfigyelni arra a kis csírára, amely testünkben megfoganva vírussá, bacilussá vagy daganattá fejlődve elhatalmasodik rajtunk. Ha képesek vagyunk az adott betegséget feladatként megélni, és látjuk a belőle származó tapasztalat hasznát az egész életünkre nézve, akkor egészségünket újra visszanyerhetjük.

A Lelki eredetű betegségek lexikona különleges alternatívát mutat, kiegészítve a hagyományos orvoslást és a természetgyógyászat számos módszerét, nem utolsósorban pedig nélkülözhetetlen a test, a lélek és a szív gyógyulásának elérésében, hiszen az igazi gyógyulás csak szívvel és szeretettel mehet végbe...

A szerző Kanadában él és gyakorló pszichoterapeutaként dolgozik. Az ATMA alapítója és elnöke. A Lelki eredetű betegségek lexikona nemzetközi bestseller lett."

Ez az olvasmány mindenkinek csak hasznára válhat, aki nyitott az olyan könyvekre, amelyekben a lelki tényezőket fizikai tünetekkel, betegségekkel hozzák összefüggésbe.

Tudom, hogy sokan elutasítják az ilyen jellegű könyveket, de nekik talán még inkább ajánlott - mert ha kinyílnának ez irányban, az duplán hasznukra válhatna.

Én nyitott és kétkedő vagyok egyben - ugye, ez nem ellentmondás? -, ami szerintem így a normális. De a kétkedés hangjait lecsitította az olvasás...
Egyszerűen elnémítja az embert, amikor elolvassa, mit ír a könyv a saját tüneteiről, gondjáról-bajáról, és gyakran elég már az első sor a ráébredéshez: te jó ég...
(És ez nem olyan, mint a tévéújságokban lévő horoszkóp, hogy bármelyiket olvasod, úgyis igaz rád...)

Ha a családtagjaid tüneteit is kikeresed a könyvből, akkor pedig az az első reakciód, hogy "ezt nem hiszem el - hogyan lehet ez ennyire nyilvánvaló?", aztán pedig a logika felülírja a csodálkozást: "ezek szerint ez egyszerűen így működik, és kész". És amikor ez a pont eljön, akkor fogunk igazán odafigyelni arra, amit olvasunk - hogy mit is jelent az.

A szép az a dologban, hogy még megoldást is kínál az orvos, járható utat. De olyat, ezzel tisztában vagyok, amit sokunk elutasít "közhely" vagy "könnyű azt mondani", vagy "ja, persze, majd ez biztos segít" és hasonló címszavakkal. Pedig a megoldási mód működőképes lehet - ezt szerintem minden pszichiáter alátámasztaná. És mégsem csináljuk. Mert nehéz? Mert kényelmetlen? Megerőltető? Túl nagy energiabefektetést igényel? Vagy mert nem hisszük?? Vagy mert hisszük, csak tudjuk, hogy egyedül nem tudjuk megoldani, és nem szeretünk segítséget kérni.

De miért nem próbáljuk ki? Miért nem próbáljuk meg legalább? Csak egy döntés: "megpróbálom, változtatok, segítséget keresek stb.", és talán onnantól már minden megy a maga útján - jól.

De ehhez az első pont a felismerés: "Ez a tünetem. Ez okozza."
Innen jöhet a második lépés, hogy mit kezdek vele; de először tegyük meg az elsőt, anélkül nem fog menni, és ez a könyv segít elindulni, hidd el.

A Partvonal Kiadótól megrendelhető ITT!

2016. december 13., kedd

Torben Kuhlmann: Lindbergh – Egy repülő egér kalandos története


"Merészség egy kisegértől - nagy lépés a repülés történetében.

A kalandokkal teli, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló mesét Ifjabb Charles Augustus Lindbergh amerikai pilóta hőstette ihlette, aki 25 évesen Spirit of St. Louis nevet viselő, egymotoros repülőgépével közbenső leszállás nélkül, egyedül repülte át az Atlanti-óceánt.

A könyv 2014-ben megnyerte a legszebb gyermekkönyv díját Németországban."


Egy gyönyörű mesekönyvet szeretnék ajánlani nektek, amely közelebb hozza a történelmet a gyermekekhez azáltal, hogy bemutatja a múltat és egy fontos korszakot, de úgy, hogy végig elvarázsol, magával ragad, és nem juttatja eszedbe, hogy most nem(csak) egy csodás mesét olvasol.


Az illusztrációk egyszerűen lenyűgözőek, tátott szájjal néztük mindegyiket.

Torben Kuhlmann nagyon tehetséges grafikus, és külön érdekesség, hogy ez a könyv eredetileg a diplomamunkája volt.

Bár a történet főként kisebb gyermekeknek szól - a szöveg egyszerű, könnyen megérthető, de igényes -, én a 9 éves gyermekemnek olvastam fel, aki már komoly regényeket olvas, de neki is tetszett ez a könyv; egyébként pedig azok számára, akiket érdekel a művészet, a grafikák, festmények, rajzok, kortól függetlenül ajánlott, hiszen tényleg csodaszép képek vannak minden oldalon.

A Partvonal Kiadótól megrendelhető ITT.

2016. december 5., hétfő

Mary Kubica: A fogadott lány


"Egy véletlen találkozás kibogozhatatlan hazugságok szövevényére derít fényt a népszerű szerző, Mary Kubica pompás új pszichothrillerében. 

A zuhogó esőben Heidi megpillant egy lányt a peronon, aki egy kisgyermeket szorongat a karjában. Elindul vele a vonat, sebesen elsuhan mellettük, ám a lány nem megy ki a fejéből… 
Heidi Wood mindig is hitt a jótékonykodásban: egy nonprofit szervezetnél dolgozik, kóbor macskákat fogad be. Azt azonban már megdöbbenéssel fogadja a férje és a lánya, amikor egy Willow nevű fiatal nővel és annak négyhónapos kisbabájával érkezik haza. A zilált és a jelek szerint magányos teremtés akár bűnöző is lehet – vagy még rosszabb. Ám Heidi a családja ellenvetései dacára úgy dönt, menedéket nyújt az otthonukban Willow-nak és gyermekének. 
A következő napokban az asszony segíteni próbál a lánynak talpra állni, de ahogy egyre több részlet bukkan felszínre Willow múltjából, Heidinek el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni egy vadidegen kedvéért. Ami csupán egy jó szándékú gesztusnak indult, hátborzongató és kiszámíthatatlan történetbe fordul…"


„Izgalmas és tanulságos.” (LA Times)

„Hipnotikus pszichothriller.” (People)

„Hipnotikus, és minden, csak nem kiszámítható.” (Kirkus)

„Remek pszichothriller… lenyűgöző.” (Publishers Weekly)

„Ez a könyv remek ürügy álmatlanságban szenvedőknek, hogy egész éjjel fenn maradjanak.” (Kirkus Reviews)

„Mesterien szőtt, feszült történet… ez nem a szokványos játék pszichopatákkal; mindenki súlyosan vétkes, de mélységesen emberi.” (Vulture)

„Izgalmas és tanulságos… A fogadott lány magasra teszi a lécet a műfajban.” (LA Times)

„Lenyűgözött Mary Kubica legújabb regénye, A fogadott lány. Minden egyes fejezettel új rétegek tárulnak föl, és új titkokra derül fény, és az olvasó az utolsó lapokig csak találgathat. Ne hagyja ki ezt a magával ragadó és lebilincselő olvasmányt!” (Maxwell Gregory, Lake Forest Book Store)

A jó kislány írójának új thrillere, A fogadott lány gondoskodik róla, hogy a házimunka háttérbe szoruljon. Heidi, Chris és a lányuk, Zoe jómódú család Chicagóban. Hétköznapi életük felbolydul, amikor Heidi befogad magukhoz egy hajléktalan lányt a csecsemő kislányával. Különböző nézőpontokból ismerjük meg a történetet, Heidi, Chris és Willow elmondásában, aki nem akar beszélni a gyermek apjáról vagy a vérfoltokról a trikóján. Nagyon élveztem ezt a csavaros észjárásra valló, modern regényt, és alig várom, hogy továbbiakat olvashassak Mary Kubica tollából.”
(Sharon K. Nagel, Boswell Book Company)

Mary Kubica valóban magasra teszi a lécet - ahogy tette ezt már előző könyvével is.
Remek krimi, de jóval több annál: családregény; állásfoglalás bizonyos értékek mellett; és (megint, ahogy éppen az előző könyvben is, amelyet olvastam és amelyről itt írtam) kemény, mellébeszélés nélküli rámutatás arra, hogy hova vezet a bántalmazás.
Továbbá annak a bemutatása, hogy - mások általi bántalmazás helyett - az élet által osztott pofonok hova vezethetnek a személyiségtorzulásban.

Ez a könyv egy nagyon érzékletesen megírt, nagyon szorongató történet arról, hogy mennyire fontos a család, a háttér, a háló - és hogy ha az nincs meg a maga teljességében, akkor kivé, mivé lehet az ember. 

Kubica olyan erőteljesen képes átadni a szereplők érzéseit az olvasóknak, aminek az ereje egészen döbbenetes. De hát egy könyvtől éppen ezt várjuk, nem igaz? Hiszen ez vezet az empátiához, az együttérzéshez, az önmagunknak feltett kérdésekhez. Ha nem tudod átérezni a helyzetet (még akkor is igaz ez, ha egyébként minden karakter és élethelyzet távol áll a te életedtől - és te örülsz is ennek), akkor az író valamit nem jól csinált.
Nos, Kubica nagyon jól csinál valamit, mert abszolút a hatása alá kerülsz a szereplők érzéseinek. 

Tehát részben a bántalmazott emberek életéről, a bántalmazás által kiváltott hatásokról, következményekről szól ez a könyv. Részben.
És nagy részben a vágyakról. A gyermek utáni vágyról, az ösztönökről, a hűségről, a különböző félelmekről. A piroritásokról. A múlt erejéről. A hitről. És arról, hogy a félelem mit vált ki bennünk - hogy végül már azt sem tudjuk, kik vagyunk valójában, és el sem hisszük, hogy ezek a reakciók tényleg a mieink. 

Mennyire más dolgoktól félünk! Mennyire más dolgokat tartunk fontosnak! Milyen más dolgokkal küzdünk önmagunkban!

És szól ez a történet arról is, hogy a félelmeink és a vágyaink hogyan befolyásolják a döntéseinket, problémamegoldásunkat, reakcióinkat, másokhoz való viszonyainkat, az életünket. Ami egyébként, ha belegondolunk, borzasztó érdekes kérdés, tekintve, hogy két ember ugyanarra a problémára teljesen másképp reagálna, és érdekes megnézni - vagy legalább végiggondolni, de persze ez csak elméleti -, hogy hova vezet az egyik döntés és hova a másik...

De az biztos, hogy érzed a vívódásokat, a félelmet, a vágyat, a szorongást, mert Kubica mestere annak, hogy ezeket 'átéreztesse' veled. Nagyszerű író, hihetetlenül eredeti ötletekkel, fokozatosan kirajzolódó háttértörténetekkel, és ismét egy olyan befejezéssel, amit álmodban sem találnál ki - miközben mindvégig teljesen hihető és hiteles marad.

A Harlequin Kiadótól A fogadott lány ITT megrendelhető.