MŰFAJOK szerinti bontás:

2017. április 27., csütörtök

Lionel Shriver: Ennyit erről

Shriver Lionel: Ennyit erről

"Shep Knacker már régóta kuporgat a „Másvilágra": az akciós árfekvésű harmadik világba való idilli elvonulásra, ahol a dugipénze egy örökkévalóságig kitart.
Ahol a Brooklyn és Queens közötti autópálya dugóit majd felváltja a „beszélgetés, a gondolkodás, a látás és a létezés" – na meg az elegendő alvás. Amikor váratlanul egymillió dollárért sikerül eladnia lakásjavításokkal foglalkozó cégét, álma végre karnyújtásnyi közelségbe látszik kerülni. Glynis viszont, aki már huszonhat éve a felesége, végeláthatatlan kifogásokat eszel ki arra vonatkozóan, hogy éppen miért nem alkalmas az idő az utazásra. Belefáradván az általa alapított cégnél végzett rabszolgamunkába, Shep bejelenti, hogy ő bizony – vele vagy nélküle – nekivág, és egy tanzániai szigetre költözik. Az épp egy orvosi vizsgálatról érkező Glynisnek is vannak hírei: Shep nem mehet sehová, neki ugyanis feltétlenül szüksége van a férfi egészségbiztosítására. Egykettőre kiderül azonban, hogy a biztosításuk csak részben fedezi az asszony kezelésének horribilis költségeit, és Shep Másvilágra tartogatott pénzmagja hamarosan fogyatkozni kezd. Az amerikai egészségügyi rendszer emberéletekben mérhető költséges voltát feltáró, három mellékszállal gazdagított Ennyit erről nyomon követi egy házasság fenekestül való felfordulását, melynek során a halálos betegség váratlan lehetőségnek bizonyul a gyengédségre és az újra fellángoló intimitásra. A gyászos témára fittyet hányva Shriver lapozásra késztető energiával és száraz humorral ír, miközben azt a kérdést is feszegeti: mennyit ér egy emberélet?"

____

Shriver megint elgondolkodtató, torokszorító, merész, provokatív és egyedi hangvételű könyvvel állt elő. 

Kimond olyan dolgokat, amelyeket másnak nincs mersze, és beszél olyan érzésekről, amiket nem tudom, hogy honnan ismerhet, mégis olyan egyértelműen és világosan ír róluk, mintha vele történtek volna meg azok az események, amelyek ezeket az érzéseket kiváltják.

A megfogalmazásmódja mindig tiszta, minden kétséget kizáró, mégis ott van benne az empátia, de közben kíméletlen is, a maga őszinteségével, szókimondásával - azzal, hogy nem tűri a mellébeszélést. 

A végefelé elég nagy arculcsapások érik az embert, van a regényben egy olyan mozzanat, ami abszolút nem várt, kiszámíthatatlan, és hát eléggé mellbe vág, ugyanakkor Shriver ettől az, aki - hogy ha eszébe jut valami, nem hinném, hogy egy percig is habozik kimondani (leírni) azt. Nem érdekli, hogy ha megteszi, ki mit gondol majd róla. A szereplőit ő teremti meg, így a sorsukról, a gondolataikról, érzésvilágukról, kimondott szavaikról, meghozott döntéseikről kizárólag neki áll jogában döntéseket hozni. És hát merész döntéseket hoz, nagyon merészeket; gyanítom, hogy a saját életét is valahogy így éli. Merészen, kockázatokat vállalva (de sejtésem szerint nem fölöslegeseket és nem értelmetleneket), nem szorongva, hanem megélve mindazt, amit lehet - és nem akarva megélni azt, amit szerinte nem érdemes. És talán nem félve attól, hogy közben elszalaszt valamit. Persze ez csak teória, nem tudhatom.

Shriver nyers, és értem, hogy ez sokakat riaszt. Engem is néha. Valahogy azt érzem, hogy bátornak kell lenni ahhoz, hogy az ember szembenézzen az írásaival, mármint hogy alámerüljön a mélyére azoknak. És akkor mekkora bátorság kellhet leírni ezeket! Kigondolni, és utána nem lesöpörni az asztalról, hanem világgá kürtölni!

Shriver nem fél beszélni arról, hogy "a cselekvés kockázatát néha néha felülmúlja a nem cselekvés kockázata"; hogy valakinek, aki körül éjjel-nappal azon igyekeznek, hogy meglegyen a kényelme, a leginkább talán az hiányozhat, hogy ő maga teremtse meg ezt a kényelmet; hogy lehetnek olyan dolgok, amik egyszerre testesítik meg a változást és jelképezik a változatlanságot; hogy van, amikor egyszeriben minden egyforma jelentőséggel bír, így tehát olyasmi sem létezik többé, hogy "jelentőség"; hogy a gondolatoknak energiára van szükségük;
és beszél a családról, a család fontosságáról, de ezt sem hétköznapi módon teszi; sőt, a lehető "legnemhétköznapibb" módon.

Meg vagyok győződve arról, hogy Shriver korunk egyik legnagyobb írója, eredeti tehetség, kiváló, zseniális szerző, aki nem csak bátor és szókimondó, hanem szabad szellemű gondolkodó, aki megfelelő szavakba is tudja önteni mindazt, amit kigondol (éppen a megfelelő szavakat és mondatokat használja - ez fontos!), és rá tud venni arra, hogy olyanokon gondolkodj, amiken - valljuk be - nem nagyon szeretnél. 

2017. április 22., szombat

John Farndon: Séta az ásványok között



"Kirándulni jó! Hiszen a friss levegő és a mozgás mellett olyan csodákra is akadhatunk a túrázás során, mint amilyenek a kőzetek, az ásványok, sőt, szerencsés esetben akár drágakövet is találhatunk. Az ásványvadászok élete tele van meglepetésekkel, hiszen még a legunalmasabb kavicsnak is évmilliókra visszanyúló története lehet… Ez a könyv abban segít, hogy az olvasó kiismerhesse magát a kőzetek, az ásványok és a drágakövek lenyűgöző birodalmában."

____

A Napraforgó Kiadónak ez az új ismeretterjesztő könyve rengeteg érdekességgel ismerteti meg a gyerekeket az ásványokkal, kőzetekkel kapcsolatban. 
Például ír arról, hogy mit jelent az, ha csíkos kavicsot találnak, mit jelent az, hogy kőzetbolygón élünk, vagy hogy a Himalája hegyei egyre emelkednek (ti tudtátok ezt????), mik azok a magmás vagy üledékes kőzetek, fosszíliák, és még számtalan dologról.

Ti tudjátok, mi az a kőzetciklus? Hogy hol érdemes köveket gyűjteni? Hogy hogyan keletkeznek, illetve egyáltalán mik azok a fosszíliák? (Szerintem nem úgy, ahogy a legtöbben gondoltuk volna.) Hogy hogyan tisztítsuk a "kincseinket"?

A gyermekeknek azt is leírja a könyv, hogy miből áll a "kőzetvadász" felszerelése. Azt hiszem, ha egy kisgyerek "felszereléssel" lát neki valaminek, máris sokkal komolyabban veszi azt, és nagyobb lelkesedéssel veti bele magát. Ami jó abból a szempontból is, hogy így sokkal koncentráltabban és kitartóbban foglalkozik az adott dologgal, illetve - ami talán még fontosabb - hogy mindeközben jól érzi magát, élvezi azt, amit csinál!

Rengeteg új kifejezéssel is megismerkedhetünk ebből a könyvből, továbbá az ásványok létrejöttének módjával, az olyannyira izgalmas drágakövek képződésével, és hogy miről ismerhetjük fel, hogy milyen ásványt tartunk a kezünkben.

Mindenkinek, akit érdekelnek az ásványok és a kőzetek, hasznos, érdekes és izgalmas olvasmány!

ITT megrendelhető!

2017. április 16., vasárnap

María Maneru: Tutankhamon átka (Mindentudók Klubja 1. rész)




Mi történik, ha egy ausztrál régészházaspár meghívást kap egy ásatásra? Természetesen viszik magukkal a gyerekeiket is! Igen ám, de mihez kezd magával három kisgyerek Egyiptomban vagy éppen Párizsban? Természetesen rejtélyek után kutatnak! Legyen az egy törött amulett, egy eltűnt papirusz, egy titokzatos kincset rejtő szuvenír, egy régi térkép, egy elfeledett legenda vagy egy szoborhamisítvány, a Mindentudók mindig megtalálják a módját annak, hogy kiderítsék az igazságot! 

____

Egy nagyszerű új könyvsorozatot szeretnénk bemutatni nektek. 

A Napraforgó Kiadó egy új sorozattal jelentkezik, amelynek az 1. részét Gergő már el is olvasta.

Gergőnél már annálfogva is telitalálat, hogy régész szeretne lenni, így a téma nagy érdeklődésre tart számot nála. Nagyon tetszett neki, néhány óra alatt kiolvasta. Nem is igazán tette le, amíg nem végzett vele.

Úgy gondolom, hogy már 6-7 éves gyerekeknek is fel lehet olvasni esti mesének, de kezdő (1-2. osztályos) olvasóknak is remek olvasmány, illetve gyakorlottabbaknak, 3. osztályosoknak is leköti a figyelmét, és tulajdonképpen olvastatja magát a könyv, amíg csak véget nem ér a történet.

Az izgalmas történet Egyiptom misztikus világába repíti el az olvasóit, piramisokhoz, titkos alagutakhoz, múmiákhoz, szóval minden olyasmihez, ami lázba hoz egy gyermeket, de közben hangsúlyt fektet a szerző a barátságra, a történelemre és a tények ismeretére is, 

a színes illusztrációk pedig még vonzóbbá tetszik a könyvet.

Gergő hamarosan belekezd a 2. részbe, amiről természetesen szintén be fogunk számolni.

A Napraforgó Kiadótól megrendelhető!

2017. április 13., csütörtök

Robert Blofield: Forgass filmet 10 lépésben!



"Leforgatnád végre a saját filmedet, de éppen nincs néhány millió spórolt pénzed? Nehogy ez visszatartson! Ebből a könyvből megtanulhatod, hogyan írj forgatókönyvet, hogyan tervezz storyboardot, hogyan forgass akár egy mobiltelefonnal, és sok mást is. Kövesd a könyv útmutatásait lépésről lépésre, és készítsd el életed első saját filmjét!"
________

Hát, nehéz lenne szavakba önteni, hogy mekkora sláger nálunk ez a könyv a 12 éves gyermekemnél. Pontosan ilyen könyvre vágyott, és íme, a Tessloff Babilonnak van egy ilyenje!
Nem tudom, hogy mennyire érdekli úgy általában a gyerekeket a filmforgatás, de az enyémet nagyon. Teljes lázban ég, hónapok óta, és rengeteget tanul, fejleszti magát e témában. És ebben ez a könyv is jelentős segítséget nyújt neki. Nap mint nap forgatja - mondom: hónapok óta! -, szóval, azt hiszem, ez egy nagyon jól sikerült és igényes ismeretterjesztő könyv.

Kamera már van, és néhány hét alatt szinte mindenféle segítség nélkül megtanult kezelni Dávid egy filmszerkesztő programot is (amit egyébként ebben a könyvben említenek), szóval máris új tudással gyarapodott az eszköztára, ráadásul abszolút nem mondhatnám, hogy haszontalanul tölti az idejét a számítógép előtt, hiszen új dolgokat tanul, új dolgokról szerez ismereteket, és nap mint nap fejleszti a kreativitását. Nem csak azzal, hogy egyedül megtanulta egy program használatát, hanem azzal, hogy minden mást is, ami ezzel jár (hangok vágása stb.), ÉS - emiatt különösen büszke vagyok rá - minden jelmezt, maszkot is Ő készít a filmhez! És nem akármilyeneket!
Természetesen a forgatókönyvet is Ő írja, de ez nem újdonság, eddig is csodás műveket hozott létre. Csak most egy másik műfajban is próbára teszi magát.
Így kerek az egész.

Szóval nagy dicséret ennek a könyvnek, persze még nagyobb a gyermekemnek, és dicséret illeti a szerzőt és a kiadót is, hogy olyan könyvet jelentetnek meg, amely kreativitásra ösztönzi a gyermekeket, és bár szerintem a gyermekek amúgy is, alapjáraton kreatívak, de az nagyon jó, ha egy könyv tovább sarkallja őket erre.

2017. április 7., péntek

Hans Keilson: Az ellenség halála




"Az izgalmas és finom emberséggel átszőtt regény középpontjában két ember áll. Egy fiatal, saját útját kereső zsidó férfi, és a politikai életben mind magasabbra és magasabbra emelkedő ellenség, akit ő csak B.-nek nevez, és akinek propagandája egyre fenyegetőbb, nyomasztóbb és mélységesen antiszemita légkört teremt.

Tettes és áldozat szimbiotikus, sőt sorsszerű kapcsolatát a szerző pontos megfigyelések révén boncolgatja, s írói tehetségének köszönhetően általános érvényű emberi parabolává emeli.

Az ellenség halálát Keilson 1942-ben, hollandiai búvóhelyén kezdte papírra vetni, de csak 1959-ben jelenhetett meg Németországban. Amerikai kiadása, amely a Keserédes komédia című kisregénnyel egy kötetben látott napvilágot, 2010-ben világszerte lelkes fogadtatásra talált, s egyben új lendületet adott a szerző befogadásának: „Az ellenség halála és a Keserédes komédia egy-egy remekmű, Hans Keilson pedig zseni.” (New York Times)

Hans Keilson (1909‒2011) Németországban született, majd 1936-ban a zsidótörvények elől Hollandiába emigrált, ahol 2011-ben bekövetkezett haláláig élt és alkotott. Karrierjének különlegessége, hogy igazi jelentőségét csak 2010-ben, 100 éves korában ismerték el, a New York Times áttörést hozó méltatása nyomán. Munkássága elismeréseképpen többek között elnyerte a Johann Heinrich Merck-díjat, a Moses Mendelssohn-érmet, a Humboldt-érmet és a tekintélyes Büchner-díjat."

____

Azt hiszem, már önmagában az is ráirányítja a figyelmet Keilsonra, ha olvassa az ember ezt a "100 éves korában lett ismert"-dolgot. Én valóban elég különleges tényező ahhoz, hogy felkeltse az ember figyelmét, érdeklődését. De én nem emiatt figyeltem fel rá, hanem a Partvonal Kiadó honlapját böngészve fedeztem fel a Keserédes komédiát, amit zseniális műnek tartok, és ezután természetesen kíváncsi voltam rá, hogy mit írt még.

Sokfajta megközelítéssel találkozhat az olvasó regényekben e témát illetően, de Keilson látásmódja megint egy teljesen új megközelítésmód. 

Az ő esetében egy egészen különleges szemlélettel találkozik az ember (amivel egyébként azonosulni sem tud, ugyanakkor tudja, hogy a szerző egyrészt kapaszkodókat keresett a talpon maradáshoz, és ehhez a megértést, a megérteni akarást hívta segítségül, másrészt pedig mit sem számít az, ha valamivel nem tudunk azonosulni, attól még azok a dolgok léteznek): amikor az üldözött (még a kezdetekkor) valamiért - maga sem tudja, hogy miért - vonzódik az általa csak B.-nek nevezett ellenséghez. (Tudjuk, ki volt az ellenség.)

Nem megbocsátani igyekszik neki, hanem megérteni őt. 

Vonzódik hozzá - talán az erejéhez; illetve csodálja azt a képességet, amellyel ennyi embert meghódított a szuggesztivitásával; azzal a "jól" felépített képpel, amelyet kialakított magáról. (Annyira kikívánkozik belőlem az iszonyodás, az, hogy hangot adjak a szörnyülködésemnek, az értetlenségemnek azzal kapcsolatban, hogy hány ember bedőlt ennek - méghozzá hódolattal, vidáman, önként és dalolva -, de ettől most eltekintek, visszafogom magam.)

Keilson megfordítja az"ellenségképet", és azt mondja (nem szó szerinti idézet, csak a lényeget foglalom össze): 'mi fenyegetve érezzük magunkat tőle; de ő nyilván ugyanezt érzi velünk kapcsolatban!' És ezzel ha nem is felmenti a viselkedését - azt nem teszi -, de magyarázatot talál rá. Egészen egyedi megközelítésmód. És lehet, hogy megvan a maga igazsága, de szerintem ezt senki sem tudja megítélni. Talán még maga B. sem... Ez egy elmélet, de sohasem fog kiderülni (talán jobb is), hogy pontosan mi járhatott annak az embernek a fejében.

Mindenesetre hajlamos vagyok elhinni azt, amit Keilson gondol ezzel kapcsolatban.
B. fenyegetve érezte magát, és ezért tette azt, amit... Csak valószínűleg maga sem volt tisztában azzal, hogy ez - hogy fenyegetve érzi magát; a gyűlölete; a bűnbakkeresése stb. - mit is jelent és honnan ered.
De amit Keilson gondolt erről, azt így fogalmazta meg, és hát lehet, hogy ő jár a legközelebb az igazsághoz:

"Nyughatatlansága hosszú időn keresztül szavatolta a fennmaradását. Amíg ellenem küzdhetett, szilárd talaj volt a lába alatt. Mire sikerrel járt és győztes lett, már megint kicsúszott alóla. A balgája legyőzte bennem azt, amivel önmagában soha nem mert szembenézni. Végső soron azért volt szüksége rám, hogy tombolva elrejtőzhessen saját maga elől."

Nagyon fontos mondatok...

Zseniális mű, de aki erről olvas, annak óhatatlanul szembe kell néznie a borzalmakkal is, amelyek megtörténtek. Pedig - ez a könyv másik különlegessége - ezeket tulajdonképpen Keilson egyszer sem mondja ki. Nem részletezi, nem fejtegeti, még csak nem is önti szavakba! Nem ezzel foglalkozik. Talán éppen azért, mert az ezzel kapcsolatos érzések, adatok, történelmi tények közismertek. Ezért ő másra helyezi a hangsúlyt, és ezzel mond újat és alkot remekművet.

Jó, hogy ha "kicsit" talán későn is, de felfigyelt rá a világ. És remélem, hogy a szavát minél többen meghallják, mert ha több ilyen hang szólhatna hozzánk, ha hallanánk a szenvedő alanyt, és nem csak történészek sorolnák a gondolataikat, hanem maguk a túlélők, akkor tényleg, igazán értenénk, tudnánk, hogy miről is van itt szó.

Fogalmam sincs, hogy ezek a hangok visszatartó erőt jelenthetnek-e a kellő pillanatban, amikor szükség van rájuk; de hiszem, hogy így kell hogy legyen. 


A Partvonal Kiadótól megrendelhető!