Sally Rooney: Normális emberek

"Az év regénye." Times

Bámulatos és bölcs fejlődésregény, egy magasfeszültséggel lesújtó első szerelem története. 

Az iskolában Connell és Marianne szinte kerülik egymást. Connell igazi közösségi ember, az iskolai focicsapat sztárja, Marianne magányos, büszke és visszahúzódó lány. Amikor Connell elmegy a Marianne-ék házában dolgozó édesanyjáért, különös, megmásíthatatlan kapcsolat jön létre a két tinédzser között, amelyet eltökélten titkolnak. Érettségi után mindketten ugyanarra az egyetemre kerülnek, és a későbbi években sem sodródnak el egymás mellől. Kapcsolatuk egyre összetettebbé és ellentmondásosabbá válik, kimondatlan feszültségekkel telítődik.

Sally Rooney szűkszavú, visszafogott prózájában briliáns pszichológiai érzékkel, olykor kegyetlen, máskor gyengédebb jelenetekben mutatja be a vidéki kisvárosból származó, eltérő vagyoni helyzetű két fiatal társadalmi beágyazottságát, családi hátterét és baráti körét.

A fiatal brit írónő másfél éve robbant be (nem túlzás a kifejezés!) Baráti beszélgetések című könyvével, ami azóta is sikerlistás a világ sok-sok országában, 2017-ben pedig elnyerte vele a Sunday Times legjobb fiatal írónak járó díját. (Ez is megjelenik magyarul, még az idén ősszel). A Normális emberekkel azután végleg befutott Rooney-t már nem az irodalom legnagyobb reménységei, hanem legnagyobb alakjai közt tartják számon sok-sok országban.

Egy klasszikus love story – ha a klasszikus szó alkalmazható egyáltalán ebben az esetben. Mert ebben a történetben sosem az történik, amit várnál, elfelejthetsz minden irodalmi klisét – Sally Rooney igazi 21. századi író.

A regényt Man Booker-díjra jelölték, a Times az év regényének nevezte, ahogyan a Waterstones, Anglia legnagyobb bolthálózata is megválasztotta az év legjobb könyvének. A magyar fordítás Dudik Annamária Éva munkája.

____________________________

A személyiségfejlődések csodás világa ez a könyv. A társadalmi beágyazottságból fakadó egymáshoz való emberi viszonyulások regénye - előbbi formálja az utóbbit (többek között) -, a kamaszkori önazonosság-keresésé és annak meg(vagy meg nem)találásáé, az igazodásé és az autonómiáé, az önfeláldozásé és az önérdek elvetéséé, az útkeresésé és az idomulásé. 

A karakterek épp oly jól kiforrottak, mint amennyire az írói stílus: mindkettő kidolgozott és érett, és alighanem Rooney biztosabb talajokon álló identitástudattal és önismerettel rendelkezik, mint regényének főszereplői - bár ebben sem vagyok teljesen biztos. 

Érdekes megfigyelni, mint oszt sebet egyik ember a másiknak - és miként ejt sebet saját magán a véletlen közjátéka folytán akkor, amikor a másik épp nem is óhajtotta megsebezni őt.

Torokszorító figyelemmel kísérni a helyes, normális élet keresését, miközben esetleg az olvasó rádöbben, hogy maga is az útkeresés kellős közepén jár. Ahogy alighanem mindenki, mert hogy is lehetne ezt valaha is befejezettnek tekinteni?

Rooney boncolgatja a családhoz való viszonyulásunkat, vagy inkább a család hozzánk való viszonyulásának eszméletlen súlyát, végtelen erejét, amely csaknem mindent felülír; nem mindent ugyan, de mindenhez köze van, ami létrejön később. 

Ideológiákról is értekezik, és arról, hogy miképpen álljunk kortársaink különbözőségéhez meg a világ nagy egészéhez; vagy miképp álljunk egy szilárd értékrend talapzatán, amikor a kortársaink úgy állnak hozzánk, ahogy.

És beszél arról is - vagy tulajdonképpen csak arról beszél? -, hogy a mellettünk élő ember döntései, érzései milyen mértékben befolyásoló tényezők, miközben "normálisan" azt hinnénk, hogy alapvetően tőlünk függ, hogy mit érzünk - de nem. Nem csak. A másik ember cselekedetei meghatároznak, netán gúzsba kötnek minket, kiszolgáltatottjai vagyunk a világnak, a körülöttünk élőknek és önmagunknak is (annak is, hogy mivé formál minket a környezet s a család), kiszolgáltatottjai mindannak, ami összességében körülvesz minket - és hát ne felejtsük már el, hogy ezzel együtt jár annak a felelőssége is, hogy mindez fordítva is igaz: a körülöttünk élők meg nekünk vannak kiszolgáltatva teljes mértékben. Viseljük ennek a súlyát. Mármint felszólítómódban. Viseljük!

A fejlődés és az érettség kudarca és sikere, a fékek és szárnypróbálgatások mikéntje figyelhető meg ebben a regényben, és gyönyörűen vonatkoztatható önmagunkra, legalább azért, hogy a nagy út- és identitáskeresés során, amikor egy pillanatra megpihenünk, érezzük a nyomasztó terhét annak, hogy nem kizárólag "elszenvedői", hanem formálói is vagyunk annak, hogy kivé válunk és kikké válnak a velünk kapcsolatban lévő emberek.


A regény ITT megrendelhető.

Mark Twain: Ádám és Éva naplója

"Ez a hosszú hajú, új teremtmény nagyon útban van nekem. Mindig itt lóg körülöttem, és állandóan a sarkamban van. Nem szeretem; nem szoktam hozzá a társasághoz. Azt szeretném, ha a többi állat közt maradna.

Férfi és nő örök ellentétének, ugyanakkor elválaszthatatlanságának derűs, szívmelengető, humoros krónikája e kis könyv, az íróra oly jellemző mély humanizmussal átitatva. "
_____________________


Gyönyörű könyv, nehéz rá szavakat találni.

Ötvözi a hitrendszert, az alapértékeket, a fantáziát és a szépirodalom elemeit, oly módon, hogy a végletekig megindító és értékes, elgondolkodtató és inspiráló, megkönnyezed és hálát adsz azért, amid van, imádságra és tiszteletre buzdít, és együttérzésre és gondolkodásra is.

Hálára és önzetlenségre sarkall, és jóságra; szeretetet ébreszt, és oly módon hatol velőig és mondja ki a leglényegesebb dolgokat (és csak azokat), aminek során minden egyes szó a helyén van. 

Olyan empátiát tanúsít az író, és két olyan oldallal fejezi be a történetet, aminek köszönhetően az olvasót, a nőt, a hívőt, az embert örökre rabul ejti. 

Harlan Coben: Szökevények

"Simon menő pénzügyi tanácsadó, felesége orvos, három tehetséges gyerekük van. Ám egyszer csak összeomlik a világuk: nagylánya rákap a drogra, csöves lesz, a Central Parkban él. Simon itt talál rá, megpróbálja hazacipelni. A lány barátja útját állja, és a verekedésről készült okostelefon-videók vírusként terjednek az interneten. Simonnak és családjának bujkálnia kell, de leginkább a lányának. Végképp nyoma vész.

Hónapok múlva nyomozó állít be Simon munkahelyére. A férfi megretten, hogy a lányával történt valami, de ennél is nagyobb a baj. A lánya gyanúsított. Sőt Simon és felesége is. Az áldozat ugyanis lányuk drogos barátja.

Ki találja meg előbb a szökésben lévő lányt? A szülők a letartóztatás árnyékában egy lépéssel a rendőrség előtt járnak. Saját szakállukra nyomozni kezdenek. Feleségét lelövik, Simon kénytelen egyedül folytatni a kutatást – már nemcsak lányuk, hanem halott barátja után is. Segítségére lesz egy magánnyomozónő, és a hajszába az alvilág is bekapcsolódik. De a kirakós darabjai nem akarnak összeállni, újabb és újabb holttesteken át vezet az út a meghökkentő megoldáshoz.

A SZÖKEVÉNYEK AZT BIZONYÍTJA, HOGY A VILÁG EGYIK LEGJOBB KRIMISZERZŐJE A PÁLYÁJA CSÚCSÁRA ÉRKEZETT. – Peter James

COBENBEN SOSEM CSALÓDIK AZ EMBER, DE EZ A KÖNYV EGÉSZEN KÜLÖNLEGES. – Lee Child

Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte.

Simon keze ökölbe szorult. Elöntötte a düh, egész teste égett tőle. Narkós, drogos, betépett, akármi – ezt még valahogy tudta kezelni vagy a tudatából kirekeszteni. De valaki kezet emelt az ő kislányára."

_______________________________

Coben megint mesterművet alkotott, amely lélegzetelállítóan okos és pörgős, letehetetlen, szövevényes, és mindeközben eredeti történettel állt elő, hajmeresztő végkifejlettel.

Hadd osszak meg két idézetet a könyvből:

"A pénz nem boldogít satöbbi... hát, ez elég nagy hülyeség. Az összes közül, amit az ember irányítani tud, bizony a pénz tudja messze leginkább előidézni és növelni azt a tünékeny eszmét, amit boldogságnak nevezünk. A pénz oldja a szorongást. Biztosítja a jobb oktatást, jobb élelmet, jobb orvosokat - bizonyos fokú lelki békét. A pénz kényelmet és szabadságot ad. Pénzen élmények és jólét vehető, és legfőképpen idő, aminek a család és az egészség tekintetében van közvetlen jelentősége."

Engem ebben az idézetben nem "a pénz boldogít" eszméje fogott meg, hanem amit még a legelején ír: "az összes közül, amit az ember irányítani tud..."

Mert ez a mondat nagyon jól példázza ennek a könyvnek a cselekményét - és az élet folyását úgy általában véve. Mert mit irányítunk valójában? Irányítunk valójában bármit is? (És tulajdonképpen érdekes elmélázni, hogy ha mellétesszük, hogy "pénz birtokában", illetve "pénz nélkül", az mennyiben másítja meg a választ.) Mennyire? Bizonyos fokig, aha - de csak ha a körülmények is a kezünkre játszanak. Ha a Gondviselés is úgy akarja. Akkor. Ez ijesztő és felemelő gondolat egyszerre. És az ember elfutna néha az erős és ijesztő gondolatok elől - de hova is?

Talán egy jó könyvbe, átmenetileg.

A másik idézet pedig:

"...miért tűnik úgy, hogy az idő gyorsabban megy különböző életkorokban. Gyerekfejjel az élmények újak, és ezáltal az emlékek frissek és erőteljesek - úgyhogy az idő megint lassulni látszik. Ahogy valaki öregszik, különösen, ha belefásult egy életritmusba, nagyon kevés új vagy élénk emlék rakódik le, és ezáltal az idő szinte repül. Ezért van az, hogy amikor egy gyerek visszagondol a nyárra, az mintha örökké tartott volna. A felnőtteknek alig egy szemvillanás."

Szeretem, hogy Coben erős gondolatokat tesz a laza krimijeibe. Kemény szál egy könnyed sztoriba - az súlyt ad az események megítélésének. 

Ez is egyébként egy elég nyomasztó gondolat tud lenni: amikor ráeszmélünk, hogy elrepül az idő, és mi mindent szeretnénk még megtenni, vagy mi mindent nem tehetünk meg már. Ijesztő, az ember vehemensen fordítana hátat a gondolatnak, és futna előle, vissza se nézve. Ezt csak bizonyos mértékben korrigálhatja. 

Ha pedig az erőteljes élmények segítenek abban, hogy kevésbé röpüljön az idő, ne csak olvassunk; utazzunk is!

Coben azonban - lévén krimiíró -

elsősorban mégsem a magvas gondolatokkal, hanem lehengerlő, sziporkázó stílusával vesz le minket a lábunkról, 

de az kétségtelen, hogy mélyíti a történetet olyan eszmefuttatásokkal, amelyek a család fontosságáról szólnak vagy arról (nem akarom lelőni a poént), ami a csattanója ennek a regénynek. Ennek apropóján két igen érdekes momentumra is kitér, és rávilágít (milyen jól is jön néha a figyelmeztetés), hogy mennyire esendő az ember, és - pénz ide vagy oda - mennyire ki van szolgáltatva a Felsőbb Erőknek.


ITT megrendelhető.