Harlan Coben: Az erdő

"Húsz éve történt. Egy nyári táborozás során négy tinédzser éjszaka kiszökik az erdőbe. Kettőt közülük holtan találnak, a másik kettő azonban hosszas keresés után sem kerül elő. Két évre rá egy sorozatgyilkost elítélnek, ám a bűnöző tagadja, hogy köze lenne a négy fiatal halálához.

Az eltűntek egyike volt Paul Copeland megyei ügyész nővére is. Paul egyedül neveli hatéves kislányát, karrierje is szépen ível felfelé, így egyre kevesebbet foglalkozik a húsz évvel korábbi traumával. Amikor azonban egy gyilkossági ügy szálai hozzá vezetnek, és egy holttestet kell azonosítania, Paul egy árulkodó jel alapján felismerni véli a négy áldozat egyikét – a fiút, aki annak idején nővérével együtt örökre eltűnt az erdőben… 

Lehet, hogy Paul nővére mégis életben van? A férfi szép lassan ráeszmél, hogy a múlt sötét és veszedelmes családi titkokat rejteget, amelyek egy csapásra szilánkokra törhetik az életét. Paulnak hamarosan döntenie kell: nem bolygatja tovább a húsz évvel korábbi eseményeket, vagy inkább megpróbálja kideríteni az igazságot."

Nekem meggyőződésem, hogy Harlan Coben korunk egyik legjobb krimiírója, aki eredeti ötletekkel, egyedi hangvétellel, humorérzékkel (amit ebben a könyvében talán kevésbé csillogtat, de ez szerintem pozitívum, hiszen nem minden karakterhez és élethelyzethez illik a viccelődés), merészséggel és tehetséggel is bír. 

Nem szokásom félbehagyni könyvet, de amint megérkezett Coben új regénye, már dobtam is félre gondolkodás nélkül az addig olvasott krimit. 

Mindig van bennem egy pici aggodalom: Coben annyi jó könyvet írt már...! Lesz ez olyan jó, mint az előző? Megüti azt a szintet? Lehet még tovább felfelé ívelni? 

És jelentem: igen, lehet. De még mennyire hogy lehet! Sosem okoz csalódást, sosem rest alaposan kidolgozni minden egyes szálat, beavatni minket a részletekbe, a motivációkba, a családi történetek mélységeibe, az érzelmi szálakba, a miértekbe; mindig rendkívül érdekes csattanó(k)ra számíthat az ember a könyvben (nem is feltétlenül csak a történet végén), és soha, soha nem lehet csalódni a minőségben. 

Nagyon tetszik, hogy behozza egy elvileg szokványos krimibe a döntések nehézségét és súlyát, etikai kérdéseket felvetve. Mi a helyes és helytelen - ó, igen: de kinek a nézőpontjából is helyes vagy helytelen valami? Mit vagyunk hajlandók megtenni a szeretteinkért? És amit megteszünk, arról ki dönti el, hogy helyes-e vagy sem? És ugyanaz helyes mindannyiunk számára? Vannak bizonyos egyetemes erkölcsi értékek. De ez mindig fekete vagy fehér? Azok nem akkor és addig érvényesek (ó, szép világ!), ha azoknak mindenki megfelel?

Na, szóval: Coben erkölcsi kérdéseket is felvet, amivel túllép a hagyományos krimi szabályain és világán, pluszt ad hozzá a történethez, nem marad meg a sablonoknál és a szokványosnál, többet akar adni, és ezt okosan, intelligensen teszi.

Remek író, nagy tehetség, minden regénye olvasmányos, színvonalas és számos újdonságot felvonultató, kiváló a karakterábrázolása, az ötletei, az emberismerete - és sosem elégszik meg a kevesebbel vagy az éppen eléggel, mindig a maximalizmusra törekszik könyvei kidolgozottsága, minősége tekintetében, és mesterien tud egyensúlyozni a könnyed hangvétel és a súlyos témák között. 

A könyv megrendelhető ITT.

Emelie Schepp: Narcotica

Kínszenvedés. Közhelyek, elnagyolások, logikátlanságok, nincs megformálva a történet, a karakterek jellemrajza kidolgozatlan, a történet hemzseg a hibáktól, és mindez mit sem számítana, ha jól lenne megírva vagy legalább olvasható lenne.

Sarah Pinborough: Halott vagy

 

"Marcie viszonyba kezd Jason Maddoxszal, amivel egycsapásra bekerül a társadalmi elit köreibe. Vagyonos, nagy múltú családok, ősi titkok. Marcie ugyan beházasodott ebbe a világba, de soha nem fog igazán közéjük tartozni. 

Jason főnöke egy utazásról új feleséggel tér vissza Londonba. A nő fiatal, dögös, szabados: senki nem tudja levenni róla a szemét. Marcie férje sem. Bekövetkezik a visszafordíthatatlan tragédia.

Vannak, akik gyilkolni is hajlandók a csillogó gazdagságért. Vajon Marcie mire képes, hogy megtarthassa?

A házasságból gyilkosság lesz?"

_____________________

Sarah Pinborough könyveit figyelemmel kísérem, amióta az első regényét olvastam, mert 

igényes, jó író, aki szövevényes, lebilincselő, letehetetlen, csavarokkal megtűzdelt történeteket ír. 

Remek szerző, aki folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését, nemcsak a kusza szálakkal, hanem azzal is, hogy szinte pszichológiai érzékenységgel tárja fel a mögöttes szándékokat, és kalauzol el minket a szereplők lelkének legrejtettebb zugaiba, kíváncsivá téve minket arra, hogy miért lett valakiből az, aki, illetve ki, mi válhat belőlük bizonyos események hatására. 

Mit vált ki az emberből a múlt, és milyen döntéseket hoz annak kapcsán, ami a jövője, netán végzete felé kalauzolja?

Pinborough kifogástalanul árnyalja a képet, amikor a karaktereinek motivációit fejtegeti, és nagyszerűen teremti meg a szereplőit: múltjukat, jelenüket, jövőjük lehetséges kimenetelét, döntéseik és választásaik széles tárházát, és gyenge pontjukat, valamint annak ellenkezőjét: amennyiben nem sebezhetők, miért nem azok? Mi érte őket a múltban, amitől érzéketlenek vagy önzők lettek? Mi teszi az embert érző szívűvé, mi önzetlenné vagy önzővé, jóvá vagy rosszá - azzá, akivé? Milyenek azok a szülők, férjek, barátok, közegek, mik azok a hatások, életterek, események, amelyek miatt azok leszünk, akik? 

És azt hisszük, hogy ezt Pinborough mind elénk tárja? 

Hát nem. 

Nem tárja elénk.

Mert nincs mindig egzakt válasz ezekre. 

Van, hogy csak a szikár tények maradnak, amik - elfogadjuk-e vagy sem - létező dolgok, olykor magyarázat nélkül (és egyébként mindig megyünk valamire a magyarázatokkal?), és az író ezt is felfedi előttünk: hogy van, hogy csak vannak a dolgok, úgy, hogy nem tudjuk azok hátterét; van, hogy megtörténnek események, kifejlődnek jellemek, és nem tudjuk ennek az okát, miértjét. Mégis meg kell oldanunk az életünket. 

Hát erről szól ez a könyv. Hogy amikor különböző személyiségeket összesodor az élet, akiknek mások a vágyaik, a múltjuk, a neveltetésük, az érdekük, akkor talán semmi más, mint az erő és/vagy a szerencse szabja meg, hogy mivé lesznek a dolgok. 

A könyv megrendelhető ITT.

Michel Bussi: Ne engedd el

"Martial és Liane idilli környezetben töltik szabadságukat Réunion szigetén. A házaspár és hatéves kislányuk számára ezek a tökéletes boldogság napjai, percei. Türkizkék ég, kristálytiszta víz, pálmafák, langyos szellő...

Aztán hirtelen eltűnik Liane Bellion. Délután három és négy között felmegy a szállodai szobába, és egyszerűen nem tér vissza. A hotel egyik alkalmazottja azt állítja, látta Martialt a szállodai folyosón a kérdéses időpontban. Nemsokára Martialnak is nyoma vész, a kislányukat sem találják. Az egész szigetet tűvé teszik értük. Vajon Martial gyilkolta meg a feleségét? Ha nem, akkor mi okozza a bűntudatát?"

________________

Michel Bussi már a Fekete vízililiomokkal belopta magát a szívembe, mert akkora  csattanóval még nem találkoztam egy regényben sem. Rendesen megvezetett. 

Ami viszont különösen megfog a könyveiben, az az, hogy szépírói stílusban alkotja  meg a krimijeit, olyan igényességgel és - hogy is mondjam? - tisztelettel úgy a krimi, mint a szépirodalom műfaja iránt, ami teljesen rabul ejti az olvasót. 

A csavar persze ebben a könyvben sem marad el, és szokványosnak sem mondható, azonban engem még inkább magával ragad az a hangulat, ami a cselekményszövéseit áthatja, valamint az általa megteremtett, életszerű, tökéletesen kidolgozott karakterek, továbbá az, hogy a mellékszereplőket is körültekintően formálja meg, hogy azok kifogástalanul illeszkedjenek a dramaturgiába. 

Sosem feledkezik meg a részletekről, legyen szó helyszínek leírásáról, korábbi események felidézéséről vagy apró-cseprő tényekről, amelyeknek nem feltétlenül van kitüntetett szerepük a történet folyásában, azonban a hitelességhez nagymértékben hozzájárulnak. 

Azt is szeretem, hogy regényeiben érdekfeszítően ír egy kevéssé ismert témáról vagy helyről, vagy olyan részletekkel és mozzanatokkal teszi színesebbé az általunk ismertet is, ami még élvezetesebbé és tartalmasabbá teszi a könyveit. Mindig belecsempész a történeteibe adalékokat, kiszámíthatatlan fordulatokat, a szokványostól eltérő jellemvonásokat vagy szereplőket, és a megoldás mindig a régmúltban keresendő. Ez nem spoiler; tulajdonképpen valamelyest realitás, nem? 

Remélem, a többi regénye is meg fog jelenni magyarul, mert a műfaj egyedi, eredeti, valódi minőséget képviselő alakja, akinek a könyveihez foghatóval ritkán találkozik az ember. 

A "Ne engedd el" megvásárolható a Kiadó honlapján. 

Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció

Mi zajlott a színfalak mögött?

Jó reggelt! Tényleg 1994-et írtunk, amikor a televízió műsorra tűzte az első epizódot?

Abban az évben, szeptemberben hat barát ücsörgött a kedvenc kávézójukban, hogy szexről, párkapcsolatokról, munkáról meg az élet egyéb dolgairól trécseljenek - és a mai napig újabb és újabb rajongók fedezik fel Rachel, Ross, Joey, Chandler, Monica és Phoebe életét. A sorozat - tehetséges megalkotóinak köszönhetően - szőröstül-bőröstül bekebelezte a fiatal közönséget. A Jóbarátok volt e korszak legkedveltebb és a legnagyobb hatású televíziós programja. Soha nem tartottak szünetet.

De pillantsunk csak bele, mi zajlott a színfalak mögött!

Saul Austerlitz, a popkultúra ismert krónikása, exkluzív interjúkat készített az írókkal, a rendezővel, a producerekkel és a stáb tagjaival a sorozat történetéről, amely a Netflixen jelenleg is meghökkentő népszerűséggel éli utóéletét. Izgalmas részleteket közöl a forgatás körülményeiről, a Super Bowlról, londoni utakról, leszbikus esküvőkről, frizuradivatokról, szupersztárok cameoiról vagy a millió dolláros szerződésekről.

A Jóbarátok az új műsorokkal is felveszi a versenyt. Előkelő helyet foglal el televíziós adások népszerűségi listáin, az ismétlések is ott vannak a Top 10-ben! A Jóbarátok a 90-es évek televíziós szimbólumává vált, öröksége és sikere a legmerészebb ábrándokat is túlszárnyalja. Ez a letehetetlen, vidám, humoros könyv is ezt bizonyítja.

A Jóbarátok-rajongók elképesztően sok izgalmas háttérsztorit ismerhetnek majd meg a kötetből. A Generation Friends Amerikában a sorozat bemutatójának 25. évfordulójára jelent meg. 

__________________________

Ó, a Jóbarátok! A Jóbarátok! Annyira, annyira szerettem ezt a sorozatot! Szeretem még most is.

Tizenévesként, húszévesként egyetlen részről sem maradhattam le, mert magával ragadó, profi, igényes, és a lehető legjobb színészeket választották ki a lehető legjobb alkotók erre a csodás feladatra. 

Azóta is, tíz éve, tizenöt éve, két éve, tegnap, ahányszor megy a tévében épp, amikor ott ülök, biztos, hogy ott ragadok. Egyszerűen ez a sorozat nem tűri a továbbkapcsolást, huszadszorra, ötvenedszerre sem. És a hússzal meg az ötvennel az ember reális számot mond. Melyik másik sorozat képes erre????

Azt gondolom, egyetlen sorozat sem tudta megközelíteni ennek a... színvonalát? humorát? el kell gondolkodnom ezen... talán az atmoszféráját. Egy olyan miliőt tudott kialakítani, amit más sorozatoknak teljes egészében nem sikerült eddig. 

Az én gyerekeim is ott ragadnak a képernyő előtt, amikor ez a sorozat megy, pedig nem tervezték, hogy nézni fogják - egyszerűen nekik sem engedi a film elkapcsolni magát. Pedig, hát, ők már egy másik generáció, másfajta ingerküszöbökkel, igényekkel... Vagy mégsem?

Van egy generációkon átívelő, közös igény mégiscsak? Úgy látszik, hogy igen. 

És ez a könyv, A Jóbarátok-generáció tökéletesen visszaadja azt a hangulatot, amire az ember hőn áhítva emlékszik vissza, és megadja a válaszokat a népszerűsége titkára.

Az író remek fonalakat vett fel a könyvben, mert nemcsak általános kulisszatitkokat ír le (és itt most ne intrikákra gondoljunk; ez nem az a sorozat), és nem a szokványos módon, hanem azokon túl egyéb érdekességeket, például arról, hogy milyen pernek nézett elébe a sorozat és az hogyan végződött (és remek, becsülendő, hogy itt Saul Austerlitz mindkét fél nézőpontját kiválóan bemutatja!), vagy hogy hogyan is történt, hogy akkorára rúgott az utolsó évadban az a bizonyos összeg epizódonként, amit a szereplők kaptak. Ez nem feltétlenül tűnik annyira izgalmas témának, de az, nagyon is az!

A szerző ír a színészek jelleméről (kuriózum!), hozzáállásáról, nehézségeiről (ami a sorozat nehézségeit is okozta), hullámvölgyeiről, kitartásról, arról, hogy kiállunk a másik mellett akkor is, ha a legmélyebb ponton van éppen, és ha félő, hogy ez gátja lehet a sikernek (mennyire általános ez a filmvilágban????), és mindezt olyan stílusban és olyan korrekt módon teszi, ami meggyőzi és a könyv - és újra a képernyő - elé ragasztja az embert.

Kiváló író, aki megtalálta az érdekfeszítő hátteret a nyilvánvaló és az általános mögött, és nagyon profi módon tudja tálalni is.

Ódákat tudnék zengeni erről a sorozatról, szívem csücske a sorozatok világában, és Saul Austerlitz ehhez oly módon tette hozzá a magáét, hogy az ember még jobban bele tudjon merülni, feledkezni a már jól ismertbe egyfelől nosztalgiával, másfelől azonban új információkkal gazdagodva. 

Az író egyedi nézőpontokat is felkínál az olvasónak, 

és ez gazdagabbá teszi mindazt a környezetet és kultúrát - hadd nevezzük így -, és azt az atmoszférát és érzéseket, amelyek körüllengik ezt a fantasztikus sorozatot. 

Magával ragadó, letehetetlen könyv, jó szívvel ajánlom mindenkinek!


A  könyv a kiadótól megrendelhető ITT.

Cara Hunter: Féktelen harag

"Az első lány visszatért. Lehet, hogy a következőnek nem lesz ekkora szerencséje.

A történelem ritkán ismétli önmagát. Vagy mégis?

Oxford külterületén találnak egy kétségbeesett tinilányt. Teljesen ki van borulva. Megtámadták az utcán, nejlonzsákot húztak a fejére, berángatták egy autóba, elrabolták és bántalmazták.

Adam Fawley nyomozó dolgozik az ügy felderítésén, de a lány nem hajlandó feljelentést tenni. Fawley-nak rossz előérzete támad: úgy emlékszik, már találkozott egy hasonló esettel...

Aztán eltűnik még egy lány és Fawley rádöbben, hogy fogytán az idő.
Ha nem deríti fel múlt titkait, a lány talán soha nem kerül elő élve."

_________________________________________

Cara Hunternek ez már a negyedik regénye, és ismét nagyon izgalmas, letehetetlen krimit írt.

A bűnös mozgatórugója, indítéka végig homályban marad, és ez adja a könyv erejét: hiszen egyrészt indítéktól függően keresgél az ember a lehetséges elkövetők között; másrészt kérdés az is, hogy a történet gerincét adó szereplők között keressen-e az ember vagy egy ismeretlen elkövető a tettes; és egyáltalán: az indíték megfejtése biztos közelebb viszi-e az olvasót a megoldáshoz.

A főszereplők karaktere jól kidolgozott, a részletek aprólékosan megtervezettek, az összes regényen végigfutó háttérszál (a nyomozók magánélete) hiteles és érdekfeszítő;

az egész könyv cselekménye feszes, fordulatokkal teli, és a pszichológiai tényezők is főszerepet kapnak a történetben,

hiszen a szereplők jellemrajza úgy van megírva, hogy mindig tudni akarja az olvasó, mi mögött mi rejlik, milyen szándékkal teszik (vagy nem teszik) azt, amit, és végig sejteti az írónő, hogy nagy eséllyel rossz helyen keresgélünk: nem olyan egyszerű az egész, mint ahogy gondolnánk, több van emögött, van még valami, amit nem sejtünk, valami, ami bonyolultabbá, megemészthetetlenebbé és fájdalmasabbá teszi az egészet. Valami, ami ha kiderül, akkor az egy gyomorszájonvágás lesz, miközben persze az egész történet úgy, ahogy van, rendkívül drámai, de érezni lehet, hogy amikor kiderül, ki tette és miért, az letaglózó és elviselhetetlen lesz. Hogy "ezért"? Ezért kellett? Ezért történt mindez?

Cara Hunter sodró erejű, pergő, csavarokkal megtűzdelt, nagyon olvasmányos regényt alkotott megint, ami messzebbre mutat a műfaj egyébkénti sajátosságainál, mert szól egyebek között szülő-gyerek viszonyról, barátságokról, újrakezdésről, csalódásokról, féltékenységről és szerelemről is.

Egyébként számomra a könyv erényeihez hozzátesz az is, hogy Cara Hunter személyében egy nagyon szimpatikus embert ismerhettünk meg, amikor előző könyve bemutatója alkalmából Budapesten járt.

Az írónő egyik regénye sem okozott eddig csalódást, sőt azt látom, hogy írásmódja egyre kiforrottabb és érettebb, úgyhogy a következő könyvére is biztosan vevő leszek.


A kiadótól megrendelhető ITT.

Carrie Fisher: A hercegnő naplója - Találkozás önmagammal

"A hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő emlékei rendezgetése közben, régi újsághalmok között bukkant rá saját, kézzel írott naplójára, és szembesült egykori tinédzser önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeire. Utóbbiakból egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képe rajzolódik ki, akiben azonban csírájában ott van már az excentrikus, vicces, intelligens, nagydumás Carrie Fisher is. Utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében."
______________________

A fülszöveg annyira tökéletesen összefoglalja a könyv lényegét és jellemzőit, hogy csak fölöslegesen szaporítanám a szót, ha ezt tovább ragoznám.

Harlan Coben: Senki fia

"Westville a világ legunalmasabb kisvárosának látszik – ám a hegyekkel övezett vidék tele van rejtélyekkel. Az egyik legnagyobb talány a város körüli erdőben élő Wilde, akit harminc évvel korábban, gyerekként magára hagyva találtak a fák között. Az immár felnőtt férfi azóta sem tudja, hogyan került az erdőbe, és kik lehetnek a szülei. Szinte természetes, hogy amikor a városban eltűnik egy középiskolás lány, hozzá fordulnak segítségért, és Wilde egyetlen barátja, egy hetven körüli sztárügyvéd, Hester Crimstein is bekapcsolódik a nyomozásba. Hamarosan a város leggazdagabb családjából is nyoma vész egy fiúnak. Majd érkezik egy zsaroló levél.
Ahogy múlt és jelen eseményei felkavarodnak, a mind rejtélyesebb ügybe egy gátlástalan elnökjelölt, egy mindenre elszánt környezetvédelmi aktivista, néhány kegyetlen középiskolás és egy nyugdíjas katonatiszt is belekeveredik. Wilde pedig rájön: ha meg akarja találni a lányt, a város féltve őrzött titkainak kell utánajárnia – mielőtt még túl késő lenne megfejteni őket…

EGY ÚJ SOROZAT ÚJ, ELLENÁLLHATATLAN FŐSZEREPLŐJE MUTATKOZIK BE… MÉG EGY FANTASZTIKUS THRILLER A LEGJOBBAK EGYIKÉTŐL – Crime Reads

COBEN SOHA, DE SOHA NEM HAGY CSERBEN – Lee Child

HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Több mint húsz nagy sikerű regényt írt, közülük az utolsó hat felkerült a The New York Times bestsellerlistájának első helyére. Műveit negyvenhárom nyelvre fordították le, és közel hetvenmillió példányt adtak el belőlük. Az idegenből a Netflix készített sorozatot."

______________________________

Harlan Coben, a megunhatatlan, a mindig megfelelő nívót képviselő, a legszínvonalasabb és legszórakoztatóbb krimit író, örök kedvenc - végre, végre - új regénnyel jelentkezett.

A történet lebilincselő, olvastatja - de letenni nem engedi - magát, rendkívül pergő, vicces, a feszültséget és a nyugvópontokat megfelelően adagoló, újabb és újabb kérdéseket feltevő (és azokat csak a legvégén megválaszoló), ismét remekül megírt és kibontakoztatott karakterekkel rendelkező, izgalmakkal átszőtt, és külön érdekessége, hogy bepillantást enged olyan politikai háttéreseményekbe és -manipulációkba, amelyek valószínűleg tényleg nagyjából így történhetnek a való világban. Hitelesnek tűnő forrás, amely - műfaji sajátosságain túl - elkalauzolja az olvasót egy számára ismeretlen világ felszín alatti rejtelmeibe.

A karakterek életszerűek, éppen esendőségüknél fogva, akik olykor tévednek, hibáznak, döntenek - jól vagy rosszul; élik az életüket - legjobb tudásuk szerint; és igyekeznek kibogozni az őket körülvevő és a bennük, magánéletükben, lelkükben, múltjukban összegabalyodott fonalakat, és jelen életükben megoldani a rájuk háruló feladatokat, legyen szó a saját életükről vagy más valakiről, aki a segítségükre, jóindulatukra, támogatásukra szorul.

A mellékszereplők is jól megformáltak, megkérdőjelezhetetlen, tehát valóságosnak tűnő vágyakkal vagy arroganciával vagy kedvességgel vagy humorérzékkel vagy kalandvággyal vagy más egyéb olyan tulajdonságokkal megáldva és felvértezve, amelyek emberi mivoltukat, úgy értem: életszerűségüket, valóságosságukat az olvasó számára nyilvánvalóvá teszik.

A fordulatok, megoldások pedig Cobenre jellemző módon kiszámíthatatlanok, váratlanok, meglepőek - és szokás szerint nem elégszik meg egy csavarral, hanem több is követi egymást.

Harlan Coben megint intelligens, szórakoztató, letehetetlen könyvvel örvendeztetett meg minket; most újra várhatjuk, hogy mikor írja már meg a következőt.


A regény a Jaffa Kiadótól megrendelhető ITT.

Válogatás jó könyvekből, minimális kommentárral

T. M. Logan: 29 másodperc



"Mit tennél, ha valaki felajánlaná, hogy hívj fel egy számot, mondj egy nevet, és az az ember örökre eltűnik a föld színéről? Csak 29 másodpercbe telne. Megtennéd?

Amikor Sarah megment egy bajban lévő kislányt, semmit sem vár cserébe. Ám a bátor cselekedete egy nagyhatalmú és veszélyes férfit tett az adósává. És ez a férfi ellenállhatatlan ajánlatot tesz neki.

"Csak mondjon egy nevet. Egyetlen nevet. És én eltüntetem azt az embert az életéből."

Hiszen mindenki tudna mondani legalább egy nevet, nem igaz? És csak egyetlen, 29 másodperces telefonhívásba kerülne..."

_______________________

Elképesztő csavarok, fordulatok, akkor is egy újabb, amikor már nem számítasz rá! 
Visszavonhatatlan döntések és azoknak a felelőssége, amelyeket az embernek vállalnia kell és együtt élni azokkal. 
Remek írói stílus, eredeti ötletek és megoldások. 
Elgondolkodtató momentumok, amelyek az embert arra késztetik, hogy magába nézzen: ő mit tenne, ha - és így gondolatban módja van azonnal felül is bírálnia magát.
Remek önismereti lecke és olvasmányélmény egyben.

______________________________________________________________

Noah Hawley: Zuhanás ​előtt

"Egy ​ködös nyári éjszakán magánrepülőgép száll fel az Egyesült Államok keleti partvidékéhez tartozó Martha’s Vineyard-szigetről New York felé, fedélzetén tizenegy utassal.

Tízen a felső tízezer tagjai, a tizenegyedik egy nem túl jelentős festő. Tizenhat perccel az indulás után a gép az óceánba zuhan. A katasztrófát ketten élik túl: Scott Burroughs, a festő és a gépen utazó médiamogul négyéves kisfia. Burroughsnak sikerül a lehetetlen: partra úszik a gyerekkel. Ott aztán belekerül a nyomozás és a médiahisztéria kettős forgatagába. De vajon véletlenül zuhant-e le a gép? Vagy a befolyásos embereket szándékosan gyilkolta meg valaki?

Noah Hawley thrillere napok alatt felkerült a sikerlistákra. A történet nemcsak az olvasók, de a kritikusok közt is egyöntetű sikert aratott, mert a szenvedélyes összecsapások nagy gonddal és alapossággal megrajzolt szereplők között zajlanak le. A könyv letehetetlenül izgalmas.

A szerzőt milliók ismerik szerte a világon, Ő a több földrészen is rendkívüli sikert aratott Fargo filmsorozat sokszorosan díjnyertes írója. Díjai közt ott az Emmy- és a Golden Globe-díjak. A zuhanás előtt filmjogait a Sony Pictures vásárolta meg."

______________________________

Zseniális író, te jó ég, micsoda stílus, mekkora tehetség!

A történet is remek, a megoldás is teljesen kiszámíthatatlan és igazán eredeti elgondolás, és nemcsak váratlan, hanem nagyon hatásos is  a végkifejlet, de a történet minden szála, epizódja - remek mivolta ellenére is - eltörpül amellett, hogy Hawley bármit írhatna, olyan őstehetség, hogy az biztosan lenyűgöző lenne. 

_______________________________________

Robert Galbraith: Halálos fehér

"Egy ​zavart fiatalember, Billy felkeresi Cormoran Strike-ot, hogy a segítségét kérje egy bűnügy felderítésében, aminek azt hiszi, gyerekként tanúja volt. Strike-ot mélységesen felzaklatja a történet. Bár Billy nyilvánvalóan mentálisan beteg, és nem is emlékszik sok konkrét részletre, van benne és a történetében valami nagyon őszinte. Csakhogy mielőtt Strike alaposabban is kikérdezhetné, Billy rémülten elrohan.

Strike és Robin Ellacott (aki eredetileg a titkárnője volt, mostanra pedig a társa a nyomozóiroda vezetésében) igyekeznek a történet végére járni: az ide-oda kanyargó nyomozás pedig elvezeti őket London kis sikátoraitól a Parlament titokzatos legbelső irodáin keresztül egy gyönyörű, de vészjósló vidéki kúriáig.

Ráadásul a nyomozás labirintusában dolgozó Strike magánélete sem olyan egyszerű: újdonsült magánnyomozó-sztárként már nem tud olyan észrevétlenül dolgozni, mint valaha. Egykori titkárnőjével is bonyolultabb a viszonya, mint eddig bármikor. Robin már a nyomozóiroda pótolhatatlan dolgozójává nőtte ki magát, de személyes viszonyuk ennél sokkal összetettebb…

Az eddigi legnagyobb léptékű Robert Galbraith-regény, a Halálos fehér egyszerre érdekes krimi és letehetetlen újabb fejezet Cormoran Strike és Robin Ellacott történetében."

____________

Galbraithban (Rowlingban) nem lehet csalódni, újabb remek krimit írt - a tempója éppen jó, kedvelem, hogy nem túl feszes, és nem is túl lassú folyású; a karakterei fejlődnek úgy életútjukban, mint jellemükben; a történetek érdekfeszítőek; stílusa mindig hozza a tőle megszokott minőséget; és hát ő Rowling, na, szóval pontosan azt kapja az olvasó, amit vár tőle. Az egyetlen író (szerintem), aki minden műfajban kimagaslót tud alkotni, és mindig hű tud maradni a színvonalhoz. Mit is kívánhatna többet egy könyvtől az ember? 

_______________________________________

Malin Persson Giolito: Quicksand

„A levegő szürke és homályos a puskaportól. Mindenkit lelőttek, engem kivéve. Rajtam egy karcolás nem sok, annyi sincs.”

"A legesleggazdagabbak és a legkiszolgáltatottabbak többnyire nem találkoznak. Kivéve a Djursholmi Gimnáziumot, ahol öt tizenéves fiatal különös kapcsolata tragédiába torkollik. Kilenc hónappal később a tizennyolc éves Maja bíróság előtt áll. Kicsoda ő? Egy gondtalan életet élő, kitűnő tanuló lány, aki szörnyű tragédiába keveredett, vagy a megnyerő külső mögött egy szörnyeteg rejtőzik?
A nagy sikerű Netflix sorozat alapjául szolgáló Quicksand kőkemény bírósági thriller, egy fiatal lány megrendítően találó portréja, és egyben kíméletlen leszámolás egy menthetetlenül kettészakadó társadalommal. Hamisítatlan dráma bűnről, büntetésről, felelősségről és megbocsátásról."

____________________

Bűnös vagy áldozat-dilemma, kételyekkel, bírósági tárgyalással, a tettek mozgatórugóinak boncolgatásával, és a kérdéssel: ha bűnös, vajon elítélik-e, hogy megkapja a büntetését és ne bánthasson mást, ha pedig ártatlan, vajon szabadon engedik-e - és ha igen, akkor ki és hogyan kárpótolja az elveszített dolgokért? Barátokért, becsületért, méltóságért, elveszített időért - önmagáért.

__________________________________

Daphne Sheldrick: Szerelem a szavannán

"Daphne ​Sheldricknek sikerült a világon elsőként felnevelnie újszülött, árva kiselefántot. Mélységesen együtt érez az állatokkal, szerető megértéssel közelít hozzájuk, hosszú éveken át tanulmányozta a rendkívül gazdag kenyai flórát és faunát, fáradhatatlanul kutatta a megfelelő tartási körülményeket és a megfelelő tápszereket – mindez együtt tette lehetővé, hogy számtalan elefántot, orrszarvút és egyéb elárvult fiatal vadállatot mentsen meg a biztos haláltól.
Lebilincselő és szívbemarkoló történetében Daphne elmeséli, milyen csodálatos kapcsolatot alakított ki elárvult állatokkal, köztük első barátjával, Bozival, a csillogó szemű antiloppal, aztán Riki-Tiki-Tévivel, az apró törpemongúzzal, Gregory Peckkel, a szorgos fehérfejű bivalyszövővel, Fecskével, a rakoncátlan zebracsikóval – és persze Eleanorral, a fenséges elefánttal, akivel több mint negyven éve barátok. Ám a kötet egyben Daphne és a híres tsavói fővadőr, David Sheldrick szerelmének varázslatos és megrendítő története is. Férje iránti őszinte, szenvedélyes szerelme, David kimeríthetetlen tudása a környező természetről, valamint a férfi korai, tragikus halála volt az, ami Daphne-t ambiciózus eredmények elérésére sarkallta. Elsősorban ennek köszönheti létrejöttét a világszerte ismert David Sheldrick Vadvédelmi Alapítvány, valamint a Nairobi Nemzeti Parkban levő állatmenhely és bölcsőde, ahol Daphne a mai napig él és dolgozik.

A Szerelem a szavannán nemcsak kettőjüknek az orvvadászat visszaszorításáért, a kenyai állatvilág megmentésért folytatott nehéz küzdelmét írja le, hanem azt a páratlan készségüket is bemutatja, amelynek révén szinte lélektani módszerrel közelítettek az állatokhoz. Szeretet, együttérzés és humor sugárzik minden sorából ennek a kötetnek, melyből az olvasó bepillantást nyerhet korunk egyik legfigyelemreméltóbb asszonyának életébe."

_____________________

Nehéz szavakat találni erre a csodálatos, kiemelkedő könyvre. A szerző és társai munkásságára, életútjára, emberségére, empátiájára, az állatokért végzett áldozatos, önzetlen, önfeláldozó munkájukra, szeretetükre, amellyel minden élőlényhez viszonyulnak, bölcsességükre, józanságukra, céltudatosságukra, szerelmükre, veszteségeikre, fájdalmaikra, csalódásaikra és kitartásukra... 

Ez az írás tanít és elgondolkodtat, ad és megmutat, irányt szab és lenyűgöz. Csodálatra késztet. 

EZT A KÖNYVET MINDEN EMBERNEK OLVASNIA KELLENE!

______________________________________________

Rebecka Edgren Aldén: A nyolcadik főbűn

"Nora, miután csodával határos módon felépül csaknem végzetes ifjúkori balesetéből, sikeres életmód-tanácsadó lesz. Könyveket ír, előadásokat tart, sütkérezik a népszerűségben. Élvezi a munkáját, boldog házasságban él, két szép gyermek édesanyja, futni jár, hogy formában tartsa magát, és az ő kerti partijai a legjobbak az Édenkert lakónegyedben.

Éppen a hét főbűnről szóló könyvéhez fog hozzá nagy lelkesedéssel, amikor egy különös nő költözik a szomszéd házba, Nora tökéletes világa pedig mintha kibillenne a négy sarkából: fura alakok jelennek meg a szeme előtt, rémálmok gyötrik, és a férje is szokatlanul viselkedik. Az asszony egyre inkább elveszíti az uralmat az élete felett, már azt sem tudja, kiben bízhat, s hihet-e egyáltalán a saját szemének. Fiatalkori pszichiátriai problémái tértek volna vissza? Nem, ebbe nem tud belenyugodni. Nyomozni kezd a furcsa történések okai után, míg válaszúthoz nem érkezik: döntenie kell, hogyan akarja folytatni az életét…"

________________

Nagyon olvasmányos, pörgős, feszes történet, de hú, ez a befejezés! Az ember megszokta a kiszámíthatatlan fordulatokat a skandináv krimikben, de amikor ebben a regényben jön a csattanó, és azt mondod, na ne, jön az epilógus, és egy olyan fordulatot penderít még eléd a szerző, ami tényleg naneeeee, neeeee! Az egész regény nagyon izgalmas és rengeteg kérdést felvető, de már csak a csattanó miatt is érdemes elolvasni, mert ott aztán van áll-leesés! Minden krimikedvelőnek ajánlom, ne hagyjátok ki!

FERDINAND VON SCHIRACH: Büntetés - 12 bűnügyi eset

"Mi az igazság? Mi a valóság? Hogyan lettünk azok, akik vagyunk?
Ferdinand von Schirach legújabb, Büntetés című könyvében tizenkét bűnügyi történetet ismerhetünk meg, amikben ismét a bűn és bűnhődés örök témája kerül előtérbe. A védőügyvédként is praktizáló szerző hitelesen tárja elénk, milyen nehéz igazságot tenni, és mennyire elhamarkodottan aggatjuk valakire a "jó" vagy "rossz" jelzőt.
Ferdinand von Schirach soha nem ítélkezik. Nyugodt, távolságtartó derűvel és együttérzéssel teli hangon mesél magányról, a boldogság és kudarc keresésének furcsa módjáról. Igaz történetei rólunk szólnak.

Ferdinand von Schirach ismert emberek, politikusok és az alvilág védőügyvédjeként szerzett hírnevet. 2009-ben jelent meg első könyve, amelyben tizenegy filmszerűen pergő, különleges narrátori hangon előadott jogi esetet válogatott össze saját praxisából. A Bűnös? sikere után 2010-ben napvilágot látott a második kötet, így a szerző rövid időn belül az Ártatlan? újabb meglepő bűnügyi eseteivel Európa-szerte híres íróvá vált. Prózája irodalommá tette a büntetőeljárást, történeteit szikár líraiság, filmszerűen felvillanó jelenetek jellemzik. Tömör, száraz elbeszélései hatalmas érzelmi hatást váltanak ki az olvasókból szerte a világon."

_______________________

Már az előző két könyve is lenyűgözött Schirachnak, és nagyon reméltem, hogy követi ezeket folytatás. Most végre a kezünkben tarthatjuk.

Schirach jog- és tényismerete, sőt emberismerete, tapasztalata, szikár stílusa garancia arra, hogy ha a kezünkbe vesszük a könyvét, akkor az utolsó oldalig ne tudjuk letenni .

Bámulatos a mód, ahogy ezeket a hihetetlen történeteket tálalja, amelyekkel valóban találkozott, amelyek nem a képzelet szüleményei.

Külön kuriózuma volt ennek a könyvnek, ahogy a legutolsó novellában saját érzés- és gondolatvilágába, kétségeibe és frusztrációjába is beavatja az olvasóit.

Mindegyik eset megrázó, egyik ezért, a másik azért, de az biztos, hogy egyik sem hagyja hidegen az embert. Nemcsak megdöbbentőségük okán, és mert mindegyik oly távol áll és idegen tőlünk, hanem mert mindegyik egy-egy személyes tragédiát ábrázol, amelyeknél nem bújhat a "nyugi, csak kitalált történet" védőbástya mögé az ember.

Külön dicséretére válik az írónak, hogy semmit, de tényleg semmit nem ír és nem beszél túl, teljes mértékben minimalizmusra törekszik, és

ez a szárazság és objektivitás az, amivel el tudja érni az embernél a legerőteljesebb hatást. Mert az érzelmek ránk vannak bízva. 

Hogy mivel mit kezdünk. És senki nem maradhat közömbös a történetei olvastán és az ő stílusában tálalva.

Éles- és tisztán látása nyilván a tapasztalataiból is fakad, de nem csak - egyszerűen remek prózaíró, aki olyan sztorikat, élettörténeteket ismer, és akinek olyan szilánkok és töredékek tevődtek össze a szeme előtt, és olyan kiváló érzékkel tudja ezeket elénk tárni, ami az élvonalbeli szerzők közé emeli, a könyvét pedig letehetetlenné teszi.

A kiadótól megrendelhető ITT.

Mariel Hemingway: A Hemingway-átok

"Mariel Hemingway néhány hónappal azelőtt született, hogy a nagyapja, Ernest Hemingway Nobel-díjas író önkezűleg véget vetett az életének. A Hemingway család generációk óta szenvedett az alkoholizmustól, a mentális betegségektől és a sérült emberi viszonyoktól.
A három Hemingway lányunoka közül a legidősebb, a tehetséges művészlélek, Muffet súlyos skizofréniával küzdött, a középső, a gyönyörű szupermodell, Margaux öngyilkos lett. A legkisebb lány, Mariel volt az egyetlen, aki szembeszállt a családját sújtó átokkal. Ő volt az egyetlen, aki felülkerekedett a terhelt genetikai örökségen, és normális életet tudott élni.

Megindítóan őszinte visszaemlékezés arról, milyen felnőni Hemingway unokájaként egy olyan családban, ahol az alkohol, a mentális betegség és az öngyilkosság kísért.
Mariel Hemingway 1961-ben született, és filmszínésznőként indult. Ő volt az egyik legfiatalabb amatőr szereplő, akit Oscar-díjra jelöltek Woody Allen Manhattan című filmjében nyújtott alakításáért.
A színészetet produceri, életmód-tanácsadói és írói pályára cserélte."
________________________

Hát, nem is tudom. Azt hittem, jobban fogom kedvelni Mariel Hemingwayt és a könyvét, de valamiért mégsem. Úgy érzem, picit - hogy fogalmazzak? hiszen nem tudhatom, hogy így van-e - meg akarta lovagolni a Hemingway-mítoszt, de mintha kispórolta volna belőle a mélyebb tartalmakat. 

Így is nagyon érdekes könyv volt, de nem az, nem annyi, amennyit vártam. Hiszen mekkora lehetőség rejlik a témában! Hemingway unokájának lenni, Hemingway fia gyermekének lenni, Margaux testvéreként átélni azt, amit, milliónyi családi titok birtokában lenni (vagy nem? lehet, hogy ezért hiányoztak a mélyebb dolgok a könyvből, mert nincs ezeknek a birtokában?) - lehetőségek tárháza! Na ez hiányzott számomra a könyvből nagyon. 

Sokat ír a szüleiről, de mégsem mond eleget; sokat ír az apjáról, Hemingway fiáról, de korántsem eleget; és eleget ír önmagáról, csakhogy a könyv címe nem önéletrajzot sugall. Kíváncsi vagyok Marielre is, de a családi kötelékek viszonyában is - nem azért, mert ő maga nem lehet érdekes a Hemingway-lét nélkül, önmagában, hanem mert a cím mást ígér, és az ember azért veszi meg a könyvet. 

Egy csomó mindenre kíváncsi lettem volna még, de Mariel a felszínt súrolta csak, amit nagyon sajnálok, mert azt hittem, azért íródott meg ez a könyv, hogy elmondja mindazt, ami elmondható.

Per Petterson: Lótolvajok

"A természet mitikus erejű ábrázolása ősi emócióink intenzív átélését szolgálja Per Petterson prózájában. A világhírű norvég írót csak a mélyben kavargó indulatok és éles érzelmek érdeklik: a szerelem, a féltékenység, a barátság, az árulás. A Lótolvajok páratlan sikerének kulcsa, hogy a regény egyesíti magában a kortárs norvég irodalom három fontos tematikai elemét: a háború (a német megszállás), a család (a család felbomlása) és a kívülálló, magányos férfi visszatérő motívumát."
___________________

Családról, gyermeki lélekről, barátságról, csalódásokról, fájdalmakról, szerelemről, hűtlenségről, árulásról, nagy kérdésekről és mély érzésekről gyengéden megírt regény, finoman szőtt mondatok, kecsesen ívelő történet, amelyet egyszerűsége tesz oly széppé és varázslatossá.

Michael Palmer: Gyilkos dózis - Végzetes tévedés

"Különös dolgok történnek egy nyugat-virginiai kisvárosban, Belindában. A helyi bányászok közül többen is egy rejtélyes kór áldozataivá válnak; a barátnője temetésére idelátogató doktornőt két ismeretlen férfi próbálja meggyilkolni; Belinda rendőrfőnöke pedig egyre furcsábban viselkedik. Matt Rutledge a belindai kórház egyik legjobb orvosa, de megalkuvást nem tűrő természete miatt gyakran keveredik konfliktusokba. Mikor a rejtélyes halálesetek nyomába ered - amelyekért, akárcsak édesapja és felesége haláláért, a helyi bányatársaságot okolja -, még csak nem is sejti, hogy az ügy összefügg a harminc különböző védőoltást tartalmazó szupervakcina, az Omnivax küszöbön álló bevezetésével. Mielőtt Matt felocsúdna, egy olyan játszmába keveredik, amelyben már nem csak a saját élete forog kockán... Michael Palmer Gyilkos dózis c. könyve igazi világsiker: 30 országban 9 000 000 példányban jelent meg. Garantáltan hátborzongató! - The Washington Post"
_________________

Átlagos, hagyományos krimi, ami semmi extrát nem nyújt a műfaj kedvelőinek. Olvasmányos, kedvelhető, de semmi nagy durranást ne várjatok tőle. Sokkal több volt a témában, mint amit az író kihozott belőle.

Agatha Christie: Az alibi

"A bíróság szerint Jacko Argyle egy piszkavassal brutálisan agyonverte anyját. Tettéért életfogytiglani börtön vár rá, ám nem raboskodik sokáig: tüdőgyulladás viszi el. Ekkor bukkan fel dr. Arthur Calgary, a fiatal kutató, aki épp most tért vissza antarktiszi expedíciójáról, és azt állítja, hogy Jacko biztosan ártatlan volt. Ugyanis van alibije, ami nem más, mint maga dr. Calgary...
Akkor vajon ki ölte meg Mrs. Argyle-t? A gyilkost a családban kell keresni, de melyikük a bűnös? A kérdés felszakítja a régi sebeket, és a lehet, hogy a gyilkos ismét lecsap..."

_________________________

Szerintem kimagasló az Agatha Christie-regények között, és teljesen kilóg a sorból merészségével, szépírói stílusával, eredetiségével, árnyaltságával, karakterábrázolásával.
Egyébként is szeretem az írónő könyveit, de ez felülemelkedik az összes eddig olvasott regényén.
Remek párbeszédek, helyükön lévő mondatok, szürke árnyalatok a fekete és fehér között.
Egyáltalán nem tipikus A. C.-regény.
Se Poirot, se Miss Marple, de ez nem is válik hátrányára ezúttal a könyvnek.
Kiváló mű, nagyszerű szórakozást nyújt, ajánlom minden krimikedvelőnek!

Naomi Alderman: A hatalom

"A nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek. 

Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is.

A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás…

Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni? 

A hatalom az elmúlt évek legnagyobb könyvsikereinek egyike, megjelenése óta megtalálható a legfontosabb sikerlistákon, 15 héten át szerepelt a New York Times mérvadó listáján.

Már több mint két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában.

Sorra kapja a fontos elismeréseket, a New York Times az év tíz legjobb könyve közé választotta, ahogyan Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét. "

_______________________

Nagy hatású mű, amely vegyes érzéseket generál. Ijesztő, eredeti, amely az eddig tudottakat összekuszálja. Borzolja az ember idegeit, mert minden a feje tetejére áll. Minden más, mint ahogy volt, van, vagy ahogy megszoktuk. Nem jobb, csak más, mint az eddigi mérce vagy etalon. Nem úgy etalon, mint amihez fel kell nőnünk vagy mint ami példaértékű, hanem mint ami a hétköznapi valóságunk, amihez mérjük a képzeletet. Nem egy jobb világ víziója, sőt inkább egy rosszabb világé. Egy képzelt, rosszul értelmezett hatalom - mert a hatalom szinte mindig rossz értelmet nyer és rossz vért szül, és ebből adódóan tévútra is visz. Ez egy másik tévút, mint amiben élünk. Sok tévút van, és nehéz a szerteágazó ösvények között az egy igaz útra rátalálni. Talán ez az írás is erről szól.

Cara Hunter: Nincs kiút (Adam Fawley-sorozat 3. rész)

"Dübörög a karácsonyi szünet. Két gyereket épp most húztak ki leégett észak-oxfordi otthonuk romjai közül. A kisebbik fiú nem élte túl, a bátyja élet-halál között lebeg.

Miért maradtak egyedül a házban? Hol van az édesanyjuk, és az apjuk miért nem veszi fel a telefonját?

Előkerül egy újabb bizonyíték, és valóra válik Fawley nyomozó legrosszabb rémálma: ez a tűzeset nem baleset volt, hanem gyilkosság...

Mi van, ha valaki az egész családodat ki akarja irtani?

A Nincs kiút, Egy közeli ismerős és a Sötétben szerzőjének harmadik kötete. Cara Hunter detektívsorozata lázban tartja a brit krimiolvasókat, és megjelenése óta előkelő helyen szerepel Anglia sikerlistáin. Az írónő az angliai Oxfordban él férjével és macskáival. Gyerekkora óta szenvedélyes krimirajongó."

_____________________

Cara Hunternek már az előző két regénye is lenyűgözött, és most sem adta alább a színvonalat.

Az olvasó végig kétségek között vergődik, hogy vajon x vagy y (netán z?) a gyilkos - aztán persze egészen más lesz a megoldás, mint ami a fejünkben jár. Nem, ne is próbáljátok, nem sikerül kitalálni, hogy ki tette és miért. Sőt, még azt sem, hogy pontosan mit.

Sok érzést kivált ez a regény az emberből: szánalmat, szomorúságot, kételyeket, borzongást; és hálát a saját élete iránt.

A jó regények mindig ilyenek. Nem kell mélylélektani írásnak lennie ahhoz egy könyvnek, hogy kérdéseket és mély érzéseket ébresszen - erre egy jó kriminek is képesnek kell lennie. Tudnia kell mást és többet, mint izgalmat és borzongást kelteni. El kell hogy gondolkodtassa az embert - a cselekményen túl - a saját életéről is.

Kérdéseket kell ébresztenie vagy (nem "és") - kimondatlan kérdésekre - válaszokat adnia. 

Ugyanakkor ez mégiscsak egy krimi, amely teljes mértékben eléri a fő célját: letehetetlen, egy szuszra végigolvasandó regény, nagyon izgalmas, csavaros, fordulatos, meglepő végkifejlettel. Közben a háttértörténetet is folyamatosan alakítja az író: a nyomozó élete is előtérben van, és legalább ugyanúgy várja az ember annak a megoldását, mint a krimiszálét.

Akinek pedig kérdései maradtak, annak szerencséje van, ugyanis Cara Hunter november 5-én Budapestre látogat. Szóval ha kíváncsi vagy, hogy mi lesz Fawley-val, vagy úgy érzed, hogy elvarratlan szálak maradtak a történettel kapcsolatban, vagy többet szeretnél tudni az írónőről, munkásságáról, írói eszközeiről, akkor ne habozz: gyere el 5-én az író-olvasó találkozóra!


A regény megrendelhető ITT.

James Herriot: Az állatorvos is nős ember

"A yorkshire-i lankák még sosem tűntek ennyire szépnek James számára: elragadó feleségével az oldalán és immár önálló praxis keretei között foglalkozhat a farmokon élő állatokkal, valamint a házi kedvencekkel és tulajdonosaikkal, akik néha több figyelmet igényelnek, mint a négylábú „páciensek”.

James Herriot memoárjainak újabb kötetét ismét azoknak az olvasóknak ajánljuk, akik átérzik az állatokkal járó örömöket és gondokat, és szívesen merülnek el újra meg újra a korabeli jellegzetes angol vidék életének eseményeiben."

___________________________

Egyszerűen nem tudok betelni James Herriot könyveivel. Pedig azt hiszem, már csak egy van, amit nem olvastam - azt még tartogatom, mert nem akarok az összessel végezni.

Teljesen magával sodornak a történetei, a humora és a varázslatos tájleírásai. Az ember ott van Darrowbyban (Thirskben), és látja a völgyeket, amelyekről ír, érzi a fű vagy a széna illatát, a háton a kemény munkától végigfolyó izzadságcsöppeket, a reményt, a sikerélményt, az aggodalmat, az örömöket. 

Sok képet néztem azóta Yorkshire-ről, és tényleg csodálatos vidék. Herriot érzékletesen írja le a lankákat, a kőkerítéseket, a legelésző juhokat, a szaladgáló kutyákat - egyszerűen megunhatatlan a témakör és az írásmódja is.

Ezen a vidéken mindenki ismer mindenkit, és bámulatos az az elfogadás, ahogy egymás iránt viseltetnek az emberek; például ahogy az állatorvos beletörődőn nyugtázza, hogy a farmer úgyis mindent jobban tud nála, és nem próbálja megváltoztatni ezt. Idomul a vidéki élethez, amelybe belecsöppent, magáénak érzi, elégedett és boldog benne. Hálás érte.

Külön érdekessége a könyvnek, amikor az író a házasságáról ír, feleségével való megismerkedéséről, udvarlásainak csetlés-botlásairól; csodálatra méltó az az önirónia, amellyel magára tud tekinteni.

Elismeri mások érdemeit, soha nem fényezi magát, őszinte, természetes, vicces, eredeti - és zseniális történetmesélő. 

A fordítás is remek, sokat hozzáad a történetekhez.



Persze rögtön rákerestem a szereplőkre, nemcsak a helyszínekre, utánanéztem mindennek és mindenkinek, aminek lehetett - nagyon érdekes volt látni, hogy milyenek voltak azok, akikről, amikről ír.

Azt is megnéztem, hogy hogyan lehet eljutni Yorkshire-be - muszáj egyszer látnom ezt a gyönyörű vidéket. Vajon mennyit őrzött meg abból, amilyennek Herriot látta? Vajon a kőkerítések és a lankák őrzik még azt, amiről írt?

Kötelező olvasmánnyá tenném a könyveit általános vagy középiskolában - mert aki elolvassa, gazdagabb lesz általa.


A regény megrendelhető ITT.

Camilla Läckberg: Ártatlanok

1974 nagyszombatján egy öttagú család nyom nélkül eltűnik a Fjällbacka partjainál fekvő Valö szigetéről. A kiérkező rendőröket különös látvány fogadja: a ház úgy fest, mintha a család - az ünnepi ebéd közepén - egyszerűen felállt és távozott volna, magára hagyva az egyéves Ebbát, aki magányosan sírdogált az étkezőben.

Évtizedekkel később Ebba visszatér a szigetre, hogy felújítsa az egykor az apja által vezetett iskola épületét. Férjével nemrégiben veszítették el a kisfiukat, és most a munkába temetkezve próbálják feldolgozni a gyászt. Úgy tűnik azonban, valakinek nagyon az útjában vannak: egy éjszaka rájuk gyújtják a házat. Szerencsére csak az épületben esik kár, s folytatódhat a felújítás. Ám hamarosan újabb baljós esemény történik: amikor felszedik az étkező padlódeszkáit, emberi vér nyomaira bukkannak.

A nyomozást vezető Patrik Hedström és kollégái egyre biztosabbak abban, hogy a család egykori eltűnése és a mostani gyújtogatás összefügg. Természetesen a nyomozó feleségét, a nyughatatlan és mindig kíváncsi Erica Falckot is foglalkoztatja az ügy, s úgy érzi, csak akkor kaphat választ kérdéseire, ha egyre mélyebbre ás a múltba.

_______________________

Izgalmas, olvasmányos regény, néhol picit erőlködős (lásd például az anyósról írtakat), de ezt kompenzálja az érdekes történet és a meglepő, kiszámíthatatlan befejezés. 

Cara Hunter Budapestre látogat! Könyvbemutató és dedikálás a 21. Század Kiadóval

Cara Hunter, a népszerű Adam Fawley-sorozat (Egy közeli ismerős, Sötétben, Nincs kiút) szerzője novemberben Budapestre látogat, hogy személyesen mutassa be detektívsorozatának harmadik kötetét!

Szeretettel várnak minden érdeklődőt november 5-én 18 órakor a Libri Allee Könyvesboltban a Nincs kiút című regény bemutatóján, ahol a beszélgetés után Cara Hunter dedikálja új könyvét. Az írónővel Tegdes Péter újságíró beszélget. A rendezvényen szinkrontolmácsolást biztosítanak.

Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

"Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik.
Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van. 
Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt, ráébred: nem is őt kellett volna féltenie!
Sarah Pinborough regénye nem egy szerelmes történet, egy krimi és egy thriller szimpla keveréke. 
Sokkal félelmetesebb annál. Mert Pinborough regénye elkísér. És nem hagy nyugodni. 
 
Ne higgy ennek a könyvnek!
Ne higgy a szereplőknek!
Ne higgy saját magadnak se!
És történjen bármi, senkinek se áruld el a végét!"
_________________________

Tényleg nem szokványos történet, főképp a befejezésből adódóan. Nagy döbbenet a vége. Két szempontból is. Nagyon kikívánkozik, hogy legalább rébuszokban leírjam, miért, de mégsem akarom, mert semmit sem szeretnék elárulni a végkifejletből, anélkül meg nem lehet beszélni róla.
Az biztos, hogy

letehetetlen, teljesen kiszámíthatatlan, lebilincselő, hatalmas meglepetéseket tartogató, kiválóan megírt regény.