"Mariel Hemingway néhány hónappal azelőtt született, hogy a nagyapja, Ernest Hemingway Nobel-díjas író önkezűleg véget vetett az életének. A Hemingway család generációk óta szenvedett az alkoholizmustól, a mentális betegségektől és a sérült emberi viszonyoktól.
A három Hemingway lányunoka közül a legidősebb, a tehetséges művészlélek, Muffet súlyos skizofréniával küzdött, a középső, a gyönyörű szupermodell, Margaux öngyilkos lett. A legkisebb lány, Mariel volt az egyetlen, aki szembeszállt a családját sújtó átokkal. Ő volt az egyetlen, aki felülkerekedett a terhelt genetikai örökségen, és normális életet tudott élni.
Megindítóan őszinte visszaemlékezés arról, milyen felnőni Hemingway unokájaként egy olyan családban, ahol az alkohol, a mentális betegség és az öngyilkosság kísért.
Mariel Hemingway 1961-ben született, és filmszínésznőként indult. Ő volt az egyik legfiatalabb amatőr szereplő, akit Oscar-díjra jelöltek Woody Allen Manhattan című filmjében nyújtott alakításáért.
A színészetet produceri, életmód-tanácsadói és írói pályára cserélte."
________________________
Hát, nem is tudom. Azt hittem, jobban fogom kedvelni Mariel Hemingwayt és a könyvét, de valamiért mégsem. Úgy érzem, picit - hogy fogalmazzak? hiszen nem tudhatom, hogy így van-e - meg akarta lovagolni a Hemingway-mítoszt, de mintha kispórolta volna belőle a mélyebb tartalmakat.
Így is nagyon érdekes könyv volt, de nem az, nem annyi, amennyit vártam. Hiszen mekkora lehetőség rejlik a témában! Hemingway unokájának lenni, Hemingway fia gyermekének lenni, Margaux testvéreként átélni azt, amit, milliónyi családi titok birtokában lenni (vagy nem? lehet, hogy ezért hiányoztak a mélyebb dolgok a könyvből, mert nincs ezeknek a birtokában?) - lehetőségek tárháza! Na ez hiányzott számomra a könyvből nagyon.
Sokat ír a szüleiről, de mégsem mond eleget; sokat ír az apjáról, Hemingway fiáról, de korántsem eleget; és eleget ír önmagáról, csakhogy a könyv címe nem önéletrajzot sugall. Kíváncsi vagyok Marielre is, de a családi kötelékek viszonyában is - nem azért, mert ő maga nem lehet érdekes a Hemingway-lét nélkül, önmagában, hanem mert a cím mást ígér, és az ember azért veszi meg a könyvet.
Egy csomó mindenre kíváncsi lettem volna még, de Mariel a felszínt súrolta csak, amit nagyon sajnálok, mert azt hittem, azért íródott meg ez a könyv, hogy elmondja mindazt, ami elmondható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése