"Martial és Liane idilli környezetben töltik szabadságukat Réunion szigetén. A házaspár és hatéves kislányuk számára ezek a tökéletes boldogság napjai, percei. Türkizkék ég, kristálytiszta víz, pálmafák, langyos szellő...
Aztán hirtelen eltűnik Liane Bellion. Délután három és négy között felmegy a szállodai szobába, és egyszerűen nem tér vissza. A hotel egyik alkalmazottja azt állítja, látta Martialt a szállodai folyosón a kérdéses időpontban. Nemsokára Martialnak is nyoma vész, a kislányukat sem találják. Az egész szigetet tűvé teszik értük. Vajon Martial gyilkolta meg a feleségét? Ha nem, akkor mi okozza a bűntudatát?"
________________
Michel Bussi már a Fekete vízililiomokkal belopta magát a szívembe, mert akkora csattanóval még nem találkoztam egy regényben sem. Rendesen megvezetett.
Ami viszont különösen megfog a könyveiben, az az, hogy szépírói stílusban alkotja meg a krimijeit, olyan igényességgel és - hogy is mondjam? - tisztelettel úgy a krimi, mint a szépirodalom műfaja iránt, ami teljesen rabul ejti az olvasót.
A csavar persze ebben a könyvben sem marad el, és szokványosnak sem mondható, azonban engem még inkább magával ragad az a hangulat, ami a cselekményszövéseit áthatja, valamint az általa megteremtett, életszerű, tökéletesen kidolgozott karakterek, továbbá az, hogy a mellékszereplőket is körültekintően formálja meg, hogy azok kifogástalanul illeszkedjenek a dramaturgiába.
Sosem feledkezik meg a részletekről, legyen szó helyszínek leírásáról, korábbi események felidézéséről vagy apró-cseprő tényekről, amelyeknek nem feltétlenül van kitüntetett szerepük a történet folyásában, azonban a hitelességhez nagymértékben hozzájárulnak.
Azt is szeretem, hogy regényeiben érdekfeszítően ír egy kevéssé ismert témáról vagy helyről, vagy olyan részletekkel és mozzanatokkal teszi színesebbé az általunk ismertet is, ami még élvezetesebbé és tartalmasabbá teszi a könyveit. Mindig belecsempész a történeteibe adalékokat, kiszámíthatatlan fordulatokat, a szokványostól eltérő jellemvonásokat vagy szereplőket, és a megoldás mindig a régmúltban keresendő. Ez nem spoiler; tulajdonképpen valamelyest realitás, nem?
Remélem, a többi regénye is meg fog jelenni magyarul, mert a műfaj egyedi, eredeti, valódi minőséget képviselő alakja, akinek a könyveihez foghatóval ritkán találkozik az ember.
A "Ne engedd el" megvásárolható a Kiadó honlapján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése