"Anna Fox egyedül él New York-i otthonában, egy üresen kongó nagy házban, ami egykor boldog családi élete színtere volt. Férje és lánya nincsenek már vele, agorafóbiával küzd, napjait azzal tölti, hogy idegenekkel csetel a laptopján, régi filmeket néz, túl sokat iszik, és a szomszédjait figyeli.
Amikor Russellék beköltöznek a szemközti házba, még inkább felerősödik benne a vágy, hogy újra együtt legyen szeretteivel. Aztán Anna meglát valamit az ablakból, amitől ingatag világa omladozni kezd. Tényleg látott valamit, vagy csak a képzelete játszott vele? És milyen következményekkel jár, ha megvádolja új szomszédjait? A Nő az ablakban feszült és fordulatos hitchcocki thriller a Hátsó ablak stílusában. A könyv jogait negyven országban adták el szerte a világon, és a 20th Century Fox készít belőle filmet. Megjelenése után egy héttel egyből a New York Times bestsellerlistájának élére ugrott. „Finn megalkotta az új évezred noirját, igéző karaktereivel, megdöbbentő fordulataival, gyönyörű stílusával és egy mesélővel, akivel szívesen elkortyolgatnék egy üveg pinot noirt. Talán kettőt - nagyon sok kérdésem lenne hozzá.” Gillian Flynn
______________________
Ez A. J. Finn első könyve, de máris nagyon várom a következőt!
A stílusa magával ragadó, már-már szépirodalmi.
A Nő az ablakban ugyanannyira a lélek mélységeit boncolgató regény, mint krimi keszekusza szálakkal és csavarokkal, nagy kérdésekkel, kételyekkel, elgondolkodtató mondatokkal és értelmezésekkel.
Vajon mi az, ami tényleg az, ami; és mi az, ami csak annak látszik? Vajon mi a valóság és mi a képzelet? Mi a mozgatórugó itt és ott? Mi az, ami megtörtént, és mi az, ami csak "akár meg is történhetett volna"?
Mint krimi rengeteg kérdést vet fel a történet, ugyanakkor ennél is sokkal többet a háttérszál, ami valójában szerintem mellékszálból fő sodronnyá lépett elő, ami akár tudatos döntés az író részéről, akár csak "a véletlen műve" (így adódott? hozta magával egyik sor a másikat?), de rendkívül megrendítő az egész könyv, nem könnyű, azt már most el kell mondanom.
Az író stílusa elsősorban az, ami teljesen magával sodort: azok a pontos mondatok! Azok a tűéles megfogalmazások! Az a látásmód! Azok az ívek és kanyarok a gondolatmenetekben! Ami mindvégig életszerű és következetes, és megrázó és szomorú. Túlságosan is az.
Az az érzékenység, az a vesébe látás, az az emberismeret, az a lélektani tudás és az az ösztönösség, amellyel Finn rendelkezik...
Te jó ég, ki ez az ember, és hol volt idáig? Tudom persze, olvastam, hogy mely lapokban ír, tehát gyakorlata van e téren, nem a semmiből pottyant az irodalom világába, mégis: nem kellett volna a regényírással eddig várnia, igazán nem kellett volna.
Engem elsodort ez a könyv két perc alatt (túlzás nélkül, mert már a második oldalra kiderült, hogy a stílusa milyen eredeti, kiforrott és lenyűgöző), és aztán egyre csak sodort tovább.
Ilyen mélységekre, ilyen gyönyörű stílusra, ilyen hátborzongatóan szomorú történetre, ilyen megrázó fordulatokra, ilyen hemingwayi pontosságú és érzékenységű mondatokra nem számítottam - nem számíthattam -, olykor nehéz is volt megküzdeni vele.
Kíváncsian várom, hogy a következő regényeiben tudja-e majd tartani (esetleg fokozni?) ezt a szintet, színvonalat, de biztos vagyok benne, hogy igen. Remélem, hogy már írja a következő regényét.
A fordító munkáját is meg kell említenem, minden elismerésem Babits Péternek. Végig azt éreztem, hogy azonnal ráhangolódott Finn stílusára, és pontosan úgy ültette át magyarba a mondatait, ahogy azokat Finn, ha tudná, magyarul megfogalmazta volna.
A regény az Alexandra Kiadótól megrendelhető ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése