Jane Corry: Vértestvérek

"Három kislány iskolába indul egy napsütéses, májusi napon. Egy óra múlva az egyikük halott.

Tizenöt évvel később találkozunk a két túlélővel, Alisonnal és Kittyvel. Nagyon különböző életet élnek. Kitty egy otthonban lakik, nem képes beszélni, és nincsenek emlékei a balesetről, sem a tragédia előtti múltról. Alison rajztanár, első ránézésre teljesen normális nő. Ám ez csupán a látszat, ami megtévesztő lehet. Amikor állást vállal egy börtönben, végre fény derülhet az igazságra.

Valaki figyeli őket, és bosszúra készül… Vajon kit akar megölni?

Jane Corry ismert angol újságíró, az Oxford University kreatívírás-tanára."

____________________________

Ez megint az a könyv volt, amit 2 nap alatt olvastam ki, mert egyszerűen nem lehetett letenni. Pedig van más dolgom is, nem csak olvasni, higgyétek el :), de inkább olvastam hajnalig, mintsem hogy félrerakjam 1-2 napra.

Remek, gördülékeny, olvasmányos stílusban íródott, és külön pozitívumnak tartom, hogy emészthető formában írja meg az egyébként emészthetetlent az író.

Hiszen rendkívül nehéz életeket, élethelyzeteket, sorsokat tár elénk, de úgy, hogy ne vesszünk el abban, hogy milyen borzalmas lehet így nélkül, mert az a cselekmény rovására menne. Ez pedig elsősorban mégiscsak egy krimi. Nem is akármilyen. 

Mindenképpen erőssége a könyvnek, hogy nemcsak a jelenlegi helyzetekhez vezető okokat boncolgatja, hanem a személyiségek alakulását is, és hogy a különböző személyiségjegyek, a másokhoz való hozzáállás mikéntje hogyan vezette el ahhoz az élethez a szereplőket, amelyet jelenleg élnek. 

Jane Corry tudja, hogyan kell úgy írni, hogy az olvasót magába szippantsa a történet:

bőven vannak benne fordulatok, meglepőek az indítékok, és az utolsó lapokon még egy nagy csavarral tetézi az unalmasnak már addig sem nevezhető könyvet.

Érdekes - bár szörnyű - belepillantani egy olyan ember életébe, akinek hézagosak az emlékei, de amik vannak, még azokat sem tudja szavakkal kifejezni. Márpedig valaki egyre csak arra vár, hogy hátha egyszer csak ez az ember szavakba tudja önteni a gondolatait, hogy fény derülhessen a titokra, más pedig éppen az ellenkezőjéért szurkol...

Érdekes az is (és becsülendő, hogy az író ennek utánajárt), hogy miként változnak meg valakinek akár az alaptulajdonságai is egy fejsérülés után; illetve külön érdekessége a könyvnek, hogy bepillantást nyerhetünk abba, milyen új technikai-orvosi vívmányok állnak már rendelkezésre arra, hogy olykor megoldják annak a problémáját, ha valakinek józan gondolatai vannak, "csak" a beszédkészsége veszett el.

Tehát egyfelől megrázó könyv azért, mert borzasztó nehéz élethelyzetekről szól; másrészt megrázó könyv azért, mert megmutatja, hogy egyetlen aprócska, másodpercnyi döntés - de még csak döntés sem kell hogy legyen, csak egy pillanatnyi indulat, egy villanásnyi düh! - hány ember életét változtathatja meg végzetesen és örökre. Ijesztő és gondolatébresztő. 

Maradjunk higgadtak és toleránsak. Ne engedjünk a dühnek. Örüljünk az életünknek. Ne hagyjuk, hogy elragadjon az indulat, egy pillanatra se. Becsüljük meg azt, amink van. 

Olvassunk jó könyveket. És legyünk boldogok, hogy ezek a történések csak a regényeinkben vannak, amiket utána feltehetünk a polcra, és azt mondhatjuk: ez egy nagyon jó krimi volt, de hála az égnek, hogy most már várhatom a kiadó következő könyvét. :)


A 21. Század Kiadótól megrendelhető ITT.