Harlan Coben: Ne engedj el!

"Napoleon „Nap” Dumas New Jersey-i kisvárosi detektív egész világa romba dől, amikor gimnazista korában ikertestvérét, Leót és Leo barátnőjét, Dianát holtan találják a vasúti síneken, majd szerelme, Maura szakít vele, hogy aztán minden magyarázat nélkül kámforrá váljon. Mi történhetett ezen a tragikus napon? Lehetséges, hogy a két sötét rejtély összefügg, vagy csupán a vak véletlen tette tönkre Nap életét? 

Tizenöt évvel később Nap megdöbbentő jelre bukkan, amikor egy rendőrgyilkosság helyszínén megtalálja Maura ujjlenyomatát. Az áldozat, Rex Canton ráadásul nemcsak közös osztálytársuk volt, de Leóval együtt egy titkos diákkör tagja is. A szálak mindinkább összekuszálódnak, amikor a társaság egy újabb tagjának vész nyoma. Napben gyanú ébred: talán csak nem ahhoz az elhagyatott katonai bázishoz van köze a szörnyűségeknek, amely iránt a kör tagjai élénken érdeklődtek?

Ahogy Nap egyre mélyebbre ás a múltba, válaszok helyett újabb és újabb nyugtalanító kérdések buknak a felszínre. Valakik mindenáron meg akarják akadályozni, hogy fény derüljön ama bizonyos nap titkára – talán mert hátborzongatóbb, mint azt Nap legrémesebb álmaiban gondolta volna…

Szerelem, gyilkosság, összeesküvés: Harlan Coben a tőle megszokott bravúrossággal szövi a Ne engedj el! cselekményének szálait, miközben az emberi lélek legsötétebb bugyraiba kalauzolja olvasóját.

HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte."

_______________________

Mint azt már sokszor leírtam itt, jelenleg a kedvenc krimiíróm Harlan Coben, aki ezúttal sem okozott csalódást.

A már tőle megszokott (várt és elvárt) színvonalat hozta most is, azonban most egy komolyabb témát vett elő.

Érdekessége a könyvnek, hogy Coben egy saját gyerekkori emlékéből, egy akkor legendának gondolt - később aztán kiderült, hogy mégsem az volt - történetből bontotta ki a cselekményt, természetesen utána már a saját kénye-kedve szerint csűrve-csavarva azt. 

A téma elgondolkodtató és mindenképpen érdemes arra, hogy komolyabban vegyük, mintsem egy szimpla krimit, 

ugyanakkor a nehéz momentumokat és a feszültséget szokásához híven az író humorral és remek párbeszédekkel oldja.

Nagyon bírtam a könyvben Myron Bolitair megjelenését, szuper ötlet volt Cobentől.

A csattanó természetesen nem marad el, és nemcsak abban a tekintetben, hogy ki(k) is áll(nak) a bűncselekmények mögött, hanem rendkívül érdekes az indíték (nem gondolnál rá), és az, hogy tényleg végig ötleted sincs, hogy hogyan is függenek össze egymással a dolgok (a történetbeli nyomozónak is ez okozza a legnagyobb fejtörést - hát te sem fogod megfejteni, biztosíthatlak róla).

Coben minden regényében jól érzékelhető a profizmus, a zsigerből írás, az ösztönös tehetség, ugyanakkor a kemény munka is, miközben olyan gördülékenyek a mondatai, mintha oda sem figyelt volna, úgy vetette volna papírra mindet. 

Ez csak látszólag ellentmondás, de valójában egyáltalán nem az. Igazi tehetség, aki nem sajnálja a ráfordított energiát, kutatómunkát, és nem sajnálja belefeccölni a melórészt a könyveibe, nem akarja letudni a lezárásokat valami könnyebb, kényelmesebb megoldással. Nem tudom, hogy sokat agyal-e a végkifejleteken és a csavarokon vagy ezek is jönnek neki könnyedén.

Viszont érdekes az, hogy ez a kiforrott stílus nem csupán az időnek, az eltelt éveknek és a sok megírt könyvnek köszönhető, hanem ez már az első könyveinél is megfigyelhető volt. 

Tehát a színvonal maradt, de mindig tud valami újat, valami pluszt beletenni.

A Jaffa Kiadótól megrendelhető ITT!