Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál

"Kisfiúként egyszer azt álmodtam, hogy apám kivitt az erdőbe, ahol egy hulla hevert. Apám elásta a holttestet, és azt mondta, nem beszélhetek róla senkinek. Ez volt az egyetlen dolog, amit valaha együtt csináltunk mint apa és fia, én pedig megígértem, hogy soha nem mondom el. De a legtöbb álmommal ellentétben ennek az emléke sosem halványult el. És néha önkéntelenül is feltettem magamnak kérdést: vajon tényleg csak álmodtam?"

  

Az interneten sokszor utánanéztem az írónak a könyv olvasása közben, mégpedig azért, mert állítólag - ezt mindenhol tényként kezelik - ez egy önéletrajz. Én el is hiszem, csak összezavart, hogy a könyv elején ott van, hogy minden hasonlóság valódi személlyel csak a véletlen műve stb., stb. De ahogy aztán mind többet és többet olvastam az íróról és a családjáról, arra jutottam, hogy ezzel esetleg  a kiadó védi magát egy esetleges pertől. 

Teljesen más a könyv tartalma, mint amire a fülszöveg alapján számít az ember - és ez nem is baj. 

Nyomasztó, mert minden szereplője valami módon beteg. Lelkileg és/vagy fizikailag. Ezért elég hatásos a könyv, de végig az volt a fejemben, hogy 'beteg': ezt egy megbetegített ember írta a beteg családjáról, arról az időszakról, amikor ő maga még egészséges, boldog kisfiú volt - amikor még az lehetett volna. És ez nagyon elszomorító, hogy tudod, boldog ember lehetne belőle, de egy ilyen közegben esélye sincs rá. 

A szülő-gyerek kapcsolat önmagában is egy érdekes téma, amiben mindig lehet találni újat, hiszen minden kapcsolat más; és a pszichiátriai betegségek is izgalmas témául szolgálnak; a kettő együtt... hmm... milyen is? Hátborzongató, szomorú, nyomasztó, olykor sötét... 

Nehéz elmagyarázni, hogy miért gondolom, hogy érdemes elolvasni ezt a könyvet (annak ellenére, hogy a túl sötét és nyomasztó könyveket nem szeretem), de talán azt mondanám, hogy azért, mert egy ilyen könyv elolvasása után az emberben tudatosulnak fontos és egyébként evidens dolgok: ha kell, kérj segítséget; ha úgy látod, valakinek szüksége van rá, segíts, vagy legalábbis próbáld meg; és mindenekelőtt, minden esetben, mindig, mindig, mindig szeresd a gyerekedet.