Harlan Coben: Szökevények

"Simon menő pénzügyi tanácsadó, felesége orvos, három tehetséges gyerekük van. Ám egyszer csak összeomlik a világuk: nagylánya rákap a drogra, csöves lesz, a Central Parkban él. Simon itt talál rá, megpróbálja hazacipelni. A lány barátja útját állja, és a verekedésről készült okostelefon-videók vírusként terjednek az interneten. Simonnak és családjának bujkálnia kell, de leginkább a lányának. Végképp nyoma vész.

Hónapok múlva nyomozó állít be Simon munkahelyére. A férfi megretten, hogy a lányával történt valami, de ennél is nagyobb a baj. A lánya gyanúsított. Sőt Simon és felesége is. Az áldozat ugyanis lányuk drogos barátja.

Ki találja meg előbb a szökésben lévő lányt? A szülők a letartóztatás árnyékában egy lépéssel a rendőrség előtt járnak. Saját szakállukra nyomozni kezdenek. Feleségét lelövik, Simon kénytelen egyedül folytatni a kutatást – már nemcsak lányuk, hanem halott barátja után is. Segítségére lesz egy magánnyomozónő, és a hajszába az alvilág is bekapcsolódik. De a kirakós darabjai nem akarnak összeállni, újabb és újabb holttesteken át vezet az út a meghökkentő megoldáshoz.

A SZÖKEVÉNYEK AZT BIZONYÍTJA, HOGY A VILÁG EGYIK LEGJOBB KRIMISZERZŐJE A PÁLYÁJA CSÚCSÁRA ÉRKEZETT. – Peter James

COBENBEN SOSEM CSALÓDIK AZ EMBER, DE EZ A KÖNYV EGÉSZEN KÜLÖNLEGES. – Lee Child

Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte.

Simon keze ökölbe szorult. Elöntötte a düh, egész teste égett tőle. Narkós, drogos, betépett, akármi – ezt még valahogy tudta kezelni vagy a tudatából kirekeszteni. De valaki kezet emelt az ő kislányára."

_______________________________

Coben megint mesterművet alkotott, amely lélegzetelállítóan okos és pörgős, letehetetlen, szövevényes, és mindeközben eredeti történettel állt elő, hajmeresztő végkifejlettel.

Hadd osszak meg két idézetet a könyvből:

"A pénz nem boldogít satöbbi... hát, ez elég nagy hülyeség. Az összes közül, amit az ember irányítani tud, bizony a pénz tudja messze leginkább előidézni és növelni azt a tünékeny eszmét, amit boldogságnak nevezünk. A pénz oldja a szorongást. Biztosítja a jobb oktatást, jobb élelmet, jobb orvosokat - bizonyos fokú lelki békét. A pénz kényelmet és szabadságot ad. Pénzen élmények és jólét vehető, és legfőképpen idő, aminek a család és az egészség tekintetében van közvetlen jelentősége."

Engem ebben az idézetben nem "a pénz boldogít" eszméje fogott meg, hanem amit még a legelején ír: "az összes közül, amit az ember irányítani tud..."

Mert ez a mondat nagyon jól példázza ennek a könyvnek a cselekményét - és az élet folyását úgy általában véve. Mert mit irányítunk valójában? Irányítunk valójában bármit is? (És tulajdonképpen érdekes elmélázni, hogy ha mellétesszük, hogy "pénz birtokában", illetve "pénz nélkül", az mennyiben másítja meg a választ.) Mennyire? Bizonyos fokig, aha - de csak ha a körülmények is a kezünkre játszanak. Ha a Gondviselés is úgy akarja. Akkor. Ez ijesztő és felemelő gondolat egyszerre. És az ember elfutna néha az erős és ijesztő gondolatok elől - de hova is?

Talán egy jó könyvbe, átmenetileg.

A másik idézet pedig:

"...miért tűnik úgy, hogy az idő gyorsabban megy különböző életkorokban. Gyerekfejjel az élmények újak, és ezáltal az emlékek frissek és erőteljesek - úgyhogy az idő megint lassulni látszik. Ahogy valaki öregszik, különösen, ha belefásult egy életritmusba, nagyon kevés új vagy élénk emlék rakódik le, és ezáltal az idő szinte repül. Ezért van az, hogy amikor egy gyerek visszagondol a nyárra, az mintha örökké tartott volna. A felnőtteknek alig egy szemvillanás."

Szeretem, hogy Coben erős gondolatokat tesz a laza krimijeibe. Kemény szál egy könnyed sztoriba - az súlyt ad az események megítélésének. 

Ez is egyébként egy elég nyomasztó gondolat tud lenni: amikor ráeszmélünk, hogy elrepül az idő, és mi mindent szeretnénk még megtenni, vagy mi mindent nem tehetünk meg már. Ijesztő, az ember vehemensen fordítana hátat a gondolatnak, és futna előle, vissza se nézve. Ezt csak bizonyos mértékben korrigálhatja. 

Ha pedig az erőteljes élmények segítenek abban, hogy kevésbé röpüljön az idő, ne csak olvassunk; utazzunk is!

Coben azonban - lévén krimiíró -

elsősorban mégsem a magvas gondolatokkal, hanem lehengerlő, sziporkázó stílusával vesz le minket a lábunkról, 

de az kétségtelen, hogy mélyíti a történetet olyan eszmefuttatásokkal, amelyek a család fontosságáról szólnak vagy arról (nem akarom lelőni a poént), ami a csattanója ennek a regénynek. Ennek apropóján két igen érdekes momentumra is kitér, és rávilágít (milyen jól is jön néha a figyelmeztetés), hogy mennyire esendő az ember, és - pénz ide vagy oda - mennyire ki van szolgáltatva a Felsőbb Erőknek.


ITT megrendelhető.