"Egy éjjeliőr lezuhan a lépcsőn egy szélerőműparkok létesítésével foglalkozó cég irodaházában, és halálra zúzza magát. Kirchhoff és Bodenstein főfelügyelők számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy nem baleset történt. A nyomok egy természetvédő csoporthoz vezetnek, amelynek a tagjai bármit megtennének azért, hogy megakadályozzák a Frankfurt környékére tervezett erőmű megépítését. A projektre ráadásul a korrupció árnyéka vetül: úgy tűnik, az engedélyezéshez szükséges adatokat meghamisították, a minisztériumot megvesztegették. Amikor az egyik környezetvédőt is holtan találják, a nyomozók egyre világosabban látják, hogy a háttérben életveszélyes hatalmi és személyes játszmák zajlanak, amelyeknek minden résztvevője szerepet játszik, és senki sem az, akinek látszik...
Bosszú, kapzsiság, szex: ezek az elemi indulatok és szükségletek irányítják Nele Neuhaus letehetetlen, elgondolkodtató krimijének szereplőit, akik első látásra mind gyanúsak. Ahogy azonban közeledik a sokkoló végkifejlet, mindenkiről lehull az álca, és a bűnösöknek szembe kell nézniük tetteik következményével."
____________________
Nagyon tetszett ez a könyv! Annyira jó karakterekkel rakta tele az író, hogy akiket nem bírtam, azokat is bírtam - vagy legalábbis valamiért azok is felkeltették az érdeklődésemet, kíváncsi lettem a mozgatórugóikra, és értettem vagy érteni véltem azt, hogy mi hajtja őket. Nem feltétlenül azonosulni tudtam ezekkel a mozgatórugókkal, nem; hanem az író valahogy úgy tudta tálalni ezeket, hogy az ember megértse, hogy igen, ez így működik (vagy: akár így is működhet).
Neuhaus tök jól ír, és bár ez volt az első könyv, amit olvastam tőle, biztos, hogy el fogom olvasni további regényeit is, mert - igazán nem is tudom megmagyarázni, hogy miért, de - a regénye valahogy kilóg a krimik tucatsorából. Hogy mi indokolja, hogy ezt mondjam? Igazából nem tudom, tényleg. Talán üdítőbb volt a stílusa, vagy kicsit más, mint a megszokott? Vagy azért, mert
a háttérbe egy környezetvédelmi témát tett, ami olyan volt, mint hőségben az enyhe szellő - végre valami más, valami olyan, aminél nem a krimikben megszokott indítékok állnak az események mögött? (Vagy mégis - csak némileg árnyalta a képet.)
És azt gondolom, nagy értéke a könyvnek - az olvasmányosságán, könnyed stílusán, pörgő eseményein túl - az is, hogy komoly hangsúlyt kaptak a családon belüli kapcsolatok, a társadalom egyes tagjai (barátok, szomszédok stb.) közötti viszonyok, hogy azok miként lehetnek hatalmas befolyással az életünkre, a gondolkodásunkra, és hogy mások tettei, döntései és indítékai alapjaiban megváltoztathatnak mindent.
Neuhaus szól az önző érdekekről, a családon belüli elhanyagoltságról, arról, hogy hogyan, miben próbáljuk megkeresni a lételemet jelentő kapaszkodókat, ha azok nem állnak evidens módon rendelkezésünkre; ír a párkapcsolatokról, a szülő-gyerek viszonyról, a ránk leselkedő veszélyekről, a politikai-hatalmi játszmákról, így elmondható, hogy a regénye igen sokoldalúan ábrázolja a környezetünket, az emberi eltévelyedéseket, gyengeségeket, és kimondja, hogy nem is annyira nehéz a rossz útra tévedni.
Szól a gyarlóságról és a nagylelkűségről, az önzetlenségről és a pénzéhségről, az elvekről és az önérdekről, a jóságról és a jóságba vetett hitről, szól az önazonosságról és arról, hogy ha valami mellett letesszük a voksunkat, akkor rugalmatlan elvhűség vagy pedig becsülendő dolog amellett a végsőkig kitartani.
Szól mások akaratának a tiszteletben tartásáról, a családról mint védőbástyáról, a gyökértelenségről és a bántalmazásról, és ezek hosszú távú, hatalmas veszélyeiről - szól mindarról, amit szem előtt kell tartanunk, amikor a döntéseinket meghozzuk, és amit figyelembe kell vennünk akkor is, ha nem a magunk életéről, hanem másokéról van szó.
A kiadótól megrendelhető ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése