„Azon az éjszakán, amikor ezt írtam, arra gondoltam, mi történik velünk, mikor családot alapítunk, és megszűnünk a legfontosabb személynek lenni a saját életünkben. Azon merengtem, mi lenne igazán önzetlen cselekedet. Mérlegeltem, kiért lennék kész meghalni, és kiért adnám oda az egész életemet. És hogy valójában mi is a kettő között a különbség.”
______________
Nagyon erős történet (nagyon röviden leírva - de mint tudjuk, a kevesebb néha több...), megrázó, letaglózó, rendkívül elgondolkodtató, az élet legkomolyabb kérdéseit feltevő és boncolgató, amelyben Backman hű marad önmagához, és talán küldetéséhez, miszerint ráébreszt minket, olvasókat arra, hogy - bármilyen közhelyesen hangzik is, de - mik a fontos dolgok a világban.
És ha ráébredünk, akkor talán a körülöttünk élők élete is más - jobb - lesz; anélkül, hogy olvasták volna ezt a nagyon fontos könyvet.
Nehéz tulajdonképpen szavakat találni rá. Mert annyi mindenről van benne szó! Önzésről, önzetlenségről, hatalmas tévedésekről (nem ismerjük fel, hogy mi fontos és mi nem az, és így vakon éljük le az életünket vagy annak egy részét), talán árulásról, mások becsapásáról, a magunk becsapásáról, és talán egy kicsit minden másról is, mindenről, ami az életben fontossággal bír, mindenről, ami - kicsi vagy nagy - szerepet játszik.
Minden benne van ebben a történetben - az is, ami nincs benne. Mert ami nincs leírva, kimondva, az is ott van a sorok mögött, és ez csodálatos.
Nekem az eddigi könyvei közül az Ove nyerte el a legjobban a tetszésemet, ez a rövidke írás viszont annyira ütősre sikeredett, hogy látszik, a szerző szíve-lelke benne van.
Tömör, lényegre törő, tűéles meglátásokkal és minden sallangot nélkülöző kifejezésmóddal, olyan erejű, oly velős, hogy miközben olvasod és miután letetted, csak kapkodod a levegőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése