"Kilenc ember a legkülönfélébb okoknál fogva úgy dönt, hogy befizet egy tíznapos gyógyüdülésre. Van, aki fogyni akar, van, aki a válságba jutott házasságát reméli helyrehozni, de olyan is akad, aki egyszerűen csak pihenni akar, kiszakadva a hétköznapok taposómalmából. Az isten háta mögötti Oltalom Háza minden tekintetben megfelelő helynek tűnik céljuk eléréséhez, hogy tudniillik tíz nap múlva felfrissülve, megújulva térjenek vissza régi életükhöz. Ám a rekreációs program kissé eldurvulni látszik, és a kilenc idegen azon kapja magát, hogy valamiféle őrült kísérlet alanyaivá lesznek, melynek során a legmélyebb szorongásaikkal és eltitkolt vétségeikkel, elfojtott vágyaikkal és elhazudott kudarcaikkal kell szembenézniük. No meg a kísérlet eszelős kitalálójának hatalmával...
Liane Moriarty új könyvében a lélek legmélyére kalauzolja olvasóit, akik maguk is úgy érezhetik olvasás közben, hogy radikális megújuláson esnek át, mire a végére érnek ennek a regénynek."
_________________
Liane Moriarty elkötelezett híve lettem, amikor elolvastam a Hatalmas kis hazugságokat, mert ritka tehetséges író és üde színfolt a kortárs irodalomban. Egyébként is igyekszem minél több nemzet szerzőinek könyveit megismerni, az ausztrál irodalmi világsiker pedig nem olyan gyakori.
Ez a regény egészen más jellegű, mint Moriarty előző könyve, de mindkettőben
a főszerep a személyiségfejlődésé, a cél pedig mindannak a bemutatása, ami különös személyiségformáló erővel bírhat az ember életében.
A szerző mindkét regényében foglalkozik azzal, hogy a sorsközösségnek vajon milyen hatása van az egyén életére és személyiségére; egy közösen átélt esemény megváltoztatja-e az ember látásmódját, átértékeli-e a jövőképét vagy akár a múltját valaki annak hatására, vagy a korábbi megszokott életébe való visszatérése után mindenki újra olyan lesz, amilyen korábban volt, mert erőteljesebb hatása van az átélt (teljes) múltnak, mint egy közösen átélt (rövidebb) epizódnak.
Érdekes kérdés az is, hogy egy szuggesztív személyiségnek a hatása alá kerülve vajon mennyiben hozunk olyan döntéseket, amelyek a személyiségünktől teljesen idegenek (hozunk??);
hogyan hat ránk az erő.
Vagy a különbözőség. Vagy a különbözőségben, a másságban rejlő vonzerő, az az iránti kíváncsiság vagy ellenszenv.
Vajon mi határozza meg azt, hogy valakit vakon követni kezdünk akkor is, ha az értékrendünk nem egyezik? (Vagy ilyen nincs, hanem akkor bennünk is ott van rejtetten az, amiről addig nem tudtunk?) Mi teszi azt, hogy vakon követünk valakit pusztán a személyisége, az abból áradó erő/energia/kisugárzás/nem is tudom, hogy mi miatt, miközben ugyanazokat az elveket, ha más vallaná, zsigerből elutasítanánk?
Azután kijózanodunk.
És mi van a kijózanodás után?
És annak hiányában?
Ha nem jön el a nagy felismerés?
Mi történik olyankor, amikor töretlenül, kritikátlanul, vakon hiszünk valakiben vagy egy elvben?
Akár másé, akár a miénk az az elv.
Vagy ha - hiszünk vagy sem - elkezd az ember végrehajtani? Engedelmeskedni? Alávetni magát egy "nemesebb célnak"? Vagy egyszerűen ezt hazudni magának...
És mi a jobb: ha mindezt hittel vagy ha anélkül teszi? Melyiknek mi lehet a következménye?
Vagy teljesen mindegy - a végeredmény ugyanaz?
És mi van, ha az ember elhiszi, hogy ő maga is hiszi azt, amit? Ha hiszi, hogy hisz - miközben csak behódol egy magasabb rendűnek gondolt célnak. (De még ez sem kell hozzá; talán néha elég ehhez a valahová tartozni akarás vágya is.) Akármekkora hiba vagy tévedés vagy bűn is az.
És hát szól még ez a regény a félelmekről, a gyengeségekről, az önmagunkkal való szembenézésről, a múlt elfogadásáról, a jövő megváltoztatásáról, az alázatról, a korlátainkról, a hitünkről, az eltévelyedéseinkről, azokról az élethelyzetekről, amikbe olyan könnyű belepottyanni - mert Liane Moriarty igyekszik ezekre felhívni a figyelmet, de úgy, hogy a lényeg ne vesszen el: mindenki maga találja meg a maga útját és a saját válaszát, amivel kikecmereg a nehézségekből, és a hitét, amivel tovább tud menni, az erejét, amivel fenn tud maradni, és azokat az embereket, akik segítenek neki ebben.
A regény megrendelhető ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése