"Karácsony napján veszélyes szállítmány érkezik Angliába, és amikor köddé válik, a csütörtöki nyomozóklub sokkoló hírt kap: valaki megölte egy barátjukat.
A banda a gyilkos nyomába ered. Műkincshamisítók, internetes csalók és drogdílerek keresztezik útjukat, ráadásul a halottak száma is egyre nő, de az eltűnt csomagnak továbbra is hűlt helye.
Vészesen fogy az idő, egy gyilkos tart Coopers Chase felé, a csütörtöki nyomozóklubnak pedig fel kell tennie a kérdést: végül mégiscsak kifogytak a szerencséből?
És vajon ki lesz az, aki utoljára marad?"
Osman így nyilatkozott A csütörtöki nyomozóklubról, a sikere titkáról:
„Azt hiszem, az, hogy olykor megnevettet, máskor megkönnyezed, és van benne rejtély. És mivel a főhősök mind elmúltak hetvenévesek, azaz egy olyan generáció tagjai, amit gyakran nem vesznek számításba, vagy egyenesen alábecsülnek, az olvasók szerették ezeket a szereplőket. Talán arra gondoltak, „amikor megöregszem, én is ilyen szeretnék lenni! Én is lehetnék egy ilyen banda tagja, készen új kalandokra.” Úgy hiszem, a könyvem optimizmusra buzdítja az olvasót, arra pedig nagy szükségünk van mostanában.”
És hát ki fogalmazhatná meg mindazt, ami fontos ezzel a könyvvel kapcsolatban, pontosabban, mint maga az író?
Nagyon, nagyon szeretem ezt a regénysorozatot, alig várom mindig, hogy az újabb rész megjelenjen.
Osman ritka, egyedülálló tehetség, aki eredeti hangon szól hozzánk, ráadásul olyan dolgokról, élethelyzetekről és életkorok velejáróiról, amelyekről általában nem szoktak beszélni, vagy ha mégis, akkor nem ilyen hangon. Hiszen ő derűvel írja le az élet árnyoldalait is, nem hallgatja el a fájdalmakat, a nehézségeket, miközben mindig optimista marad.
Senki nem ír úgy, ahogy ő, ötvözve a humort a legmélyebb drámákkal és egyben izgalmas bűntények szálaival, szórakoztató stílusban, de közben szépírói tehetségének is teret adva, és nemcsak ennyit tud, nem, mert mindezek után akkora csavarokkal és csattanókkal lepi meg az olvasót, olyan váratlan fordulatokkal, amikre tényleg nem lehet számítani.
Pedig nem gondolnánk, hogy miközben bemutatja az időslét mély fájdalmait és megríkat, majd megcsillantja humorérzékét, de úgy, hogy azzal is könnyekre fakaszt, és mindeközben egy hihetetlenül fordulatos és egyben gyönyörű történetet épít fel, az eszköztárából és ötleteiből még arra is futja, hogy ilyen meghökkentő befejezéseket tartogasson számunkra.
Annyi erénye van az írónak és a könyveinek is, amit tehát nehéz szavakba önteni, összefoglalni néhány sorban, hiszen stílusa és szemléletmódja is példátlan, az, ahogyan tulajdonképpen regényei által felkarolja az időseket, ráirányítja problémáikra a figyelmet, de soha nem didaktikus módon, soha nem elnézőn vagy lesajnálón, hanem megértőn, viccesen, nagyon is vagánynak és menőnek ábrázolva őket. Az ember olykor hangosan nevet, néhány oldallal később pedig a könnyei potyognak, amikor észbe kap, hogy bizonyos helyzetekből nem vezet visszaút.
Osman regényeiben ugyanúgy megvannak a Miss Marple-féle vidám helyzetek, mint a legmélyebb drámák, a szórakoztató elemek felsorakoztatása és a szépirodalom kifejezőeszközei, és mindez olyan olvasmányosan, olyan szerethető karakterekkel, hogy - ahogy Osman is mondja - biztosan sokan gondolnak arra: ha meg kell öregedni, ha nehézkes a mozgás, ha kirepülnek a gyerekek, akkor is tartogat az élet kellemes meglepetéseket és kalandokat, új, életre szóló barátságokat, érezhetjük magunkat jól, lehetünk optimisták, tekinthetünk magabiztosan a - közeli s távoli - jövőbe, mert nincs veszve minden. Lehetünk jól, lehet jó nekünk, azt hiszem, ezt mindannyian hinni akarjuk, érezni, tudni ennek lehetőségét, szem előtt tartva a reményt, a kilátásokat, a pozitív hangulatot, az életkedvet, az örömöt, és Osman regényei ennek egy szilárd talapzatot adnak, azt üzenik: igen, lehet így, ne állj meg, ne veszítsd el a hited, okod van azt gondolni, hogy az időskorod is jól alakul majd.
A regény megrendelhető ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése