"Laurát egész életében előítélettel kezelték. Azt mondták rá, forrófejű, problémás, különc. Volt, aki egyenesen azt állította, veszélyes.
Miriam tudja, hogy Laura nem feltétlenül gyilkos, csak mert látták távozni a borzalmas gyilkosság színhelyéről, ráadásul véres ruhában. Miriam tisztában van vele, milyen könnyen előfordul, hogy az ember rosszkor jár a rossz helyen.
Carla magánkívül van az unokaöccse brutális meggyilkolása után. Senkiben se bízik: jó emberek is képesek szörnyűségekre. De milyen messzire megy Carla, hogy megbékélhessen?
Mindenki sérült, az ártatlanok és a bűnösök is. Vannak, akik annyira sérültek, hogy ölni is képesek."
_____________________
Hawkinsnak ez a regénye sokkal érettebb, stílusa sokkal kiforrottabb, kifinomultabb, mint az előző két könyvében (pedig azokat is szerettem).
Azt hiszem, nagy gyakorlatra tett szert az érzések, apró emberi rezdülések, hangulatok érzékletes leírásában, ami igazán előnyére válik a könyvnek.
Olykor szorongató, olykor fojtogató, sosem érzed a katarzist, azt, hogy most leteheted a súlyt, mert olyan sérülésekről ír, amelyek után nincs felszabadulás.
Ugyanis a regény fő vonulata véleményem szerint egy erős dráma, mindamellett, hogy ez egy krimi lenne. Annyi küzdelem, annyi kín, annyi szenvedés van benne, amitől semmiképpen sem maradhat meg egyszerűen a maga műfajában - túlnyúl azon, és amitől ezt teszi, az okozza az olvasóban is a szorongást keltő érzéseket.
Újfajta atmoszférát mutat meg, nem azt, amit megszoktunk tőle, ami nívósabbá teszi a könyvét, még ha nehéz érzésekkel kell is megküzdenünk emiatt. Mert igen, kemény érzéseket és tetteket tálal, sötét titkokat, drámai kezdetet, közepet és végkifejletet, fájdalmas múltat s annak köszönhetően szenvedésekkel teli jövőt.
Nem kertel, nem szépít, nem menteget.
Úgy érzem, bármekkora siker volt is az első két könyve, Hawkins sokat fejlődött azóta, mélyebb rétegeket tár fel, többféle karaktert tud megrajzolni, a drámát még drámaibbá teszi, miközben a gördülékenység, olvasmányosság és a csavarok mennyisége, minősége, kiszámíthatatlansága változatlan marad.
Ne higgyétek, hogy ki tudjátok találni a regény végét - bővelkedik fordulatokban, és ha bizonyos szereplők azt gondolják is a végén igazságérzetüknél fogva, hogy "így van jól", szerintem itt a végkifejlet sehogy sem lehet igazságos. Hawkins tisztában van ezzel, és ennek megfelelően, ahol kellett, tökéletesen árnyalta a képet.
A regény megrendelhető ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése