"Robert Langdon, a szimbolika és a vallási ikonológia harvardi professzora a bilbaói Guggenheim Múzeumba érkezik, hogy részt vegyen egy felfedezés bemutatásán, amely „mindörökre megváltoztatja a tudományokat”. Az esemény házigazdája Langdon barátja és egykori tanítványa, Edmond Kirsch, a negyvenéves tech-mágnás, akit káprázatos találmányai és merész előrejelzései az egész világon vitatott figurává tettek. A mai este sem kivétel: azt állítja, hogy egy megdöbbentő áttörést jelent be, amelynek messzeható következményei lesznek.
Ám Langdon és a több száz vendég legnagyobb döbbenetére, az esemény még azelőtt tragikus véget ér, hogy igazán elkezdődhetne. Langdon kétségbeesett menekülésre kényszerül a múzeum igazgatónőjével, Ambra Vidallal. Barcelonába szöknek, és veszélyes kutatásba kezdenek egy jelszó után, amely megnyitja Kirsch titkát.
Langdonnak és Vidalnak meg kell találnia az utat a város labirintusszerű átjáróiban egy olyan ellenséggel szemben, amely minden fordulónál egy lépéssel előttük jár. A nyomot, amelyet követnek, csak rejtélyes szimbólumok és többértelmű modern művek jelölik, de Langdon és Vidal sorra megfejti a nyomravezetőket, és végül szemtől szembe kerülnek egy világrengető igazsággal, amely rejtve maradt – egészen mostanáig."
_________________________Nagyon vártam, hogy elolvashassam, de tényleg, alig vártam, hogy megérkezzen a könyvvel a futár! Hihetetlenül izgalmas a téma, nagyon szerettem volna minél előbb beleásni magam.
Szerintem a vallás és a hit az egyik legérdekesebb téma a világon, és amilyen új látószögből ezt Dan Brown boncolgatja, az hihetetlenül izgalmassá teszi az egyébként is rendkívül sokrétű témakört.
Bár vannak a szerzőről negatív vélemények a neten, én azt gondolom, hogy egyszerűen nem kell akarni belekötni - nem a tudományos "tévedéseit" kell keresni (ez a fő kritika vele szemben), hiszen ő nem tudományos könyveket ír, hanem regényeket! Fikciót, egy "így is lehetne" változatot, és erre kell nyitottnak vagy fogékonynak lenni, ezt nem kell se elfogadni, se elutasítani, egyszerűen csak el lehet játszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha. Ez egy regény, nem kell - bár lehet - belemagyarázni többet;
ne a szavait forgassuk ki, hanem az elméleteit gondoljuk tovább!
Érdemes, higgyétek el. Nagyon okos gondolatai vannak, és ennél pontosabban ki sem lehetne fejezni, meg sem lehetne fogalmazni azokat.
Ezt a regényt egyébként is kuriózummá teszi, hogy részben Budapesten játszódik - néhol elég érdekes, ahogy az író az USA magyarországi nagykövetségétől kapott információk alapján Budapestről ír...
Dan Brownnak nagyon eredeti (itt most abszolút nem a szóval akartam játszani, ez tényleg véletlenül jött...) ötletei vannak, és remekül formába is tudja önteni ezeket; minden elismerésem. Igazán különlegesség és üde szín a mai szórakoztató irodalomban.
Tetszik az is, amiket a művészetről ír. Egyáltalán ahogy megközelíti azt.
Például:
"A modern művészetben sokszor többet számít az idea, mint a kivitelezés. Például bárki képes egy negyvenperces szimfóniát szerezni, amely csak egy akkordból és csendből áll, de Yves Klein volt az, akinek ez az ötlete támadt."
Bárcsak ezt többen megértenék!
És az emberi esendőségről:
"Abban a reményben tartjuk jól a testünket, hogy a lelkünk majd követni fogja."
A megértésről (a remek "I+XI=X az hamis" példán keresztül):
"Néha csak annyit kell tenni, hogy perspektívát váltunk, és megláthatjuk a mások igazságát."
Folyton meg kellett szakítanom az olvasást, mert annyira érdekes dolgokról ír, hogy mindig utána kellett néznem alaposabban, hogy mi hogy is van a különböző vallásokban, a vallástörténetben, részletesebben, mélyebben meg akartam ismerni. Már önmagában ez is hatalmas erénye a szerzőnek, hogy olyan dolgokra irányítja rá a figyelmet, amelyekkel egyébként nem foglalkoznánk! Közhelyesen, de helytállón: "Az élet nagy kérdéseire..."
Amikkel, igen, tényleg érdemes foglalkozni. "Legalább" gondolatban. Gondolatban, mert a gondolatainkat, érzéseinket, döntéseinket követik a tetteink. És ez viszi előre a dolgokat.
És másik két, összefüggő és nagyon elgondolkodtató idézet:
"Az evolúció előnyben részesíti a vallást. A vallásos közösségekben jobb az együttműködés, mint a nem vallásos közösségekben, ezért az előbbiek a fejlődőképesebbek."
"A vallásgyakorló kultúrák tovább maradtak fenn a történelemben, mint a nem vallásosak. A félelem egy mindentudó istenség ítéletétől mindig elősegíti a helyes magaviseletet."
Van min gondolkodnunk... Dan Brown gondoskodik is erről időről időre; én néhány oldalanként leálltam 20 percre az olvasással, hogy végiggondoljam, amiket írt - hogy elfogadjam vagy kételkedéssel fogadjam, netán felülbíráljam azt...
Néha hiányoltam egy-egy fontos momentumot, de aztán mindig rájöttem, hogy én szaladtam előre - ezekre rendre rátért később, semmit sem hagyott figyelmen kívül, csak nem akarta elsietni, egyszerűen megfelelő időt hagyott mindennek.
Rendkívül érdekes olvasmány, nem hétköznapi konklúziókkal,
rengeteg olyan gondolattal, amelyekben érdemes elmélyedni, még akkor is, ha a végkövetkeztetéssel netán nem is ért egyet az ember. Nem az egyetértés a lényeg... Valahol írja is a könyvben, ezt sajnos nem jegyeztem fel magamnak, de valami olyasmit, hogy a párbeszéd a lényeg és nem a konszenzus.
Igen, a párbeszéd - és a Gondolkodás! A Megértés...
Ezek előfeltételei egyébként a konszenzusnak szerintem - vagy mindenesetre jó alapkövei -, és ha nincs is valamiben egyetértés, ha mi nem pont úgy gondoljuk is, ahogy ő, akkor is olyan felvetésekkel találkozunk a regényben, amelyekkel ha foglalkozunk - párbeszéd formájában másokkal, vagy akár önmagunkban -, az csakis előrevihet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése