"Sam Spade-et megbízza egy bizonyos Miss Wonderley, hogy keresse meg a testvérét. Amikor partnerét, Miles Archert nyomozás közben hátba lövik, Spade egyszerre lesz hajtó és üldözött vad. Vajon képes lesz megtalálni a nagy értékű és titokzatos madarat, mielőtt a kövér ember az ő nyomára akad?
A regény - kevesen tudják - 1936-ban már megjelent magyarul Faludi Miklós fordításában. Az Agave Könyvek most ezt a változatot adja közre a regény első megjelenésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából."
Idézek még a hátsó borítóról:
"A máltai sólyom minden idők egyik legfontosabb és legjobb krimije. Mindent ehhez mérnek megjelenése óta, és fognak is még mérni, amíg lesznek krimiírók - és persze olvasók."
És egyéb idézetek:
"Dashiell Hammett párbeszédeit csak Hemingway legjobb dialógusaihoz lehet hasonlítani." (André Gide)
"Hammett egyike a legjobb kortárs íróknak." (Gertrude Stein)
Na, akkor kezdjünk bele... És most lehet, hogy sokak szemében szentségtörést követek el... Pedig nem ez a célom, higgyétek el; nem "csak úgy" ellentmondani akarok, az ellentmondás kedvéért.
Azt a tételt elfogadva kezdtem neki a könyvnek, hogy A máltai sólyom alapmű a krimiirodalomban. Nyilván ez így van, valamelyest úttörő volt a műfajban, hiszen egy 1930-as könyvről beszélünk. Ez oké.
Gertrude Stein véleményét tiszteletben tartom, mert becsülöm Steint, és tudom, hogy mindig jó érzékkel felismerte a tehetségeket. És nyilván valahol igaza van, főleg abban a korban és abban a közegben, amikor és ahol ő élt, és ez fontos, ettől nemhogy nem lehet elvonatkoztatni, ez meghatározó egy véleménynyilvánításkor, hiszen korfüggő, társadalomfüggő, helyszínfüggő a kultúra, az egyes műfajok elfogadottsága, megítélése.
De mindezek ellenére sem tudok egyetérteni például azzal, hogy Hammett párbeszédeit csak Hemingway legjobb dialógusaihoz lehet hasonlítani.
Nem, szerintem egyáltalán nem hasonlíthatók, nem mérhetők hozzá.
Persze ezt megint úgy kellene tekintenem, hogy abban a korban, amikor ez a vélemény elhangzott, nem lehetett senki más párbeszédeit Hemingway párbeszédeihez hasonlítani, csakhogy ha egy könyvnek jelenleg ott áll ez az első oldalán, akkor én azt úgy értelmezem, hogy ez az állítás ma is érvényes.
Számomra Hemingway párbeszédei valóban irányadók (teljesen függetlenül a fenti megállapítástól), semmihez sem foghatók és egyedülállók, mert egyszerűen annyira a helyükön van a párbeszédeiben minden egyes szó, hogy ehhez hasonlítani Hammett párbeszédeit... hogy is mondjam... akár abban a korban is... inkább nem mondom sehogy.
Dashiell humora rendben van, és jól is ír egyébként. A történet is oké. Érdekes, fenntartja az érdeklődést - annak ellenére, hogy az ingerküszöb 1930 óta - a kultúrában is - jócskán megemelkedett. Féltem, hogy a végét elbaltázza, de nem! (Úgyhogy fellélegeztem.)
De vannak benne olyan dolgok, amelyek számomra érthetetlenek, egyszerűen nem életszerűek: Sam Spade hogyan tud akkor is higgadt és könnyed maradni, amikor éppen emberek halnak meg körülötte vagy akár konkrétan a karjai között? Hogyan tud jókedvű lenni eközben? Hogyan tud nevetni? Miért nevet?
Tudnék még ilyen kérdéseket sorolni, de nem ez a lényeg.
A történet jó, gördülékeny, a stílusa jó, olvasmányos, a humora jó, egyedi, tehát nincs ezekkel semmi probléma; a problémát abban látom, ha bizonyos idézetekkel, beharangozókkal olyan várakozásokat ébresztenek egy mű iránt, amelyeket aztán az adott mű, ne adj' Isten, nem tud teljesíteni.
Önmagában ez a krimi teljesen rendben lenne, ha nem várna az ember tőle többet, mint amennyi. Ha nem pakolják ennyire tele az elejét, hátulját idézetekkel, szinte "rábeszélésekkel", hogy biztosan elhidd, ez lesz a legeslegjobb krimi, amit életedben valaha olvastál ÉS olvasni fogsz (!), akkor ezek a gondolatok mind nem jutnának eszembe. De azzal, hogy ekkora várakozásokat ébreszt egy kiadó, egy szerkesztő, egy újságíró, bárki, egyúttal elvárásokat is támaszt! És ez a visszájára fordulhat. Azt gondolom, egyértelműen ez történt ez esetben is.
Ennek ellenére, ha szeretitek a régi típusú, jó (!) krimiket, olvassátok el, de ne úgy kezdjetek bele, hogy ez lesz A könyv, A krimi, amit soha az életben semmi nem múlhat felül, mert akkor - legalábbis megvan az esély rá - csalódni fogtok.
Ha pedig úgy kezdtek bele az olvasásba, hogy elolvastok egy jó krimit - és ennyi, semmi több -, akkor tök jól fogtok szórakozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése