Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub

 

2020 legnagyobb krimiszenzációja!

Több mint 1 millió eladott példány Angliában!
Steven Spielberg vette meg a filmjogokat!

"Olyan leleményes, mint a legjobb Agatha Christie-regények. Imádtam a Fredrik Backmant idéző szereplőket!"
A. J. Finn

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.

Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát.

S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít.

Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.

A könyvről mondták:

"Elképesztően bájos és nagyon okos. Pont ilyennek képzelünk el egy regényt Richard Osmantól."
Sarah Pinborough

"Okos cselekmény, nagyszerű csattanók és kivételes humor!"
Fiona Barton

"Bámulatos rejtély."
Caroline Kepnes

"Okos, könyörületes, szívélyes, megindító és NAGYON vicces. Milliószor is megnevettetett."
Marian Keyes

"Ördögien eszes, borzasztó vicces és nagyon szórakoztató. Menthetetlenül beleszerettem."
Shari Lapena

"A titkok és rejtélyek rajongói imádni fogják."
Harlan Coben

"Robert Galbraith és Tom Sharpe találkozása."
Philippa Perry

____________________

Engem a krimivonalon, a rejtélyeken, a fordulatokon túl - amiben igazán bővelkedik ez a regény - az emberi vonal az, ami igazán megfogott és teljesen magával ragadott. 

Hol vicces, hol drámai, de mindig mélyen emberi és olykor rendkívül megindító regény. Nemcsak elgondolkodtató, hanem 

inspirálja az embert arra, hogy átértékelje - jobban értékelje - azt, amije van, magába nézzen (és mivel krimi: maga mögé is), 

ne feledkezzen meg arról, hogy mi a fontos. De közben az egész történetet áthatja a derű, és - bár nem egy romantikus könyvnek mondanám, mégis: - a romantika is, a jó értelemben vett, szép, derűs romantika, az időskori szeretet és odaadás, a humor, a hűség és az elkötelezettség. 

Mindemellett - mert hát mégiscsak egy krimiről beszélünk - csattanókkal és fordulatokkal van teletűzdelve, mindig remekül megtalálva az arányokat: sosem tolódik el valami a TÚL sok irányába: az író éppen jól adagolja az emberi tulajdonságokat, a krimi összetevőit, a talányokat, a kérdéseket, hol erre, hol arra billen picit a mérleg nyelve, de mindez összességében mégis egyensúlyban marad. 

Egyetértek A. J. Finnel: valóban Backmanra emlékeztetnek a karakterek, ami teljes mértékben Osman és a regény javára szolgál, ugyanis Backman zseniális a karakterteremtésben. Osmannak is erőssége ez: érdekes, esendő, mégis erős szereplőket teremtett, akikre azonnal kíváncsi lesz az ember: múltjukra, jövőjükre, érzéseikre, következő lépéseikre, hiszen ahogyan a gondolatvilágukat bemutatja, az 

arra sarkallja az olvasót, hogy még mélyebben beleássa magát a történet velejébe. 

Amennyire azt az író engedi, amennyit láttatni akar persze. 

Hadd idézzek a könyvből egy picit: 

"Jó, ha te futsz a leggyorsabban, de csak akkor, ha nem az ellenkező irányba."

Illetve egy példa a tipikusan angol humorra (amit én személy szerint ebben a könyvben igen nagyra értékelek):

"- Azt hallottam, a maffia volt - mondja Anthony. (...) - Tony Curran tartozott nekik, ezért levágták az ujjait, és kinyírták.

- Érdekes felvetés. (...) Na és hogy jutottak be a házba?

- Gondolom, ripityára lőtték az ajtót.

- Anélkül, hogy golyónyomokat hagytak volna? - kérdezi Elizabeth. (...)

- Hát, a maffia már csak ilyen, Elizabeth - vágja rá Anthony."

Aki rejtélyes bűnügyet; aki derűt; aki humort; aki emberséget keres egy könyvben és vár el egy történettől - ráadásul ebben mindez egyszerre van jelen -, azoknak mindenképpen ajánlom ezt a regényt, mert 

ebben mindenki megtalálja a számára fontos adalékot és mondanivalót, természetesen a hatalmas és megdöbbentő utolsó és utolsó utáni csattanón túl!

A regény megrendelhető ITT.

Ernest Hemingway: Fiesta - A nap is felkel

"Hemingway szűkszavú és erőteljes stílusának egyik legkiemelkedőbb példája. Örökbecsű, borotvaéles kép az első világháború utáni generáció szorongásairól, illúzióvesztéséről.

Jake Barnes és Lady Brett Ashley az Elveszett Generáció tagjai, Hemingway talán leginkább feledhetetlen regényalakjai, akik bejárják az 1920-as évek Párizsának vad éjszakai életét, hogy aztán külföldiekből álló, vegyes társaságukkal leruccanjanak Spanyolországba, a bikaviadalok helyszínére.

Brett és Jake viszonyát féltékenység és újabb, futó szenvedélyek teszik próbára. Brett harsány, Jake pedig boldogtalan - az őket körülvevő kor morális romlástól, beteljesületlen szerelmektől, illúziótlanságtól terhes. 

Jake rádöbben, talán soha nem lehet övé a nő, akit igazán szeret."

___________________

Hemingway, a felülmúlhatatlan, utánozhatatlan, utolérhetetlen író egyik legnagyobb érzékenységgel megformált regénye, amely rabul ejti az olvasót, történetével, szereplőivel, szomorúságával, reményeivel és reménytelenségével, jellegzetes stílusával, és fogva tart mindvégig, s még bőven az után is, miután végeztél az utolsó oldallal.

Én ugyan - sokakhoz hasonlóan - elfogult vagyok Hemingwayjel kapcsolatban, mert azt gondolom, nincs, aki akár csak megközelítené őt tehetségben, eredetiségben, nagyságban a régmúlt s a jelenkor írói közül, ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy minden új olvasó számára is azonnal egyértelművé válik a zsenialitása. 

Egészen fiatal volt még, amikor ezt a könyvét írta, nem rendelkezett se kellő élettapasztalattal, se bölcsességgel, se élményekkel - és mégis, mégis az tűnik ki a soraiból, mintha már legalább kétszer ennyi évtized állna mögötte. 

Nagyszerű az akkori Párizsról és Spanyolországról olvasni, és ahogy a fiestáról ír, Pamplonáról, a bikaviadalok világáról, olyan, mintha ott lenne az ember. Ez a - hogy is fogalmazzak? - szép a szépirodalomban: hogy ott vagy, hogy benne vagy, hogy érzed, hogy együttérzel, hogy átéled. Nemcsak magával ragad és elsodor, ahogy a hétköznapi módon szórakoztató könyvek (amelyeket aztán másnap el is felejtesz), hanem sokáig benne maradsz a történetben, a fejedben maradnak a szereplők, azon kapod magad, hogy tűnődsz a sorsukon... Na igen, ezt tudják a szépírók; és mindarra, amit a szépírók tudnak, Hemingway hatványozottan képes. 

Nem ereszt a melankóliája; látod a párizsi utcaképet; érzed a bor ízét; tapintod az anyagot; megérint a bánata; és ott vagy, még akkor is ott vagy, ha már nem akarsz ott lenni, mert ezt tudja Hemingway, 

megteremt egy világot, és ha belecsöppentél és a részesévé váltál, akkor hosszasan ott is maradsz, és ezt nem bánod, mert egyszerre közelről s távolról tudod szemlélni a képet, s így rálátsz a nagy egészre, amire a szereplőknek gyakran nincs módjuk, és közben gyönyörködsz az írói stílusban és eszköztárban, és azt akarod, hogy Hemingway regényeinek és sorainak sose legyen vége. 

És már veszed is le a polcról a következő könyvét (és ebben most segítségedre van az, hogy a 21. Század Kiadó sorra jelenteti meg Hemingway életművét), mert Hemingway írásmódja és az általa - nem teremtett, hanem - megjelenített, bemutatott világok beszippantanak. És csodásnak tartod, hogy 

mindig olyanról írt, amit ismert, hiszen ettől olyan élettel teli, hiteles és megkapó az egész.

A regény megrendelhető ITT.

Jane Corry: Hiba volt

 

"Poppy Page szerint csak kétféle nő van: az egyik hű marad a férjéhez, a másik nem. Egészen eddig a pillanatig Poppy kétségtelennek tartotta, hogy melyik típusba tartozik.

De feltűnik Matthew Gordon, aki jóképű és elbűvölő, és már vagy húsz éve nem látták egymást Poppyval – és ezzel megváltozik a helyzet.

Poppy csak egyszer hibázik – de a botlás következményei jóval veszélyesebbek, mint gondolná.

Valaki az életével fog fizetni érte."

____________________

Ez a regény arról szól, hogy a tetteink mindig következményekkel járnak, és hogy az ember vagy ne akarja elkerülni ezeket - mármint megpróbálható, de valószínűleg fölösleges -, vagy inkább ne is tegyen olyat, ami olyan következményekkel járhat, amit nem tudunk jó szívvel vállalni. De lehetséges ez? Lehet minden pillanatban, minden szituációban helyesen cselekedni? Főleg ha a körülmények vagy más emberek szeszélyeinek is ki vagyunk téve. Van az az erő mindannyiunkban, hogy mindig a helyes utat válasszuk? És az az erő megvan bennünk, hogy ha ez nem sikerült, akkor fel tudjuk vállalni, amit tettünk, és azt, ami azzal jár? Mi van, ha igen? Mi van, ha nem? Ezt boncolgatja ez a könyv. És nagyon jól teszi. Kétféle értelemben is. 

Egyrészt jól, tehát okosan, rafináltan, csavarosan, érdekfeszítően teszi, másrészt pedig jól teszi, mert ezzel sosem árt foglalkozni. 

Ugyanis hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla. A felelősségünkről, annak erejéről, és arról, hogy a tetteink másokra, mások életére, személyiségére, döntéseire nézve is következményekkel járnak. Márpedig ez sem utolsó szempont. Sőt, ez (is) az elsődleges szempont - hogy másoknak, mások életében mit okozunk, nem csupán az, hogy mit teszünk saját magunkkal, a saját életünkkel! Oly kényelmes lenne ezt elfelejteni, nem igaz? Hogy nem csak magunkért felelünk. Nos, Corry erre hívja fel a figyelmet - hogy nem csak magunkra és nem csak magunkért kell vigyáznunk, óvatosnak es felelősnek lennünk. Ezt tagalja ez a könyv, de persze mindezt egy 

izgalmas, letehetetlen, olvasmányos, szórakoztató, könnyed hangvételű krimibe ágyazva, amikor minden következő lépés kiszámíthatatlan, minden szereplő meglepetésekkel szolgál, minden bekezdés újdonságokat tartogat, az író mindig megdöbbent valamivel, és nem tudod, mit várhatsz a következő oldalon. 

A regény ITT megvásárolható.

James Patterson & J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

 

"Michael és Megan Fitzgerald örökbe fogadott testvérek – Michael kamionsofőr, Megan pedig pszichológiát tanul az egyetemen –, akik borzalmas közös múlton osztoznak és csak egymásban bízhatnak. A nevelőszüleik híres intellektusok, egy kiváló diplomával rendelkező pszichológus és egy elismert pszichiáter, akik sajátságos kísérleti környezetben nevelték fel fogadott gyerekeiket, ami bár megóvta őket a világ kegyetlen realitásától, ugyanakkor sötét titkokat is kényszerített rájuk.

Los Angelesben Garrett Dobbs nyomozó és Jessica Gimble FBI-ügynök egyesített erővel dolgozik egy gyilkossági ügyön. Találnak is egy gyanúsítottat, és letartóztatják, de ekkor valaki elkövet egy ugyanolyan gyilkosságot. Majd még egyet. Aztán már nemcsak Los Angelesben, hanem az ország különböző részein. A nyomozók felfigyelnek a négytagú Fitzgerald családra: lehet közük a gyilkosságokhoz?

Dobbs és Gimble versenyfutásba kezd az idővel, és átszelik az egész országot Kalifornia partjaitól egészen New York államig, hogy megállítsanak egy rendkívül találékony és elmebeteg sorozatgyilkost, akinek olyan sötét és furcsa étvágya van, hogy ellene a logika és a tapasztalat már nem segít."

_______________________

Még mindig van új a nap alatt. Azt hinné az ember, hogy nincs, már minden történetet megénekeltek, de aztán kiderül, hogy nem. Ez megint egy új sztori volt, és nem is akárhogy megírva. Nem tudom, hogy Patterson vagy Barker érdeme, azt sem tudom, hogy egyáltalán hogy írták ketten a könyvet, hogyan is néz ki ilyenkor az alkotás folyamata, de jól összedolgoztak, az már az első oldalakon megállapítható.

Újszerű ötleteket és megoldásokat vonultattak fel, amelyeknek köszönhetően az események ötszáz oldalon át pörögnek, az egész cselekmény fordulatos, izgalmas, és hatalmas csattanóval zárul (nem is eggyel). Kiszámíthatatlan a vége - szerencsére -, pedig voltak elképzeléseim, de egyik sem jött be. 

A szerzők végig fenntartják az érdeklődést és a feszültséget, az események visznek magukkal, sodró lendületűek, de mégsem ragad meg a regény egy szimpla krimi szintjén - a lélek mélyéig hatol, és számtalan érzelmet kivált belőlünk. 

Az ember persze ítélkezik, ember mivoltából adódóan, ugyanakkor folyamatosan jelen van a szánalom, a sajnálat, mint mindig, amikor gyerekek sorsáról olvas az ember, amely szomorú, méltatlan, és máshogy is alakulhatott volna. Ilyenkor nem tudja az érzések alól kivonni magát az ember. De mi van akkor, ha ez súlyos következményekkel jár? 

Szubjektív és objektív szempontokat is behoznak az írók, és itt jön megint a képbe az is, hogy ha valaki érti - megérti? - is egy cselekmény(sorozat), bizonyos tettek kiváltó okát, de felmentést mégsem adhat az elkövető számára. Hiszen bármin kellett is keresztülmennie, a tetteiért egy idő után igenis maga felelős. 

De biztos így van ez? 

Mindig igaz ez az állítás? Na erről szól ez a könyv. Mindig felelősek vagyunk a saját tetteinkért? És ha nem, akkor mi a megoldás, a kiút, akkor hogyan tovább? Akkor ki viseli a felelősséget, ki fizet, és ki vállalja a következményeket? Senki? Valaki más? És tulajdonképpen bárki is - az hogyan segíthet a dolgokon? 

Az ember lelkét nemcsak megérinti az alapszál, hanem olykor meg is gyötri rendesen. És ettől válik többé ez a könyv egy sima kriminél, és ez teszi igazán érdemessé arra, hogy az olvasmányaid közül semmiképpen ne hagyd ki. 

Letehetetlen, csavaros, lebilincselő; krimirajongóknak kötelező olvasmány. 

A regény megvásárolható ITT. 

Lucy Foley: Vadászparti

"Az isten háta mögötti vadászlakban, Skócia erdőségeinek mélyén összegyűlnek a régi barátok egy fergeteges szilveszteri partira.

A szépség

A tökéletes pár

A rapszodikus alkat

Az újdonsült szülők

A hallgatag

A belvárosi srác

A kívülálló

Az áldozat.

Nem baleset volt - gyilkosság történt... barátok között."

 

_________________________

Nagyon izgalmas, érdekfeszítő krimi, a legjobbak közül való.

Már a legelején magába szippant, pusztán azzal, ahogy a karaktereket ábrázolja. Kíváncsi leszel rájuk - nem csak a történetre -, a személyiségükre, és az író remekül bepillantást enged némelyek lelki mélységeibe is (kiébe előbb, kiébe utóbb, valakiébe pedig egyáltalán nem), aminek során feltevődik a kérdés, hogy egyáltalán van-e mindenkinek mélyebb lelki rétege. És akinek van, vajon az a gyilkos, vagy akinek nincs, az, hiszen "akkor nyilván lelkiismerete sincs"? 

Végig úgy csavarja a szálakat, hogy folyamatosan gyanakodj, de persze sose ugyanarra. Az egyik pillanatban biztos vagy benne, hogy ki a gyilkos, majd újabb néhány oldal után már meg vagy győződve róla, hogy valaki más. 

Azt hiszed valakiről, hogy jó, aztán kiderül, hogy annyira nem is (persze ez is némileg relatív és szubjektív megítélés kérdése, és persze a szerző által lassan csepegtetett információké), majd kiderül, hogy a gyenge erős, az erős pedig esendő, a magabiztos bizonytalan, a tökéletes titkokat leplez; az ellenszenves pedig talán éppen olyan, amilyennek látod. 

A regény különlegessége az is, hogy végig két idősíkon fut a cselekmény, így sokáig azt sem tudod, hogy ki az áldozat, tehát nemcsak a gyilkos kilétét találgatod, nemcsak azt, hogy ki tette, hanem azt is, hogy kivel.

És jön még utána a miért természetesen. Így aztán rendesen végig lehet agyalni a történetet: neki van oka őt megölni ezért; annak van oka amazt megölni azért? Vajon ki mit tett, amiért ez lesz a "jussa"? Tett egyáltalán bárki bármit, vagy csak egy képzelgés, téveszme eredménye az egész? 

Az utolsó oldalakig egyiket sem tudhatod. Csak a végén derül ki minden. 

És addig számtalan csavar, sőt spirál rejlik a történetben, ami újra és újra megvezet, hogy aztán meglásd, amit végig láthattál volna. 

A könyv megrendelhető ITT.

Pamela Binnings Ewen: Párizs királynője - Regény Coco Chanel életéről

 "A stílus ikonja.

Coco Chanelt, a legendás divattervezőt kifinomult stílusáért csodálják - a miatt a bizonyos ikonikus kis fekete ruha miatt -, leghíresebb kreációja a részegítő illatú Chanel No. 5 parfüm. A közismert figura mögött azonban bonyolult személyiség lakozik, akit intrikák értek, akiről sokféle gyanús pletyka terjedt. E regény lapjain megelevenedik a második világháború, Párizs négy éven át tartó német megszállása és Chanel titkos élete ebben a zűrzavaros időszakban.

Coco Chanel tudott könnyed, vidám, nagyvonalú lenni, ám kegyetlen, számító, manipulatív is. Miközben a Wehrmacht masírozott a Champs-Élysées-n, Chanel ott találja magát a Hotel Ritzben, a Reich főparancsnokának oldalán. Chanel az ellenség markában magánháborút indít, hogy kiszorítsa tulajdonrészéből zsidó üzlettársát, Pierre Wertheimert. Wertheimer az elharapózó antiszemitizmus miatt az Egyesült Államokba menekül, és magával viszi a Chanel No. 5 összetevőinek titkos receptúráját. Coco nem bízik meg a férfiban, amikor az New York külterületén be akarja indítani a gyártást. Célja, hogy egyedüliként birtokolja a márkát.

Miközben Párizs a németek uralma alatt sínylődik, Coco mindent megtesz a túlélésért. Nehogy leleplezzék sötét titkait, még a kollaborációtól sem riad vissza. Német kém lesz belőle, az F-7124-es számú ügynök, fedőneve: Westminster. Miért vetemedett erre? Meddig kell merészkednie, hogy viharos múltja többé ne kísérthesse a jövőjét?"  

Pamela Binnings Ewen 2012-ben Eudora Welty emlékdíjat kapott The Moon in the Mango Tree című regényéért. Hosszú ideig jogászként dolgozott, ma főállású író, a Northshore-i irodalmi egylet alapítója. Louisiana államban él, nem messze New Orleans városától.

__________________________________

Rendkívül érdekfeszítő regény egy nagyon ellentmondásos személyiségről. Azt hiszem, valójában keveset tudunk Coco Chanelről, és alighanem soha nem fogjuk tudni a teljes igazságot valódi érzéseiről, mozgatórugóiról, döntéseinek okáról - és talán azok következményeiről sem, főleg azt tekintve, hogy döntései a személyiségére (és persze a körülötte lévők életére!) hogyan hatottak. 

Tudjuk, hogy tehetséges volt, sikeres, inspiráló, határozott, magabiztos és a maga ura. 

És most szembesülnünk kell a gyarlóságaival is. De vajon mennyiben gyarlóságok a gyarlóságok? Mindegy, hogy miért tette, amit tett? Mindegy, hogy anyagi érdekből vagy a fiáért? Pálcát törhetünk felette akkor is, ha nem tudjuk a mögöttes okokat? Talán semmit sem tudunk. 

Azt látjuk, hogy itt áll előttünk egy nő, aki helytelen, sőt bűnös dolgokat tett, de semmit nem tudunk arról, hogy valóban volt-e olyan kényszerhelyzet, ami miatt meg kellett tennie ezeket, vagy pedig azért tette, hogy sikeres és gazdag maradhasson. 

Elméletek, kutatási anyagok rendelkezésre állnak bőven, de nem tudjuk a teljes igazságot. 

Semmiképpen sem mentegetni akarom őt, csupán a könyv erényeként felhozni azt, hogy több oldalról bemutatja Chanel döntéseit: az anya szempontjából, az üzletasszony szempontjából, és olyan aspektusból is, hogy a külvilág szemében milyennek tűnik. A regény sem nem méltatja, sem nem ítéli el a döntéseit, hanem tárgyilagosan - olykor megértőn, olykor némileg kritikusan, de igyekezve objektívnek maradni - igyekszik az olvasó elé tárni, hogy történhetett valami így is, úgy is, ezért is, azért is, és sugallni, hogy talán nem mindegy, milyen indíték vagy szándék áll a tettek mögött. Talán. 

Chanel életén kívül az akkori történelmi, háborús helyzetet is igyekszik hűen tükrözni a szerző, éppen azért, hogy az olvasó lássa, a körülmények igenis befolyásoló tényezők, személyiségünk és döntéseink meghatározó elemei. Persze ettől függetlenül nem tudhatjuk, hogy ha nincsenek kényszerítő erők, akkor milyen döntéseket hoz Coco Chanel - pusztán önmagáért, anyagi jólétéért. Fogalmunk sincs róla. 

És a szerző nem is akarja megmondani nekünk. Ez előnyére válik a könyvnek - az olvasó maga döntheti el, hogy mit tart helyesnek és helytelennek, senki nem akarja a szájába rágni, hogy mit kell bűnnek és mit erénynek tartania. 

Az ember gyanakszik, hogy az igazság valahol középen van, és nem lehet Chanelt se pusztán áldozatként, se -  ha igazak az elméletek a fiáról - szívtelen, könyörtelen bűnösként feltüntetni. 

Dicséret illeti Pamela Binnings Ewent, hogy ezt több szemszögből is megvizsgálja, az ismert tényeket, a lehetségest és a morál kérdéseit is elénk tárja, és ránk bízza az értékítéletet.

A regény megrendelhető ITT.

MINDÖRÖKKÉ JÓBARÁTOK - AZ EPIZÓDOK TÖRTÉNETE

 25 éves jubileumi kiadás

Az egyetlen hivatalos epizódkalauz a rajongásig szeretett tévésorozathoz, jubileumi évfordulóra készült kiadás.

• A száz legnépszerűbb epizód egyenkénti leírása

• Végig színes fotókkal illusztrált

• Pillantás a kultikus, legkedvesebb epizódok színfalai mögé

• Exkluzív képanyag a gyártó Warnertől

• Vadonatúj interjúk a műsor készítőivel, Marta Kauffmannal, David Crane-nel, a díszlettervező John Shaffnerrel és másokkal 

 

Hat fiatal New Yorkban: lakótársak, haverok – a recept azonnal klasszikussá vált és tucatszámra készítették a hasonló szituációs komédiákat, még jóval a Jóbarátok hőskora után is.

Szerelmek, szakítások és feledhetetlen heccek – a többi program közelébe se ért ennek az ikonikus sikernek, amelyből szállóigék sokasága híresült el.

Igazi kulturális cunami volt ez, amely kapásból gigasztárrá tette az összes szereplőt.

A nézők tíz évadon keresztül lebilincselve figyelték, hogyan éli meg Monica, Rachel, Phoebe, Ross, Chandler és Joey húszas és harmincas éveit, hogyan barátkoznak, hogyan szembesülnek saját ambícióikkal, és persze azt, hogy mekkora adag szarkazmussal vesznek körül minden egyes történést.

A Mindörökké Jóbarátok dokumentálja a díjak sokaságával – négy Emmy, tizenegy People's Choice, és a legjobb alakításért járó Golden Globe Jennifer Anistonnak – kitüntetett műsor forgatását és egyes epizódjait.

Flashbackszerű nosztalgia és bennfentes információk: a rajongók mindent megtudhatnak arról, hogyan született meg minden idők legizgalmasabb tévéműsora Monica és Rachel lakásában és a Central Perkben.

______________________

HA VALAKINEK MÉG NEM VETTÉL AJÁNDÉKOT KARÁCSONYRA...

Gyönyörűséges, csodás kivitelű, tartalmas könyv, amely számtalan új információt is tartalmaz, és valódi szeretettel ír az egész sorozatról és a karakterekről, valamint azok megformálóiról.

Izgalmas háttérinformációkat közöl, soha nem hallott kulisszatitkokat, és 

bevezet minket olyan rejtelmeibe a sorozat világának, amelyekről máshol nem hallhatunk.

Igényes, letehetetlen kiadvány, rengeteg színes fotóval, érdekességgel, megszólaltatva a sorozat készítőit a szitkom indulásáról, a szereplők kiválasztásáról, vagy például arról, hogy min kellett izgulniuk az első részek forgatásakor (nem, nem csak azon, hogy sikeres lesz-e a sorozat).

Ír a karakterek fejlődéséről, arról, hogy hogyan teremtették meg saját magukat, és ezáltal egy hihetetlen izgalmas világba repíti el az olvasót. 

Az epizódok alatti Kommentárok eddig sosem hallott-olvasott információkkal gazdagítják a sorozatról való ismereteinket.

Egy korosztálytól független kultikus sorozat, rengeteg humorral és érzelemmel, megunhatatlan és akárhányszor újranézésre érdemes, ezért 

ez az album Jóbarátok-rajongóknak kötelező darab, 

de hidd el, ha valaki még nem vált a sorozat rabjává, ez a könyv ehhez is hozzá fog járulni.

Itt a karácsony - ha még nem vettél valakinek ajándékot, jó szívvel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek!

ITT megrendelhető. 

 

Harlan Coben: Az erdő

"Húsz éve történt. Egy nyári táborozás során négy tinédzser éjszaka kiszökik az erdőbe. Kettőt közülük holtan találnak, a másik kettő azonban hosszas keresés után sem kerül elő. Két évre rá egy sorozatgyilkost elítélnek, ám a bűnöző tagadja, hogy köze lenne a négy fiatal halálához.

Az eltűntek egyike volt Paul Copeland megyei ügyész nővére is. Paul egyedül neveli hatéves kislányát, karrierje is szépen ível felfelé, így egyre kevesebbet foglalkozik a húsz évvel korábbi traumával. Amikor azonban egy gyilkossági ügy szálai hozzá vezetnek, és egy holttestet kell azonosítania, Paul egy árulkodó jel alapján felismerni véli a négy áldozat egyikét – a fiút, aki annak idején nővérével együtt örökre eltűnt az erdőben… 

Lehet, hogy Paul nővére mégis életben van? A férfi szép lassan ráeszmél, hogy a múlt sötét és veszedelmes családi titkokat rejteget, amelyek egy csapásra szilánkokra törhetik az életét. Paulnak hamarosan döntenie kell: nem bolygatja tovább a húsz évvel korábbi eseményeket, vagy inkább megpróbálja kideríteni az igazságot."

Nekem meggyőződésem, hogy Harlan Coben korunk egyik legjobb krimiírója, aki eredeti ötletekkel, egyedi hangvétellel, humorérzékkel (amit ebben a könyvében talán kevésbé csillogtat, de ez szerintem pozitívum, hiszen nem minden karakterhez és élethelyzethez illik a viccelődés), merészséggel és tehetséggel is bír. 

Nem szokásom félbehagyni könyvet, de amint megérkezett Coben új regénye, már dobtam is félre gondolkodás nélkül az addig olvasott krimit. 

Mindig van bennem egy pici aggodalom: Coben annyi jó könyvet írt már...! Lesz ez olyan jó, mint az előző? Megüti azt a szintet? Lehet még tovább felfelé ívelni? 

És jelentem: igen, lehet. De még mennyire hogy lehet! Sosem okoz csalódást, sosem rest alaposan kidolgozni minden egyes szálat, beavatni minket a részletekbe, a motivációkba, a családi történetek mélységeibe, az érzelmi szálakba, a miértekbe; mindig rendkívül érdekes csattanó(k)ra számíthat az ember a könyvben (nem is feltétlenül csak a történet végén), és soha, soha nem lehet csalódni a minőségben. 

Nagyon tetszik, hogy behozza egy elvileg szokványos krimibe a döntések nehézségét és súlyát, etikai kérdéseket felvetve. Mi a helyes és helytelen - ó, igen: de kinek a nézőpontjából is helyes vagy helytelen valami? Mit vagyunk hajlandók megtenni a szeretteinkért? És amit megteszünk, arról ki dönti el, hogy helyes-e vagy sem? És ugyanaz helyes mindannyiunk számára? Vannak bizonyos egyetemes erkölcsi értékek. De ez mindig fekete vagy fehér? Azok nem akkor és addig érvényesek (ó, szép világ!), ha azoknak mindenki megfelel?

Na, szóval: Coben erkölcsi kérdéseket is felvet, amivel túllép a hagyományos krimi szabályain és világán, pluszt ad hozzá a történethez, nem marad meg a sablonoknál és a szokványosnál, többet akar adni, és ezt okosan, intelligensen teszi.

Remek író, nagy tehetség, minden regénye olvasmányos, színvonalas és számos újdonságot felvonultató, kiváló a karakterábrázolása, az ötletei, az emberismerete - és sosem elégszik meg a kevesebbel vagy az éppen eléggel, mindig a maximalizmusra törekszik könyvei kidolgozottsága, minősége tekintetében, és mesterien tud egyensúlyozni a könnyed hangvétel és a súlyos témák között. 

A könyv megrendelhető ITT.

Emelie Schepp: Narcotica

Kínszenvedés. Közhelyek, elnagyolások, logikátlanságok, nincs megformálva a történet, a karakterek jellemrajza kidolgozatlan, a történet hemzseg a hibáktól, és mindez mit sem számítana, ha jól lenne megírva vagy legalább olvasható lenne.

Sarah Pinborough: Halott vagy

 

"Marcie viszonyba kezd Jason Maddoxszal, amivel egycsapásra bekerül a társadalmi elit köreibe. Vagyonos, nagy múltú családok, ősi titkok. Marcie ugyan beházasodott ebbe a világba, de soha nem fog igazán közéjük tartozni. 

Jason főnöke egy utazásról új feleséggel tér vissza Londonba. A nő fiatal, dögös, szabados: senki nem tudja levenni róla a szemét. Marcie férje sem. Bekövetkezik a visszafordíthatatlan tragédia.

Vannak, akik gyilkolni is hajlandók a csillogó gazdagságért. Vajon Marcie mire képes, hogy megtarthassa?

A házasságból gyilkosság lesz?"

_____________________

Sarah Pinborough könyveit figyelemmel kísérem, amióta az első regényét olvastam, mert 

igényes, jó író, aki szövevényes, lebilincselő, letehetetlen, csavarokkal megtűzdelt történeteket ír. 

Remek szerző, aki folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését, nemcsak a kusza szálakkal, hanem azzal is, hogy szinte pszichológiai érzékenységgel tárja fel a mögöttes szándékokat, és kalauzol el minket a szereplők lelkének legrejtettebb zugaiba, kíváncsivá téve minket arra, hogy miért lett valakiből az, aki, illetve ki, mi válhat belőlük bizonyos események hatására. 

Mit vált ki az emberből a múlt, és milyen döntéseket hoz annak kapcsán, ami a jövője, netán végzete felé kalauzolja?

Pinborough kifogástalanul árnyalja a képet, amikor a karaktereinek motivációit fejtegeti, és nagyszerűen teremti meg a szereplőit: múltjukat, jelenüket, jövőjük lehetséges kimenetelét, döntéseik és választásaik széles tárházát, és gyenge pontjukat, valamint annak ellenkezőjét: amennyiben nem sebezhetők, miért nem azok? Mi érte őket a múltban, amitől érzéketlenek vagy önzők lettek? Mi teszi az embert érző szívűvé, mi önzetlenné vagy önzővé, jóvá vagy rosszá - azzá, akivé? Milyenek azok a szülők, férjek, barátok, közegek, mik azok a hatások, életterek, események, amelyek miatt azok leszünk, akik? 

És azt hisszük, hogy ezt Pinborough mind elénk tárja? 

Hát nem. 

Nem tárja elénk.

Mert nincs mindig egzakt válasz ezekre. 

Van, hogy csak a szikár tények maradnak, amik - elfogadjuk-e vagy sem - létező dolgok, olykor magyarázat nélkül (és egyébként mindig megyünk valamire a magyarázatokkal?), és az író ezt is felfedi előttünk: hogy van, hogy csak vannak a dolgok, úgy, hogy nem tudjuk azok hátterét; van, hogy megtörténnek események, kifejlődnek jellemek, és nem tudjuk ennek az okát, miértjét. Mégis meg kell oldanunk az életünket. 

Hát erről szól ez a könyv. Hogy amikor különböző személyiségeket összesodor az élet, akiknek mások a vágyaik, a múltjuk, a neveltetésük, az érdekük, akkor talán semmi más, mint az erő és/vagy a szerencse szabja meg, hogy mivé lesznek a dolgok. 

A könyv megrendelhető ITT.

Michel Bussi: Ne engedd el

"Martial és Liane idilli környezetben töltik szabadságukat Réunion szigetén. A házaspár és hatéves kislányuk számára ezek a tökéletes boldogság napjai, percei. Türkizkék ég, kristálytiszta víz, pálmafák, langyos szellő...

Aztán hirtelen eltűnik Liane Bellion. Délután három és négy között felmegy a szállodai szobába, és egyszerűen nem tér vissza. A hotel egyik alkalmazottja azt állítja, látta Martialt a szállodai folyosón a kérdéses időpontban. Nemsokára Martialnak is nyoma vész, a kislányukat sem találják. Az egész szigetet tűvé teszik értük. Vajon Martial gyilkolta meg a feleségét? Ha nem, akkor mi okozza a bűntudatát?"

________________

Michel Bussi már a Fekete vízililiomokkal belopta magát a szívembe, mert akkora  csattanóval még nem találkoztam egy regényben sem. Rendesen megvezetett. 

Ami viszont különösen megfog a könyveiben, az az, hogy szépírói stílusban alkotja  meg a krimijeit, olyan igényességgel és - hogy is mondjam? - tisztelettel úgy a krimi, mint a szépirodalom műfaja iránt, ami teljesen rabul ejti az olvasót. 

A csavar persze ebben a könyvben sem marad el, és szokványosnak sem mondható, azonban engem még inkább magával ragad az a hangulat, ami a cselekményszövéseit áthatja, valamint az általa megteremtett, életszerű, tökéletesen kidolgozott karakterek, továbbá az, hogy a mellékszereplőket is körültekintően formálja meg, hogy azok kifogástalanul illeszkedjenek a dramaturgiába. 

Sosem feledkezik meg a részletekről, legyen szó helyszínek leírásáról, korábbi események felidézéséről vagy apró-cseprő tényekről, amelyeknek nem feltétlenül van kitüntetett szerepük a történet folyásában, azonban a hitelességhez nagymértékben hozzájárulnak. 

Azt is szeretem, hogy regényeiben érdekfeszítően ír egy kevéssé ismert témáról vagy helyről, vagy olyan részletekkel és mozzanatokkal teszi színesebbé az általunk ismertet is, ami még élvezetesebbé és tartalmasabbá teszi a könyveit. Mindig belecsempész a történeteibe adalékokat, kiszámíthatatlan fordulatokat, a szokványostól eltérő jellemvonásokat vagy szereplőket, és a megoldás mindig a régmúltban keresendő. Ez nem spoiler; tulajdonképpen valamelyest realitás, nem? 

Remélem, a többi regénye is meg fog jelenni magyarul, mert a műfaj egyedi, eredeti, valódi minőséget képviselő alakja, akinek a könyveihez foghatóval ritkán találkozik az ember. 

A "Ne engedd el" megvásárolható a Kiadó honlapján. 

Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció

Mi zajlott a színfalak mögött?

Jó reggelt! Tényleg 1994-et írtunk, amikor a televízió műsorra tűzte az első epizódot?

Abban az évben, szeptemberben hat barát ücsörgött a kedvenc kávézójukban, hogy szexről, párkapcsolatokról, munkáról meg az élet egyéb dolgairól trécseljenek - és a mai napig újabb és újabb rajongók fedezik fel Rachel, Ross, Joey, Chandler, Monica és Phoebe életét. A sorozat - tehetséges megalkotóinak köszönhetően - szőröstül-bőröstül bekebelezte a fiatal közönséget. A Jóbarátok volt e korszak legkedveltebb és a legnagyobb hatású televíziós programja. Soha nem tartottak szünetet.

De pillantsunk csak bele, mi zajlott a színfalak mögött!

Saul Austerlitz, a popkultúra ismert krónikása, exkluzív interjúkat készített az írókkal, a rendezővel, a producerekkel és a stáb tagjaival a sorozat történetéről, amely a Netflixen jelenleg is meghökkentő népszerűséggel éli utóéletét. Izgalmas részleteket közöl a forgatás körülményeiről, a Super Bowlról, londoni utakról, leszbikus esküvőkről, frizuradivatokról, szupersztárok cameoiról vagy a millió dolláros szerződésekről.

A Jóbarátok az új műsorokkal is felveszi a versenyt. Előkelő helyet foglal el televíziós adások népszerűségi listáin, az ismétlések is ott vannak a Top 10-ben! A Jóbarátok a 90-es évek televíziós szimbólumává vált, öröksége és sikere a legmerészebb ábrándokat is túlszárnyalja. Ez a letehetetlen, vidám, humoros könyv is ezt bizonyítja.

A Jóbarátok-rajongók elképesztően sok izgalmas háttérsztorit ismerhetnek majd meg a kötetből. A Generation Friends Amerikában a sorozat bemutatójának 25. évfordulójára jelent meg. 

__________________________

Ó, a Jóbarátok! A Jóbarátok! Annyira, annyira szerettem ezt a sorozatot! Szeretem még most is.

Tizenévesként, húszévesként egyetlen részről sem maradhattam le, mert magával ragadó, profi, igényes, és a lehető legjobb színészeket választották ki a lehető legjobb alkotók erre a csodás feladatra. 

Azóta is, tíz éve, tizenöt éve, két éve, tegnap, ahányszor megy a tévében épp, amikor ott ülök, biztos, hogy ott ragadok. Egyszerűen ez a sorozat nem tűri a továbbkapcsolást, huszadszorra, ötvenedszerre sem. És a hússzal meg az ötvennel az ember reális számot mond. Melyik másik sorozat képes erre????

Azt gondolom, egyetlen sorozat sem tudta megközelíteni ennek a... színvonalát? humorát? el kell gondolkodnom ezen... talán az atmoszféráját. Egy olyan miliőt tudott kialakítani, amit más sorozatoknak teljes egészében nem sikerült eddig. 

Az én gyerekeim is ott ragadnak a képernyő előtt, amikor ez a sorozat megy, pedig nem tervezték, hogy nézni fogják - egyszerűen nekik sem engedi a film elkapcsolni magát. Pedig, hát, ők már egy másik generáció, másfajta ingerküszöbökkel, igényekkel... Vagy mégsem?

Van egy generációkon átívelő, közös igény mégiscsak? Úgy látszik, hogy igen. 

És ez a könyv, A Jóbarátok-generáció tökéletesen visszaadja azt a hangulatot, amire az ember hőn áhítva emlékszik vissza, és megadja a válaszokat a népszerűsége titkára.

Az író remek fonalakat vett fel a könyvben, mert nemcsak általános kulisszatitkokat ír le (és itt most ne intrikákra gondoljunk; ez nem az a sorozat), és nem a szokványos módon, hanem azokon túl egyéb érdekességeket, például arról, hogy milyen pernek nézett elébe a sorozat és az hogyan végződött (és remek, becsülendő, hogy itt Saul Austerlitz mindkét fél nézőpontját kiválóan bemutatja!), vagy hogy hogyan is történt, hogy akkorára rúgott az utolsó évadban az a bizonyos összeg epizódonként, amit a szereplők kaptak. Ez nem feltétlenül tűnik annyira izgalmas témának, de az, nagyon is az!

A szerző ír a színészek jelleméről (kuriózum!), hozzáállásáról, nehézségeiről (ami a sorozat nehézségeit is okozta), hullámvölgyeiről, kitartásról, arról, hogy kiállunk a másik mellett akkor is, ha a legmélyebb ponton van éppen, és ha félő, hogy ez gátja lehet a sikernek (mennyire általános ez a filmvilágban????), és mindezt olyan stílusban és olyan korrekt módon teszi, ami meggyőzi és a könyv - és újra a képernyő - elé ragasztja az embert.

Kiváló író, aki megtalálta az érdekfeszítő hátteret a nyilvánvaló és az általános mögött, és nagyon profi módon tudja tálalni is.

Ódákat tudnék zengeni erről a sorozatról, szívem csücske a sorozatok világában, és Saul Austerlitz ehhez oly módon tette hozzá a magáét, hogy az ember még jobban bele tudjon merülni, feledkezni a már jól ismertbe egyfelől nosztalgiával, másfelől azonban új információkkal gazdagodva. 

Az író egyedi nézőpontokat is felkínál az olvasónak, 

és ez gazdagabbá teszi mindazt a környezetet és kultúrát - hadd nevezzük így -, és azt az atmoszférát és érzéseket, amelyek körüllengik ezt a fantasztikus sorozatot. 

Magával ragadó, letehetetlen könyv, jó szívvel ajánlom mindenkinek!


A  könyv a kiadótól megrendelhető ITT.

Cara Hunter: Féktelen harag

"Az első lány visszatért. Lehet, hogy a következőnek nem lesz ekkora szerencséje.

A történelem ritkán ismétli önmagát. Vagy mégis?

Oxford külterületén találnak egy kétségbeesett tinilányt. Teljesen ki van borulva. Megtámadták az utcán, nejlonzsákot húztak a fejére, berángatták egy autóba, elrabolták és bántalmazták.

Adam Fawley nyomozó dolgozik az ügy felderítésén, de a lány nem hajlandó feljelentést tenni. Fawley-nak rossz előérzete támad: úgy emlékszik, már találkozott egy hasonló esettel...

Aztán eltűnik még egy lány és Fawley rádöbben, hogy fogytán az idő.
Ha nem deríti fel múlt titkait, a lány talán soha nem kerül elő élve."

_________________________________________

Cara Hunternek ez már a negyedik regénye, és ismét nagyon izgalmas, letehetetlen krimit írt.

A bűnös mozgatórugója, indítéka végig homályban marad, és ez adja a könyv erejét: hiszen egyrészt indítéktól függően keresgél az ember a lehetséges elkövetők között; másrészt kérdés az is, hogy a történet gerincét adó szereplők között keressen-e az ember vagy egy ismeretlen elkövető a tettes; és egyáltalán: az indíték megfejtése biztos közelebb viszi-e az olvasót a megoldáshoz.

A főszereplők karaktere jól kidolgozott, a részletek aprólékosan megtervezettek, az összes regényen végigfutó háttérszál (a nyomozók magánélete) hiteles és érdekfeszítő;

az egész könyv cselekménye feszes, fordulatokkal teli, és a pszichológiai tényezők is főszerepet kapnak a történetben,

hiszen a szereplők jellemrajza úgy van megírva, hogy mindig tudni akarja az olvasó, mi mögött mi rejlik, milyen szándékkal teszik (vagy nem teszik) azt, amit, és végig sejteti az írónő, hogy nagy eséllyel rossz helyen keresgélünk: nem olyan egyszerű az egész, mint ahogy gondolnánk, több van emögött, van még valami, amit nem sejtünk, valami, ami bonyolultabbá, megemészthetetlenebbé és fájdalmasabbá teszi az egészet. Valami, ami ha kiderül, akkor az egy gyomorszájonvágás lesz, miközben persze az egész történet úgy, ahogy van, rendkívül drámai, de érezni lehet, hogy amikor kiderül, ki tette és miért, az letaglózó és elviselhetetlen lesz. Hogy "ezért"? Ezért kellett? Ezért történt mindez?

Cara Hunter sodró erejű, pergő, csavarokkal megtűzdelt, nagyon olvasmányos regényt alkotott megint, ami messzebbre mutat a műfaj egyébkénti sajátosságainál, mert szól egyebek között szülő-gyerek viszonyról, barátságokról, újrakezdésről, csalódásokról, féltékenységről és szerelemről is.

Egyébként számomra a könyv erényeihez hozzátesz az is, hogy Cara Hunter személyében egy nagyon szimpatikus embert ismerhettünk meg, amikor előző könyve bemutatója alkalmából Budapesten járt.

Az írónő egyik regénye sem okozott eddig csalódást, sőt azt látom, hogy írásmódja egyre kiforrottabb és érettebb, úgyhogy a következő könyvére is biztosan vevő leszek.


A kiadótól megrendelhető ITT.

Carrie Fisher: A hercegnő naplója - Találkozás önmagammal

"A hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő emlékei rendezgetése közben, régi újsághalmok között bukkant rá saját, kézzel írott naplójára, és szembesült egykori tinédzser önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeire. Utóbbiakból egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képe rajzolódik ki, akiben azonban csírájában ott van már az excentrikus, vicces, intelligens, nagydumás Carrie Fisher is. Utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében."
______________________

A fülszöveg annyira tökéletesen összefoglalja a könyv lényegét és jellemzőit, hogy csak fölöslegesen szaporítanám a szót, ha ezt tovább ragoznám.