A Nyárutó, a Lány a hegyen, az Otthon a világban és a Baby Love című könyvek népszerű írója új könyvéről - és annak kapcsán élete jelentős állomásairól - beszélgetett az Alexandra Kiadó vezetőjével, Gyuricza Eszterrel és dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológussal.
Joyce Maynard személyében egy rendkívül szimpatikus, kedves, szerény, ugyanakkor az életről és a világról határozott elképzelésekkel rendelkező, bár közben mindig kérdező, újabb kérdéseket feltevő és boncolgató s az emberi viselkedést és kapcsolatokat elemző, megismerni akaró nőt ismerhettünk meg.
Az írónő már jóval a bemutató előtt a helyszínen volt, tortát evett, beszélgetett azokkal, akik odamentek hozzá, dedikált, mosolygott, fesztelenül viselkedett, és láthatóan jól érezte magát.
Joyce elmondta, hogy bár beutazta már a világot, ez a legszebb könyvesbolt, amelyet valaha látott. Nagyon ízlett neki a Magyarország Tortája is, amit a könyvbemutató előtt kóstolt meg.
Azt mondta, nagyon különleges érzés, hogy itt lehet, szereti Budapestet, a magyar borokat, és kedves emlékek fűzik hazánkhoz már évekkel ezelőttről is.
Függőség című könyve kapcsán elmondta, hogy a könyv arról szól egy mondatban összefoglalva: mi történik akkor, amikor egy barátság sötét oldala is felszínre bukkan.
Elmondta továbbá, hogy mindig a valós életből meríti a témáit: "Ha elolvassák az összes regényemet, akkor nagyon sok mindent megtudhatnak rólam."
Magát romantikus alkatnak nevezte, és beszélt arról, hogy nagyon érdekli, hogyan működnek a családok; a regényeiben a kiindulási pont mindig személyes tapasztalat (például az egyedülálló anyaság), de a folytatás már nem a személyes életéről szól, hanem mindig arról, hogy "mi történhetett volna".
Egy barát elvesztése is - mondta - annyira lesújtó lehet, mint egy szerelem elveszítése. A most megjelent könyve éppen ezt a problémát feszegeti.
Mindig a valódi emberi viselkedést próbálja megjeleníteni a regényeiben, annak minden hibájával együtt.
Mindig úgy gondolta, hogy ő a pszichológiáról: az emberi viselkedésről ír, és mindig a hű ábrázolásra törekszik.
Dr. Almási Kitti a függőség kapcsán kifejtette, hogy a függőség mindig egy belső hiány: bármilyen szerről van szó, az ember elkezd hozzászokni ahhoz, hogy kívülről megkap valamit, ami belül nincs meg.
Ha már funkciója van az adott szer használatának (pl. nem tud anélkül ellazulni vagy elaludni valaki), akkor már arról beszélhetünk, hogy kialakult egy függőség.
Maynard ennek kapcsán elmondta, hogy e regényének főszereplője nem minősül alkoholistának, éppen ettől izgalmas a téma: hogy annyira rejtve marad, és a társadalom által - ezáltal - tulajdonképpen elfogadott függőségről van szó.
Megfogalmazása szerint a szellemiség, amellyel az ember közelít ahhoz a pohár borhoz, az, ami mindent eldönt.
Ezt követően egy másik függőségre átevezve, a társas kapcsolattól való függőség kérdéskörére, Almási Kitti elmondta, hogy az embernek újra kell definiálnia magát, ha kártyavárként összeomlanak körülötte a dolgok - a párkapcsolati függőségnél ugyanaz a mechanizmus működik, mint az egyéb függőségeknél: amikor a másik ember által (tehát minden függőség esetében valaki vagy valami által) akar valakivé válni az ember.
Joyce a kapcsolati függőség kapcsán beszélt Salingerrel való kapcsolatáról is (!), arról, hogy nemcsak beleszeretett Salingerbe, hanem feladta önmagát abban a kapcsolatban.
Elmondta, hogy 18 éves volt, amikor az író levelet küldött neki, és ő eleinte csupán barátként, mentorként, spirituális vezetőként tekintett rá, és nem mint a szerelmére. Majd levelezni kezdtek, amelynek során rendkívüli levelekről volt szó, hiszen ezekben a levelekben "egy csodálatos ember azt írta neki, hogy ő a legtökéletesebb lény a világon". Ez egy rendkívül erőteljes drog volt a számára, ezért ezen a ponton búcsút mondott az egyetemnek, a barátainak, a jövőről alkotott elképzeléseinek, és egy évre eltűnt a saját életéből - fogalmazott. Ebben az időszakban egyetlen cél vezérelte: az a személy szeretett volna lenni Salinger számára, akinek az író látni akarta őt.
Majd Salinger egyszer csak azt mondta neki, hogy elég volt, menjen el.
És ő, Joyce, ahelyett, hogy arra gondolt volna: Salinger nem érdemelte meg az ő szerelmét (ma már így gondolja), arra gondolt, hogy ő egy értéktelen ember, ha Salinger elküldi őt.
Mert ha valaki nem rendelkezik egy biztos önképpel, nem tudja, hogy kicsoda ő valójában, akkor nagyon sérülékeny, nagyon könnyen átadja magát valakinek, és annak a valakinek az elvárásainak akar megfelelni.
fotó: Alexandra Kiadó
Nagyon megindító és torokszorító volt, amikor Joyce őszintén beszélt férjéről, akivel mintegy 5 évvel ezelőtt találtak egymásra, hatalmas szerelem volt az övék, legutóbb együtt jártak Budapesten is, és végre ráköszöntött a boldogság - majd a férjénél rákot diagnosztizáltak, és idén júniusban elveszítette őt.
Az emberben ilyenkor bennrekednek a szavak, miközben az érzéskavalkád megindul (szomorúság, félelem, hála...), és csodálattal, tisztelettel nézi ezt a fantasztikus nőt, akinek annyi mindennel kellett megküzdenie az életben, és aki oly méltósággal, erővel viseli mindezt, kedvességét, gyermeki báját még mindig őrizve, mosollyal az arcán, megölelve azokat, akik a beszélgetés után odamennek hozzá, mindenkihez szólva néhány jó szót, őszinte kíváncsisággal és szeretettel, pozitív kisugárzással, csinosan, fiatalosan, hittel a tekintetében.
Az ember felteszi magában a kérdést: miközben Joyce azon van, hogy megfejtse az emberi viselkedés titkait, és miközben őt már annyi fájdalom érte, hogyan tud ilyen gyermeki tisztasággal tekinteni a világra és mindarra, ami körülveszi őt?
Joyce Maynard csodálatos asszony és zseniális író, aki a mai beszélgetés során tartalmas gondolatokat, nagy becsben tartandó útravalót és őszinte mosolyt adott mindazoknak, akik felbecsülhetetlen értékeit ismerve és tisztelve ellátogattak ma új könyvének magyarországi bemutatójára.
És ami külön öröm: itt, Budapesten fejezte be most éjszaka az új könyvét, amely a férjével való szerelméről szól.
Reméljük, hogy annak bemutatója kapcsán újra ellátogat Budapestre. Szeretettel és izgatottan várjuk őt.
A Függőség az Alexandra Kiadótól megrendelhető!
