MŰFAJOK szerinti bontás:

2016. március 21., hétfő

Irwin Shaw: Ha meghal a szeretet



"Egy jómódú amerikai polgári család széthullásának hihetetlenül izgalmas regénye. A főhős, Lucy lázadása a magabiztos, önmagát tévedhetetlennek tartó férje ellen – tönkreteszi, halálba kergeti a férfit és száműzetésre ítéli fiát, Tonyt. Az ő élete is boldogtalan, de sok szenvedés árán legalább megismeri, megtalálja önmagát és a végén talán újra rátalál fiára is. A sebek még mindig égnek mindkettőjükben, de lassan-lassan felülkerekedik bennük a szeretet: anya és fia hosszas szócsaták után végül is kibékülnek. 
A könyv a világhírű szerző megszokott színvonalán íródott meg: remek, pergő cselekménybonyolítás, érzelmek, romantika, fájdalmas bonyodalmak, s mindez sziporkázó stílusban…"

Nem mondom, hogy ez Shaw legjobban sikerült regénye, de nagyjából nyújtja a tőle megszokott színvonalat.
Kár, hogy ugyanazt a szálat szinte mindegyik könyvébe beteszi, és ennél a regénynél már, amikor felbukkant ugyanez, azt gondoltam, hogy sajnálom, hogy akkor is ezt jeleníti meg mozgatórugóként, amikor az adott személyiségtől ez annyira idegen... Ha felruház egy szereplőt bizonyos személyiségjegyekkel, vonásokkal, akkor utána hogyan lehet, hogy mégis ő is ugyanazt teszi, amit a többi könyvében a főszereplők?
Aztán elgondolkodtam, hogy van-e jogom bírálni azért, hogy egy szereplőnek milyen döntéseket és cselekvéseket ad, ha azt a szereplőt ő találta ki - nem is csak azért, mert néha tényleg máshogy cselekszünk, mint ahogy az logikusan következne a személyiségünkből (jelent egyáltalán valamit a logika ez esetben? van létjogosultsága?), hanem mert ha ő megteremt egy karaktert, akkor szíve joga úgy mozgatni őt, ahogy akarja.
Viszont - hiába "csak" szórakoztató irodalom - egy mély dráma húzódik meg ebben a regényben is, olyan, ami tényleg összeszorítja az ember gyomrát.
És a fiú alakját remekül kidolgozta (szerintem); örültem, hogy nem ment el a szélsőségek irányába e tekintetben legalább (ha már a többi vonalon igen).
Olvasmányos, nehéz letenni, és ha hagyod, akkor - mint mondtam - képes ez is a szívedbe markolni, úgy rendesen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése