"Szellemének szülötteit, ezeket a mind vakmerőbb és vétkesebb élvezőket, tartózkodó büszkeséggel, szerelmes irigységgel kíséri, ki-ki esve, szándékosan, a szenvtelen elbeszélő elegáns és egyhangú szerepéből, hol buzdítva, hol fenyegetőn, hol gúnyosan, hol lelkendezőn, s mindig egész lelkével küzdve egy lélek egész üdvösségéért…
Minden hősét és hősnőjét egy-egy nagy szenvedély fűti, ami nemcsak azt jelenti, hogy az ilyen szenvedély, éppen kizárólagossága révén, minden kisebb indulatot, vágyat és érdeket magába olvaszt, hanem hogy végletességénél fogva az egész embert megrendíti, kitágítja és felfokozza, más szóval, s minden értelemben, kivetkőzteti magából."
Igazi mauriacos mű, ha lehet így nevezni. Engem nagyon emlékeztet a Viperafészekre - csak túl szomorú... (Na nem mintha az vidám lenne.) Nagyszerű személyiségrajzok; valahogy olyan pontosan és élesen lát helyzeteket, amelyek bár fontosak, mégis hajlamosak vagyunk elsiklani fölöttük... Ő nem siklik el. Ő észreveszi, és meg is tudja nevezni. Ez lehetőséget ad a felismerésre, a szembesülésre és - ami fontos - ezáltal a változásra; de néha talán könnyebb homokba dugni a fejünket. Mindenki döntse el maga; de a könyv mindenkinek tetszeni fog, ebben biztos vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése