Cara Hunter: Egy közeli ismerős (Adam Fawley-sorozat 1. rész)

"Az Egy közeli ismerős egy új detektívsorozat első kötete, mely lázban tartja a brit krimiolvasókat, és megjelenése óta előkelő helyen szerepel Anglia minden sikerlistáján.

Hogyan tűnhet el egy gyerek nyom nélkül?

A nyolcéves kislány, Daisy Mason eltűnik egy egyszerű családi vacsoráról. A csendes kertvárosban senki nem látott semmit – legalábbis ezt mondja mindenki.

Adam Fawley detektív ugyanakkor tudja, hogy tíz ilyen esetből kilencben csak olyan ember lehet a tettes, akit az áldozat ismert. Vagyis valaki hazudik.

Az óra ketyeg, könnyen kifuthatnak az időből…

Az Egy közeli ismerős egy új detektívsorozat első darabja, mely lázban tartja a brit krimiolvasókat, és megjelenése óta előkelő helyen szerepel Anglia minden sikerlistáján."

_____________________

Az elején szeretném leszögezni: nagyon tetszett ez a könyv, nagyon! 

Annyi minden eszembe jut róla így hirtelen, hogy nem is tudom, hol kezdjem. 

Engem megvett az író az első csattanónál, ugyanis már akkor kiderült, hogy annyira nem szokványos megoldásokhoz nyúl, amiről csakis elismerősen és felsőfokban tudok szólni. Ezek a megoldások életszerűek, ugyanakkor meghökkentőek voltak, olyanok, amikről az ember azt gondolja, igen, hát ezek a dolgok valószínűleg valahogy így szoktak lenni az életben, de mégis mindegyik egy nem várt, kiszámíthatatlan, krimibe illő fordulat. És megjegyzem, ez az első csattanó kb. a 70. oldal környékén következett be, vagyis már ekkor megmutatkozott, hogy nem egy klisés csavarokkal megtűzdelt regényről van szó. 

A nem sablonos megoldások és csavarok nem sablonos végkifejlethez vezettek, ami megint csak elévülhetetlen érdeme a könyvnek: ugyanis két olyan csattanó van a végén, amelyek ötvözete (az egyik rendkívül életszerű és hihető, a másiktól meg csak kapkodod a levegőt, hogy na neeee) remek kombináció és kitűnő példa arra, hogy igen, így is lehet krimit írni, igen, így is lehet megoldani a történetbefejezést, igen, igen, lehet nem sablonmegoldásokkal élni!

A karakterei is nagyon valóságosak, tök jól megteremtette a szereplőket, éppen jól ruházta fel őket a megfelelő tulajdonságokkal, mert ettől azonnal élni kezdtek és hétköznapivá váltak, ugyanakkor túlzásokba sem esett azzal, hogy agyonmagyarázza, milyenek is ők; inkább egy-egy mondatot a szájukba adva vagy egy-egy cselekedetet tulajdonítva nekik érzékeltette a lelki világukat, értékrendjüket vagy akár régi sebeiket, és ez többet mondott annál, mint ha alaposan körülírta volna, hogy milyen emberek. 

A családi viszonyok ábrázolásában is megtalálta az arany középutat, hiszen egyaránt foglalkozott a gyermeki lélek vizsgálatával és sebezhetőségével, valamint a felnőtt ember múltjával, amely azzá tette, aki. A családtagok egymáshoz való viszonyulásának okai is alaposan ki lettek bontva a történetben, és úgy érzem, minden éppen akkora hangsúlyt kapott, ami arányos volt a jelentőségével. 

A párbeszédek is rendben vannak, a drámák a könyv jellegénél fogva sajnos elkerülhetetlenek, a magyarázatok nem hiányoznak, de a fantáziánkra is bízva vannak dolgok, hiszen az összefüggések mélyebb értelmezése már nem az író, hanem az olvasó feladata. 

ITT megrendelhető.

Móricz Zsigmond: Pillangó

"Móricz Zsigmond a Pillangót, legkedvesebb regényét napok alatt vetette papírra a debreceni Sesta-kertben 1924-ben, s 1925-ben jelentette meg, azt írva műfaji megjelölésként a címe alá, hogy "idill". Ez a csodálatos ragyogású kis remek éppen azokban az idõkben érlelõdött meg benne, amikor magánéletének legnagyobb válságát élte meg, amely felesége, Janka öngyilkosságához vezetett. A bajokon gyõzedelmeskedõ és mindenható szerelem történetét az egyszerű emberek darabos nyelvén beszéli el Móricz; a szegények shakespeare-i szenvedélyű szerelmét, a villámló és fátyolosan lágy érzelmeket a jellegzetes debreceni tájszólás olykor goromba fordulataival. De a bajokon gyõzedelmeskedni tudó szerelem idilljében az is tükrözõdik, hogy milyennek látta Móricz Zsigmond a debreceni embert: a kofákat, mezítlábas napszámosokat, kültelkieket, kistisztviselõket, a maradandóság városának civiseit; "a lenti" Debrecen emberi világát."
_____________________________

Csodálatos életkép szerelemről, és mindarról, ami ahhoz társul(hat): félelmek, féltékenység; a család véleménye a nagy Ő-ről (és ennek befolyása az ember saját véleményére s a kapcsolat jövőjére nézve); remények, ábrándok; a pillanat heve; a tűz, mely mindent felemészt; a láng, mely mindent felülír; és olykor düh és csalódás, kegyetlenség és önzés; egy történet arról, hogy a másikért mit meg nem tennénk - és magunkért, önmagunk boldogságáért.

Hiteles képet kapunk Móricz regényéből a szegénységről, a szegény emberek olykor elképzelhetetlenül nehéz sorsáról, a napról napra élésről, egy letűnt világról, egy korról, mely nincs többé, és ami sokaknak áldás persze, másfelől azonban e kor olyan hangulatot tükrözött, amelynek visszahozhatatlansága azért bizonyos szempontból mégiscsak szomorú.

Nekem Móricz az egyik kedvenc íróm, és bár nem ez a könyve tetszett a legjobban, de az ő hangja mindig hiteles, mindig hű, és az író kifejezésmódja tévedhetetlen akkor is, amikor magánemberként épp zsákutcába jutott.

Camilla Läckberg: Vészmadár

"A Tanumshede melletti országúton fának rohan egy autó. Vezetője - az ütközésnél életét vesztő Marit Kaspersen - szervezetében hatalmas mennyiségű alkoholt találnak. Adja magát a feltételezés, hogy ittasan vezetett, és ezért nem volt képes bevenni a kanyart. A boncolás azonban hamar kideríti, hogy a nő a baleset pillanatában már halott volt: alkoholmérgezés végzett vele. Ám közeli hozzátartozói - volt férje, lánya és leszbikus élettársa - szerint Marit soha életében nem ivott. A holttesten talált különös nyomok is azt erősítik, hogy gyilkosság történhetett. Patrik Hedström nyomozó és csapata nekiveselkedik az ügynek, ám ugyanekkor egy másik bűntény is történik: megölik a városkában forgatott valóságshow egyik szereplőjét. A hatalmas médiafelhajtás miatt a nyomozócsapat kénytelen inkább erre fordítani a figyelmét. Ám lassan kirajzolódik, hogy a két esetnek köze van egymáshoz."
___________________________

Nehézkesen indul, vannak benne olyan szavak, kifejezések, amik töredezetté teszik az egészet, nem tud elég gördülékeny lenni az egész amiatt, hogy időnként olyan megfogalmazásokkal van tűzdelve, amik teljesen megtörik a lendületet. Kérdés, hogy ez mennyire az író, mennyire a fordítás hibája - fogalmam sincs.

Ettől eltekintve jó könyv, a nehéz indulás után kibontakozik és igazán érdekessé válik a történet, majd kifejezetten izgalmas lesz, le sem lehet tenni, és az ember megkezdi az agyalást, hogy ki is lehetett és miért. Ötletem volt ugyan a "ki"-re, ami aztán nem pont úgy volt, ahogy én gondoltam, viszont az indokot sejteni sem lehetett. A mögöttes szálnak köszönhetően pedig egy tök jó csavart hoz ki belőle a végén. Amúgy is

a háttérszál teszi az történetet teljes egésszé, az teszi bele azt a pluszt, ami az egyensúlyt megteremtette. 

Az utolsó száz oldalt már egyhuzamban olvastam végig, mert nagyon érdekelt, hogy hogyan fognak összeérni a szálak.

A történet egy nem várt, drámai befejezéssel ért véget, amit szintén nem lehetett látni előre.

Szóval az első 60-80 oldal ellenérzései dacára úgy döntöttem (és ez eddig az összes könyvénél így zajlott), hogy jöhet a következő Läckberg-könyv. Ugyanis minden regénye nagyon olvasmányos,
a karakterei ismerősek,

az íve pedig mindegyik történetnek kifogástalan - ez a legnagyobb erénye az összes könyvének;

az a rendkívül jól csűrt-csavart, összekuszált szál, amelynek a kibogozására ugyan rendre kísérletet teszünk, de a teljes megoldást mindig az író tárja elénk a végén anélkül, hogy mi meg tudnánk fejteni azt, és elmondható, hogy kivétel nélkül minden könyvében nagyon érdekesen és következetesen építi fel a sztorijait.


ITT megrendelhető.

Hanne Ørstavik: Vágy

"A szerző a '90-es évek norvég irodalmának egyik legizgalmasabb alakja. Ebben a könyvében egy este és egy éjszaka eseményeibe sűrítve ismerhetjük meg az extrovertált, kapcsolattalanságtól szenvedő anya és magába forduló fia történetét. A regény hihetetlenül jól szerkesztett, feszes története valósággal megbabonázza az olvasót."
______________________________

Ørstavik kiemelkedik a kortárs szépírók közül egyedi hangjával, amellyel egy látszólag hétköznapinak induló történetet mesél el, amely drámai fordulatot vesz. 

A gyermek és az anya gondolatait is remekül tálalja a könyv, amely tele van gondolatébresztő mondatokkal, és a két szemszögből bemutatott események mellett a mellékszereplők kiválóan ábrázolt karakterei még érzékletesebben vetítik az olvasó elé az emberi sorsok különbözőségeit és azokat az aprócskának tűnő mozzanatokat, amelyek mások életére soha nem gondolt mértékben hatással lesznek.

Kiváló szerző remekműve ez a regény, amelynek sokáig a hatása alatt maradunk. 

Mahtob Mahmoody: Nélkülem soha - Mahtob élete a lányom nélkül soha után

"Negyedszázaddal ezelőtt világszerte olvasók millióit nyűgözte le A lányom nélkül soha című bestseller, egy amerikai anya és hatéves kislánya igaz története, akik megszöktek az őket a háborús Iránban fogva tartó erőszakos perzsa apától. A könyv alapján film is készült, Sally Fielddel a főszerepben.
Most pedig a kislányból lett felnőtt nő mondja el a teljes történetet, ahogy azt ő gyermekként átélte. Hogyan kerültek fogságba, hogyan menekültek el, mi történt, miután visszatértek Amerikába. A félelmet, a rémálmokat és pánikrohamokat, az álnéven megélt iskolaéveket, és egy súlyos betegség leküzdését.
Egy rendkívüli fiatal nő története, aki legyőzte az életét kettétörő traumát, és békében és elfogadásban tud élni. A könyv bemutatja a sebzett lélek gyógyulását, a megnyugvást és újrakezdést, az Isten jóságába és gondoskodásába vetett hitet.

Mahtob Mahmoody több kitüntetéssel végzett a Michigan State University pszichológia szakán. Michiganben él, lelki egészségvédelemmel foglalkozik."
________________

Annak idején én is gyarapítottam a Lányom nélkül soha olvasótáborát, teljesen lenyűgözött, letaglózott és ámulatba ejtett a történet. Néhány évente azóta is rákeresek Betty Mahmoody nevére, érdekelt, hogy hogyan alakult a sorsuk. Úgyhogy nagyon örültem, amikor megjelent Mahtob Mahmoody önéletrajzi regénye arról, hogy hogyan folytatódott az életük a szökés után.

A sajtóban persze időről időre fölreppentek hírek, miszerint a történet eltúlzott vagy netán nem is igaz. Szerintem ezek a sajtóhírek csak fenntartották, felkeltették az érdeklődést, az ember még inkább tudni akarta, mi az igazság. Nekem Mahtob történetei teljes mértékben hitelesnek tűnnek, az általa és édesanyja által végzett munkáról nem is beszélve, amelyért Betty Mahmoody nem kevés elismerést és díjakat is kapott.

Becsülendő az, ahogyan tudták utána folytatni az életüket, és eltöpreng az ember, hogy egy anya és feleség, valamint egy gyermek hogyan, mennyire másképp gondolkodik és érez a megbocsátással kapcsolatban. A továbblépéssel, a múlt maguk mögött hagyásával (ami tulajdonképpen lehetetlen, főleg ha a múlt utánuk is nyúl), gyökereikkel kapcsolatban. Ez nem az a fajta múlt, amit maga mögött hagyhat az ember. A vérét, a gyermekkorát, a kötődéseit nem teheti le.

A megbocsátásnak talán alternatívájaként kínálja fel Betty Mahmoody az elfogadást a lánya számára - hogy ha ez egyik nem megy, legalább a másik működjön, fogadja el a lánya, hogy ezt az életet élik, és ez is jó, ennek a lehetőségeivel kell élni, segíteni másokon, és ez ne beletörődés legyen, hanem egy hasznosan és békében élt teljes élet.

Nagy tanítások vannak ebben a könyvben, amelyeket nem feltétlenül Mahtob nyújt, hanem amit ő kapott, és egyszerűen csak elmeséli nekünk.

Ír a további nehézségeikről is - komoly egészségügyi problémák, költözések stb. -, amelyek részévé váltak az életüknek, túl a folyamatos félelmen, ami alighanem egy életen át elkíséri őket.

Nagyon érdekes könyv, jól szerkesztve, jól megírva, és kihagyhatatlan azok számára, akik az előzménytörténetet olvasták vagy látták filmen, de akár önálló olvasmányként is megállja a helyét.

J.K. Rowling: Az élet dolgai - A kudarc mellékes haszna és a képzelet fontossága

"J. K. Rowling humorral és mély empátiával átszőtt beszédét – amelyet eredetileg a Harvard Egyetem végzős diákjaihoz intézett – nemcsak azoknak ajánljuk, akik most kezdik felnőttéletüket, hanem bárkinek, aki úgy érzi, fordulóponthoz ért, és szeretne kicsit szebben, bátrabban, szabadabban élni."

„Köszönöm – ezzel szeretném kezdeni. Nemcsak azért, mert a Harvard kivételes megtiszteltetésben részesített, hanem mert a gondolattól, hogy itt avatási beszédet kell mondanom, heteken át összeszorult a gyomrom, így sikerült fogynom egy kicsit. Duplán jól jártam! Most már nincs más hátra, mint mélyeket lélegeznem, a piros zászlókra hunyorognom, és meggyőzni magam, hogy a világ legnagyobb griffendéles találkozóján vagyok.”

___________________

Rövid, kb. fél óra alatt elolvasható könyvecske, de annál velősebb gondolatok vannak benne, így megéri elolvasni, higgyétek el!

A Rowlingtól megszokott humor és empátia ugyanúgy benne van, mint az élet nagy dolgairól szőtt magvas gondolatok, önéletrajzi elemek, saját pályájának rövid története, a kudarcaiból levonható tanulságok, és tanítása arról, hogy miért is fontos a képzelet egy ember életében. Nem azért - vagy nem csak azért -, amire gondoltok, nem; ő ennél azért komplexebb válaszokat kínál. Ami nem meglepetés, ismerve az ő tehetségét és sokrétűségét, nem igaz?

Én Rowlingot igazán nagy gondolkodónak tartom, és olyan írónak, aki nemhogy skatulyába nem szorítható, de nem tudom, hogy van-e rajta kívül bárki, aki az ifjúsági irodalomban, a fantasy területén, valamint a krimi és a szépirodalom műfajában is ilyen maradandót alkotott, úgy, hogy az embernek egy cseppet sincs hiányérzete.

Nemcsak hogy mindegyik műfajban megállja a helyét, hanem mindegyikben tud újat mondani, új hangon szólni, szélesre tárni a kapukat, és olyan tehetséget felmutatni, amely szerintem páratlan és egyedülálló.

Eddig minden könyve tudott újat adni, elgondolkodtatni, szóval a magam részéről mindent elolvasok, ami megjelenik tőle - és erre biztatok mindenkit.


A kiadótól megrendelhető ITT.

Nele Neuhaus: Aki szelet vet...

"Egy éjjeliőr lezuhan a lépcsőn egy szélerőműparkok létesítésével foglalkozó cég irodaházában, és halálra zúzza magát. Kirchhoff és Bodenstein főfelügyelők számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy nem baleset történt. A nyomok egy természetvédő csoporthoz vezetnek, amelynek a tagjai bármit megtennének azért, hogy megakadályozzák a Frankfurt környékére tervezett erőmű megépítését. A projektre ráadásul a korrupció árnyéka vetül: úgy tűnik, az engedélyezéshez szükséges adatokat meghamisították, a minisztériumot megvesztegették. Amikor az egyik környezetvédőt is holtan találják, a nyomozók egyre világosabban látják, hogy a háttérben életveszélyes hatalmi és személyes játszmák zajlanak, amelyeknek minden résztvevője szerepet játszik, és senki sem az, akinek látszik...

Bosszú, kapzsiság, szex: ezek az elemi indulatok és szükségletek irányítják Nele Neuhaus letehetetlen, elgondolkodtató krimijének szereplőit, akik első látásra mind gyanúsak. Ahogy azonban közeledik a sokkoló végkifejlet, mindenkiről lehull az álca, és a bűnösöknek szembe kell nézniük tetteik következményével."
____________________

Nagyon tetszett ez a könyv! Annyira jó karakterekkel rakta tele az író, hogy akiket nem bírtam, azokat is bírtam - vagy legalábbis valamiért azok is felkeltették az érdeklődésemet, kíváncsi lettem a mozgatórugóikra, és értettem vagy érteni véltem azt, hogy mi hajtja őket. Nem feltétlenül azonosulni tudtam ezekkel a mozgatórugókkal, nem; hanem az író valahogy úgy tudta tálalni ezeket, hogy az ember megértse, hogy igen, ez így működik (vagy: akár így is működhet).

Neuhaus tök jól ír, és bár ez volt az első könyv, amit olvastam tőle, biztos, hogy el fogom olvasni további regényeit is, mert - igazán nem is tudom megmagyarázni, hogy miért, de - a regénye valahogy kilóg a krimik tucatsorából. Hogy mi indokolja, hogy ezt mondjam? Igazából nem tudom, tényleg. Talán üdítőbb volt a stílusa, vagy kicsit más, mint a megszokott? Vagy azért, mert

a háttérbe egy környezetvédelmi témát tett, ami olyan volt, mint hőségben az enyhe szellő - végre valami más, valami olyan, aminél nem a krimikben megszokott indítékok állnak az események mögött? (Vagy mégis - csak némileg árnyalta a képet.)

És azt gondolom, nagy értéke a könyvnek - az olvasmányosságán, könnyed stílusán, pörgő eseményein túl - az is, hogy komoly hangsúlyt kaptak a családon belüli kapcsolatok, a társadalom egyes tagjai (barátok, szomszédok stb.) közötti viszonyok, hogy azok miként lehetnek hatalmas befolyással az életünkre, a gondolkodásunkra, és hogy mások tettei, döntései és indítékai alapjaiban megváltoztathatnak mindent.

Neuhaus szól az önző érdekekről, a családon belüli elhanyagoltságról, arról, hogy hogyan, miben próbáljuk megkeresni a lételemet jelentő kapaszkodókat, ha azok nem állnak evidens módon rendelkezésünkre; ír a párkapcsolatokról, a szülő-gyerek viszonyról, a ránk leselkedő veszélyekről, a politikai-hatalmi játszmákról, így elmondható, hogy a regénye igen sokoldalúan ábrázolja a környezetünket, az emberi eltévelyedéseket, gyengeségeket, és kimondja, hogy nem is annyira nehéz a rossz útra tévedni.

Szól a gyarlóságról és a nagylelkűségről, az önzetlenségről és a pénzéhségről, az elvekről és az önérdekről, a jóságról és a jóságba vetett hitről, szól az önazonosságról és arról, hogy ha valami mellett letesszük a voksunkat, akkor rugalmatlan elvhűség vagy pedig becsülendő dolog amellett a végsőkig kitartani. 

Szól mások akaratának a tiszteletben tartásáról, a családról mint védőbástyáról, a gyökértelenségről és a bántalmazásról, és ezek hosszú távú, hatalmas veszélyeiről - szól mindarról, amit szem előtt kell tartanunk, amikor a döntéseinket meghozzuk, és amit figyelembe kell vennünk akkor is, ha nem a magunk életéről, hanem másokéról van szó.


A kiadótól megrendelhető ITT.