"Az Atlantic Whipper nevű angol hajó gabonát szállít Dél-Amerikából Angliába. Az angol partok közelében – ahol már annyi tengeri katasztrófa történt – viharba kerül. A vihar következtében megdől a hajó egyensúlya és a rakomány ide-oda hintázik a hajótérben. Itt már hiába minden emberi erőfeszítés, munka és hősiesség; a vihar az úr és a hajó elsüllyed. Az olvasó bizonyára ifjúsági könyv-élményeire gondol, romantikus tragédiákra, de csalódik. Trevor kimért tárgyilagossággal, pontosan úgy, ahogy ez a valóságban is történik, írja le a hajó pusztulását, az elemeknek és embereknek egy hetes küzdelmét. A könyvnek az a legnagyobb érdekessége, hogy hőse maga a tengeri vihar, mégpedig egy tudományos tárgyilagossággal megfigyelt és pontos realizmussal ábrázolt vihar. De talán még ennél is érdekesebbek az emberi sorsok, a hajó utasai és személyzete; egy távirász és egy orvos életén keresztül bepillanthatunk az angol társadalmi életbe is – ezt az életet az író az angolokra jellemző maliciózus társadalomkritikával ábrázolja. A könyvhöz Paczolay Lajos tengerészkapitány írt utószót, melynek az az érdekessége, hogy a magyar tengerész leírja az Atlanti-óceánnak ugyanazon a pontján, ugyanolyan átélt tengeri kalandját."
Remek könyv, olyan igazi régi típusú regény (a szó legjobb értelmében): tekinthető kalandregénynek, útikönyvnek, drámának; de a lényeg, hogy letehetetlen, pontos, hiteles, izgalmas, és az emberi vonal, az emberi szál (tehát nem csak a vihar és a hajó süllyedése) is nagyon érdekes és elgondolkodtató.
És hogy mit jelent az, hogy "igazi régi típusú"? Azt jelenti, hogy semmi manír, semmi mesterkéltség, semmi kitűnni akarás.
Ami nem azt jelenti, hogy az eredeti hangot nem szeretem, lásd két bejegyzéssel lejjebb (Haas). Hanem hogy létezhet magával ragadó hangvétel anélkül is, hogy valaki magára venne egy direkt megteremtett vagy kreált hangot.
Ebben a regényben nyomon követhetjük a vihar erejét és 'viselkedését', a hajón dolgozók döntéseit, és hogy hogyan viselik a veszélyt, valamint az utasok miként emésztik meg, hogy az életükről nem ők rendelkeznek ezekben az órákban-napokban.
A hajót és a vihart is szinte megszemélyesíti az író, ami jót tesz a könyvnek; vagyis figyelmeztet arra, hogy tiszteld a tengert, és tudd, hogy a vihar egyetlen pillanat alatt romba dönthet mindent, bármilyen hajón utazol és bármilyen döntéseket hozol.
A tenger és a vihar együtt - szemben a hajóval és az utasaival. Nem kétséges, hogy melyik az erősebb. De mégis: az ember ember marad, és - Hemingway óta tudjuk - "az ember nem arra született, hogy legyőzzék". Így hát küzd a fennmaradásért, és mindent megtesz a saját és társai épségéért, igenis megpróbálja legyőzni a tenger és a vihar együttes, pusztító erejét.
És hogy sikerrel jár-e? Sokszor nem; sajnos sokszor nem, bármit is tesz. De hogy az Atlantic Whipper sorsa hogyan alakult, azt nem mondom el; a könyvből mindenre fény derül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése