Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub

 

2020 legnagyobb krimiszenzációja!

Több mint 1 millió eladott példány Angliában!
Steven Spielberg vette meg a filmjogokat!

"Olyan leleményes, mint a legjobb Agatha Christie-regények. Imádtam a Fredrik Backmant idéző szereplőket!"
A. J. Finn

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.

Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát.

S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít.

Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.

A könyvről mondták:

"Elképesztően bájos és nagyon okos. Pont ilyennek képzelünk el egy regényt Richard Osmantól."
Sarah Pinborough

"Okos cselekmény, nagyszerű csattanók és kivételes humor!"
Fiona Barton

"Bámulatos rejtély."
Caroline Kepnes

"Okos, könyörületes, szívélyes, megindító és NAGYON vicces. Milliószor is megnevettetett."
Marian Keyes

"Ördögien eszes, borzasztó vicces és nagyon szórakoztató. Menthetetlenül beleszerettem."
Shari Lapena

"A titkok és rejtélyek rajongói imádni fogják."
Harlan Coben

"Robert Galbraith és Tom Sharpe találkozása."
Philippa Perry

____________________

Engem a krimivonalon, a rejtélyeken, a fordulatokon túl - amiben igazán bővelkedik ez a regény - az emberi vonal az, ami igazán megfogott és teljesen magával ragadott. 

Hol vicces, hol drámai, de mindig mélyen emberi és olykor rendkívül megindító regény. Nemcsak elgondolkodtató, hanem 

inspirálja az embert arra, hogy átértékelje - jobban értékelje - azt, amije van, magába nézzen (és mivel krimi: maga mögé is), 

ne feledkezzen meg arról, hogy mi a fontos. De közben az egész történetet áthatja a derű, és - bár nem egy romantikus könyvnek mondanám, mégis: - a romantika is, a jó értelemben vett, szép, derűs romantika, az időskori szeretet és odaadás, a humor, a hűség és az elkötelezettség. 

Mindemellett - mert hát mégiscsak egy krimiről beszélünk - csattanókkal és fordulatokkal van teletűzdelve, mindig remekül megtalálva az arányokat: sosem tolódik el valami a TÚL sok irányába: az író éppen jól adagolja az emberi tulajdonságokat, a krimi összetevőit, a talányokat, a kérdéseket, hol erre, hol arra billen picit a mérleg nyelve, de mindez összességében mégis egyensúlyban marad. 

Egyetértek A. J. Finnel: valóban Backmanra emlékeztetnek a karakterek, ami teljes mértékben Osman és a regény javára szolgál, ugyanis Backman zseniális a karakterteremtésben. Osmannak is erőssége ez: érdekes, esendő, mégis erős szereplőket teremtett, akikre azonnal kíváncsi lesz az ember: múltjukra, jövőjükre, érzéseikre, következő lépéseikre, hiszen ahogyan a gondolatvilágukat bemutatja, az 

arra sarkallja az olvasót, hogy még mélyebben beleássa magát a történet velejébe. 

Amennyire azt az író engedi, amennyit láttatni akar persze. 

Hadd idézzek a könyvből egy picit: 

"Jó, ha te futsz a leggyorsabban, de csak akkor, ha nem az ellenkező irányba."

Illetve egy példa a tipikusan angol humorra (amit én személy szerint ebben a könyvben igen nagyra értékelek):

"- Azt hallottam, a maffia volt - mondja Anthony. (...) - Tony Curran tartozott nekik, ezért levágták az ujjait, és kinyírták.

- Érdekes felvetés. (...) Na és hogy jutottak be a házba?

- Gondolom, ripityára lőtték az ajtót.

- Anélkül, hogy golyónyomokat hagytak volna? - kérdezi Elizabeth. (...)

- Hát, a maffia már csak ilyen, Elizabeth - vágja rá Anthony."

Aki rejtélyes bűnügyet; aki derűt; aki humort; aki emberséget keres egy könyvben és vár el egy történettől - ráadásul ebben mindez egyszerre van jelen -, azoknak mindenképpen ajánlom ezt a regényt, mert 

ebben mindenki megtalálja a számára fontos adalékot és mondanivalót, természetesen a hatalmas és megdöbbentő utolsó és utolsó utáni csattanón túl!

A regény megrendelhető ITT.

Ernest Hemingway: Fiesta - A nap is felkel

"Hemingway szűkszavú és erőteljes stílusának egyik legkiemelkedőbb példája. Örökbecsű, borotvaéles kép az első világháború utáni generáció szorongásairól, illúzióvesztéséről.

Jake Barnes és Lady Brett Ashley az Elveszett Generáció tagjai, Hemingway talán leginkább feledhetetlen regényalakjai, akik bejárják az 1920-as évek Párizsának vad éjszakai életét, hogy aztán külföldiekből álló, vegyes társaságukkal leruccanjanak Spanyolországba, a bikaviadalok helyszínére.

Brett és Jake viszonyát féltékenység és újabb, futó szenvedélyek teszik próbára. Brett harsány, Jake pedig boldogtalan - az őket körülvevő kor morális romlástól, beteljesületlen szerelmektől, illúziótlanságtól terhes. 

Jake rádöbben, talán soha nem lehet övé a nő, akit igazán szeret."

___________________

Hemingway, a felülmúlhatatlan, utánozhatatlan, utolérhetetlen író egyik legnagyobb érzékenységgel megformált regénye, amely rabul ejti az olvasót, történetével, szereplőivel, szomorúságával, reményeivel és reménytelenségével, jellegzetes stílusával, és fogva tart mindvégig, s még bőven az után is, miután végeztél az utolsó oldallal.

Én ugyan - sokakhoz hasonlóan - elfogult vagyok Hemingwayjel kapcsolatban, mert azt gondolom, nincs, aki akár csak megközelítené őt tehetségben, eredetiségben, nagyságban a régmúlt s a jelenkor írói közül, ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy minden új olvasó számára is azonnal egyértelművé válik a zsenialitása. 

Egészen fiatal volt még, amikor ezt a könyvét írta, nem rendelkezett se kellő élettapasztalattal, se bölcsességgel, se élményekkel - és mégis, mégis az tűnik ki a soraiból, mintha már legalább kétszer ennyi évtized állna mögötte. 

Nagyszerű az akkori Párizsról és Spanyolországról olvasni, és ahogy a fiestáról ír, Pamplonáról, a bikaviadalok világáról, olyan, mintha ott lenne az ember. Ez a - hogy is fogalmazzak? - szép a szépirodalomban: hogy ott vagy, hogy benne vagy, hogy érzed, hogy együttérzel, hogy átéled. Nemcsak magával ragad és elsodor, ahogy a hétköznapi módon szórakoztató könyvek (amelyeket aztán másnap el is felejtesz), hanem sokáig benne maradsz a történetben, a fejedben maradnak a szereplők, azon kapod magad, hogy tűnődsz a sorsukon... Na igen, ezt tudják a szépírók; és mindarra, amit a szépírók tudnak, Hemingway hatványozottan képes. 

Nem ereszt a melankóliája; látod a párizsi utcaképet; érzed a bor ízét; tapintod az anyagot; megérint a bánata; és ott vagy, még akkor is ott vagy, ha már nem akarsz ott lenni, mert ezt tudja Hemingway, 

megteremt egy világot, és ha belecsöppentél és a részesévé váltál, akkor hosszasan ott is maradsz, és ezt nem bánod, mert egyszerre közelről s távolról tudod szemlélni a képet, s így rálátsz a nagy egészre, amire a szereplőknek gyakran nincs módjuk, és közben gyönyörködsz az írói stílusban és eszköztárban, és azt akarod, hogy Hemingway regényeinek és sorainak sose legyen vége. 

És már veszed is le a polcról a következő könyvét (és ebben most segítségedre van az, hogy a 21. Század Kiadó sorra jelenteti meg Hemingway életművét), mert Hemingway írásmódja és az általa - nem teremtett, hanem - megjelenített, bemutatott világok beszippantanak. És csodásnak tartod, hogy 

mindig olyanról írt, amit ismert, hiszen ettől olyan élettel teli, hiteles és megkapó az egész.

A regény megrendelhető ITT.

Jane Corry: Hiba volt

 

"Poppy Page szerint csak kétféle nő van: az egyik hű marad a férjéhez, a másik nem. Egészen eddig a pillanatig Poppy kétségtelennek tartotta, hogy melyik típusba tartozik.

De feltűnik Matthew Gordon, aki jóképű és elbűvölő, és már vagy húsz éve nem látták egymást Poppyval – és ezzel megváltozik a helyzet.

Poppy csak egyszer hibázik – de a botlás következményei jóval veszélyesebbek, mint gondolná.

Valaki az életével fog fizetni érte."

____________________

Ez a regény arról szól, hogy a tetteink mindig következményekkel járnak, és hogy az ember vagy ne akarja elkerülni ezeket - mármint megpróbálható, de valószínűleg fölösleges -, vagy inkább ne is tegyen olyat, ami olyan következményekkel járhat, amit nem tudunk jó szívvel vállalni. De lehetséges ez? Lehet minden pillanatban, minden szituációban helyesen cselekedni? Főleg ha a körülmények vagy más emberek szeszélyeinek is ki vagyunk téve. Van az az erő mindannyiunkban, hogy mindig a helyes utat válasszuk? És az az erő megvan bennünk, hogy ha ez nem sikerült, akkor fel tudjuk vállalni, amit tettünk, és azt, ami azzal jár? Mi van, ha igen? Mi van, ha nem? Ezt boncolgatja ez a könyv. És nagyon jól teszi. Kétféle értelemben is. 

Egyrészt jól, tehát okosan, rafináltan, csavarosan, érdekfeszítően teszi, másrészt pedig jól teszi, mert ezzel sosem árt foglalkozni. 

Ugyanis hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla. A felelősségünkről, annak erejéről, és arról, hogy a tetteink másokra, mások életére, személyiségére, döntéseire nézve is következményekkel járnak. Márpedig ez sem utolsó szempont. Sőt, ez (is) az elsődleges szempont - hogy másoknak, mások életében mit okozunk, nem csupán az, hogy mit teszünk saját magunkkal, a saját életünkkel! Oly kényelmes lenne ezt elfelejteni, nem igaz? Hogy nem csak magunkért felelünk. Nos, Corry erre hívja fel a figyelmet - hogy nem csak magunkra és nem csak magunkért kell vigyáznunk, óvatosnak es felelősnek lennünk. Ezt tagalja ez a könyv, de persze mindezt egy 

izgalmas, letehetetlen, olvasmányos, szórakoztató, könnyed hangvételű krimibe ágyazva, amikor minden következő lépés kiszámíthatatlan, minden szereplő meglepetésekkel szolgál, minden bekezdés újdonságokat tartogat, az író mindig megdöbbent valamivel, és nem tudod, mit várhatsz a következő oldalon. 

A regény ITT megvásárolható.