Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

​"Elsa majdnem nyolcéves, és „különleges”. Nagymamája hetvennel több, és némileg őrült. Hogy mennyire, azt ki-ki másként értékeli. Olykor Elsa is bolondnak tartja őt, pedig neki nagymama az egyetlen barátja. Az iskolában ugyanis inkább csak zaklatókat tud szerezni az, aki mások szerint nem tud alkalmazkodni a többiekhez, és amúgy is túl érett a korához képest. Nagymamával azonban bármelyik este elutazhat Félálomországba, ahol az ő mássága ünnepelt erény, s ahol, mint lovag, bátorságot gyűjthet. Amire hamarosan szüksége is lesz Elsának. Nagymama ugyanis meghal, s leveleket hagy hátra, amelyekben bocsánatot kér azoktól, akiket életében megbántott. Ezeket a váratlan helyekről elbukkanó üzeneteket Elsának kell eljuttatnia a címzettekhez – jobbára házbéli szomszédaikhoz –, akikről olyan meglepő dolgok derülnek ki, amelyek nem csupán a kislány, de az egész közösség életét felbolygatják."
____

Az Ove után Fredrick Backman megint csodás művet hozott létre. Végig nagyon élveztem a történet folyását, de az utolsó 60-80 oldal aztán főleg hibátlan volt. A történetvezetés, a karakterek fejlődése, az olvasó számára annak a lehetősége, hogy a dolgok mélyére lássunk, és az abszolút nem várt fordulatok.

Backmant nagymértékben jellemzi az empátia, az emberség, kiváló a humora, egyéni a látásmódja, az irónia pedig csak javára válik a történetnek és a szereplőknek. 

Backman nagyszerű történetmesélő; azonnal magával ragad, amint megízleled különleges írás- és szemléletmódját. Éleslátása bámulatos: ráirányítja olyasmire is a figyelmedet, ami fölött elsiklanál - ami fölött el is siklasz a hétköznapokban.

Humora megmutatkozik például a következő sorokban:

"Nagymama szerint a hatékonyság ökörség, és magasról tett rá, hogy vajon a konfliktusok károsak-e rá nézve. Elsa hallotta egyszer, hogy az egyik orvos anya kórházában azt mondta, hogy nagymama "olyan ember, aki képes vitát szítani egy üres szobában", de mikor Elsa ezt elmesélte nagymamának, nagymama mogorván nézett: "Lehet, hogy a szoba kezdte, erre nem gondolt senki?""

És egy másik kedvenc részem:

Elsának, a nagy Harry Potter-rajongónak azt mondja az édesapja, aki még járatlan a Harry Potter-témában:
"- Van egy Harry Potter-film is, tudtad?
Elsa elnézően cirógatja meg az arcát.
- Apa. Szeretlek. Tényleg. De te valami barlangban laksz?
- Tudtad? - lepődik meg apa.
- Mindenki tudja, apa."

És a dolgok mélyére ásásnak egy ékes példája (röviden amit tudni kell ennek a párbeszédnek a megértéséhez, az az, hogy a nagyi egykor sokat utazott távoli tájakra gyógyítani, amikor kicsi gyereke volt):

"Anya a keze után nyúl, mikor feláll, és mikor Elsa már épp elindulna kifelé, anya félálomban azt suttogja:
- Az emberek sosem mondták volna, hogy a nagyapád rossz apa volt, ha ő utazott volna el életeket menteni a nagymamád helyett...
- De, én! Én mondtam volna! - vagdalkozik Elsa.
- Tudom, ezért vagy te a jövő - mosolyog anya."

Még egy sor, amit nagyon szerettem ebben a könyvben:

"Barátságosnak lenni választás kérdése."

És Backmantól egy idézet, amely sokat elárul arról, hogy milyen öniróniával, humorral és empátiával találkozhatunk az írásaiban:

"Köszönöm, hogy az olvasóm vagy! A te furcsa ízlésed nélkül minden valószínűség szerint kénytelen lennék rendes munka után nézni."

Nem nagyon szoktam idézni a könyvekből, de ebből muszáj volt. Ugyanis a Backman történetéből kiragadott sorok sokkal beszédesebbek, mint amit én mondhatnék erről a fantasztikus regényről.

A fordítónak külön minden elismerésem, mert szerintem annyira érezte az író stílusát, hogy jobb fordítás ennél nem is születhetett volna.

Mindenkinek nagyon-nagyon jó szívvel ajánlom Fredrik Backman könyveit, akár humoros írásra, akár szomorú történetre, akár letehetetlen regényre, akár izgalmas fordulatokra vágyik. 

Az Animus Kiadótól megrendelhető ITT!

J.K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük - Az eredeti forgatókönyv

"1926-ot írunk. Amikor az ifjú magizoológus, Göthe Salmander megérkezik New Yorkba, még

csak nem is sejti, hogy az eseményeknek milyen különös láncolatát indítja el. Mágikus bőröndjéből ugyanis kiszökik néhány varázslény, akiknek üldözése közben ő és újdonsült barátai sokkal nagyobb veszedelmekkel is szembekerülnek, mint amekkorát egy szerelmes randalór vagy egy aranytól megrészegült orrontó furkász jelent.

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola könyvtárának népszerű darabja, a Göthe Salmander által írt Legendás állatok és megfigyelésük adott ihletet J.K. Rowlingnak, a Harry Potter-könyvek szerzőjének e forgatókönyv megírásához. Rowling csodálatos világának rajongói lapról lapra élvezhetik az írónő megkapó humorát, varázsvilág-építő fantáziájának működését és mély, megértő szeretetét úgy a pálcaforgató, mint a varázstalan emberek iránt.

Lebilincselő olvasmány és igazi kuriózum minden gyűjtő számára."

____

Régen láttam (ha láttam már egyáltalán) ilyen gyönyörűséges könyvet. A fenti kép sajnos nem adja vissza azt a szelíd aranyos csillogást és azokat a borítón lévő illusztrációkat, amelyek annyira elkápráztatják az embert, amint a kezébe veszi a könyvet. Egy ilyen tetszetős könyvet egyszerűen nem lehet nem elolvasni. És akkor még kizárólag a külcsínről beszéltünk, csak ezután jön a belbecs! Mert, igen, ebben a könyvben mindkettő megvan.

Én a gyerkőceimmel a filmet láttam először, és az is nagyon tetszett, kiváló színészek játszanak el egy kiváló történetet - hogy is ne lehetne jó?
De az írott forma mindig hozzáad a történet élvezeti értékéhez, és nekem Az elátkozott gyermeknél is nagyon bejött a forgatókönyv-formátum, holott picit féltem tőle először, hogy vajon tetszeni fog-e - főleg mivel nagyon magas a mérce.
De alaptalan volt az aggodalmam: azonnal magával ragadott az általam eddig nem ismert jellegével, aminek másfajta sajátosságai és értékei vannak, de éppúgy lehengerelnek, mint a regényes formában megírt történetek.

Így, mivel a Harry Potternél már rájöttem, hogy nincs mitől tartanom, ennél a könyvnél már nem volt kérdés, hogy érdekel-e a forgatókönyv. Érdekel, nagyon is, mert szerintem roppant módon élvezhető az, hogy tulajdonképpen szinte csak kiválóan felépített párbeszédekből áll a könyv.

Rowling egyedülálló fantáziavilága, képzelete olyasmi, amire nem nagyon lehet szavakat találni: ezzel csak ő rendelkezik, és ezért van az, hogy amint meglátjuk egy új művön a nevét, máris nyúlunk érte, bármi legyen is az.

Nekem is mindegy, hogy krimit vagy ifjúsági regényt vagy szépirodalmat ír - a neve nekem garancia a minőségre. 

A Legendás állatok is egy nagyon izgalmas, eredeti ötletek és gondolatok sokaságát tartalmazó, remekül felépített történet, aminek szerintem nem hátrányára válik, hanem külön értéke, hogy forgatókönyvformában olvashatjuk.

Rowling hatalmas tehetség, és közben vicces és nagyon emberi - és most egy új oldaláról mutatkozott meg: forgatókönyvet is tud írni, ehhez is ért, és amihez fog, az arannyá válik a kezében.


Az Animus Kiadótól megrendelhető!

Marta Mañeru: A torinói királypapirusz rejtélye (Mindentudók Klubja 2.)

"Mi történik, ha egy ausztrál régészházaspár meghívást kap egy ásatásra? Természetesen viszik magukkal a gyerekeiket is! Igen ám, de mihez kezd magával három kisgyerek Egyiptomban vagy éppen Párizsban? Természetesen rejtélyek után kutatnak!

Ha egy régen várt kiállítás botrányba fullad, akkor már csak a Mindentudók segíthetnek a bajon! A négy nyomozó, Laura, Ahmed, Robin és Petra ezúttal Sir Alexander becsületét védi meg a rosszakaróitól."

____

Gergő újabb olvasmánya, és ezzel is igen gyorsan végzett. Lelkesen olvasta, se nem látott, se nem hallott közben, úgyhogy biztos jó könyv lehet. :)

Azt mondja, nagyon tetszett neki ez a rész is, mert izgalmas volt, és hát, ugye, Ő is régész akar lenni, ezért ez a könyv telitalálat nála. A főszereplők nagyon klassz kalandokba keverednek - ami a régészet fő vonzereje számára (lásd: Indiana Jones).

A gyerekek ebben a könyvben is Egyiptommal ismerkedhetnek, és izgalmas nyomozás során juthatnak el a nagy felfedezésig.

Újabb ismeretekkel gazdagodnak Egyiptom történetével, isteneivel, legendáival kapcsolatban, miközben remekül szórakoznak a kalandos történetet olvasva.

A kisebb gyermekek számára színes, igényes illusztrációk teszik még vonzóbbá a könyvet.


A Napraforgó Kiadótól megrendelhető.

Ken Follett: A Modigliani-botrány

"A Modigliani-botrány a londoni művészvilágba kalauzol el 
bennünket. Egy fiatal angol művészettörténész lány, Dee Sleign párizsi 
vakációja során eddig ismeretlen Modigliani-festmény nyomára bukkan, és 
barátjával, a műalkotásokkal üzletelő, nagymenő Mike-kal a kép 
felkutatására indul. Kiderül, hogy Modigliani ezt a képet állítólag 
kábítószer hatása alatt festette, majd egy livornói rabbinak 
ajándékozta, aki egy aprócska olasz faluba, Poglióba vonult vissza, és 
1920 körül bekövetkezett halála óta senki sem tudja pontosan, mi lett a 
sorsa a maga nemében páratlan remekműnek. Dee és Mike a festmény után 
vetik magukat - persze nem csupán a műélvezet kedvéért, hanem azért is,
mert természetesen megfordul a fejükben, hogy egy eredeti Modigliani 
eladásával igazi vagyont szerezhetnének..."

____

Rendkívül szórakoztató, olvasmányos, nagyon laza krimi, amely tökéletes kikapcsolódást kínál. Eleinte nem tudtam, hogy igazán tetszeni fog-e, de aztán azon kaptam magam, hogy alig várom, hogy olvashassam.

Modigliani miatt kezdtem bele az olvasásába, mert ő a kedvenc festőm, viszont róla tulajdonképpen semmi nem derül ki a könyvből. (Mármint: semmi. Tényleg egyáltalán semmi.) Ugyanakkor sokak számára valószínűleg éppen ez a vonzó a könyvben, hogy Follett nem kezd művészettörténeti elemzésekbe és ismertetőkbe, csak a krimi szálait csűri-csavarja, azt viszont kiválóan. 

Klasszikus bűnügyi regény, amit most nagyon élveztem, mert az utóbbi években íródó krimik egyre durvábbak, hiszen egyre magasabb az ingerküszöb. Ebben nincs brutalitás, nincs gyilkosság (!), mégis nagyon izgalmas, szórakoztató és sodró lendületű történet.

Egy ilyen "régi típusú" krimi, higgyétek el, kiválóan megállja a helyét ma is, abban a krimiirodalomban, amelyet, lássuk be, áthat a borzalom; hiszen most már cél - és gyakran sajnos csupán öncél -, hogy minél szörnyűségesebb dolgokat kitaláljon és leírjon egy szerző.
A mai krimiírók szinte egymásra licitálva írják le a nagyobbnál nagyobb borzalmakat, ami után igazi felüdülés egy borzalom- és brutalitásmentes történet, és ilyenkor derül ki, hogy lám, anélkül is lehet izgalmas és letehetetlen egy könyv! 

És milyen más típusú - mennyivel könnyedebb, emészthetőbb, szorongásmentes - élményt nyújt egy agressziót nélkülöző történet! 

Tehát ez szerintem hatalmas értéke ennek a regénynek, így aki már sokallja a rendszerint alapos részletességgel kifejtett szörnyűségeket egy könyvben, de szereti a krimiket, az lásson hozzá A Modigliani-botrányhoz, remekül fog szórakozni.


A Gabo Kiadótól megrendelhető.

Arnaldur Indridason: Vérvonal

"Reykjavíki lakásán gyilkosság áldozata lesz egy idős férfi. Erlendur, a nyomozó különös üzenetet talál a holttesten, s egy fiók mélyéről előkerülő, elmosódott fotó is gyanús a számára. Erlendurnek nem sokat kell kutakodnia a halott férfi múltjában, hogy kiderüljön: negyven évvel ezelőtt valaki feljelentette nemi erőszakért. De van-e valami köze ennek a régi, nem bizonyított ügynek ahhoz, hogy betörték a koponyáját? Hiszen egy, az idős ember által esetleg tetten ért besurranó tolvaj is lehetett a gyilkos. Erlendurnek régi, fájó sebeket kell feltépnie a válaszért, miközben magánéletében is épp elég az elrendeznivaló."

____

Hát nem könnyű téma, azt előrebocsátom. Hogy miért, azt viszont nem szeretném elárulni, mert azzal el kellene árulnom olyasmit, amiket nem jó előre tudni - némileg csökkentené az izgalmat és az olvasmányélményt.

Mindenesetre mindamellett, hogy pergő, izgalmas krimi, betekintést enged az izlandiak életébe (olykor kemény önkritikákkal), ami pluszértéke a könyvnek.

Izland zárt világa, az emberek sajátos felfogása egészen különleges helyzetekhez vezet(het), és Indridason az ilyen helyzetekről ír. 

Indridason könyveinek az elején azt érzem, hogy teljesen szokatlan és kiforratlan a stílus, és mintha még nem rázódott volna bele az író abba a hangnembe, amelyet választani akar (de nem tudhatom biztosan, hogy ez nem a fordítás bizonytalansága-e valójában), de aztán mindig rátalál a hangjára, és onnantól kezdve nem maradnak kétségek afelől, hogy pontosan tudja, mit miért és hogyan akar közölni.

Továbbra is azt mondom, hogy Indridason legjobb könyve, eddigi főműve a Kihantolt bűnök; ha azt elolvassa valaki, biztosan olyan bizalmat szavaz a szerzőnek, hogy onnantól minden regényére kíváncsi lesz.

A karakterek nagyon jól - nyersen, de jól (vagy nyersen, és éppen ezért jól) - ábrázoltak, és ezt úgy éri el Indridason, hogy egészen keveset ír róluk, de az nagyon beszédes.

Nagyon izgalmas és letehetetlen könyv, de elég torokszorító dolgokról szól, úgyhogy készüljetek fel, hogy nem lesz egy habkönnyű olvasmány.

Az Animustól megrendelhető!

Harlan Coben: Hazatérsz

"Tíz évvel azután, hogy a nagy port kavaró emberrablási ügyben két hatéves kisfiú eltűnt, egyikőjük váratlanul előkerül – így kezdődik Harlan Coben új thrillere, a Hazatérsz. Egy évtizeddel korábban Rhys-t és Patrickot, két jómódú család gyermekét elragadták az emberrablók, óriási váltságdíjat követeltek értük, majd hirtelen nyomuk veszett. Tíz évig hánykódnak kétségek között az eltűnt gyerekek családtagjai, lassan minden reményüket elveszítve, mikor egyszer csak bekövetkezik a csoda: Rhys egyik rokona, Win Lockwood egy e-mail segítségével az egyik fiú nyomára bukkan. Win Myron Bolitar segítségét kéri, akivel, úgy tűnik, megtalálják az egyik, mára kamasszá serdült áldozatot, Patrickot.

Hol rejtegették el ilyen hosszú ideig, és mi mindenre emlékszik abból a végzetes napból? Valóban ő az, akinek hiszik? Miért zárják el a szülei a külvilágtól? És persze legfőképp: mit tud a mai napig másik áldozatról? Harlan Coben lenyűgöző, lélegzetelállítóan izgalmas új kötete egyszerre rejtélyekkel, váratlan fordulatokkal átszőtt krimi és megható mese barátságról, családról és arról, mit is jelent hazatérni.

„Sok mindent el lehet mondani Coben írásművészetéről, de a legjobb benne a következetessége. Nem csak hogy jó minden regénye, hanem egyenesen tökéletes. A Home is erről tanúskodik.” – The Huffington Post

„Harlan Coben tökéletesen tisztában van vele, hogyan feleljen meg az olvasók elvárásainak, most is felcsigázó és kanyargós történettel állt elő. Mind a régi rajongóit, mind az új olvasókat magával fogja ragadni.” – NewsOK

Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte."

____

Nem tudok szóhoz jutni.
A Harlan Cobentől megszokott színvonalú, remek kriminek ígérkezett, és az is lett persze, de jóval több is ennél: három ekkora csattanóra a végén még én sem számítottam. 

Minden regénye gyöngyszem a krimiirodalomban, de ekkora meglepetések azért még az ő könyveinek a végén sem szoktak érni. És nem is egy, hanem - nem elírás - három.
Tényleg nehéz szóhoz jutni, még emésztem...

Egyfelől letehetetlen, nagyon izgalmas, elképesztően jól megírt krimi, másrészről viszont olyan történet, amely időnként könnyeket csal az ember szemébe - ami azért Cobennél nem megszokott.

A pergő stílust és a humort már megszokhattuk tőle, de azt, hogy olyasmit ír, amitől úgy rendesen elérzékenyül az ember, nem igazán.

Tehát ismét egy új oldaláról mutatkozott be - miközben hozta a régi, jól megszokott és tőle elvárt, lehengerlő formát is. 

Sok mindenre számítasz, találgatsz, hogy mi lesz a történet vége, és vannak is ötleteid; azon gondolkodsz, hogy melyik lenne a jobb befejezés. Na akkor elmondom, hogy nem tudsz olyan jó befejezést kitalálni, mint Coben. Nem tudsz, hidd el, szóval ne is erőlködj - Coben úgyis meg fog lepni a végén.

A történet szívbe markoló, tehát nem valószínű, hogy teljesen objektíven tudja olvasni az ember. De hát a "semmi sem az, aminek látszik" dolgot már ismerjük a krimiknél - most se számíts másra. 

Mindemellett persze állást fogsz foglalni, ez elkerülhetetlen. Mindig mindannyian állást foglalunk. Akaratlanul is. Ez így normális. Aztán ahogy alakulnak a körülmények a regényben, alakul a véleményünk is. 

De van, ami soha nem változik. 

A Jaffa Kiadótól megrendelhető.