Egy gumicsizma élete
Nem tudom, ki hogy gondolja, de tévhit, hogy nekünk, gumicsizmáknak olyan jó életünk van. Sőt, mi több: felháborító, hogy bánnak velünk. Egy nagy, sötét helyiségben születünk, onnan pedig egy szűk dobozba zárnak bennünket. Mielőtt ebbe a kényelmetlen „cellába” kerülnénk, egy számot rajzolnak a talpunkra. A gyerekekre 30 körülit, az öregekre 42-t vagy valami hasonlót. Én 35-ös vagyok. Középkorú. Mindenkinek van egy ikertestvére, és hogy a bezártság még elviselhetetlenebb legyen, vele együtt raknak a dobozba. Aztán valószínűleg nagy utat teszünk meg, de semmi nem biztos, mert a doboz falaitól egy kukkot se látunk. És a java csak ezek után jön!
Eladnak minket. Pénzért. Mint a rabszolgákat. Aztán végre kivesznek a dobozból engem meg az ikertestvéremet, és egy poros sarokba dobnak. A tesómmal azt hisszük, itt véget ér ez a rémálom, de ehelyett megtapasztaljuk, hogy nem tudunk mozogni. Felháborító! Most itt ragadtunk, ebben a koszos, pókhálós sarokban, és van egy nagy bolhás szőrmók, aki folyton szaglászik meg nyalogat minket.
Aztán egy nap… eleredt az eső. Lehet, hogy ez teljesen hétköznapi dolognak hallatszik, talán neked az is, de nekünk egyáltalán nem az. Mert ilyenkor egy gigantikus élőlény – egy bizonyos homo sapiens – beledugja a szánkba az egyik, csatornavízbe mártott, rohadt barack szagú lábfejét. A szemem sarkából látom, hogy a másik láb a tesóm szájába kerül. A homo sapiens felemeli a tappancsát a fivéremmel együtt, majd engem lendít a magasba, és kiszalad a szabadba. Sajnos kénytelenek vagyunk vele tartani, mert a lábujjai már a gyomrunkat csiklandozzák (természetesen belülről). Én minden lépésnél majdnem elhányom magam, ő pedig vidáman szaladgál a sárban. Ettől a „játéktól” csupa mocsok lesz mindenem. A szitáló eső ahelyett, hogy lemosná a testemről a sarat, inkább a szemembe csöpög és eláztat. Én minden pillanatban azt várom, hogy felébredjek, és vége legyen ennek a borzalomnak.
De amikor kiszól ennek a gonosz homo sapiensnek az anyja, hogy „Gyere be, Pannikácska, mert kész a papi!”, akkor rájövök, hogy van az életünkben egy jó dolog is. Miután ez a Pannikácska bevitt és ledobott minket, egy nála jóval nagyobb homo sapiens egy forró, habos vízzel teli fürdőkádba tett engem meg a tesómat. Egy puha szivaccsal le is csutakolt bennünket. Még soha nem volt részem ilyen kellemes élményfürdőben. Tudod, mit? Ha van hibajavítód és golyós tollad, írd át az első két mondatot: nem tudom, ki hogy gondolja, de a gumicsizmák élete csodálatos!
Eladnak minket. Pénzért. Mint a rabszolgákat. Aztán végre kivesznek a dobozból engem meg az ikertestvéremet, és egy poros sarokba dobnak. A tesómmal azt hisszük, itt véget ér ez a rémálom, de ehelyett megtapasztaljuk, hogy nem tudunk mozogni. Felháborító! Most itt ragadtunk, ebben a koszos, pókhálós sarokban, és van egy nagy bolhás szőrmók, aki folyton szaglászik meg nyalogat minket.
Aztán egy nap… eleredt az eső. Lehet, hogy ez teljesen hétköznapi dolognak hallatszik, talán neked az is, de nekünk egyáltalán nem az. Mert ilyenkor egy gigantikus élőlény – egy bizonyos homo sapiens – beledugja a szánkba az egyik, csatornavízbe mártott, rohadt barack szagú lábfejét. A szemem sarkából látom, hogy a másik láb a tesóm szájába kerül. A homo sapiens felemeli a tappancsát a fivéremmel együtt, majd engem lendít a magasba, és kiszalad a szabadba. Sajnos kénytelenek vagyunk vele tartani, mert a lábujjai már a gyomrunkat csiklandozzák (természetesen belülről). Én minden lépésnél majdnem elhányom magam, ő pedig vidáman szaladgál a sárban. Ettől a „játéktól” csupa mocsok lesz mindenem. A szitáló eső ahelyett, hogy lemosná a testemről a sarat, inkább a szemembe csöpög és eláztat. Én minden pillanatban azt várom, hogy felébredjek, és vége legyen ennek a borzalomnak.
De amikor kiszól ennek a gonosz homo sapiensnek az anyja, hogy „Gyere be, Pannikácska, mert kész a papi!”, akkor rájövök, hogy van az életünkben egy jó dolog is. Miután ez a Pannikácska bevitt és ledobott minket, egy nála jóval nagyobb homo sapiens egy forró, habos vízzel teli fürdőkádba tett engem meg a tesómat. Egy puha szivaccsal le is csutakolt bennünket. Még soha nem volt részem ilyen kellemes élményfürdőben. Tudod, mit? Ha van hibajavítód és golyós tollad, írd át az első két mondatot: nem tudom, ki hogy gondolja, de a gumicsizmák élete csodálatos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése