"Hát most már megint történt valami. Pedig gyönyörű a tavasz és a kora nyár, és mégis – akár hiszed, akár nem – a következő pillanatban már térdig gázolsz a vérben. Mármint Klöchben, ebben a stájerországi turistaparadicsomban, ahol az öreg Löschenkohl Bécsig híres grillcsirkézőjében nemrég emberi maradványokat talált az élelmiszer-rendőrség. és akkor „a jugó”, a Milovanovic, a helyi focicsapat kapusa – akinek az étterem csontdarálóját kellene kezelnie – hirtelen szőrén-szálán eltűnik, ráadásul az öreg vendéglős menye meg a környékbeli avantgárd szobrász, a Gottfried Horvath is felszívódik. Ellenben előkerül egy emberi fej, mégpedig egy másik jugó focistáé… Ugyan ki más lenne alkalmasabb arra, hogy gázlót találjon ebben a vérpatakban, hogy hágót leljen ebben az idilli csonthegyben, mint a Brenner, a szoknyapecér, az osztrák exrendőr. Noha a végén majdnem ő maga is a csirkecsontok közé keveredik. Nem teljesen önerőből…
Wolf Haas Brenner-sorozatának második darabja talán még az elsőnél (Halottak feltámadása) is morbidabb és szellemesebb szórakozást kínál.
Brenner nyomozó történetei megjelennek a Scolar Kiadónál."
Azt hiszem, tulajdonképpen azért figyeltem fel erre a könyvsorozatra, mert a borítók azt vetítették előre, hogy valami olyasmire számíthatok, mint Karin Fossum könyvei.
Az elsőt el is olvastam (de ez valójában a 2. rész), hmm... vegyes érzésekkel.
A cím nem volt túl hívogató, de sorrendben akartam olvasni a részeket, és az elsőt nem tudtam beszerezni, így ezzel kellett kezdenem. A kép is riasztó. Ezek alapján valami borzalomra számítottam...
Na, ehhez képest már-már unalmas volt a sztori. A csattanó sem csattant túl nagyot 'az én olvasatomban'. Jó, az valamennyire, hogy ki a gyilkos, de a többi szál nem igazán. Sőt, semennyire. Őszintén? Furcsamód, miközben olvastam, nem is gondolkodtam azon, hogy "ki tehette?". De:
Egyébként nagyon érdekes - és ez a magyarázata annak, hogy egy cseppet sem agyaltam azon, hogy ki a gyilkos -, hogy az egész történetről elvonta a figyelmet Haas stílusa. A narrátori szerep. Hát az nekem nagyon bejött. De nagyon. És bár ez a történet rovására ment, legalábbis nálam, mégpedig azért, mert annyira nagyon bírtam a pasi (?) beszédmódját, éppen ezek miatt nem is foglalkoztatott a többi. (Ami egy kriminél azért furcsa.) Ebben nagy érdeme van a fordításnak is, nevezzük itt meg Bán Zoltán Andrást, úgy gondolom, csodás munkát végzett.
Szóval ha olvasok több Haast, akkor azt emiatt fogom tenni. (Remélem, az összes részt ugyanaz fordította.) Nem a történet miatt. És ez elég érdekes, úgy vélem, ahhoz, hogy ti is elolvassátok, és megnézzétek, miről is beszélek.
A Scolarnál megrendelhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése