Jacques Martel: Lelki eredetű betegségek lexikona

"Modern életünk rohanó mindennapjaiban a testi-lelki egyensúly igen fontos tényező egészségünk szempontjából. A szerző gyakorló pszichoterapeutaként arra vállalkozott, hogy segítsen feltárni a betegségek és egészségügyi problémák lelki eredetét. Bevezet bennünket az érzelmek mindmáig ismeretlen világába, és megtanít nyitottá válni, felfigyelni arra a kis csírára, amely testünkben megfoganva vírussá, bacilussá vagy daganattá fejlődve elhatalmasodik rajtunk. Ha képesek vagyunk az adott betegséget feladatként megélni, és látjuk a belőle származó tapasztalat hasznát az egész életünkre nézve, akkor egészségünket újra visszanyerhetjük.

A Lelki eredetű betegségek lexikona különleges alternatívát mutat, kiegészítve a hagyományos orvoslást és a természetgyógyászat számos módszerét, nem utolsósorban pedig nélkülözhetetlen a test, a lélek és a szív gyógyulásának elérésében, hiszen az igazi gyógyulás csak szívvel és szeretettel mehet végbe...

A szerző Kanadában él és gyakorló pszichoterapeutaként dolgozik. Az ATMA alapítója és elnöke. A Lelki eredetű betegségek lexikona nemzetközi bestseller lett."

Ez az olvasmány mindenkinek csak hasznára válhat, aki nyitott az olyan könyvekre, amelyekben a lelki tényezőket fizikai tünetekkel, betegségekkel hozzák összefüggésbe.

Tudom, hogy sokan elutasítják az ilyen jellegű könyveket, de nekik talán még inkább ajánlott - mert ha kinyílnának ez irányban, az duplán hasznukra válhatna.

Én nyitott és kétkedő vagyok egyben - ugye, ez nem ellentmondás? -, ami szerintem így a normális. De a kétkedés hangjait lecsitította az olvasás...
Egyszerűen elnémítja az embert, amikor elolvassa, mit ír a könyv a saját tüneteiről, gondjáról-bajáról, és gyakran elég már az első sor a ráébredéshez: te jó ég...
(És ez nem olyan, mint a tévéújságokban lévő horoszkóp, hogy bármelyiket olvasod, úgyis igaz rád...)

Ha a családtagjaid tüneteit is kikeresed a könyvből, akkor pedig az az első reakciód, hogy "ezt nem hiszem el - hogyan lehet ez ennyire nyilvánvaló?", aztán pedig a logika felülírja a csodálkozást: "ezek szerint ez egyszerűen így működik, és kész". És amikor ez a pont eljön, akkor fogunk igazán odafigyelni arra, amit olvasunk - hogy mit is jelent az.

A szép az a dologban, hogy még megoldást is kínál az orvos, járható utat. De olyat, ezzel tisztában vagyok, amit sokunk elutasít "közhely" vagy "könnyű azt mondani", vagy "ja, persze, majd ez biztos segít" és hasonló címszavakkal. Pedig a megoldási mód működőképes lehet - ezt szerintem minden pszichiáter alátámasztaná. És mégsem csináljuk. Mert nehéz? Mert kényelmetlen? Megerőltető? Túl nagy energiabefektetést igényel? Vagy mert nem hisszük?? Vagy mert hisszük, csak tudjuk, hogy egyedül nem tudjuk megoldani, és nem szeretünk segítséget kérni.

De miért nem próbáljuk ki? Miért nem próbáljuk meg legalább? Csak egy döntés: "megpróbálom, változtatok, segítséget keresek stb.", és talán onnantól már minden megy a maga útján - jól.

De ehhez az első pont a felismerés: "Ez a tünetem. Ez okozza."
Innen jöhet a második lépés, hogy mit kezdek vele; de először tegyük meg az elsőt, anélkül nem fog menni, és ez a könyv segít elindulni, hidd el.

A Partvonal Kiadótól megrendelhető ITT!

Ruth Rendell: Lopott élet

"Egyszer vonaton utaztak együtt, Benet úgy tizennégy éves lehetett. Csak ők ketten ültek a kupéban, és Mopsa le akarta szúrni egy konyhakéssel. Vagyis inkább fenyegette vele. Benet előzőleg törte is a fejét, vajon anyja miért hozott magával ekkora kézitáskát, méghozzá pirosat, ami egyáltalán nem illett a ruhájához. Mopsa kiabált, kacagott, összevissza beszélt, azután megint eltette a táskájába a kést. De addigra Benet már holtra rémült. Fejvesztetten meghúzta a vészféket. A vonat megállt, valamennyi érdekeltnek roppant kellemetlensége támadt, Benet apja pedig dühös volt, és komoran szomorú. Benet jóformán el is felejtette az egészet. De az emlék igen élesen visszatért, miközben Mopsát várta a Heathrow-n... És megpróbálta nem gyűlölni az anyját.
Ruth Rendell Lopott élet című, egyik legismertebb regényének középpontjában olyan anya-gyermek kapcsolatok állnak, amelyek igencsak eltérnek az átlagostól. A történet két család mindennapjaiba nyújt bepillantást, akiknek életét egy kisgyermek elvesztése teljesen megváltoztatja. Az olvasónak pedig rá kell döbbennie, hogy néha nem is olyan könnyű ítéletet mondani..."

Erős. Nagyon erős. Hátborzongató, de nem úgy, ahogy egy krimi lenni szokott, hanem az emberi érzésekbe borzongsz bele, amelyekkel nem akarsz találkozni, amelyekről hallani, tudni sem akarsz.
Döbbenetes, hogy Rendell milyen elemi erővel ír. Nehéz bármit is mondani róla, ami megfelelően kifejezhetné azt a hatást, amit a szavaival elér.
A szálakat is úgy szövi, amire nem számítasz.
Elvileg krimi, de gyilkosság nincs benne. Bűntény van, de elfelejtesz ítélkezni.
Az emberi szál, a dráma az, amit látsz.
Ha tudod is, most esetleg mégis átértékeled, milyennek kellene lenni egy családnak. Ha nincs mit átértékelned, akkor pedig értékeled azt, amid van - jobban, mint eddig valaha.
Drukkolsz - de egy darabig nem is tudod, hogy kinek. Később pedig, ha jobban belegondolsz, esetleg meg sem akarod mondani.
Maga alá gyűr.
Olvasnád, mert nem tudod letenni, de nem akarod olvasni, mert olyan keserves érzésekről írsz, amikről nem akarsz tudni.
De olvasod.
És a végén megkönnyebbülve teszed le. 
Maga alá gyűrt, és most leteszed, hogy magad mögött tudhasd, és elfelejtsd, hogy netán ilyen is van.
Nem akarod tudni.
Új könyvbe kezdesz.
És ezt - megkönnyebbülve, hogy ezt ilyen könnyen megteheted - magad mögött hagyod.

A könyvet a kiadó honlapján meg tudjátok rendelni - ha szeretitek a hatásos könyveket, ne habozzatok.
http://partvonal.hu/ruth-rendell-lopott-elet

Ruth Rendell: Sötéthez szokott szem

 "Ahogy a legtöbb családnak, a Hillyardoknak is megvannak a maguk titkai. Az egyik a fiatal és gyönyörű Eden Hillyard halálához vezet…
Faith nagynénjét, Vera Hillyardot kötél általi halálra ítélik húga, Eden brutális meggyilkolásáért. Hogy miért tette? Ezt a kérdést a döbbenet közepette fel sem teszik. Faith évtizedekkel később egy újságíró kérésére kiforgatja a családi fiókokat, hogy együtt jöjjenek rá a miértre és a hogyanra. A nővérek, Vera és Eden kapcsolata mindig is amolyan se veled-se nélküled viszony volt, melyben a kísértés, a kapzsiság, a féltékenység és a szeretet elemei elegyedtek. Ráadásul ketten osztoztak egy súlyos titkon. És ahogy a tisztázó pillantás felfedi a részleteket, egyre világosabbá válik, hogy a teljes igazság az élőkre is kihatással lesz.
Ruth Rendell legsikeresebb pszichokrimijében a gyilkos személyét nem lengi körbe homály, a „miért tette?” kérdése azonban a válaszok sötét szövevényéhez vezet – és az igazi bűnös talán nem is az, akinek a kötél a nyakára került. A regény minden létező krimiirodalmi elismerést besöpört az Arany Tőrtől az Edgar-díjig. A Partvonal Kiadó ezzel a kötettel folytatja Pszichokrimi sorozatát."

Bár a hivatalos besorolása pszichokrimi, egyrészt sokkal több annál, másrészt meg nem az - legalábbis nem abban a "Psycho-féle" értelemben, amikor beteg emberek beteg dolgokat tesznek, és ez annyira taszít, hogy tulajdonképpen tudni sem akarod, hogy miért.
Ebben a könyvben épp az az érdekes, hogy átlagos életet élő, hétköznapi emberek hogyan juthatnak el szörnyű tettekig.
És egyébként szerintem simán megállja a helyét a szépirodalmak között.
Nagyon értékes gondolatokat közvetít, és nagyon egyszerű kérdéseket is feszeget, egészen azoknak a mélyéig hatolva. A jellemábrázolás pedig hihetetlenül kifinomult.
A válaszokat keresi a személyiségek és a tettek különbözőségéből adódó miértekre, mélyen elgondolkodtat, veled marad, beléd épül.
Valóságos, ahogy tényeket közöl, miközben nem tényirodalom; érdekesek a mellékszálak, hogy ki mit miért tett vagy mondott, miközben nem hagyományos értelemben vett krimi; és nagyon érett az a gondolkodás- és írásmód, amellyel ír, miközben elvileg nem szépirodalom.
Mindent elhiszel és látsz magad előtt, amit ír, nem kérdőjelezed meg, hogy ez csakis így történhetett, hogy ebből csak ez következhetett, és nem jut eszedbe olvasás közben, hogy de hát ez nem megtörtént esetet dolgoz fel.
Ritka egy könyvben (főleg olyanban, amely kriminek hirdeti magát), hogy egyszerre ennyire tökéletes a karakterábrázolás, a cselekményszövés és a szépírói munka egyaránt.
Aki nem ismeri Ruth Rendell könyveit, ismerje meg; én is ezt fogom tenni.

Ezt pedig a Partvonal Kiadó honlapján megtekinthetitek, megrendelhetitek:
http://partvonal.hu/ruth-rendell-sotethez-szokott-szem