MŰFAJOK szerinti bontás:

2022. január 24., hétfő

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

 


"Alice, aki regényíró, összeismerkedik Felixszel, aki egy raktárban dolgozik, és megkérdi, lenne-e kedve elkísérni őt Rómába. Alice legjobb barátnője Dublinban él, és éppen egy szakításon van túl. Újra flörtölni kezd Simonnal, akit már gyerekkora óta ismer.

Alice, Felix, Eileen és Simon még fiatalok - de ha nem vigyáznak, elrohan felettük az élet. Vágynak egymásra, félrevezetik egymást, összejönnek, szétmennek. Aggodalmakat olt beléjük a szex, a barátság, a mindannyiunkat körülvevő világ. Valóban ez az utolsó kivilágított helyiség, amiben ők állnak, hogy tanúi legyenek valaminek, mielőtt minden elsötétül? Van rá módjuk, hogy elhiggyék: a világ igenis szép?"

__________________

Egy nagyon okos, intelligens nő újabb lehengerlő regénye fontos társadalmi kérdésekről, személyes és  sokakat érintő problémákról, valódi - és talán megválaszolható - kérdésekkel és mondanivalóval.

Rooney széles spektrumú tájékozottsággal és műveltséggel rendelkezik, márpedig az ember hajlamos és hajlandó jobban odafigyelni valakinek a mondandójára, ha látja, hogy annak a valakinek van is mit mondania érdemben, és hogy 

tanultságának s mások problémája iránti fogékonyságának és érzékenységének köszönhetően van is rálátása a problémák velejére, a valódi kérdésekre.

Mindemellett, azt gondolom, az egyik legtehetségesebb kortárs szépíró, aki a legkifinomultabb írói eszközökkel rendelkezik.

Egyszerre van jelen könyveiben a társadalom- és önkritika, ami ragyogó meglátásokat eredményez.

"Ha a regényírók őszintén írnának a saját életükről, senki sem olvasna regényeket - teljes joggal!"

Hát nem gyönyörű ez az intelligens önirónia? Persze ez csak egy, a szövegkörnyezetéből kiragadott részlet, de nagyon tetszik, amikor Rooney meglepő és váratlan gondolatokkal operál.

Kiváló író, kiváló gondolkodó és nagyszerű tehetség, aki mély rétegeket hoz a felszínre, azokat bolygatja és elemzi kicsit, kérdésekre és válaszadásra ösztönöz, figyelmeztet és félt, és ezzel valódi lehetőségeket ad neked.

A regény megrendelhető ITT.

2022. január 15., szombat

Bill Clinton, James Patterson: Az elnök lánya




"Minden elnöknek vannak rémálmai. De ez most valóra vált.

Matthew Keating, az USA korábbi elnöke, aki előzőleg haditengerészeti SEAL volt, mindig épp oly keményen és elkötelezetten védelmezte családját, mint a hazát. Most azonban támadás célpontjává válik.

Egy őrült elrabolja Keating tizenéves lányát, Melanie-t - minden szülő retteg attól, hogy ez bekövetkezhet, és egyben nemzetbiztonsági krízishelyzet alakul ki. Az egész világ valós időben követi az eseményeket, Keating pedig egyedül vág bele a küldetésbe, amely vezetőként, katonaként és apaként egyaránt próbára teszi képességeit."

__________________

Felüdülés olyan könyvet olvasni, amit hozzáértő emberek írnak. 

És ha az még ráadásul letehetetlen is, akkor még egy krimi is igazi értékké tud válni a maga műfajában.

Ez egy nagyon okos, intelligens könyv, elképesztően érdekes háttér-információkkal kormányok közti együtt(nem)működésekről, terrorista fenyegetések kezeléséről, hatalmi harcokról, bel- és külpolitikai kérdésekről, személyes csatározásokról, az aktuális elnök házastársára nehezedő nyomásról és a - nem kért - kötelezettségeiről, arról, hogy ki hogyan emészti meg a Pozíciót, és még számtalan rendkívül érdekfeszítő kérdésről, ami főként a nagyhatalmak struktúrájából, helyzetéből adódik.

És nyilvánvalóan ezek a könyvben leírt működési mechanizmusok még mindig csak a felszínt jelentik, a jéghegy csúcsát, hiszen a valódi titkokat nem fogják egy krimiben nyilvánosságra hozni. Ami felveti a kérdést: jó ég, akkor mi minden van még??

Nem tudom, Clinton és Patterson pontosan hogyan alkotnak együtt, de kettőjük párosa valami igazán jót tud teremteni ebben a műfajban, ez most már a második alkalommal mutatkozik meg. 

Kiváló egyensúly van a csúcspontok-mélypontok között, a feszültség végigkísér minden mozzanatot, nagyon izgalmas minden oldala a könyvnek, nagyjából klisémentes és nem kiszámítható.

A szerzők gondot fordítanak a jellemrajzok összetettségének ábrázolására is; az elfogadás-szeretet-elválás témakörét és a "szeretlek, de az életmódot nem, amely ezzel jár" kettősét és konfliktusát is ügyesen kezelik. 

Engem főleg azok az információk tartottak lázban, hogy mi hogy működik, ami számunkra láthatatlan (bár újra hangsúlyozom, hogy ezek még mindig a publikus információk, vagy információnak álcázott fantáziák, vagy fantáziának álcázott információk), izgalmas elmerülni abban, hogy vajon mekkora lehet a kontraszt a számunkra látható és láthatatlan között.

A maga nemében tehát páratlan olvasmány, amit érdemes nemcsak azoknak elolvasni, akik a krimiket szeretik, hanem azoknak is, akik a politika iránt érdeklődnek.

A regény megrendelhető ITT.

2022. január 9., vasárnap

Lily Ebert és Dov Forman: Lily fogadalma

 


"Hogyan éltem túl Auschwitzot, és merítettem erőt a továbblépéshez

Lily Ebert holokauszttúlélő, aki a TikTokon beszél arról, hogyan élte meg Auschwitzot, a haláltábort. Amikor 1945-ben kiszabadult, egy amerikai zsidó katona adott neki egy bankót, amire azt írta:

„Sok szerencsét, és sok boldogságot”.

Lily dédunokája, Dov a közösségi hálón akarta felkutatni a katonát és leszármazottait, és ezzel az immár kilencvenhat esztendős Lily egy csapásra a világsajtó szalagcímei között találta magát. Annak idején megfogadta: ha túléli a tábort, mindenkinek elmondja, mi az igazság Auschwitzról. És most elérkezett az ideje. 

Szívbe markoló, ahogy Magyarországról ír, boldog gyermekkoráról, aztán meg arról, hogy 1944-ben, amikor megérkeztek Auschwitzba, az édesanyja, az öccse és egyik húga életét vesztette. Eltökélte, hogy a másik két húgára nagyon vigyázni fog. Érzékletesen írja le a tábor embertelen körülményeit, és azokat az apró győzelmeket, amelyek erőt adtak neki.  

Lilyt rengeteg veszteség érte, de aztán sikerült új életet kezdenie. Nem volt könnyű, a gyász mindvégig ott maradt a szívében, de hallgatóságot talált, és beszámolóiban felfénylik a remény, hogy ilyen alávaló gonoszság soha többé nem történhet a világban."

_________________

Borzasztóan megrázó könyv, nehéz szavakat találni...

Hiszen hiába van jelen mindvégig (vagy inkább: majdnem mindvégig) a remény is a sorokban, az években, évtizedekben, tudja az ember, hogy mindig ott fog rejtőzni mögötte a kitörölhetetlen, feledhetetlen fájdalom, a jóvátehetetlen bűn következménye, ami tragédiákkal, megnyomorítottsággal, veszteségekkel járt annyi ember számára...

Mit is lehet mondani ilyenkor? 

Lily Ebert megpróbál szavakat találni. Eleget tesz a fogadalmának, és reméli, hogy nyitott fülekre talál. Reméli a jót, a jóságot - de nem hisz benne feltétlenül; hogyan is tehetné?

Szavai megrázóak, főleg azok, bár fellelhető mögöttük a bizalma, a hite, reménykedése - de hogyan is lehetnének ezek az érzései mindent áthatóak, mindent legyőzők? Annak tudatában, hogy megtörtént a megtörténhetetlen.

A holokausztról sokan beszéltek már, de Lily hangja és története mégis újat mond, új részleteket tár fel, új sebeket ír le, amit az ember olykor nem is akar hallani, annyira nehéz, másrészt tudja, hogy hallania kell, hiszen 

valóban szükség van a tudásra ahhoz, ami elvezethet oda, hogy mindez ne történhessen meg többször. És persze a jóságra, a szeretetre, a hitre; de az erről való tudás elvesztése nagy könnyelműség lenne. 

Vannak dolgok, amelyeket életben kell tartani, és vannak, amelyeket el kell feledni. Vannak, amelyeket nem szabad elfeledni, de túl kell lépni rajtuk. Lily is ezzel küzd, és próbálja elmagyarázni, megérteni és megértetni az ezek közötti különbséget. 

Helyettem beszéljenek az ő szavai, hiszen itt senki más nem autentikus személy, aki bármi okosat mondhatna, hozzátehetne ahhoz, amit ő el tud mondani...

Mindenkinek el kellene olvasnia ezt a könyvet, és remélhetőleg minél többen meg is teszik. 

Higgyünk abban, amiben talán a szerző már nem tud amiatt, amin keresztül kellett mennie, és higgyük, reméljük, hogy ez elég ahhoz, vagy hogy erre van szükség ahhoz, hogy hasonló se történhessen soha többé a világon.

A könyv megvásárolható ITT.

2022. január 3., hétfő

Cara Hunter: Csakis az igazat (Adam Fawley-sorozat 5. rész)

 


"Csinos egyetemista. - Idősebb professzor. - Azt hiszed, tudod, mi lesz ebből?

- Nagyon tévedsz.

 

A nő mindent kockára tesz - a férfinak csak vesztenivalója lehet.

Egyikük mindenképpen hazudik.

Amikor egy oxfordi egyetemista megvádolja az egyik professzort, hogy szexuálisan bántalmazta, Adam Fawley detektívfelügyelő csapata azt hiszi, ez egy unásig ismert sztori. De nagyobbat nem is tévedhetnének.

Ugyanis az állítólagos szexuális ragadozó nem férfi, hanem nő - ő a tanszék üdvöskéje. A vádló diák pedig egy száznyolcvanöt magas férfi, egy rögbijátékos.

Fawley nyomozónak és csapatának versenyt kell futnia az idővel, hogy kiderítsék, mi az igazság. De nem veszik észre, hogy valaki pont őket figyeli. És annak a valakinek az a terve, hogy örökre kiiktassa Fawley-t.

Cara Hunter Sunday Times bestsellerszerző. Thrillerei: Egy közeli ismerős, Sötétben, Nincs kiút, Féktelen harag. Minden könyve Oxfordban játszódik, főszereplőjük Adam Fawley detektívfelügyelő és rendőrcsapata. Az Egy közeli ismerőst 2019-ben jelölték legjobb krimi kategóriában a Brit Könyvdíjra. A Nincs kiút felkerült a Sunday Times „A 100 legjobb krimi, amit 1945 óta írtak” listájára. Cara Hunter több mint egymillió példányt adott el könyveiből világszerte."

____________________

Végre itt az új Cara Hunter-regény!

És még jobb, mint az eddigiek!

Cara Hunter engem mindig elvarázsol a könyveivel, mert nemcsak hogy lebilincselően ír, de minden újabb könyvénél megfigyelhető, hogy stílusa egyre kiforrottabb, kifinomultabb, mind jobban ráérez a minőségi krimiírás ízére, az olvasók igényeire, és bár eleve egy erős regénnyel indított, de mégis mindig 

egyre többnek, egyre jobbnak, egyre magasabb színvonalúnak érzi az olvasó az újabb és újabb regényeit.

Ráadásul amikor Budapestre látogatott, az író-olvasó találkozón egy végtelenül közvetlen, kedves embert ismerhettünk meg a személyében, amitől onnantól kezdve megint csak nem lehet - és nem is kell és nem is szabad - elvonatkoztatni.

Jelenlegi regényének nem is tudom, melyik a fő- és melyik a mellékszála, mindkettő nagy hangsúlyt kap, de jelenleg talán a nyomozó háttértörténete válik fajsúlyosabbá, ő lesz a történet kulcsfigurájává, amihez csak gratulálni tudok az írónak. Hiszen két vonalat visz végig párhuzamosan úgy, hogy mindkettő mindvégig érdekfeszítő és izgalmas marad, ugyanakkor óhatatlan, hogy amikor már ötödik részben találkozunk egy szereplővel, akkor elsősorban neki drukkolunk, és időnként bizony meg is feledkezünk arról, hogy egyébként ennek a kriminek van egy másik cselekménye is. Mert helyet cserél az olvasónál prioritásban a kettő; szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Minden karakter részről részre fejlődik, jellemvonásaik kidolgozottsága finomodik, életük szálai hol összekuszálódnak, hol kisimulnak, és 

a cselekmény soha, egy pillanatra sem ül le, mindvégig tudja fokozni Hunter a feszültséget. Igazán sodró lendületű, csavaros, fordulatos történet, igényesen megírva, és sem az érzelmek, sem az izgalom, sem a spirálok nem kerülnek háttérbe, mindegyik mindvégig előtérben marad. 

Az ember egyszer a körmét rágja, utána érzi a fájdalmat, majd a reményt, a boldogságot, aztán újra üt egy nagyot rajta a szerző, és így dobálja ide-oda, föl-le, mígnem elvezeti lassan, szépen a megoldáshoz, amire egyszer sem gondolt.

Ez a regény végig letehetetlen. Jó szívvel ajánlom minden krimirajongónak.


Megrendelhető ITT.