Mary Kubica: Ne sírj, kislány!

"Chicago belvárosában nyom nélkül eltűnik a lakásából egy Esther Vaughan nevű fiatal nő. Hollétére a holmija közt talált „Kedvesem…” kezdetű, nyugtalanító levél sem ad választ, sőt, kétségeket ébreszt barátnőjében és lakótársában, Quinn Collinsban azt illetően, hogy vajon Esther tényleg az az ember-e, akinek hitte. 
Eközben egy kis kikötőben a Michigan-tó partján, egyórányi járásra Chicagótól egy titokzatos nő bukkan föl a csendes kis kávézóban, ahol a tizennyolc éves Alex Gallo mosogatóként dolgozik. Azonnal megbabonázza a nő szépsége és bája, ám ami ártatlan rajongásnak indul, rövidesen olyan sötét és fenyegető fordulatot vesz, amire sosem gondolt volna. 
Miközben Quinn válaszok után kutat Estherrel kapcsolatban, és Alex egyre jobban az ismeretlen nő hatása alá kerül, Mary Kubica, a feszültségkeltés nagymestere feszes és magával ragadóan izgalmas történetet tár elénk, mely elképesztő végkifejletbe torkollik, bemutatva, hogy bármilyen gyorsan futunk, és bármilyen messzire menekülünk, a múlt végül mindig utolér…"

________

Mary Kubica ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: letehetetlen, színvonalas, izgalmas, pörgős krimit alkotott, amit már megszokhattunk tőle.

Tetszik, hogy alaposan kibontja a főszereplők jellemrajzát, nem sajnálja rá az időt, és nem csupán a történet szálainak összekuszálására, majd kibogozására fókuszál.
Relevánsnak tartja, hogy megértsük, mit éreznek és hogyan élik meg a körülöttük zajló eseményeket a szereplők, akkor is, ha ez a cselekmény fő vonalának szempontjából irreleváns. Igenis fontos a hitelességhez az, hogy az apróbb részletekre is odafigyeljen az író, mert bár ez lényegtelen abból a szempontból, hogy rájöjjön az olvasó, mi is áll a történet hátterében, azonban az átélést nagyon nagy mértékben segíti. Kubica nem tartja pazarlásnak az olvasóknak a csekély, jelentéktelen részletekbe való beavatását, és szerintem sem az. Nekem mindig fontos, hogy minél alaposabb jellemrajzot lássak, és ezt még a teljes mértékben mellékszereplőknél sem tartom fölöslegesnek.

A történet nagyon eredeti, jól felépített, és abszolút nem számítottam arra, amit kihozott belőle. Sejtetni engedi folyamatosan a végkimenetelt - hát, nem az lesz az.
Végig ébren tartotta a feszültséget, éjszakákon át olvastam, nem tudtam letenni a könyvet, remek a stílusa, sosem unalmas vagy vontatott, és a csattanó sem maradt el.

Az előző két regénye is nagyon tetszett, de talán ez volt a legkidolgozottabb, legizgalmasabb, legpörgősebb - bár az mindegyikre jellemző, hogy a vége abszolút meglepő és kiszámíthatatlan.

Kubica regényeiből nem hiányzik a feszültség és a borzongás, azonban mindig jelen van bennük a drámaiság, a színvonalas karakterábrázolás és a lelki mozgatórugók fejtegetése.

Ő is azt a vonalat képviseli a krimiirodalomban, amely megmutatja, hogy e kettő nem zárja ki egymást, sőt: egyik a másiknak tökéletes kiegészítője lehet. A lelki háttér megmutatása rengeteget hozzáad a történethez, és Kubica könyveiben ezt mindig megtapasztalhatjuk.


A kiadótól megrendelhető ITT!

Karin Slaughter: Kegyetlen kötelékek

"Férjek és feleségek, anyák és lányok. Titkok fűzik őket össze, és titkok okozhatják a vesztüket. Az eltűnt lány szerzője egy felvillanyozó, érzelmileg összetett bűnügyi regénnyel tér vissza.

Will Trentet, a Georgiai Nyomozóiroda detektívjét egy építkezésen történt gyilkossághoz riasztják, ahol kiderül, hogy a halott egy egykori zsaru.
A test alaposabb vizsgálata során egyértelművé válik, hogy a vértócsa nem az áldozattól származik. Ez és a véres lábnyomok arra utalnak, hogy lennie kell egy másik áldozatnak is, aki eltűnt és hamarosan meghal, hacsak meg nem találják.
A tetthely, a félkész épület ráadásul egy gazdag, népszerű, hatalommal és politikai befolyással is bíró élsportolónak a tulajdona, akit a világ legdrágább ügyvédei óvnak minden támadástól. Will Trent sem tudta korábban rács mögé juttatni, amikor nemi erőszakkal vádolták.
De a legrosszabb még hátravan. A bizonyítékok hamarosan összefüggésbe hozzák Will nehézségekkel teli múltját az üggyel, s a következmények tornádó erejével söpörnek át rajta.
A szerző mindvégig könyörtelenül fenntartja a feszültséget, és nem veszít a lendületből. A regény tele van ellentmondásos, esendő karakterekkel, és mesterien ötvözi egy rendőrségi nyomozás meg egy lélektani thriller elemeit.
Szárnyaló, felejthetetlen történet szerelemről, veszteségről, megváltásról."

________________

Karin Slaughter ezúttal is egy olyan krimit írt, amely pörgős, eseménydús, letehetetlen, azonban sokkal emészthetőbb, mint a korábbi regénye - ezúttal nem kizárólag "erős idegzetűeknek" ajánlott.

Nehéz témákat feszeget, olyan momentumokat, amelyeknek a következményével számolnia kell az embernek, és együtt élni azzal, akkor is, ha azokat a momentumokat nem ő maga, hanem a körülmények idézték elő. 

Alapos részletességgel fejtegeti az állami gondozásból kikerülő gyermekek gyakran már előre megpecsételt sorsát, egyúttal a család fontosságát, illetve létfontosságát, azt, hogy elkerülhetetlenül rosszabb pályára áll az ember élete, ha nem a családjában és nem megfelelő családban nő fel.

Slaughter hosszasan boncolgatja azt, hogy miként határozzák meg más emberek a gyermek sorsát, értékrendjét, életét, és bár utána már a saját tetteinek a következményeit vállalnia kell, és a felelősséget is mindazért, amit tesz, ugyanakkor nem adatott meg a lehetőség számára, hogy más életet élhessen, másként nőhessen fel, és ezáltal más tetteket hajthasson végre, más döntéseket hozhasson. És ami még megkerülhetetlen ebben a témakörben: hogy olyan embereknek is viselniük kell ezeknek a rossz döntéseknek a következményeit, akik vétlenek, kívülállók, ártatlanok.

A szülő-gyermek kapcsolat meghatározó szerepéről ír elsősorban, de beszél a párkapcsolatok minőségéről és erejéről is, hiszen azok is gúzsba tudják kötni az embert, illetve szárnyakat is adhatnak neki.

Ez a könyv a rossz útra térésről szól (arról az esetről is, amikor arra a rossz útra mások teszik rá az embert) - arról, hogy ahogy telik az idő, és minél tovább jár valaki azon a tévúton, annál nehezebb utána a jót választani. Valaki számára egyenesen lehetetlen - mert önmaga esetleg már nem is tud különbséget tenni jó és rossz között, nem tanította meg neki senki, és bár a cselekedeteiért akkor is felelős, azonban azért, hogy olyan ember lett, amilyen, a felelősség valaki másé, csakhogy annak a másnak talán soha nem kell elszámolnia a tetteivel, és a következményeket nem ő viseli. 

Nap mint nap döntéseket kell hoznunk, hol kisebbeket, hol olyanokat, amelyeknek komoly súlya van, és ez a könyv - azon túl, hogy egy izgalmas krimi - azt taglalja, hogy mekkora felelősség van a döntéseink meghozatalakor a vállunkon, hogy aztán a következményt, amelyet nekünk és a gyerekeinknek és más, tőlünk függetlenül létező embereknek viselni kell, nyugodt lelkiismerettel (egészséges értékrenddel és ép lelkiismerettel rendelkező emberről beszélünk!) vállalni tudjuk. 

A regény megrendelhető ITT.

Mary Kubica: A fogadott lány

"Egy véletlen találkozás kibogozhatatlan hazugságok szövevényére derít fényt a népszerű szerző, Mary Kubica pompás új pszichothrillerében. 

A zuhogó esőben Heidi megpillant egy lányt a peronon, aki egy kisgyermeket szorongat a karjában. Elindul vele a vonat, sebesen elsuhan mellettük, ám a lány nem megy ki a fejéből… 
Heidi Wood mindig is hitt a jótékonykodásban: egy nonprofit szervezetnél dolgozik, kóbor macskákat fogad be. Azt azonban már megdöbbenéssel fogadja a férje és a lánya, amikor egy Willow nevű fiatal nővel és annak négyhónapos kisbabájával érkezik haza. A zilált és a jelek szerint magányos teremtés akár bűnöző is lehet – vagy még rosszabb. Ám Heidi a családja ellenvetései dacára úgy dönt, menedéket nyújt az otthonukban Willow-nak és gyermekének. 
A következő napokban az asszony segíteni próbál a lánynak talpra állni, de ahogy egyre több részlet bukkan felszínre Willow múltjából, Heidinek el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni egy vadidegen kedvéért. Ami csupán egy jó szándékú gesztusnak indult, hátborzongató és kiszámíthatatlan történetbe fordul…"

„Izgalmas és tanulságos.” (LA Times)

„Hipnotikus pszichothriller.” (People)

„Hipnotikus, és minden, csak nem kiszámítható.” (Kirkus)

„Remek pszichothriller… lenyűgöző.” (Publishers Weekly)

„Ez a könyv remek ürügy álmatlanságban szenvedőknek, hogy egész éjjel fenn maradjanak.” (Kirkus Reviews)

„Mesterien szőtt, feszült történet… ez nem a szokványos játék pszichopatákkal; mindenki súlyosan vétkes, de mélységesen emberi.” (Vulture)

„Izgalmas és tanulságos… A fogadott lány magasra teszi a lécet a műfajban.” (LA Times)

„Lenyűgözött Mary Kubica legújabb regénye, A fogadott lány. Minden egyes fejezettel új rétegek tárulnak föl, és új titkokra derül fény, és az olvasó az utolsó lapokig csak találgathat. Ne hagyja ki ezt a magával ragadó és lebilincselő olvasmányt!” (Maxwell Gregory, Lake Forest Book Store)

„A jó kislány írójának új thrillere, A fogadott lány gondoskodik róla, hogy a házimunka háttérbe szoruljon. Heidi, Chris és a lányuk, Zoe jómódú család Chicagóban. Hétköznapi életük felbolydul, amikor Heidi befogad magukhoz egy hajléktalan lányt a csecsemő kislányával. Különböző nézőpontokból ismerjük meg a történetet, Heidi, Chris és Willow elmondásában, aki nem akar beszélni a gyermek apjáról vagy a vérfoltokról a trikóján. Nagyon élveztem ezt a csavaros észjárásra valló, modern regényt, és alig várom, hogy továbbiakat olvashassak Mary Kubica tollából.”
(Sharon K. Nagel, Boswell Book Company)

Mary Kubica valóban magasra teszi a lécet - ahogy tette ezt már előző könyvével is.
Remek krimi, de jóval több annál: családregény; állásfoglalás bizonyos értékek mellett; és (megint, ahogy éppen az előző könyvben is, amelyet olvastam és amelyről itt írtam) kemény, mellébeszélés nélküli rámutatás arra, hogy hova vezet a bántalmazás.
Továbbá annak a bemutatása, hogy - mások általi bántalmazás helyett - az élet által osztott pofonok hova vezethetnek a személyiségtorzulásban.

Ez a könyv egy nagyon érzékletesen megírt, nagyon szorongató történet arról, hogy mennyire fontos a család, a háttér, a háló - és hogy ha az nincs meg a maga teljességében, akkor kivé, mivé lehet az ember. 

Kubica olyan erőteljesen képes átadni a szereplők érzéseit az olvasóknak, aminek az ereje egészen döbbenetes. De hát egy könyvtől éppen ezt várjuk, nem igaz? Hiszen ez vezet az empátiához, az együttérzéshez, az önmagunknak feltett kérdésekhez. Ha nem tudod átérezni a helyzetet (még akkor is igaz ez, ha egyébként minden karakter és élethelyzet távol áll a te életedtől - és te örülsz is ennek), akkor az író valamit nem jól csinált.
Nos, Kubica nagyon jól csinál valamit, mert abszolút a hatása alá kerülsz a szereplők érzéseinek. 

Tehát részben a bántalmazott emberek életéről, a bántalmazás által kiváltott hatásokról, következményekről szól ez a könyv. Részben.
És nagy részben a vágyakról. A gyermek utáni vágyról, az ösztönökről, a hűségről, a különböző félelmekről. A piroritásokról. A múlt erejéről. A hitről. És arról, hogy a félelem mit vált ki bennünk - hogy végül már azt sem tudjuk, kik vagyunk valójában, és el sem hisszük, hogy ezek a reakciók tényleg a mieink. 

Mennyire más dolgoktól félünk! Mennyire más dolgokat tartunk fontosnak! Milyen más dolgokkal küzdünk önmagunkban!

És szól ez a történet arról is, hogy a félelmeink és a vágyaink hogyan befolyásolják a döntéseinket, problémamegoldásunkat, reakcióinkat, másokhoz való viszonyainkat, az életünket. Ami egyébként, ha belegondolunk, borzasztó érdekes kérdés, tekintve, hogy két ember ugyanarra a problémára teljesen másképp reagálna, és érdekes megnézni - vagy legalább végiggondolni, de persze ez csak elméleti -, hogy hova vezet az egyik döntés és hova a másik...

De az biztos, hogy érzed a vívódásokat, a félelmet, a vágyat, a szorongást, mert Kubica mestere annak, hogy ezeket 'átéreztesse' veled. Nagyszerű író, hihetetlenül eredeti ötletekkel, fokozatosan kirajzolódó háttértörténetekkel, és ismét egy olyan befejezéssel, amit álmodban sem találnál ki - miközben mindvégig teljesen hihető és hiteles marad.

A Harlequin Kiadótól A fogadott lány ITT megrendelhető.

Mary Kubica: A jó kislány

„Napok óta követem. Tudom, hova jár vásárolni, hová viszi tisztíttatni a ruháit, hol dolgozik. Nem tudom, milyen színű a szeme, vagy milyen a tekintete, ha fél. De hamarosan megtudom.”

Az apja tekintélyes bíró Chicagóban, az anyja merev társasági dáma. A családi elvárásokkal dacolva, az ifjú Mia Dennett rajztanárként dolgozik egy belvárosi iskolában. Egyik este a barátjával lenne randija egy bárban, de a férfi nem jelenik meg, és Mia egy titokzatos idegen oldalán távozik. Nyugodt mozdulataival és szerény modorával Colin Thatcher veszélytelen egyéjszakás kalandnak ígérkezik. Ám kiderül, hogy a lány élete legsúlyosabb hibáját követte el, amikor fölment Colinhoz. 

Colin dolga az volt, hogy egy vad zsarolási akció keretében elrabolja Miát, és leszállítsa a megbízóinak. Csakhogy a terv nem várt fordulatot vesz, mert hirtelen úgy dönt, inkább elrejti a lányt egy eldugott minnesotai nyaralóban, ahol sem a rendőrség, sem az életveszélyes főnökei nem találják meg. Mia anyja, Eve, és Gabe Hoffman felügyelő akadályt nem ismerve keresik őket, ám senki nem sejtheti előre az érzelmi bonyodalmakat, melyek végül a család széthullásához vezetnek.

Rabul ejtően izgalmas, feszült hangulatú thriller. A jó kislány ígéretes első regény, mely megmutatja, hogy még egy tökéletes családban sem minden az, aminek látszik…

„Csavaros bemutatkozó regény, mely érzelmi hullámvasútra ülteti az olvasót. A Holtodiglan [Gillian Flynn] rajongói lelkesen fogadják majd ezt a nem kevésbé lebilincselő történetet egy eltűnt nőről, egy összeomló családról és a hazugságokról, melyekkel nem csupán másokat áltatunk, hanem leginkább magunkat.” Lisa Gardner, a New York Times sikerszerzője, a Fear Nothing írója

„Kubica erőteljes bemutatkozása… a Holtodiglant juttatja eszünkbe… ez esetben a hősnőnek van szíve – és így még lesújtóbb, amikor az írónő összetöri azt.” Publishers Weekly, 

„Pszichológiailag árnyalt és szívdobogtató, A jó kislány magával ragadott a legelső mondatával, és fogva tartott a legutolsó szaváig.” Heather Gudenkauf, a The Weight of Silence és a Little Mercies bestsellerek szerzője

****

Azt a mindenit, hát nem könnyű szavakat találni...
Akár krimi (hivatalosan az), akár dráma (mert az a javából), akár családtörténet vagy fejlődésregény, minden kategóriában az élvonalat képviseli. 
Egyszerűen nem lehet letenni, annyira izgalmas, annyira olvasmányos és olyan hihetetlen tehetséggel megírt regény, ami ritkaság. 

Pontosan az ilyen krimit szeretem - ami túlmutat a krimi műfaján, holott az. Ami több annál. Ami fejlődéstörténetet mutat be, kiszámíthatatlan csattanókkal szolgál, remek karakterábrázolásokat tartalmaz, és eredeti történetvezetést. 

Remek könyv, nagyszerű, Kubica brillírozik, és több olyan csattanót is tartogat a végére, ami nem a hagyományos, megszokott, hétköznapi értelemben vett csavar, és nem is erőltetett vagy túlírt, hanem egyszerűen káprázatos megoldásai és ötletei vannak.

Ez az első könyve, de tudom, hogy már megjelent a második, hamarosan neki is kezdek, és remélem, nagyon remélem, hogy sokat fog írni még, mert zseniális író. 

Szelíden és finoman ábrázolja a szereplők érzéseit, és úgy (bárcsak minden író ezt tenné), hogy nem az érzésekről ír. Hanem tettekről, mimikáról, gesztusokról, gondolatokról, emlékekről és tervekről, amelyek sokkal jobban beszélnek az érzelmekről, mintsem ha az író konkrétan megfogalmazná azokat. Nem is tudom, talán még körül sem írja, egyszerűen 'csak' láttatja, rámutat, rávezet téged mint olvasót, hogy értsd, anélkül, hogy ő különösebben elmagyarázná. 

Ha ki kellene emelnem, hogy mi a legjobb a könyvben, bajban lennék, ugyanis a sztori és a stílus is egyedi és lehengerlő. 

Nagyon ajánlom mindenkinek, aki az igényes krimiket szereti, vagy a könnyed olvasmányokat, vagy a szórakoztató, vagy a szépirodalmat, vagy a családtörténeteket, vagy a thrillereket, vagy... 
Mindenkinek ajánlom, tényleg nem tudom eléggé érzékeltetni, hogy milyen nagyszerű író első, bemutatkozó, letehetetlen regényéről van szó. 

Ezt egyszerűen olvasni kell, és utána megrendelni a következő Kubica-könyvet, és olyan krimiket keresni, amelyek megközelítik ezt a színvonalat, mert azt hiszem, ebben benne van mindaz, amit az ember egy egyszerre laza és mély, egyszerre olvasmányos és elgondolkodtató, egyszerre izgalmas és mérhetetlenül szívfacsaró regénytől vár. 

E-könyvben megrendelhető ITT!

Homer Hickam: Vigyük haza Albertet!

"Egy férj, egy feleség és ez utóbbi aligátorának többé-kevésbé igaz története

Elsie Lavender és idősebb Homer Hickam – ifjabb Homer Hickam leendő szülei – gimnáziumi osztálytársak voltak a nyugat-virginiai szénmezők vidékén, akkor érettségiztek, amikor elkezdődött a nagy gazdasági világválság. Homer megkérte Elsie kezét, ám Elsie inkább Orlandóba utazott, ahol egy Buddy Ebsen nevezetű, táncos lábú színész személyében gavallérja is akadt (igen, arról a Buddy Ebsenről van szó). Ám amikor Buddy New Yorkba költözött, Elsie vele kapcsolatos álmai szertefoszlottak, és végül ismét a szénmezőkön találta magát Homer feleségeként.
Elsie-t nem elégítette ki a bányászfeleség szerepe, ráadásul nap mint nap eszébe juttatta a gondtalan orlandói időszakot Buddy nem éppen szokványos nászajándéka: egy Albert nevű aligátor, aki kis házuk egyetlen fürdőszobájában éldegélt. Végül Homer választás elé állította Elsie-t: „Vagy én, vagy az aligátor!” Némi töprengés után Elsie arra a következtetésre jutott, csak egy dolgot tehet: hazaviszi Albertet.
A Vigyük haza Albertet! egy fiatal házaspár és különös kedvencük megható, vicces és időnként szívszorító történetét mondja el kalandos, ezer mérföldes útjuk során. Meleg és bájosan egyszerű hangvételével – mely már a Rocket Boyst is megszerettette az olvasókkal – Homer Hickam szórakoztató regénye valójában a furcsa és csodálatos érzelemnek állít emléket, amelyet szeretetnek nevezünk."

Homer Hickam nagyszerű író. Ezt rögtön az elején leszögezném. Történetszövése, a meseelemek ötvözése a valósággal, a képzelet keveredése a vágyakkal, az emlékeké az álmokkal - regénye során végig olyan írói eszköztárat vonultat fel, amelynek következtében egy csodásan eredeti történet jön létre.

A Vigyük haza Albertet! című regény egy látszólag egyszerűnek tűnő utazást mesél el, amely azonban korántsem egyszerű. Hiszen ha arra gondolunk, hogy mindez nem csupán mese, és tulajdonképpen egy aligátorról van szó, akkor máris megértjük, hogy egy rengeteg kalandot ígérő útnak nézett elébe ez a házaspár már elindulásukkor; és persze ezenfelül jött még az a számtalan nem várt és kiszámíthatatlan fordulat, amelyekre nem készülhettek fel - és amelyek vagy megtörténtek, vagy sem. (És nem is ez a fontos.)

Mit gondolunk az aligátorokról?
Na ugye.
Hát meg fog változni a véleményetek róluk, miután elolvastátok ezt a könyvet. (Persze azért csak óvatosan! Homer sem véletlenül akarta hazavinni Albertet...)
De mégis: egy szerethető állatot látunk, és két olyan embert, akik szeretik őt. És egymást. És mégis választaniuk kell.
Jé-jé-jé...

Ez a könyv szól a sorsról, a végzetről (a Kiszmetről), és szól a hitről, és a nehéz döntésekről.
Egy Utazás története (szó szerint is és minden szereplő sajátos belső utazásáé is), amelynek során mindkettőjüknek folyton újabb és újabb döntéseket kell hozniuk, és közben hagyatkozniuk kell az ösztöneikre, egymás iránt érzett szeretetükre, a Kiszmetre vagy Istenre - tehát a hitükre -, és kitartani ezek mellett a döntések mellett, vagy elvetni, megváltoztatni azokat.

Van egy út, amelyet választunk, és vannak utak, amelyek közül választhatunk - azonban vannak olyan utak is, amelyekre rásodor minket valami általunk láthatatlan és megfoghatatlan erő, és akkor csak az alkalmazkodás marad a helyzethez.
Az elfogadás. Netán a rádöbbenés, hogy szeretjük azt az utat. És fontos nekünk.

A Vigyük haza Albertet! egy nagyon különleges történet, amelynek során Elsie rájön, hogy ki Homer, Homer rájön, hogy ki Elsie, és Elsie rájön, hogy ki Elsie, és Homer is rájön, hogy ki ő maga. 

Nehéz megfogalmazni, hogy mitől olyan különös(en szép) ez a regény, hiszen annyi történet születik belső utazásokról és nagy ráismerésekről. Talán attól, hogy ebben nincs kimondva a "Nagy Ráismerés". Csak éli két ember azt az életet, amit élniük kell. Pedig gondolnak rá, hogy máshol vagy mással szeretnének lenni; mégis egymás mellett vannak. 
És lemondanak Albertről, amikor az nem is akar szabad lenni, és miközben nem is akarnak elválni egymástól. Mert azt súgja nekik egy belső hang (na jó, először még Homer), hogy ezt kell tenniük. 

Igen, vannak döntések, amelyeket meg kell hozni, és dolgok, amelyeket meg kell tenni, és ezek mögött nem mindig tudunk racionális okot keresni. Nem is kell. 
Elsie és Homer megtette, amiről úgy érezte, hogy a dolga; a többit a Kiszmetre bízta.
És valóban bíztak benne, hogy az az útjukon tartja őket. De ami a lényeg: ők minden kísértés és nehézség ellenére is azon maradtak. A saját, közös Útjukon. És nem hiszem, hogy valaha is megbánták volna. 

Jé-jé-jé...

A Vigyük haza Albertet! ITT megrendelhető.

Karin Slaughter: Az eltűnt lány

"Karin Slaughter egy kifinomult és vérfagyasztó pszichothrillerrel tér vissza, melyben veszélyes titkok, hidegvérrel végrehajtott bosszú és váratlan feloldozás követik egymást az elhidegült lánytestvérek életében, akik kénytelenek összefogni, hogy felfedjék az igazságot két, több mint húsz év különbséggel bekövetkezett, gyötrelmes tragédia kapcsán, amelyek rányomták a bélyegüket egész életükre.

Nővérek, idegenek, túlélők. 

Több mint húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt Claire és Lydia tizenkilenc éves nővére, Julia. A két lány nem beszélt egymással azóta, s mára homlokegyenest eltérő életet élnek. Claire egy atlantai milliomos elkényeztetett felesége lett, míg Lydiát, az egyedülálló anyát egy volt elítélthez fűzi tartós kapcsolat, és alig tud megélni. Egyikük sem tette még túl magát a közösen átélt hajdani borzalmon és szívfájdalmon, s a sebet most kegyetlenül feltépi a sors, amikor Claire férjét meggyilkolják. 

Egy tizenéves lány eltűnése és egy középkorú férfi meggyilkolása csaknem negyedszázadnyi eltéréssel – ugyan mi köthet össze két ilyen eseményt? A túlélő nővérek óvatos fegyverszünetet kötve visszanéznek a múltba, hogy megtudják az igazat, s felfedik a titkokat, melyek oly sok éve romba döntötték a családot. Mindeközben felfedezik a megváltás és a bosszú lehetőségét is ott, ahol a legkevésbé sem várnák."

A Szőke, kék szemű folytatása, mely megvásárolható ITT, s amelyről ajánló olvasható ITT.
Interjú a szerzővel ITT - szerintem inkább akkor olvasandó, ha a könyvön már túl vagy.

Na nézzük...

Van egy olyan ajánló a könyv elején, amely azt írja: "Slaughter olyan mély, sötét helyekre ragadja magával az olvasóit, ahová más szerzők nem merészkednek. Nem ismer félelmet. Az egyik legbátrabb thrillerszerző..."

Ez kétségtelenül így van. Annak minden előnyével és hátrányával együtt.

De mit nevezünk egy krimi esetén előnynek és mit hátránynak? És kinek mi jelenti az egyiket, és mi a másikat?

"Előny"... hmm... Aki szereti a nagyon durva történeteket, annak tetszeni fog. Nekem ez időnként már sok volt. Amikor mondtam a férjemnek, hogy egy nagyon durva krimit olvasok, azt kérdezte: Svéd, mi?
Nos, nem az.
De hadd írjam le akkor a következő ajánlót Slaughter könyvéhez:

"Karin Slaughter húsz svéd krimiszerzőből tizenkilencet legyőz." (svéd könyvkritikus)

Hát le. De jó-e ez?
Merészség-e ez? Bátorság?

Nem ismer félelmet ez az író, amikor ír, az biztos. De biztos az is, hogy sok mindenkinél ez már túl megy egy határon. Mert azért ez nem egy könnyű krimi, nem egy könnyű témakör.

Próbálok tárgyilagos lenni, és összeszedett, amennyire lehet.

Nagyon olvasmányos, nehéz letenni, folyamatosan pörgős, izgalmas. Ez kétségbevonhatatlan. De folyton felmerült bennem a kérdés a téma kapcsán: hogy jut eszébe ilyesmi valakinek? Főleg amikor belement a részletekbe. Hogy a fenébe jut valakinek az eszébe ilyen?
És aztán az a kérdés is felmerült bennem, hogy ha ilyen eszébe jut (de honnan, miért, hogyan??), akkor is: hogy meri leírni??

Ha ez bátorságra vall, akkor Karin Slaughter nagyon bátor nő.

Nem tudom, arra vall-e. Tulajdonképpen bizonyos szinten arra, igen, biztos.

De még mire? Mire vall még, ha valakinek ilyenek jutnak az eszébe?

Aztán olvastam az interjúban, amit sajnos lehet sejteni: becsukhatjuk a szemünket, befoghatjuk a fülünket, de sajnos még ilyen dolgok is vannak, amiket ő leírt... Vannak ilyen emberek...
Így hát talán nem is kárhoztatható ezekért az "ötletekért" - mert lehet, hogy egy bűnügyi aktában olvasta? Nem pont ezt (ezt nem; elmondja az interjúban, hogyan jutott eszébe); hanem "ilyesmit". Akkor viszont azért borzalmas ilyeneket olvasni, mert azt tudni, hogy ilyen megtörténhet vagy netán megtörtént már... nos, az befogadhatatlan. Mert nem akarunk tudni róla, és nem akarjuk, hogy ez igaz legyen!

Szóval ez egy durva krimi, durva részletekkel, durva leírásokkal. Olvastam én már durva krimiket (hmm, azok svédek és norvégok voltak), de ez tényleg "felér" velük.
Akit nem zavarnak, nem riasztanak el a kegyetlen részletezések, annak biztos tetszeni fog, mert valóban izgalmas, folyamatosan történik valami, nem lehet unatkozva lapozni, de azt is el kell mondani, hogy Slaughter kíméletlen az olvasóihoz.
És a szereplőihez.
Ezért, gondoltam, én sem finomkodom vele a véleményalkotáskor.

Nagyon beteg dolgok vannak a könyvben (és ez valóban azért annyira szorongást keltő, mert az ember nem akarja elhinni, felfogni, és nem akar tudomást venni arról, hogy vannak ennyire beteg emberek, akik bármire képesek), egyfelől olyan olvasmányos körítéssel megírva, hogy valóban nagyon nehéz letenni, másrészt viszont keményen feszegetve a határokat, próbára téve az olvasók ingerküszöbét.

Slaughter tehetséges író, az biztos; úgy tudja vezetni a szálakat, hogy tényleg nehezen tedd le a regényt, még így is, hogy irtózol attól, amiről szól.

A téma miatt viszont a véleményem összetett.

Izgalmas regény, olvasmányos, pörgős, nehéz letenni, de a témaválasztás kissé erős - szerintem kevésbé durva részletekkel is abszolút megállta volna a helyét a könyv pusztán a stílusával a legjobb krimik piacán.

Karin Slaughter le meri írni, ami eszébe jut; és mer tudomást venni arról, hogy a világ néha szép, néha borzalmas hely tud lenni.
Aki a sötét oldalára is kíváncsi, az olvassa el ezt a könyvet - de nem lesz könnyű olvasmány, ezt előrebocsátom. Viszont ha belekezdtél, nem fogod letenni, amíg ki nem olvastad; főleg ha a Szőke, kék szeművel kezded.

Karin Slaughter: Szőke, kék szemű

"Az eltűnt lány a hírekben önmagára emlékezteti Julia Carrollt: tizenkilenc éves, szép, szőke és kék szemű. Julia eldönti, hogy alaposabban utánajár a történetnek, és cikket készül írni az esetről az egyetemi lapba. Egyre inkább megszállottjává válik az ügynek, s fel sem merül benne, hogy akár ő maga is lehet a következő áldozat."

Az eltűnt lány című krimi előzménytörténete. 

Egy 80 oldalas, vékony könyv, amely azonban megalapoz egy jóval vastagabb regényt, ezáltal élőbbé teszi azt - ami egy borzongató kriminek egyrészt az előnyére válik, másrészt - éppen ezáltal - rossz érzéssel tölt el. Hiszen valóságosabbnak tűnik az egész azáltal, hogy az író egy előzményregényben bepillantást enged annak a lánynak az életébe és lelkivilágába, akiről szól majd az a szörnyű történet.

A Szőke, kék szemű még csak sejteti azt a rosszat, amely a következő regényben bekövetkezik.
Letehetetlen könyv, mert Slaughter hihetetlenül olvasmányosan ír.
Tényleg félve várod az - úgy tűnik - elkerülhetetlent.

Mivel ez a könyv csak Az eltűnt lánnyal együtt képez egységet, bővebben ott fogok véleményt nyilvánítani róla. Nem leszek kíméletes. Slaughter sem az.

A Harlequintől e-könyvben megrendelhető!